Italia (& USA)

Fotók

2012-01-30T12:51:00.001-08:00

Úgyis mindenki rá kíváncsi...

Még decemberben:

És januárban...

Január

2012-01-23T12:34:00.000-08:00

Mostanában kicsit elmaradtam a blogírással. Hétköznapjaimat a házi teendők, pelenkázás és a hosszú délutáni séták teszik ki. Kicsit megváltozott minden, egyszerre van rendszer (a kicsi napirendje) és káosz (a kicsi napirendjének felborulása) az életünkben. Karácsony után visszajönni és utolérni magunkat nem volt semmi, de mostmár talán belerázódtunk a dolgokba.
A tél kellemesen hűvös és a Trentora olyan nagyon jellemzően tiszta kék az ég.
A sok szintemelkedés miatt a babakocsizás afféle edzésnek is elmondható, minden nap 2-3 órán át járok fel-alá a környéken.
Az olasz sofőrök semmit sem változtak, a múltkor a városban 2-szer akartak belémhajtani és többször elémlépni a gyalogosok. Vigyázni kell.
A kicsi nő, ügyesedik, sokat dumál és momentán kedvenc elfoglaltásba a lábaival játszani. Pelenkázáskor óriási hévvel szopja a nagy lábujját. Alapjába véve nagyon jókedvű fiú (végre!), csak éjszaka sokszor aludhatna jobban is. Nem panaszkodunk, így imádjuk, amilyen.
Igyekszem nem elmaradni tovább a bloggal és majd fotókat is töltök.

Ma is voltunk sétálni és az őszi tájat nézni

2011-10-30T13:18:00.001-07:00

Mai fotós kirándulás

2011-10-29T14:28:00.000-07:00

Voltunk levegőzni Csanival. Az utazást, sétát a hordozókendőben és a friss levegőt megint jobban szerette szerintem, mint a 4 fal közötti létet.

Az ősz az gyönyörű. Egy rétnél megálltunk a hegyen és fotóztam.
Amíg Csani Laci ölében aludt
És én ilyeneket fotóztam...

Ezt pedig még reggelaz udvaron.

Ma hajnalban pedig földrengés volt Trentoban. Csanit etettem és altattam, amikor már én is félálomban morajlást hallottam és aztán rendesen megremegett alattam az ágy, a szekrényajtó is mozgott. Hirtelen nem értettem, aztán rájöttem, mi volt. Lacit felkeltettem, de ő aludt. Talán el se hitte elsőre. Aztán most megnéztük a neten és igen, Roveretoban volt az epicentrum és 4.1-es Richter skála szerinti földmozgás volt... az azért már érezhető. Tanúsíthatom.

Életképek

2011-10-27T10:58:00.000-07:00

Anya ölében bambul Csani
Játszószőnyegen bambul Csani
Apa ölében alszik Csani
Eddig is gagyogott, de 2 napja igazából megjött Csanád hangja. Azóta konkrétan be se áll a szája. Folyamatosan lágy (nagyon édes) hangon dumál. Vigyorog, énekel velünk, válaszol, ha kérdezzük. Csúcs.

Ma voltunk oltáson. Egy tündér volt. A váróban nézelődött (mostmár sokat láthat, állandóan nézeget és érdeklődik, pipiskedik vállon is kitartott fejjel), aztán bevittem. A doktorbácsit is nézegette. Aztán lefektettem az ágyra, lehúztuk a gatyót, harisnyát. Megfogtam a lábát és a karját. Ő mit sem sejtve nézegetett. Azt is végignézte, ahogy az asszisztens nő mellette elsétál az injekcióért. Aztán vissza battyog. Csani végig követte a szemével, hogy nah, vajon mit csinál. Aztán lett nagy üvöltés, mikor kiderült, mire is készült a néni. Visított. De aztán egyből megnyugodott, amikor felvettem az ölembe. A nyakamba karolt és hüppögött. Jaj milyen rossz is lehetett neki. Aztán már megint vigyorgott és dumált. Miután hazaértünk, evett és azóta alszik. Folyamatosan. Láza nincs, viszont a mai napot végigaludta. Remélem, az éjszaka nem lesz ramazuri. És reméljük, hogy láza sem.

Apja, fia és az égi "szörny"

2011-10-17T12:33:00.000-07:00

csak úgy

2011-10-16T12:44:00.000-07:00

Telnek a hetek...

2011-10-03T07:52:00.000-07:00

4 hetesen Dédivel
5 hetesen
6 hetesen
Első sétánk a Monte Bondonen kb 1700m-en :)
Zsuzsa mamival
Másnap pedig ugyanott, Apa ölében
Csani, Laci és Brenta

Egy nyugodtabb nap

2011-09-13T11:21:00.000-07:00

A mai nap nyugodtan telt. Eddig legalábbis. Most jön még csak az este...

Sikerült összefutnunk pár barátunkkal, bár Csani nem a legjobb formáját hozta, azért így is jó volt fagyizni egyet Povoban.

Kopaszodó, lassan egy hónapos fiunk:
Így tudja kancsalítva nézni a saját kezét (egy-két hangot is hallat már a síráson kívül):
És így alszik el Apa ölében:

Vasárnap, Laghi di Lamar

2011-09-11T12:40:00.000-07:00

Ma Terlagoba menekültünk a délután elől. Sétálni voltunk a kis kölyökkel.

Íme a Paganella teljes szélességében. Télen jókat lehet itt síelni :)

Séta

2011-09-10T10:56:00.000-07:00

Igaz, már többfelé jártunk hármasban, ma úgy döntöttük, hogy a friss levegőn rázzuk el Csanit. Megjárta élete első túráját 820m-en, természetesen végigaludta az egészet. De mi nem bántuk, addig is nyugalom volt :) Végre én is huzamosabb időre ki tudtam mozdulni és az erdei séta különben is nagyon jól esett. Utána még egy fagyit is elnyaltunk Povoban. Most pedig abban reménykedünk, hogy nem lesz ennek éjszaka böjtje.

2011 augusztus 19. 2:08 Trento 3270g, 50.3cm ...

2011-08-23T13:04:00.000-07:00

És aztán 3 naposan itthon

Egy újabb, várakozással teli hét

2011-08-17T10:46:00.000-07:00

Az utóbbi időben nem sok mindent csinálok. Leginkább várok. Lacival pihenünk, sétálunk sokat, mostanában ki is rúgtunk a hámból és többször voltunk étteremben. Felkísérem boulderezni, ha megy. Olvasok. Főzök, takarítok. Próbálom elütni az időt.

Hol meleg van, hol hideg, hol esik, hol süt a nap, állandóan változik.

Voltunk kint Terlagonál is, a tavaknál. Fizetőssé tették nyárra a parkolást, ami meglepett, mert eddig elég eldugottnak hittük, olyan szép, romantikus kis helynek. Így egy kicsit másabb. Sokan is voltak ferragosto miatt (15-e, hétfő szünnap volt, Mária mennybemenetele címen). Aznap is szakadt az eső egész délelőtt, úgy tűnt, hogy sose hagyja abba. Aztán délutánra kisütött a Nap és kristálytiszta volt minden, gyönyörű volt. Ezért is mentünk el sétálni.

Előtte valamikor Caldonazzoban is voltunk, ahol fotózni is próbáltam. Íme az eredmény.

Hétvége

2011-08-07T11:37:00.000-07:00

Gondoltam, írok egy kicsit arról, mit is csináltunk ezen a hétvégén (talán az utolsó kettesben töltött hétvégén? :))

Szombaton délelőtt főztünk. Finom húslevest és zöldséges brassóit csináltam. Laci szerint finom lett. Még le is fotózta ennek örömére :) Ráadásul jó idő volt, így az erkélyre pakoltuk ki a kaját és ott ebédeltünk. Délután vásárolni mentünk, flangáltunk kicsit. Este meg lesétáltunk egy közeli kanyarba fotózni. A fotókkal még bajlódnom kell, de majd egyszer azokat is megmutatom.

Ma délelőtt boulderezni mentünk. Jó volt sétálni egy kicsit. Az volt egyedül a gond, hogy láttuk, hogy közeledik a sötét felhő és így inkább hazajöttünk. Jól is tettük, mert miután hazaértünk, el is kezdett esni az eső. Azóta folyamatosan esik, néha megáll. Nagyon csúnya, párás, ködös, esős a vasárnap. Az embernek felkelni nem volt kedve ma :(

Fotók tegnapról, boulder

2011-08-01T05:16:00.000-07:00

Tegnap délután sétáltunk egy kicsit. Illetve felsétáltunk boulderezni. Cognolaban van egy park, benne maszófalak. Én fotóztam, Laci mászott. Kellemes volt.

Egy pár fotót mellékelek ide magunkról.

Laci ahogy mászik.
Rólam csak pocakos fotó készül mostanában.
Laci pihen.
Mászik.
Nézi.
Laci fotózik
És mászik.
Ennyi. Valahol itt a park.

Nagyobb térképre váltás

Lassan visszaszámlálás

2011-07-27T05:25:00.000-07:00

A héten megint jártam a városban. Megint a doktorim miatt és a megrendelt szűrő miatt.

A múltkor elírták a születési helyemnél Magyarországot (Ungary Hungary helyett). Tegnap elmentem átvenni a javított verziót. Aztán gyanús lett, hogy mintha a doktorim területe sem stimmelne. Viszont amiatt, hogy állandóan variáltak a 3 év alatt a nevekkel és a különböző területekkel és alterületekkel, elhessegettem a gondolatot, inkább csak a betűelírásokra koncentráltam, egyébként bíztam abban, a doktori iskola ennyire csak nem pongyola. Azután teljesen véletlenül összefutottam egy volt doktoránssal, akivel szobatársak voltunk a CoSBiban. Ő is a papírt vette kézhez. Ez mind jó, azonban nála már helyesen szerepelt a doktori területe: "computer science". Később emailt írtam és most megint várok. Hogy harmadszorra talán sikerül kinyomtatniuk helyesen a doktori papíromat... nem adja magát könnyen.

A másik a fényképezőgépemhez egy kiegészítő. Megrendeltem még réges-régen. Aztán megkérdeztem, megérkezett-e. Azt mondták a múltkor, hogy igen. Lementem, erre kiderült, más érkezett meg. Most ők hívtak, hogy megérkezett, mehetek a boltba. Elmentem és persze megint nem az én általam rendelt darab érkezett meg... várjak tovább. Több, mint egy hónapja (sőt, már inkább van az 2 is), hogy egyetlen szűrőt szeretnék kézhez kapni, de nem sikerül. Őrület. Pedig olyan rendeseknek és szervezetteknek tűnnek... úgy látszik, ez mégis Olaszország.

A múltkori ez a nap nem az én napom című sztori kis változással, de megismétlődött. Aztán azért egy fagyit elnyaltam a régi doktoránsokkal hirtelen adódott találka alkalmával. Próbáltam a mérleget helyrebillenteni, így már nem is volt annyira rossz a tegnap.

Ma volt az utolsó kismama-foglalkozás. Hétfőn a csoportból 2-en meg is szültek. Ez sokunkat sokkolt, tudatosítani próbálom, hogy ezek szerint tényleg benne vagyunk a visszaszámlálásban.

Laci dolgozik, én is dolgozom még itthon, bár most mindjárt alszom egy nagyot, mert álmos is vagyok és az idő sem kedvez a munkának.

Monticolo

2011-07-16T13:16:00.000-07:00

Ma elmentünk Monticoloba a tóhoz fürdeni. Bolzano mellett egy nagyon szép kis tó stranddal. Ibo és Iza is velünk tartott. Reggel kicsit megijedtünk, mert nem volt annyira meleg, mint az utóbbi időben, viszont mire kiértünk, a Nap is előbújt és felmelegedett a levegő. Nem túlságosan, csak pont kellemesen.
A tó víze fantasztikus volt, 25 fok. Lágy, selymes, nagyon tiszta. Sokat úszkáltunk, élveztük.
Ezen a strandon egyébként van egy úszómedence is. Szintén 25 fokos. És gyerekeknek is egy kisebb medence kiscsúszdákkal. És van egy nagy csúszda is, ami állítólag nagyon gyors és nagyon klassz. Sajnos én már nem próbáltam ki, de majd jövőre! Laci alig bírta abbahagyni a csúszkálást. Volt egy nő, akinek majdnem sikerült belefulladnia szegénynek a végén a 40 centis vízbe, amibe érkezett. Szerintem nem tudott úszni és ahogy fekve beleesett, ledőlve maradt és kezével-lábával kalimpált, de a fejét már nem emelte ki. Fürdőkád méretű vízbe. Alig tértem magamhoz. Szegény biztosan bepánikolt. De hogy ekkora vízbe is bele lehet fulladni, abban mostmár biztos vagyok. Ülve derékig érő víz. Még most sem térek magamhoz. Szegényről a bikinije is teljesen lejött a csúszásban és az utána történt kalimpálásban. Mi Izával álltunk, vártuk a fiúkat és csak néztünk. Először azt hittem, rosszul lett, majdnem mentem, de egy pasas gyorsabb volt és "kimentette", illetve észhez térítette. Furcsa.
Délután jött egy kisebb zápor, ami sok embert elirasztott, mi maradtunk és utána még kisütött a Nap. A második felhősödésnél viszont nem vártuk meg az esőt, így hamarabb hazajöttünk, mint terveztük. De azért jól éreztük magunkat.

Ez a nap nem az én napom

2011-07-15T03:10:00.000-07:00

Ma elhatároztam, hogy lemegyek a városba és felveszem a régebben megszerzett doktori címem igazolását, valamint egy régebben megrendelt fotós alkatrészt.
A fotós alkatrész miatt tegnap telefonáltam és azt mondták, hogy megérkezett. Kétszer is rákérdeztem gyenge olasz tudásommal, hogy már a boltban van-e és jól értem-e, hogy megjött. Igen.

Szóval ma leautócskáztam ezen a tűrhetőbb meleg napon a belvárosba. Elbattyogtam a doktoráns hivatalba. Kitölttettek velem egy nyomtatványt, amit már egyszer leadtam. De ez a legkevesebb. Kihozzák a papírt, majd megkérnek, hogy nézzem át, mielőtt a pecsétet rányomják. Majdnem tökéletes, csupán a születési helyem országát szúrták el. "Ungary" lett "Hungary". Megértem, hogy az olaszok nem ismerik a H betűt, de azért illene odabiggyeszteni az angol szó elejére azt, ami odatartozik. A nő sűrű elnézések közepette mondta, hogy majd küldenek emailt, hogyha megjön az újranyomtatás, mert újra kell nyomtatni. Vissza se mertem kérdezni, hogy mégis körülbelül mikor, mert tudom, hogy sokára.

Aztán elsétáltam a fotós boltba. Elmondtam, hogy miért is jöttem. 3-an tárgyalták ki előttem, hogy hova is tették és hogy megérkezett. Majd egy srác elővesz egy olyan szűrőt, amit nem rendeltem meg. Aztán a nő jött, hogy jaj nála rendeltem (egyébként hetekkel ezelőtt), de csak ez érkezett meg. Erre ő már el is viharzott. Én meg mondtam, hogy köszönöm, nem (nem kértem a több, mint dupla annyiba kerülő verziót), akkor megvárom, míg megjön az, amit rendeltem. Mostmár csak abban kell bíznom, hogy meg is érkezik és tényleg rendeltek, valamint hogy majd tényleg felhívnak telefonon, mert a múltkor is ígérték, de én csörögtem rájuk. Bár lehet, azért nem hívtak, mert nem az érkezett meg... nem értem. Sebaj. Majd egy hónap múlva körülbelül lehet, hogy megérkezik. "Gyorsak".

Aztán bepattantam a kicsi kocsimba és a belvárosi útfelújítások körül kialakult dugóban kerimbókázhattam. Tömeg, meleg. Sikerült leizzadnom ebben az ördöghöz vezető körön.

Eddig nem volt egy szerencsés napom. Pedig most egész jó sétálós idő van fejet levegőztetni, csak Laci meg elment falat mászni, így egyedül ülök itthon és dolgozni próbálok. A házi orvoshoz kellene telefonálni, előre félek, hogy nála sikerül-e elintéznem valamit, vagy éppen szabadságon van... na jó, nem festem az ördögöt a falra.

Gondolatok vegyesen

2011-07-13T12:49:00.001-07:00

Most már azt is tudom, hogy lengyelül úgy van a cseresznye, hogy cseresznye.

Az osztrákoknál egy dologra lettünk figyelmesek még, amiről nem meséltem: hogy nagyon olaszok lettünk. Megálltunk fotózni a hegyen, leparkoltunk és ránkszóltak, hogy privát. Nem nagyon értettük a dolgot, mert erdőszélen lehet, hogy privát valakinek a háza előtt egy nagyobb terület, de hogy pont a mi autónk zavarná őt azalatt a negyed óra alatt, ami alatt fotózgattam... Ettől már nagyon elszoktunk. Ahova odatettük a lábunkat, jött valaki, hogy privát, vagy a strandbejáratnál az újságba se volt szabad belenézni, hogy ha netán megvennénk, mi van egy alpin magazinban. A pénztáros nő kikerekedett szemekkel nézett minket, hogy hogy merészeljük... Az egész tóra jellemző volt, hogy nem volt egy szabad placc, ahol gyalogszerrel fotózhattunk volna. Minden privát, minden fizetős. Vagy mi lettünk túl nyugisak és olaszosak, vagy nem tudom, miért zavar bárkit bármi, aminek nem nagyon kellene szerintem normális esetben.

Na jó, a másik két dolog, ami feltűnt, hogy sok a dohányos és hogy sok a monokinis hölgy és a tetovált tízenéves. És még egy fontos információ, hogy a limonádé az mást jelent. Hiába kértem többször angolul limonádét, először bodza szörpöt, majd narancs szörpöt kaptam. Harmadszorra már inkább almalevet kértem, abból úgyis van annyi féle és fajta náluk.

A héten a mosógépünkben tönkrement egy szelep. Laci sikeresen megtalálta a hibaforrást, aztán megérdeklődtük egy nagy elektronikai boltban, hogy hol lehet alkatrészt találni mosógéphez, aztán ma be is szereztük, Laci meg is szerelte és voilá, működik. Nem kell megijedni, hogy nem tudjuk kimosni a kölök koszos ruháit (persze addig még van idő, ha minden igaz).

Holnap kíváncsian kórházat megyünk látogatni. Kánikula van. Egyéb nem nagyon történik mostanában.

Hétvégi nyaralás Ausztriában, Faakersee

2011-07-11T08:09:00.000-07:00

Idén kimarad a több napos nyaralás. Így hétvégén kiruccantunk Ausztriába. Faakersee.
Először a tengerpartra szerettünk volna menni, de csúcsidőben, kánikulában, tömegben nem a legszerencsésebb. Pihenni indultunk. Tópartra. Levegőváltozás. Így is volt :)

Pénteken átutaztunk a szomszédba. Fotók...

Látszik a hegyoldalban a szállásunk (az erkélyünk is), Baumgartner Hotel. A kilátás gyönyörű volt, a tóra nézett az ablakunk, körbe hegyek.
Maga a tó, ahol 2 napig strandoltunk.
A szállástól nem messze volt egy vár is.
A szállás elkerítve tenyésztett őzikéket. Ijedősek voltak, de egy bátrabbat sikerült lefotóznom.
Hazafelé az úton.
És most újra Trento. Már nem dolgozom bent, rengeteg a teendőm ebben a hónapban. Kánikula van itt is a héten, rettenetes meleg, Laci munakhelyén igyekszem túlélni a légkondiban a délutánokat.

Íme, hol is voltunk pontosan:

Nagyobb térképre váltás

Vasárnapi sütkérezés Molvenoban

2011-07-03T10:51:00.000-07:00

Molvenoban jártunk. A lusta hétvége végét egy lusta napozós nappal zártuk ma. Mikor megérkeztünk, még nem volt túlságosan meleg (14 fok), de a Nap melengetett, aztán a levegő is kellemesre változott. A szél fujdogált. De a vízbe nem merészkedtünk. A part tele volt napozó emberekkel. Mi lefeküdtünk a nyugágyainkba, nasizgattunk, amikor jól esett, kentük magunkra a napkrémet. Aztán a végén Lacinak mégis sikerült megpirulnia. Egy pár órát töltöttünk így semmittéve.

Tegnap voltunk moziban. Verdák 2. Nem mondanám, hogy értettük a szöveget, de a sztorit könnyen. Ez a jó a rajzfilmekben :) 3D-ben látványos volt. Csak a félidőbe beiktatott 5 perces szünet volt furcsa. Pisilni se volt elég, de a filmet legalább megszakították...

Pénteken vettünk dinnyét :) Finomat választott Laci. Ma el is fogyott :(

Az idő visszább hűlt kicsit, de még meleg, csak nem párás. Pont jó.

Íme egy pici ízelítő a mai napból.
A strand. Háttérben a Brenta 3000-esei:
Pocakos-tavas fotó.
És a hegycsúcsok, amiről múltkor Anyáék sajnos lemaradtak, mert felhőben volt :(

És a hely pontosan itt van:

Nagyobb térképre váltás

Pár fotó a Bondoneról

2011-07-01T13:13:00.001-07:00

Monte Bondoneről (Viote) a Cima Verde, Dos d'Abramo és a Cima Cornetto:
Laci henyél. Mögötte a Bondone csúcsa (Cima Palon)
Háttérben a Brenta
Ezen a virágon volt egy pók, ami elmászott, mire beállítottam a fényképet :(

Mi újság van errefelé?

2011-07-01T12:50:00.000-07:00

Nem sok minden. Ezt is írhatnám. Én lelkesen vártam az anyagomat, hogy megérkezzen. Aztán dolgozni már nem annyira hagynak vele, mert a sejttenyészetes szobában a másik csoport vírusokkal kezdett dolgozni és jobbnak vélik, ha én nem megyek most arrafelé. Mikorra tudnék valami használhatót is csinálni, addigra a sejtjeim elpusztultak. De talán jövő héten végre... utána meg már nem is igazán mehetek dolgozni, annyi "idős" leszek.
Múlt hétvégén volt nekünk egy "erősen ajánlott" workshop. Szombaton reggel fél 9-től este 7-ig...
Múlt héten megérkezett Trentoba a kánikula. Mattarelloban elvileg van légkondi, de senki se érzi, konkrétan fullasztó a levegő, ki is kell nyitni az ablakot, de 36 fokban egy 20 fős végig nagy üvegablakos, délre néző szobában ez nem sokat ér. Keddet és szerdát ki is hagytam. Szerdán egy fél órára be kellett mennem, de utána el is jöttem, mert leültem és csak izzadtam. Elviselhetetlen. A kedd délutánt pedig Laci munkahelyén töltöttem, mert nekik van légkondijuk. Munkatársak pedig úgysem dolgoztak, volt hely a számomra.
Túléltünk egymás után két olasz előadást is új család születik témában. Este. Egymás után. Mindkettő nagyon olasz volt és inkább használhatatlan. Van, amikor jókat mondanak, de az az este teljesen leszívott minket. Este negyed 11-kor inkább el is jöttünk, miután egy bácsi 2 óráig beszélt önmagát ismételve és a saját könyvét bemutatva 2 oldalanként. Vagyis lapozott 2-t és aztán eszébe jutott arról valami, amiről 10 percet beszélt. A könyv 185 oldalas... azt az estét nem kívánom senkinek. A bácsi előtt pedig egy nő beszélt a gyerekorvosokról, de csak a bürokráciáig jutott, a hasznosabb konkrét információkat nagyon ügyesen kihagyva... nem volt értelme és bárki kérdezett, minimum 20 perces választ adott akkor is, ha az első mondata úgy hangzott, hogy "erről nekem sajnos nincs információm, de...". És utána képes volt negyed órát beszélni arról, amiről ő az elején kijelentette, hogy nem tudja. Az ilyen azért szerintem nagyon súlyos. Közben természetesen hatalamas gesztikulációval tette mindezt, a keze mozdulataitól el lehetett szédülni. Túléltük, az a lényeg :)
Most a héten pedig egyik este a kánikulában felmentünk a közeli Monte Bondonere, ahol a hőmérséklet nagyon kellemes volt. Vittük a fotós felszerelésemet is. Sajnos nem születtek annyira jó képek, de azért egy kicsit romantikáztunk, naplementét néztünk, élveztük a hegyek látványát és a kicsit hűvösebb időt.
Ma pedig nem mentünk dolgozni. Pihenőnapot tartottunk. Itthon serénykedtünk + este lementünk a városba fagyizni. Kipróbáltuk a Grom nevű fagyizót. Állítólag nagyon híres, semmi hozzáadott cukor, aroma, tartósító, semmi sincs, csak igazi főzött fagyi. Nagyon finom. Valóban.
Aztán mondtam Lacinak, hogy ugorjunk el a mozihoz megnézni, miket játszanak mostanában. Gyorsan vettünk is jegyet holnap estére a Verdák 2-re. 3D-s rajzfilm. Nemsokára úgyse tudunk már akármikor moziba menni kettesben.
Eredetileg most hétvégén elutaztunk volna egy rövid hétvégés nyaralásra, hiszen idén ez erősen kimaradt (se nyaralás, se hazautazás). Az időjárásjósok nem tudtak megegyezni, így mi se mertünk menni sehova, amiket kinéztünk. Elvileg le kellett volna hűlnie az időnek. Kicsit hűvösebb is, de azért még meleg van. Így most csak valahova a közelbe megyünk napközben pihenni. Ha elég jó idő lesz, akkor fürdünk is valamelyik tóban. Meglátjuk.
Zajlik az élet, vizsgálatokra kell járnom, egyre sűrűbben. A babaruhákat lassan kimossuk, a babaágy felállítása még várat magára, de a szekrényt már kipakoltuk, hogy legyen hely a cuccoknak. Készülődünk, hiszen már nem sok van hátra, és bővül a család.

Fotók az elmúlt időszakból

2011-06-19T05:53:00.000-07:00

Molveno a Brenta lábánál

Anya és Apa :)
Visszafele Toblino és környéke

Terlagonál a tavak

És egy elkapott szitakötő
Chris ezzel a ruhácskával lepett meg :)
És ma így nézek ki :)

Az elmúlt hetek eseményei

2011-06-19T05:42:00.002-07:00

Előszöris az internetet megjavították... elméletileg. Gyakorlatilag rosszabb, mint volt :( Persze nem mondták, hogy milyen indokkal küldik a szervízbe, de láttam a papírjain, hogy nem is azt írták rá, ami a hibája. Köszöntem, ezért vártam. Nagyon mérges tudok lenni az egészre.

Aztán közben voltak itt Anyáék egy gyors látogatáson. Sajnos csak 2 napra jöttek :( Jó volt látni őket. Az idő nem volt a legtökéletesebb, de azért sikerült összehozni egy kis sétát a városban, felvonózni, meg másnap megnézni Molvenot és Terlagot.

Voltam vizsgálatokon, minden a legnagyobb rendben. Tanfolyamra is járok, Lacinak is kell néha jönnie. Most átpakoltuk a cuccokat a szekrényekben, de még mindig várunk a szoba berendezésével.

Ez a hetem nagyon sűrű volt. Közben a Hold fogyatkozását is szerettem volna lefotózni. Laci, Ibo, Iza és én felmentünk a Monte Bondonére, kiválasztottunk egy jó helyet, majd vártunk a többi emberrel együtt. A Trentoi Természettudományi Múzeum hozott egy nagy távcsövet is, meg órákon át tartott előadást sokmindenről. Voltak padok, emberek, gyerekek is (ugye itt nem számít késői időpontnak semmi sem). De teljesen felhős maradt az ég :( Holdnak nyoma se volt. Éjfélre hazaautócskáztunk.

Az elmúlt napokban volt egy konferencia is, ahol egy zöldre festett hajú bácsi is volt, meg nagyon finom ebédek.

Pénteken jött Chris látogatóba. Nagyon jó volt látni és főleg jó volt kicsit agyat tornászni. Hiányoznak a régi diskurzusok a régi témámról. Este vacsiztunk is egy jót, meg most a városban is sokan vannak, mert most van a város ünnepe, fesztivál. Tegnap gondolkodtunk azon, hogy lemegyünk a városba, de a pakolásban elfáradtunk, aztán délután aludtunk és utána meg óriási eső támadt. Éjszaka viharral. Amire én fel se keltem :)

Ma Laci falat mászni van Arcoban.

Volt internet, nincs internet

2011-06-09T04:49:00.000-07:00

Tegnap kalandos napunk volt. Nem annyira extrán, csak kicsit. Délután lesétáltunk a városba. Reklamálni. Az internet, amit vettünk, érdekesen működik (bár ami engem jobban zavar, az nem az, amikor megy, hanem amikor érdekes, hogy nem működik). A pasas kipróbálta és megállapította, hogy nem jó a kulcs (ilyen USB-s internetünk van, egy éves, limit nélkül). Erre becsomagolja és közli, hogy szervízbe kell küldeni. Én kérdeztem, hogy mennyi időre, de nem tudta megmondani. Majd hívnak... hurrá. Az 1 éves limit pereg, most egy pár hét kiesik ebből. Én már nem tudom, mit csináljak. Naná, hogy velünk esik ez meg és naná, hogy nem adnak cserébe 2 hétre valamit, hogy ha már elromlott, akkor a szolgáltatás az mégiscsak legyen szolgáltatás... nem, nem. Az itt nem számít. Ez nem Amerika.

Az idő továbbra is szeszélyes, egyik pillanatban esik, másikban süt a Nap. Tegnap lefele sétánál esőben, szélben battyogtunk, aztán meg smemi nyoma nem volt a rossz időnek. Legalább Laci evett egy fagyit.

Általában esik, de legalább hűvös van

2011-06-06T11:51:00.000-07:00

Az utóbbi napok nagyon változékonyak. Angliában érzem magam. Az egyik percben süt a Nap, aztán negyed óra múlva jön egy zivatar. Sőt, ma folyamatosan esett, tegnap este vihar is volt... szóval változékony. Egyetlen előnye, hogy nincs gatyarohasztó meleg, így még mindig jól bírom magam.

Ma voltam az egészségügyi kártyámat meghosszabbíttatni. És sikerült :) El se hiszem. Kiderült, hogy ez év végéig minden rendben működik, aztán majd januártól kell valamit kitalálni. Az a vicc, hogy arra adnak kártyát, hogy munkanélküli státuszom van azután, hogy 1-2 hónapot dolgoztam Olaszországban. De jövő évben már nem érvényes ez a státusz, így nem adnak egészségügyi kártyát. Egyenlőre annak is örülök, hogy ez évben rendben vagyok :) Egy gonddal kevesebb.

Val Lomasone és Rifugio San Pietro

2011-05-29T12:59:00.002-07:00

Pénteken rettenetes idő volt. Ömlött az eső, amit óriási vihar kísért. A szombatot az előrejelzés kicsit jobbnak ítélte, viszont hajnalban szeles volt Trento, aztán gyönyörűen kristálytiszták a hegyek. Sajnos nem indultunk a bizonytalan idő miatt sehova. Helyette megnéztük az itteni természettudományi múzeumot, ahol most fotókiállítás is volt. Jókor mentünk, ugyanis valami diákok is kiállítottak valamit, ezért ingyen meg lehetett nézni az egész múzeumot. Aztán a kihagyhatatlan fagyizás... :)

Vasárnapra viszont kirándulást szerveztünk. A csapat kétfelé vált, Laci és olasz mászótársa, Marco elmentek falat mászni Val Lomasoneban, mi pedig Izaval és Iboval felkutyagoltunk egy nyeregbe fotózás címén, ahonnan látható a Garda-tó. Igaz, Marco 1 órára saccolta a mi túránkat, a jelzések 2 órát jósoltak, amit fotózással és az én lassú tempómmal 3 óra alatt teljesítettünk is. Közben halálra csíptek a szúnyogok. Sebaj. A kilátás mindent megért. Visszaértünk és a piknik asztalon főztünk tésztát bolognese raguval, amolyan igazi olaszosan :) Kellemesen elfáradtam, jó sokat gyalogoltunk és végig felfele. Hazafele Lacival még beugrottunk a belvárosba elnyalni egy fagyit, mert az finom :)

Fotók is készültek.

Garda-tó és környéke

Rifugio San Pietro

51 nap és IFSC Climbing World Championship Arco 2011

2011-05-25T01:33:00.000-07:00

Meglátjuk, hogy hogy bírom majd a júliust, de nagyon jó lenne még elmenni és megnézni a falmászó világbajnokságot élőben. Fantasztikus élmény lehet látni a nagyokat. Terveztük, tervezzük, aztán majd meglátjuk.

Íme egy kis ízelítő abból, ami itt lesz most nyáron.

Az esemény honlapja:
http://www.arco2011.it/

Lago Smeraldo

2011-05-24T23:45:00.001-07:00

A hasadék:
A tó. A neve érthető. Lago Smeraldo
Made in Hungary :)

Még egy kis zöldség:

Kétner búcsúvacsija

2011-05-24T00:24:00.000-07:00

Pár portré a vacsoráról:Kétner szülei

Kétnerrel
Ott volt Alessandro is :)

Egy kis Verona

2011-05-24T00:02:00.000-07:00

Caldonazzo barbecue party

2011-05-23T23:08:00.000-07:00

Az említett doktoráns barbecue partyn készítettem pár fotót. Íme.

A kutyusról:
Iza:
Cipőcském a fűben:
Háttérben a Caldonazzo-tó
Ezt a képet biztos szeretni fogja Iza :D
A környék

Kiskacsa
Ibo (Ibrahim) fotózik
Mindeközben Nério...

Aktív hét, aktív hétvége

2011-05-22T11:27:00.000-07:00

Az előző hét sok munkával telt. Aztán a hétvége is kellően aktívra sikerült (persze ez már a kellemesebb kifulladást jelenti).

Pénteken Laciéknak volt doktoráns barbecue a Caldonazzo-tó partján. Az egyetemnek van egy saját tóparti területe. Nagyon klassz. A kezdetben vacsorának beígért buliból a végén ebéd lett. Így munka után kapkodás, rohanás, picike késés, de semmi érdekesről nem maradtunk le. Elfogyasztottuk életünk legrosszabb "pasta alla pomodoro"-ját. Nem "al dente" és még sótlan is... természetesen én a paradicsommal csak finoman bántam. Aztán volt egy kis saláta, meg egy brazil srác sütött húsokat. Mi pedig kellemeset pihentünk a tóparton a barátainkkal.

Szombaton Veronába mentünk vásárolni és várost nézni 5-ösben. A cél a nemrég nyitott Decathlon volt. Trentoban a vásárlás a legnagyobb falat, mivel nagyon drága minden. Ezzel szemben Veronában tudnak plázákat építeni "normális" üzletekkel, C&A-val, H&M-mel, stb... szóval most építettek egy Decathlont is. Brazil barátnőnk, Patricia; török barátunk, Ibrahim és senegali barátunk, Saliou tartott velünk. Vásárlás után Veronába is "beugrottunk" fényképezni. Közben megérkezett lengyel barátnőnk, Isabel is egy orosz lánnyal és annak olasz barátjával. Elég nemzetközi csapat verbuválódott össze :)

Szombat este más programunk is volt. Kétner, brazil barátnőnk, akit a múltkor barbecueval és vacsorával búcsúztattunk tért vissza Trentoba egy kis európai utazásról. A szüleivel jártak még körbe pár helyet azelőtt, mielőtt visszatért Brazíliába immáron doktorként.

Vasárnap pedig fotós napot tartottunk. Isabel, Ibrahim, Laci és én elmentünk Val di Nonon keresztül Lago Smeraldát megnézni. Ahogy a neve is sugallja, egy zöldeskék színű tóról van szó. Körülötte sétálgattunk, fotóztunk, szendvicseztünk, cappuccinoztunk és süttettük a hasunkat a jó időben.

Itthon késő délután mostunk, takarítottunk Lacival és most egy nyári viharos záport is megcsodálhattunk. Mozgalmasan teltek a napok.

Fotók majd legközelebb.

Hírek

2011-05-15T07:39:00.000-07:00

Már régen jelentkeztem. Elöljáróban annyi, hogy jól vagyunk, megvagyunk.

A filmfesztivál eltelt, jó volt. Az idő Trentoban néha nyárias, aztán most meg esős és hideg. Változékony.

Elkezdtem a kísérleteket a laborban. Próbálok addig haladni, amíg bírom a munkát. Sajnos a kísérleteknél sokszor nem én vagyok a hátráltató tényező, hanem az anyagrendelés, készülékfoglalás, stb... De azért remélem, hogy jól haladok. Igyekszem az új témával felzárkózni.

A kollegáktól kezdve már mindenki látja és meg is jegyzi rajtam a "változást" (boltos, menzás néni, stb). A hasam szépen növekszik és gyakran hatalmas deformálódások közepette hullámzik. Pólón keresztül is látszanak a kisfiunk rúgásai. Remélem, hogy megváltoznak az alvási szokásai, mert jelenleg azt szereti, ha mozgok, olyankor alszik, de amint leülök vagy aludni próbálok este, felkel. Úgy tűnik, szereti, ha ringatják... Júniustól egyre több vizsgálatom lesz, meg elindul a felkészítő tanfolyam is, ha minden igaz. Sűrűsödnek a dolgok. Beléptem az utolsó szakaszba. Egyre jobban várjuk, hogy itt legyen velünk.

Most hétvégén a rossz időben átnéztünk minden eddigi gyerekcuccot, alapos listát írtunk a testvérektől elkért ruhácskákról, "leltáraztunk". És mégegyszer nagyon szépen köszönjük a készletet, vigyázunk rájuk!

Főzőcskézek sokat, múlthét végén Laci kérésére rakott karfiol és cukkini volt a menü levessel, aztán csirkepörkölt, most meg ő csinált isteni finom gombás husit, amihez héjában sütöttünk krumplit és elkészítettem életem első tiramisúját is desszertnek. Szóval eszünk rendesen és finomakat. A húslevesbe szüreteltünk a "kiskertünkből" friss petrezselymet. És mindig vágunk bele frissen zöldhagymát is. Nem valami nagy a termés, de mi ennek is nagyon tudunk örülni.

Vettünk egy kerti nyugágyat is. Olyat, amit a szülőknél annyira szeretünk. Hátradőlve fel lehet stócolni a lábat, nagyon kényelmes. Amíg jó idő volt, minden este az volt a program, hogy munka után hazaértem és kiültem az erkélyre "napozni", pihentetni a lábaimat. Még jól bírom a munkát, de azért este már jól esik a pihenés.

Most hétvégére eredetileg fotózást terveztünk, mert Laci két kollegája és barátja (egy török srác és egy lengyel doktoráns lány) vett tükörreflexes fényképezőt és szeretnének ők is gyakorolni, meg én is és én már úgysem tudok túrázni, szóval Lacit is rá lehet bírni a könnyedebb kirándulásokra. Sajnos az idő keresztbe tett nekünk :(

Elindult a Giro d'Italia. Ez azért itt ugye nagy esemény. Ráadásul jönnek ide is erre a környékre. Jövő hétvégén szeretnénk megnézni őket :) Aztán majd elválik, hogy hogy alakul a program, de már máskor is szerettük volna élőben látni a verseny egy pillanatát, szerencsésebb esetben egy napi befutóját. Meglátjuk :)

Laci is dolgozik, nemsokára Angliába megy konferenciára előadni. Szokott járni falat mászni egy olasz doktoráns sráccal.

Ennyi.

Tegnap délután

2011-05-05T23:31:00.000-07:00

Tegnap láttuk a "swiss machine"-t, vagyis egy svájci figurát, aki gyors-hegymászik. Íme egy kis részlet a filmből. Érdemes végignézni, mert jó a zene, szépek a hegyek és bámulatos a srác. Ő az, aki rekordokat mászik nagy hegyeken. Pl itt az Eiger-re (3970m, Svájc) "futott fel" 2 óra 47 perc alatt. Sajnos nincs meg ebben a videóban az összes olyan képi megjelenítés, ami fantasztikusan kihozza, hogy egy ilyen hegy milyen hatalmas is egy emberhez képest, de azért így is érződnek az arányok...

A másik film pedig ugyanattól a csapattól volt, akik a "The prophet"et forgatták. Lee Alastair és Leo Houlding és még egy harmadik ürge (Sean Leary) is eljött a bemutatóra. Megint személyesen, most fényképezővel felszerelve hallhattunk pár sztorit a végén és persze előtte élveztük a filmet, az "Asgard project"et. Kanada északi részén egy szigeten másztak meg egy falat először "szabadon", vagyis kézzel és lábbal (de természetesen biztosítva). A problémát az idő okozta és több hetesre nyúlt az egész "project". Ezek a figurák sem normálisak, de hihetetlen sportemberek és a kitartásuk, erejük sem semmi. Íme a bemutatója a filmnek.

A filmben megjelent a Garda-tó környéke is, ugyanis ide is jöttek edzeni :) Az ugrást gyakorolták itt, mert a project végén a fal tetejéről ejtőernyővel ugrottak le.

Trento Filmfesztivál 2011

2011-05-04T23:19:00.000-07:00

Trentoban filmfesztivál van. Végre egy kis kultúrális kikapcsolódás. Azért hogy ne legyünk túlságosan földtől elrugaszkodottak ezen a vidéken, az egész filmfesztivál apropója és fő témája a hegyek (mi más). Hegymászás, falmászás, alpinizmus, globális felmelegedés, környezetvédelem, stb. Na jó, mi ezt nem annyira bánjuk :)

A program sűrű, túl sűrű is sajnos, a munka miatt nem marad mindenre idő, amit látni szeretnénk.

De eddig volt szerencsénk egy, a Himalájában élők életéről szóló, dokumentumfilmhez. Jó volt, csak nagyon szomorú.

Aztán tegnap este 3 filmet is adtak egy szekcióban. A végén a várva várt falmászóssal. Erre Laci 2 napja már csak az utolsó 2 jegyet kapta, a legelső sor szélére. Először aggódtunk, hogy ott milyen kényelmetlen lesz, de végülis eljött a film szereplője és a film készítője. Személyesen. Majd megálltak mellettünk és volt egy kis bemutatkozásuk tőlünk 1-2 méterre, majd aztán végignézték mellettünk a lépcsőn ülve a saját filmüket. Ahogy Laci mondta: "Leo Houldingról nézek filmet Leo Houldinggal :D". A végén még autogramot is kért Laci.

Természetesen vannak más "sztárok" is. Majd még szemezgetünk a programból. A tegnapi második film is klassz volt, az Annapurna mászását mutatta be testközelből. Bámulatos volt. Himalája, gleccser, 8000m...

A filmfesztivál honlapja: http://www.trentofestival.it/it/index.htm

Kétner búcsúbulija, barbecue a Bondonen

2011-05-01T23:54:00.000-07:00

Sajnos a doktori vége az olasz tanulmányok végét is jelenti Kétner számára. Visszatér Brazíliába.
Vasárnap a laborja és 1-2 barátja barbecue-t rendezett neki a Monte Bondonen. Az egyik doktoránséknak van egy nyaralójuk a hegyen és ott gyűltünk össze. Családostul, professzorok gyerekekkel. És sütöttük a kolbászt, "rizót" ettünk előételnek és a végén igazi török kebabot is... Napon sütkéreztünk, meg is pirultunk, kihasználtuk a múlt heti rettenetes időjárás utáni egyetlen kellemes vasárnapot. Ma sajnos megint esőre áll és borongós minden :(

Laci, Kétner és én

Nério süt
Patrícia magyaráz és fotózik
ő Alessandro, Cinzia kisfia. Alig tudtuk ráerőltetni a rózsaszín előkét, mert az lányos és ő azt nem veszi fel. Állítólag az eper fagyit se eszi meg, mert annak lányos színe van :D
Cinziáék lánya, Giulia
Nério megint meditálós kedvében volt. Meg gyerekekkel játszós :) Azt sajnos nem sikerült lefotóznom.
Camila, Nério felesége.
Ibrahim "süt"
Kétner
Giulia éppen duzzog
A lányokkal
Ale
Anyja és fia (Cinzia és Ale)
Kétner átveszi a búcsúajándékot
A végére egy sokkoló kép arról, amekkorára nőttem :)

Kétner és André doktor lett

2011-05-01T23:07:00.000-07:00

Két brazil barátunk nyerte el a múlt héten a doktori címet. Pénteken ezért vacsi volt a Rosa d'oro nevű étteremben.

Az egyik ünnepelt, AndréÉs a másik, Keke (Kétner). Laci kollegáiról van szó.
Ott volt Ibrahim is, a török srác, aki szintén Laciéknál doktoráns.
Keke
Fotózás, pózolás
Még mindig a pezsgő

Csaba (egy másik trentoi magyar) alig hallott a hangzavarban. Olasz étterem, olaszos hangulat.
"A pampák királya" (ahogy Leandro saját magát jellemezte anno :)) és párja
Marcos, aki nem brazil, hanem Paraguayból érkezett ide doktorizni
Nério talán azon meditál, hogy neki is közeleg a doktori védés :)
Mi pedig így festettünk a vacsin:

Húsvét

2011-04-27T05:05:00.000-07:00

Idén húsvétkor meglátogatott minket Orsi és Geri. Az idő lehetett volna szebb is, de azért nem panaszkodhatunk, mert nem áztunk napokig, hanem sikerült elég aktívan eltölteni az ittlétüket.

Szombaton a Dolomitokat vettünk nyakunkba, aztán vasárnap kipróbálták a via ferratát és a falmászást, vasárnap pedig városnézősebb nap volt Sirmioneban, a Garda-tó déli részén.

A fotók először Val di Fassaban készültek.Carezza tava
Egy krokuszokkal teli rétet is "bevettünk"

így alakul a pocim mostanában

Ez már Sass Pordoi Geriékkel havasan és hűvösen
Visszafelé megnéztük a segonzanoi piramisokat is. Ott voltak pitypangok.
Geri is fényképezte a piramist
Vasárnap délelőtt Trento belvárosában kávéztunk.
Majd a Drena kastélynál voltak a többiek via ferratázni. Az én feladatom a kocsi hegyre felvitele volt oda, ahol ők végeztek.
Aztán a Nago melletti Belvedere nevű kedves mászóhelyen bátorkodtak Orsiék. Nagyon ügyesek voltak!!! Semmi félelemmel ugráltak fel a tetőig.
A tetőn Gerinek még inteni is volt alkalma ;)
Hétfőn pedig Sirmione. A Garda-tó déli részén egy félszigetre nyúlik be Sirmione régi városközpontja. Nagyon hangulatos kis hely, de az összes olasz turista ezt a városkát szúrta ki húsvét hétfő ünneplésére, így óriási tömeg volt.
De az utcácskák nagyon csinosak arrafelé is.
Ez valami kő

És a belváros látképe a termál strand melletti sétányról.
Sok fagyit ettünk, meg pizzát, meg sétáltunk amíg bírtuk, jól éreztük magunkat. Reméljük, hogy Orsi és Geri is élvezték ezt a kis olasz kiruccanást.

Olaszos délelőtt

2011-04-13T05:55:00.000-07:00

Ma "reggel" elmentem az új, olasz háziorvosomhoz. Tegnap felhívtam, hogy időpontot kérjek, de azt mondta, hogy ha csak gyors beutaló kell, menjek reggel. 8.30-10.30-ig van időpont nélküli fogadóideje.

8.45-re értünk oda Lacival. A doki 9-kor meg is érkezett. És sikerült 2 óra alatt 5 embert "kezelnie". Igen, én voltam a 6. és kifutottam a fogadási idejéből... Az ajtón nyomatékosításképp ki van téve 2-szer is, hogy a gyors viziteken max 1 problémával foglalkozik az orvos és hogy ez max 10 percig tart. Ha ennél több, akkor időpontot kell kérni máskorra.

Az orvos mindenkit minimum 10, de időnként 20 percre fogadott. Pedig volt, aki csak azt mutatta, hogy csak egy leletért jött. Lacival azon sakkoztunk, hogy vajon egy vizsgálat nélküli háziorvosi viziten miről lehet 10 percig beszélni??? Azt is mondhatnánk, hogy alapos. De én inkább másképp nevezném ezt a dolgot.

Időközben, miután 10.40 volt és én 2 órája feszítettem a kényelmetlen széken, megjelent egy kicsi kövér pasas. Majd elkezdett okoskodni, hogy neki 10.30-ra kellett jönnie, úgyhogy ő megy legközelebb. Én ott álltam a mostmár látványosabb hasammal, kezemben az irataimmal és ugrásra készen és nagyon felhúzott az ürge. Megjelent, végigtelefonált 10 percet ordítva, majd közölte, hogy ne is álmodjak arról, hogy ma sorra kerülök, mert neki félre kellett jönnie és hogy az "informatori" nevezetű negyed órás időpontban neki végeznie kell... pf. Én erre finoman megjegyeztem, hogy 2 órája várok és a doktor úr 9-kor érkezett, mire be se fejezhettem a mondatom, már okoskodott, hogy igen, ilyen a doktor, mindig így van, tudhatnám, ha ennyien vannak, ő meg se várta volna, míg sorra kerül, hanem időpontot kért volna... én meg csak majdnem küldtem el melegebb éghajlatra a szememmel. Megjön, mint valaki és elkezd nekem okoskodni. Roppant irritáló egy fontoskodó figura volt.

Az orvos persze félkor nem végzett, csak 10.50-kor és mikor meglátta a pasast, akkor letessékelt, hogy majd utána, mert vele most kell "gyorsan" beszélnie...

Így 11 óra után kerültem soromra, amikoris a doki a lehető legtöbb redundanciával elmondta azt a körülbelül 2 fontosabb információt, amit többszöri kérdezéssel kellett kiszednem belőle és a mai napig az egyik kérdésemre adott válaszából csak sejtem azt, hogy hogyan is kell majd eljárnom. A lényeg, hogy a "számítógépes rendszerünk ma nem szuperál jól" és hogy "majd hívjam és mondjam azt, hogy..." (27 évesen tudom jól, hogy mit kell mondanom neki, de miért ne kötné ezt is az orromra a fogadási idő alatt?)...

Lacival a várakozás közben már levezettük, hogy miről vagy hogy hogyan is lehet 5 perc helyett 20-at beszélni. Arra jutottunk, hogy a "Hogy van? Mik a panaszai?" kérdés után ha a paciens azt mondja, hogy a lába fáj, akkor utána jön a kérdés, hogy "De mikor fáj? Úgy értem, hogy most reggel, vagy délben, vagy este? Úgy általában mégis mikor vannak ezek a panaszok?..." (és ezt még 6-szor 6-féleképpen megkérdezi, mire válaszul jön a "Reggel is, bár lehet, hogy már csak késő reggel, miután megittam a kávémat és miután a boltból is visszaértem, de nem fáj az annyira, hogy reggel arra gondoljak, hogy ne menjek boltba, ...".

Szóval valahogy így nézhet ki egy olasz orvosi vizit. Nem szeretem azt a kínos helyzetet, amikor csak ülök és már mennék és már tudom, hogy mindent elmondott, amit el kellett és utána csak mondja, mondja és neadjisten van egy kérdésem, amit muszáj feltennem, de nem jutok szóhoz, mert a doki csak mondja és mondja újra és újra az egészet előről és mikor felteszem a kérdésem és megint fél óráig tart rá egy válasz az esetleges információ nélkül, akkor csapok gondolatban a fejemhez, hogy jaaaaaj, de buta is vagyok, miért is kérdeztem, én bolond!... Szóval ezt nem szeretem.

Megvolt. Benne vagyok a rendszerben. És nem kapkodok. Most adott egyetlen beutalót, aztán majd a többit utána tudja csak elmondani... hát természetesen.

Valle della Primavera

2011-04-11T00:25:00.000-07:00

Útban Monticolo feléEz már a tó melletti virágos utcák

Laci Emmával
A kis szépség Zsuzsi ölében viselte a túrát.
Amikor hárman zsongják körül :)
Ez már Caldaro, az étterem stége
Ettünk
Etettek
Szórakoztattak

Apja-lánya
Az almafák és a vár

A városka

Nyárias április

2011-04-10T23:50:00.000-07:00

Kicsit hirtelen lett nyár errefelé. Az utóbbi napokban már kora reggel 16-19 fok van és napközben a 30 fokot is eléri a hőmérséklet. A sugarak nagyon erősek, 10 perc után megpirul a karom.

A munkahelyen az ebédet a teraszon töltöm, ami néha már túlontúl meleg.

A hétvégén pedig a Csikász-Nagy famíliával voltunk egy könnyed, de elég hosszúra sikerült sétán a "Tavasz Völgyében" (Valle della Primavera, vagy másik nevén Frühlingstal... milyen szép is ez a német nyelv, ugye?).

A helyet állítólag tavasszal kell látogatni a sok krokusz miatt. Erről mi már lecsúszhattunk, azonban az egész vidéken virágoztak az almafák. Mivel a Trento és Bolzano közötti rész egy almatermesztő régió, csodaszép volt a táj. Az idő is klassz volt. No meg a társaság is :)

Monticoloból indultunk, bolyongtunk a Caldaro-tóhoz, ebédeltünk, majd vissza. Fotók a következő bejegyzésben :)

Nagyobb térképre váltás

Hétköznapok, ebéd

2011-04-07T04:43:00.001-07:00

Új munkahely, új menza. Negyed óra sétára a centertől. Eldugott helyen, kicsi. De annál jobb. Azt hiszem, megvan a trentoi menzák ragsorának elsője (még ha épp nem is Trentoban van).

Előszöris mindenki autóval jár. Mert "messze van". Parkoló helyet nem tudom, hogy hogyan találnak, de szűk, kicsi, tömött utcácskára nyílik az étterem. Sebaj. Ha másoknál van hely, akkor megyek autóval én is, de arra senki rá nem venne, hogy a kocsit ekkora távolságra pöfögtessem és minden alkalommal leizzadjak a parkolás miatt.

Ma egyedül voltam enni (egyébként általában hozok magammal kaját és azt eszem helyben, de mostanra elfogyott otthon minden és tegnap sziklát mászni voltunk (illetve Laci mászott én meg biztosítottam, mert mostmár nem megyek falra "ilyen állapotban")). Szóval ma egyedül sétáltam el a menzára. Csicseregtek a madarak, ragyogott a Nap, virágzik az orgona és minden tavaszi virág. Negyed óra kereken. Friss levegő, agytisztulás.

Mattarello egyébként nagyon hangulatos hely szerintem. Nagyon-nagyon csendes. Szűk utcácskák. Olaszos, de nyugodt. Van egy patak is.

A menza messzisége miatt mindenki panaszkodik és epekedve várja, hogy Povoba kerüljön a laborja, mert ott csak 2 percre vannak a menzák (és több menza is van), nagyobb kajaválasztékkal (gondolják). Egyetlen előnye az lenne, hogy közelebb van sokkal. Egyébként a menza hiába nagyobb Povoban, mindig hosszú sorok kígyóznak, míg itt sosincs sor. Hiába kígyóznak a sorok, az étel minősége összehasonlíthatatlan. Eddig csak pár alkalommal ettem itt, de valami nagyon finom volt. És sok. Ma is volt a kedvenc spenótos raviolim. A paradicsomos-borsóköret fűszeres, a hús ízletes, a tört krumpli sima és nem darabos és pont megfelelően sós. A salátát előre kiszedik, de sosincs benne paradicsom, csak zöld saláta meg répa (amiket én szeretek). Van mindig gyümölcs, gyümi befőtt, puding, joghurt vagy tortaszelet. Lehet helyben kávét venni rendes bárpultosat (nem automata, nem, nem), üveg poharakat adnak és közel van az innivalós masina az asztalokhoz. Engem hidegen hagy, hogy gyalog 15 perc, kocsival 5 perc, attól még nyugis és jó. Gyakran van canederli is brodoval (helyi húsleves spéci gombócokkal). Nem hideg és nem kemény/nyers a sült/főtt/törtkrumpli, mindig kétféle húsból lehet választani, vagyis nincs olyan, hogy csak főtt spenót vagy sült padlizsánt lehet a krumplihoz vagy borsóhoz választani "főételként". A tészta al dente és húsos a ragú. A hamburger husi belseje is át van kellemesen sütve és ízletes.

Nem dicsérem tovább. Nekem tetszik. Mondjuk nyáron már nehézkesebb az a 15 perces séta visszafele enyhén meredek úton. De egyenlőre jobban kedvelem Mattarellot Povoval szemben.

Hiába a tavasz...

2011-04-05T00:23:00.000-07:00

Hiába van itt a tavasz és a meleg, nekem sikerült összeszednem egy makacs náthát. Azt hiszem, ezt még otthonról hoztam ide. Torokfájás, taknyosság több napig. Szerencsére láz nélkül. Aztán az egész ráment a kötőhártyámra is, ami szintén begyulladt. Kellett ez most nekem, mint púp a hátamra. A lényeg, hogy 5 nap kihagyás után, ma már tiszta orral, náthás hanggal és nem annyira piros szemmel jöttem újra munkába. De az biztos, hogy nem erőltetem magam túl.

Igazi boxbajnokként üdvözölhetjük a család legkisebbjét. Talán a finom mozdulatokat nem is ismeri. Még kicsi, de már kívülről is látványosak a rúgások.

Szombaton vacsira voltunk hivatalosak, amit a betegségem miatt kénytelen voltam lemondani :( Pedig már nagyon készültünk rá.

Vasárnap Laci allergiájában és az én náthámban levegőztünk egy rövidet a Monte Bondone oldalában egy réten pléden elterülve. A Nap nagyon erős, ezért nem is bírtuk sokáig. De pihenésként és friss levegőzésként nagyon jó volt a semmittevés a szabadban.

Tavasz

2011-04-01T05:55:00.001-07:00

Lassan elér ide a tavasz. Délután, ha idesüt a Nap az erkélyre, akkor minden ablakot kitárunk és élvezzük, hogy kintről melegebb levegő jön be. Holnapra már 25 fokot mondanak, sőt a Garda-tónál 28-at.

Otthon minden rendben volt. Az autó is jól működik. Laci éppen téli gumit cserél nyárira. Csicseregnek a madarak, béke, nyugalom.

Újabb hasznos ajándékkal leptek meg barátaink. Nagyon aranyos könyvecske szép illusztrációkkal:
És egy fotó a mi kis kócos családunkról:

Amikor azt hiszed, hogy minden kapu bezárult és mégis akad rajta egy kis rés...

2011-03-16T07:19:00.001-07:00

TB. Igen, egészségügyi biztosítás. Ma újult erővel megpróbáltunk visszamenni Lacival és olasz kártyát kérni. Nem sikerült nem ugyanahhoz a pultos nénihez kerülni, mint múltkor. Sebaj. Most eldöntöttem, hogy addig beszélek (illetve nyögdösök olaszul), amíg nem adnak nekem kártyát. A hölgy megkérdezte megint a szomszédját. Ő rázta a fejét. Én közöltem, hogy de a törvény szerint én nem fizethetek otthon, szóval én itt szeretnék. Erre hívtak egy másik nőt. Aztán megpróbáltam előhalászni azt a fizetésről szóló igazolást, amit abból az időről kaptam, amikor még nem voltam doktoráns, meg amikor már nem voltam doktoráns, de a centerben dolgoztam. És igen. Ekkor csillant meg a remény, hogy akkor én elképzelhető, hogy benne vagyok a munkaügyi nyilvántartásban. Utasítást adtak, hogy menjek el a munkaügyi hivatalba, ahol nekem adnak egy papírt, amiben benne van, hogy benne vagyok a rendszerben és volt itt Olaszországban munkavállalói státuszom. Ha ez megvan, akkor többet tudnak tenni.

Autóba pattantunk és nehezen, de megtaláltuk ezt a hivatalt. Mondanom se kell, hogy 5 ablak közül 2 volt nyitva és csak az egyik hölgy dolgozott. Az egész hely olyan volt, mint egy nyelő. Az emberek csak jöttek, de senki se végzett az ügyével. Aztán sorra kerültem. És igen, benne voltam a rendszerben. A nevemet lekérdezte a nő és 2 féle nyomtatványt is adott és még azon nyomban visszatérhettem az egészségügyi hivatalba. Ott véletlenül megint ahhoz a nőhöz kerültem, akinél voltam és megnézte és kérdezett és összeültek és adtak nekem kártyát. Ami mivel már megszűnt a munkaviszonyom, ezért csak naptári félévig tart (vagyis június végéig), de most hallottak arról, hogy a Provincia törvényt hozott az olyan esetekre, mint én (EU-s diák hosszabb tartózkodással), vagyis hogy fizethetek olasz TB-t, viszont még semmi információja nincs senkinek a részletekről. Ez még idő, míg átkerül a gyakorlatba a dolog. Viszont megígérték, hogy ha nekem már van ilyen kártyám, akkor utána ha visszajövök júniusban, akkor tudnak velem valamit fizettetni azért, hogy meghosszabbítsam a státuszom. A lényeg az volt, hogy bekerültem a nyilvántartásba. Aztán most már csak abban tudok bízni, hogy valóban benne is tudok maradni. De nagyon ígérték. Erősen bízom benne.

Múlt héten "kirúgtunk a hámból" és voltunk indiai étteremben kettesben Lacival. A hely olaszos, a kaja egészen tűrhető, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy megközelítette az amerikában elfogyasztott indiai ételek ízét. Mindenesetre finom volt.

Aztán voltunk pizzázni is, ahol én tésztát rendeltem... soha nem mondtam volna azt magamról, hogy étteremben megkívánom és tésztát rendelek. De isteni volt. Csak az adagot mérték túl. A La Grotta nevű helyen óriáspizzákat és óriáspasztákat adnak. Brazil barátainkkal mentünk, akikkel már régóta nem sikerült közös programot szerveznünk. Egyúttal megleptek az első babaajándékkal :)
És íme egy friss fotó. Laci nem bírt magával és lefotózott :)

A karnevál idején

2011-03-07T00:47:00.000-08:00

Mostmár igazán várjuk a tavaszt. Hétvégén megint megmutatta magát egy kicsit.
Szombaton elmentünk Arcoba, ahol találkoztunk farsangi öltözékekkel :) Tündériek voltak a kicsik.Aztán a városban megtaláltuk a várba vezető utat.
Felsétáltunk. A tavaszi napsütésben az ibolyákkal teli olajfa-erdőben bandukoltunk. Csodálatos volt.
Ilyen sűrűn laknak Arcoban.
Aztán a tetőn megpihentünk és süttettük magunkat a napon.
Ez a fotó kicsit olyan Stan és Pan :)
Laci sütkérezett :)Aztán boltokat jártunk, várost néztünk, pizzáztunk.
Délután pedig úgy döntöttünk, hogy kicsit falat is mászunk ebben a szép időben a Belvedere nevű helyen. Kellemes volt.

Vasárnap még melegebb volt talán. De a főzés, mosás és takarítás között nem maradt időnk kirándulni. Reméljük, hogy még marad ez a szép időjárás a héten. Szeretem, amikor hűvös a szél, de egyébként már 20 fok van és a Nap ereje nagyon forró.

A 22-es csapdájában és egy kicsit tovább

2011-03-07T00:43:00.000-08:00

Az élet sosem unalmas. Legyen szó jóról vagy rosszról.

Előszöris nem tudom, hogy otthon hogyan működik, de itt most emelték a buszjegyek árait. Mindenhova kifüggesztették ezt. Továbbá azt is, hogy akinek van régi buszjegye, azt visszaváltják. Elég sokáig. Ilyet vajon otthon is lehet?

Az EU egészségüggyel sehogysem sikerül zöld ágra vergődnöm. Megpróbálom összeszedni a most fennálló szituációt, miután már bejártam a hivatalokat.
Magyarország és Olaszország is tagja az EU-nak. Milyen jó is ez... főleg, ha valaki szeretné magát hosszabb itt-tartózkodás után beépíteni az olasz egészségügybe. Ezzel semmi probléma nem is akad, ha igazi rendes dolgozó ember lennék. De. Mint diák, vagy mint postdoc, nem számítok embernek.
A dolog ott kezdődik, hogy ha valaki otthon TB-t fizet, akkor kap egy EU kártyát. Azt a kis kék kártyát, ami turistaként az EU-n belül sürgősségi ellátásra jogosít. Aztán ha az ember úgy dönt, hogy mondjuk Olaszországba költözik hosszabb időre, teszem azt, tanulni, akkor be kell jelentkeznie a helyi önkormányzatnál és lakcímet kell változtatnia. Innentől kezdve nem jogosult az otthoni TB-re és erre a kék kártyára sem. Ott kell TB-t fizetnie, ahol épp tartózkodik. Ez azért szép, mert az olasz szabályok pedig úgy szólnak, hogy nem fizethetek olasz TB-t, csak ha kettős állampolgár vagyok, vagy egy rendes dolgozó ember, vagy egy olasz felesége. Na de most az a kérdés, mit tehet az, aki hosszabb ideig tanul külföldön? És aztán kutat? És ha lakcímet változtat? És ha szeretné fizetni azt a TB-t, amit mindenki más olasz + mindenki más nem EU tagállam szülöttje megtehet? Semmit.
A lehetőségeim a következők: (1) figyelmen kívül hagyom a jogszabályokat és az itteni hivatalok ajánlásával kék EU kártyával próbálok nem lebetegedni, vagy ha ez előfordul, akkor vizitdíjat fizetek. (2) igényelek egy bizonyos okiratot otthonról, amit az itteni Provincia egyszerűen nem fogad el, arra hivatkozva, hogy ez elavult és már nem állítanak ki sehol (hiába van benne a törvényben a mai napig...) (3) méregdrága privát biztosítást fizetek, hogy valahogyan biztosítva legyek. Hm. És mi is történne, ha olasz lennék ugyanolyan szerződéssel, mint most külföldiként, amiből nem vonnak TB-t? Állítólag nem fizetnek és nem ellenőrzi senki. És mi lenne, ha hozzátartozó lennék (dolgozó külföldié, vagy született olaszé)? Megkapnám a törvény alapján automatikusan. És mi lenne, ha nem lennék EU-s? Megkapnám az itteni egészségügyi kártyát az egy éves TB befizetése után és kész. Ilyen egyszerű lenne az élet. De nem. Magyarország és Olaszország is EU tagállam. Szeretik egymást, törvényeket hoznak közösen.

Ez a 22-es csapdája most. Még több telefonra lesz szükségem, hogy meggyőzzem magam, hogy valóban ennyire figyelmetlenek a törvényhozók és bizony ennyire jó is EU-snak lenni és valami olyat csinálni, amire nem is gondolnak a "nagyok": tanulni és tudományos munkát végezni.

Aztán a baljós érzés csőstül jön. Ugyanis most még a lakás, amit most bérlünk is lehet, hogy tulajt fog váltani a fejünk felett. Erre azt állítja a kiadó cég, hogy semmi de semmit nem változtat majd a mi életünkön, azonban nem ez lenne az első, hogy átvág ez a bizonyos cég és csak ígér és hallgat és aztán meg puff. Nem, nem szeretném, ha emelné a lakbért az új tulaj. Már csak az hiányozna most itt nekünk...

De csak hogy pozitívan zárjam ezt a bejegyzést. Meglepve tapasztaltam, hogy töredékébe kerül itt a kontakt lencse folyadék, mint otthon. Legalább egy kis öröm a mai napra :)

Csak gyorsan

2011-03-01T02:18:00.000-08:00

Szombaton felmentünk Vioteba (Monte Bondone), ahonnan sétáltunk egy nagyot az olvadozó havon a nyeregig. A nyeregben a száraz fűre kiültünk, kifeküdtünk, süttettük magunkat. Egy kis keksz és tea is fogyott. Gyönyörű idő volt és aránylag meleg. A hegyről lejövet pedig kijárt nekünk a cappuccino és a tiramisú.

Aztán vasárnap óriási hóesés tört Trentora. Először havas-eső, majd sűrű hó. Rettenetes volt ezt a múlt heti 20 fok után megélni. A tél csak nem akar szűnni...

Ma újra kijavult az idő. Hét elején még sötét volt és eső.

Egyrészt meg kellett állapítanom, hogy nem az én hőérzetemmel van a gond, amikor utálom a buszon azt a forró párás elhasznált levegőt, amivel télen kínoznak az itteniek. Igen, ma a sofőr mellett álltam és láttam, ahogy a külön nála és külön a buszon állítható fűtést is 25 fok felé csavarta. 25 fok. Téli kabátban, pulcsiban mindenki, mivel az utcán azért még épphogy nem fagy reggel. Olyan dühös lettem rá. Minden alkalommal vetkőzéssel kezdem a buszozást, ami a tömegben megoldhatatlan néha (plusz a tömeg még melegebb és büdösebb tud lenni). Hihetetlen. Otthon is 20 fokig fűtünk... na mindegy. Ennyit a kedves és udvarias sofőrökről. Az emberek izzadnak a buszon. Várom, hogy a fűtési szezonnak vége legyen. Jó lenne már friss levegőt szívni a buszon.

A trentoiak élete más szempontból sem könnyű. A múltkor végigidegeskedtük a parkolóházat, mivel az őrülten keskeny. Szerencsére nem húztuk meg, mint az utánunk érkező Maseratis (!) párocska.... nehéz a trentoiak élete.

Most kb így nézünk ki (fotók szombatról egy hókunyhó és a nyeregből) :)

Munka

2011-02-24T09:32:00.000-08:00

A tavasz meggondolta magát. A múltkori 20 fokról visszahűlt olyan 8 fokra. Azért még így sem panaszkodom. Bár reggel fagyos az idő, otthon ennél "súlyosabb" a helyzet.

A munka okés, alakul, talán sikerül majd beleszoknom.

A munkába járás az hosszú. Úgy néz ki pontosan, hogy lesétálok otthonról a városba. Ez olyan 20-30 perc. Aztán ott megvárok egy buszt, ami megint egy fél óra, míg kiér Mattarelloba. Aztán leszállok és még hegynek felfele kell egy negyed órát sétálni.

Hazafele fordított irányban ugyanezt eljátszom. Kivéve, ha nem csúcsidőben érek a vároba és pont jön egy busz, mert akkor nem kutyagolok fel, hanem buszozok.

Ebben pozitívum, hogy naponta elég sokat mozgok, ezt a részét élvezem. Tiszta sport. Az időbeli hosszát viszont nem annyira. Napi 2 óra csak utazással... bár végülis fejet szellőztetni jó. Csak a labor munka is ácsorgós, szóval este már fáradtabb felgyalogolni. Aztán meglátjuk, hogy meddig bírom. Azért ez így egyre nehezebb lesz, azt hiszem.

Egyébként jól vagyok. Sűrűek a napjaim. De minden okés. A témával még barátkoznom kell. Nem sok ötletem van, főleg kísérletesen gondolkodni nem olyan egyszerű így hirtelen.

Rohanok is a buszhoz. Kb ennyi. A hosszadalmasabb bosszankodós bejegyzést majd máskorra időzítem.

Első munkanap, hétfő

2011-02-15T02:32:00.001-08:00

Munkába álltam. Azt hiszem, aránylag fáradtra sikerült az első napom.

Egyrészt hosszú idő után most adódik megint egy beilleszkedési megmérettetésem. Nevezetesen, annyi nevet kellene megjegyeznem, amitől már most tele a fejem. A helyzetet nehezíti, hogy sokakat ugyanazzal a keresztnévvel láttak el. Na de kezdem az elején.

CIBIO laborok Mattarelloban. CIBIO adminisztráció és irodák Povoban. A kettő között nagy távolság, magassági szint és időkülönbség. Reggel még San Donából sétáltam fel Povoba (egyre lassabban menetelek felfele az óriási szintkülönbséget leküzdve, de egyre gyorsabb vagyok. Ma kevesebb, mint 15 percbe telt felérnem). Aláírtam a papírokat, elintéztem az adminisztrációt. Aztán a jelenlegi főnököm kihozott Mattarelloba. Kaptam egy asztalkát egy közös helyiségben. Aztán egy órát vett el az életemből az állítólagos IT személy. A nem működő wifire a megoldást egy kábellel találtam.

Aztán megjelent egy lány, aki nagyon nagyon ismerős volt. Köszöntem, bemutatkozott. "Padtársam". Erre beugrott, hogy mintha múlt héten szerdán a mászófalnál ő is ott lett volna. Rákérdeztem, hogy nem találkoztunk-e már. Nem emlékezett. Én tovább próbálkoztam, hogy nem mászik véletlenül falat? Erre kiderült, hogy de, igen, ő is Caldonazzoban, ő először volt múlt héten (azzal apár kezdővel, akiket mintha már említettem volna a múltkor). Nyugtáztuk, hogy kicsi Trento (meg a világ is szerintem). Aztán jöttek mások is. Bemutatkoztak. "Ja, én vagyok az új post doc." Ezek szerint volt valami hírforrás arról, hogy jövök. Aztán ebéd előtt egy csapat lány bemutatkozott és hívtak enni. Abszolút pozitív fogadtatás. Mivel nincs kajám, egy vajmentes (!) prosciutto crudo-s (sonkás) kenyér (nem nevezném annak, aminek hívják, vagyis szendvicsnek) lett az ebédem. Itt mindenki saját kaját hord (végre! nagyon fogom élvezni, hogy nincs több vajon ma ízetlen menza kaját vagy mélységesen megunt pizza szeletet válasszak ebédre dilemma). Jöhet holnap a káposztás tésztám, aztán nagy valószínűséggel paprikás krumpli lesz a menü :D Az ebéd egyébként a kávéautomata melletti kis konyhasarokkal ellátott és ping pong asztallal felszerelt teremben van. Megismertem még más lányokat. Egyikről kiderült, hogy ő próbált együttműködni a volt munkahelyemmel, ami aztán kudarcba fulladt. Egyébként nagyon kedves ő is és meglepő módon alig hallom a hangját, vagyis érdekes olasz. De ami feltűnt, hogy a többiek közül is max 2-3 lány akad olyan, mint sajnos Laci összes kolleginája, akiktől maradandó halláskárosodásban szenved szegénykém. Az itteniek ráadásul angolul is egész jól tudnak. Bár akikkel szóba elegyedtem, azoknak egy amerikai pasas a főnöke. Aztán kiderült, hogy van több mászó is, aki itt dolgozik. Tök jó :) Aztán megjelent egy brazil barátunk is (Fabio), aki ugyanitt dolgozik.

Jaj, kihagytam az első szakmai megbeszélést és hogy hetente 2 laborcsoport meeting lesz, vagyis valóban folynak itt a dolgok a maguk rendje és módja szerint. Igyekszem képbe kerülni és ellesni a fortélyokat.

Aztán volt egy kis ünneplés is, amit majdnem kihagytam. Már álltam fel az asztaltól, amikor az egyik lány utánam szólt (a nevemen... vagyis neki sikerült megjegyeznie, nem úgy, mint nekem), hogy most jön 3 Valentina, akik a Valentin nap miatt ünnepelnek, amolyan névnapszerűség + a srác, aki mögöttem ül, neki van szülinapja. Szóval még sütit is kaptam hirtelen. És rádöbbentem, hogy a ma megszerzett információknak kb duplája hiányzik még a nevek listáján ahhoz, hogy mindnekit ismerjek, aki itt dolgozik.

Lesz laborköpenyem is. Ahogy látom, kék és kis csinos felirat van rajta + lehet, egy hosszú ujjú fehéret is kapok. De állítólag kapok.

Ma este indiai étteremben készülünk Valentin napot ünnepelni Lacival. Addig még lesz itt dolgom, ma már lehet, megnézek egy Western blotot. Bár a mongol lányt még nem láttam, akivel csinálnom kellene (vele a múltkor már találkoztam, ő is aranyos. És az első mongol, akit ismerek :)).

Na most akkor vissza a jegyzeteimbe, az elküldött file-okba, a kísérletes diagramok világába és a munkába... üdvözlet az első talán kicsit igazibb munkahelyemen. Nem érzem a különbséget, elvégre ez is kutatás, de azért furcsa, mert még sem lebeg előttem semmilyen diploma vagy papír, ami feszélyezne.

(komment: este végeztem, kimerülten, sok-sok információ után. Az emberek nagyon kedvesek, eddig jól érzem magam

komment 2: este az indiai kaja kudarcba fulladt, mert az étterem február 9 és március 2 között zárva van. Így utólag belegondolva, nem lehet, hogy Sreelagzijára mentek ők is? :D)

Labirintusos fotók

2011-02-15T00:26:00.001-08:00

A drágakőLatemar csoport (a tövében sétáltunk)
Drágakövek mindenütt. Több réten minden fát és talajt ez borított. Ilyet még nem láttam. Hangjuk olyan volt, mint az üveg. És a látvány magáért beszél...
Micsoda alakzatok :)
Ilyen hatalmasakat is lehetett a földről szakítani :)
Laci és a Rosengarten (Catinaccio)
Csodálatos szerintem :)
Catinaccio magában
Másik irányban a kilátás.
A drágaköves út :)
És végül a szivárvány. A felhőbe rajzolt szivárvány. Ilyet még nem láttam. Gyönyörű. Egyszerűen lefotózni se tudtam jól, ahogy a Nap a hegy mögül olyan szögben világította meg a felhőket, hogy színeket rajzolt rá.
Még egy kis jégkristály
Az új kesztyűmet felavattam, nagyon klassz :)

Labyrinto és a legenda

2011-02-14T05:52:00.001-08:00

Szombaton az időváltozás előtti utolsó szép napot kihasználtuk és elmentünk ciaspolázni (hótalpazni). Amiből igazság szerint az lett, hogy Laci a botja és az állványom cipelése miatt már unta kézben vinni a hótalpat, ezért felvette, én meg egész nap a táskámra függesztve cipeltem a sajátom. Hó volt, de le volt taposva.

A Latemar nevű csoport aljába mentünk egy hótalpas túrás könyvben leírtak szerint. Bolzanotól keletre, a múltkori Passo Lavazéhez közel, megintcsak a Rosengarten (vagy ahogy olaszul mondják, a Catinaccio csoport) mellett.

Az autóutunk síleceket cipelő autók között haladt. Carezza tavai be voltak fagyva és hó takarta. Ez az a vidék, ahol olyan szép kékeszöld tavacska van az út mentén. Piz Boé felé, Mamiékkal is arra mentünk és ha jól tudom, akkor Klári néniék is jártak arra.

A Carezza-tó után parkoltunk, megkerestük a turistajelzést és nekiláttunk a kirándulásnak. Kellemes séta volt, nem volt megerőltető, de mégis egész nap friss levegőt szívhattunk. Az út neve Labyrinto (vagyis labirintus). Ezt az elnevezést később értettük csak meg. Feljebb, a Latemar tövében hatalmas szikladarabokat lepett el a hó és közte bujkáltunk, kicsi hóhidakon, nagyon hangulatos volt. Tényleg, mint egy labirintus. Előre nem látszott, hogy merre fog kanyarodni a gyalogút :)

Aztán lefele jövet megtaláltuk a környék legendáját rejtő táblát is. A legenda a következő:
Egy tavi tündér élt a környéken, akibe egy varázsló beleszeretett. De hiába udvarolt a lánynak, ő visszautasította. Ezért a varázsló megkereste a boszorkányt, hogy tanácsot kérjen tőle, hogy hogyan csábíthatná el a lányt. A boszorkány azt tanácsolta neki, hogy fessen szivárványt az égre és ékszerekkel halmozza el a környéket, ami elbűvöli a lányt. A lányt ez el is bűvölte, de amikor felismerte, hogy a varázsló műve, akkor megijedt és beugrott a Carezza-tóba és a lányt soha többet nem látták. A varázsló szerelmi bánatában összetörte a szivárványt és a lány után hajította, a drágakövekkel együtt. Azóta ilyen szivárványszínű és kristálytisztán csillogó a tó vize.

A fotók bizonyítják, hogy a legenda előttünk megelevenedett. Olyan természeti képződményekkel találkoztunk, mint még soha. Láttuk a drágaköveket is és a Latemart a Catinaccioval összekötő szivárványt is. Fantasztikus volt.

Nagyobb térképre váltás

Helyzet

2011-02-10T09:40:00.000-08:00

Egyrészt lesz munkám :) Voltam felvételin és mostmár biztos, hogy jövő hétfőn kezdek is. Új téma, újfajta meló (labormunka, kísérletes).

Tegnap voltunk falat mászni. Igyekszünk minden szerdán menni, mert jó kikapcsolódás. Bár még mindig amatőr vagyok az amatőrök között, azért bízom a fejlődésben hosszú távon. Addig meg erősödöm, átmozgat.

Sztori is járt a tegnap esti mászáshoz. Vannak most új emberek. Kezdők. Az egyik srácot Donatellonak hívják. Egy másik olasz kedvesen üdvözölte, hogy "Ciao Raffaello!". Aztán a srác javított, hogy igen, de Donatellonak hívnak... nem csoda, én se tudnám megjegyezni :D A kiabálós bohóc figura is ott volt. Merthogy ilyen is van. Egyébként mindenki idősebb nálunk és nem is kell panaszkodniuk, megyeget nekik ez a sport. Laci is nagyon ügyes már. Csak én akadok fenn kis termetemmel és időnkénti bizonytalanságommal itt-ott.

A falmászó terem alatt tulajdonképpen egy caldonazzoi sportterem kicsi csücskét kell érteni. Közben röpiznek, fociznak mögöttünk. Meg gyerekek tornáznak... változó. Viszont a múltkor figyeltük, hogy a focikapu mögött srégan van 2 hatalmas üvegajtó. Laci feltette a kérdést, hogy az hogyhogy nem törik ki. De a választ talán abban találtuk, hogy az olaszok kapura lőnek és nem mellé.

Az idő állítólag jövő héttől elromlik :( Ennek nem örülök. Kb ennyiről tudok beszámolni.

Itt a tavasz... szinte

2011-02-07T06:53:00.000-08:00

Egy hét megint eltelt. Hétvégén nagyon szép idő volt. És kb 10 fok. Így szombaton falat mászni voltunk. Most elég rosszul ment nekem :( Elszoktam már a sziklától. Jobban szeretem én a műfalat.
Vasárnap délután meg sétálni mentünk a Toblino kastélyhoz. Nem volt annyira eredeti ötlet, ugyanis szinte tömeg volt. Viszont a naplemente előtti ég szép volt. Csak ahogy a Nap elbújt, máris hűvösebb lett.

Szombaton. Tele volt ibolyával a fal töve:
Naplemente és vitorlás a Garda-tavon:
Laci és a májkrémes zoccoletti termoszos meleg teával.
Itt a padon elidőztünk volna, azonban egy tipikus olasz pár érkezett ránk pár percre. Mint a filmekben. A nő sántikált a magassarkúban, a barátját/férjét nem várta meg. A sötét délolasz pasas ordít utána, hogy "Barbara...". Majd leülnek a padra és rágyújtanak a cigarettára. Micsoda "romantika". Közben a kocsiból kihallatszik a zene, amit nem zártak el...

Vasárnap a Toblino tavon naplementében egy kacsa sziluettjét sikerült csak lefotóznom.
Mára ennyi. Jól vagyunk.

Egy kis lazítás

2011-01-31T00:54:00.001-08:00

Igyekszem a doktori után egy kis feltöltődéssel látni neki az újdonságoknak, amik ez évben várnak rám.

Előszöris Trentoban az idő hol szép, hol kevésbé szép, de hűvös (noha nem annyira, mint otthon).

Sokat főzök, takarítok, pakolok, rendezkedek, feltöltődés gyanánt. Laci mostanában dolgozik, így nem túl sok közös pihenésre marad időnk, de hát most ilyen időszakot élünk. Vasárnap elmentünk a Garda-tóhoz sétálni. Gondoltuk, biztos klassz lesz, ott melegebb is szokott lenni és ha süt a Nap, akkor az kellemes. Ehelyett fagyos északi szél süvített és felhős volt az idő. A tó kihalt, csupán a szörfösök ugrattak a nagy hullámokon. Mi meg tettünk egy kört, egy pár fotót és aztán átfagyva autóba ültünk és vissza haza. Ennyit a hétvégi kimozdulásunkról :(

Szombaton ilyen finomat ettünk. Gyrost csináltunk (húsleveshez, hogy azért maradjunk a magyaros ízeknél) sok friss zöldséggel, salátával.
Az enyém:
Lacié:
A héten kicsit össze kell magam szednem, leadnom a jelentkezésem az új munkahelyre és aztán jövő héten lesz egy interjú. Ha minden simán megy, akkor február 14-én kezdhetek is. A főnök szimpatikus és nagyon lelkes. Új témám lesz, ami sok irodalmazást jelent + sok új labor-technikát. Ezeknek örülök, mert Chrisnél is sokat tanultam és most itt más dolgokat kell csinálnom, ami érdekes és megintcsak hasznos. Ha felvesznek.

Egyébként falat mászni járunk, ami kellemes kikapcsolódás. Csak felsőzve megyek, amivel én vagyok a leggagyibb a teremben, de most egy darabig nem is fogok másként menni, hogy kíméljem magam az esésektől.

Jaj a múltkor másodszor is megpróbáltunk lemenni a hegymászó társasághoz tagdíjat fizetni, de most sem jártunk sikerrel. Meg se lepődtünk. Hetente egyszer vannak ott, aztán először nem volt még 2011-es matricája, most meg nem volt ott a figura, aki ezzel foglalkozik. A héten újra próbálkozunk, de most előtte fel kell hívni, hogy ne menjünk feleslegesen. A múltkori sikertelen próba után beültünk egy kávézóba, ami csalódás volt. Senki ne menjen a Marilyn Monroe-s helyre, ahol sok festmény van a hölgyről és a belvárosban található. Borzalmas a forró csoki és a cappuccino sem volt a legjobb.

És pár fotó mostanról. Élünk és virulunk :)

Ilyen, amikor a szörföst a vízirendőr hozza vissza a partra

Malackodás

2011-01-19T01:41:00.001-08:00

A szilvesztert a Bakonyban töltöttük. Barátokkal, erdő közepén, cserépkályhával és társassal.
Így indult.

Aztán így végezte szegény

A csipet-csapat

Megfagyott hab :)

Nem tűntem el

2011-01-15T03:31:00.001-08:00

Csak ünnepek voltak. Jártunk otthon,csináltunk sokminden jót. Játszottunk rengeteget a gyerekekkel. És megint itt vagyunk Olaszországban.

Egy kis visszatekintőként az apróságok:

A malac az majd még jön.

Pale di Santa, fotók

2010-12-13T00:24:00.000-08:00

A parkolóból a reggeli napfényEz már a fenyves után a síparadicsomban
Pihenés

Hófúvás a pályán
A csúcs felé
Kilátás a hegytetőn

csúcskereszt fagyosan
Nagyon hideg volt
Délutáni visszatekintés a csúcsra, ahova felmentünk.

Pale di Santa 2500m

2010-12-13T00:18:00.000-08:00

Vasárnap hegyre mentünk. Sok kihagyás után nekem ez volt az első - könnyednek induló, de inkább - kihívásokkal teli megmozdulásom.

Reggel 6-kor keltünk, hamar útnak indultunk, a szendvicseket is sikerült kivételesen magunkkal vinnünk. Passo Lavaze'-ből indultunk. Szánkópálya mellett parkoltunk, arrafelé mínuszok voltak (ellenben Trentoban kifejezetten meleg idők voltak mostanság), meg lakókocsik, sífutópályák, napfelkelte utáni hangulat, "tetszetős".

Természetesen hó az volt, a hótalpat a legelején fel kellett csatolnunk. Egy fenyvesen keresztül vezetett sokáig az utunk (majdnem végig), ahol tilos gombát szedni és ahol egy mókus vagy róka vagy hasonló erdei nyomokat (és persze a túristaösvényt) követtük, mi tapostuk ki aznap az utat.

A "ciaspola"-val megintcsak fárasztóbb a menet. Mintha lábsúly lenne rajtunk, ami ráadásul széttett lábakkal menetelésre kényszerít. Viszont nagyon hasznos, anélkül járhatatlan lett volna minden.

Az út egy ponton keresztezett egy sífelvonót. Előszezon van, már síeltek, igaz szerintem még inkább hóágyús havon. Aztán egy sípályát is kereszteztünk, majd mégegy... és egy síparadicsomban találtuk magunkat. A pályák mentén meneteltünk. Aztán volt egy bátor gondolatunk, amit utólag kissé felelőtlennek éreztem, egy fekete pálya mentét szúrtuk ki rövidített csúcshódításnak... csakhogy hiába a hótalp, hiába a felemelhető kialakítása, a fekete pálya nagyon-nagyon meredek (el is gondolkodtam, hogyan vagyok képes sível lejönni rajta, mikor megállni se lehet ott). 5 lépés, fújtatás, kapálózás a jeges havon a ciaspola tüskés elejével derékszögben tartott térddel, hamar megfájduló combbal és leginkább vádlival... közben nagyon fújt a szél. Ez volt egy nehezítő tényező, hogy erős szél volt. Hideg, mínuszos szél. A pálya mentén -7 fokot mutatott az állomás, viszont a szél erre még rátett egy lapáttal. Felértünk nagy nehezen a felvonó tetejéig. Aztán jött a legnehezebb rész. A csúcs előtt kb 600m-rel felértünk egy fennsíkra. A szél bátran süvített át a hegyen és rajtunk. Hiába az arcra húzott kabát meg sisak, mindenem átfagyott. Néha attól féltem, felkap. Ebben a barátságos időben meghódítottuk a csúcsot és az eredetileg tervezett hátsó úthoz nem volt bizalmunk, így usgyi vissza, az egész fekete pályás, sípályás, majd fenyvesen át vissza hosszú-hosszú órákon át. Elfáradtunk. Én különösképpen. De a Nap és a szél megtette jótékony színt adó hatását, az izmaim fájnak, kellemesen átmozgatott a "séta". Mi így ünnepeltük advent harmadik vasárnapját.

Nagyobb térképre váltás

Fotók, churrascaria, 7 év

2010-12-07T01:58:00.001-08:00

Laci, guarana és a zászlócaipirinha :D nagyon nagyon nagyon sok cukorral és cachacaval.
Az ott sült banán. Juj de finom!!!
A sok húsféle után a végén egy kis sült-fahéjas-ananászt vágtak nekünk a tányérra.
Hogy az emésztést segítse... ilyet akarok én is sütni majd valamikor.
Laci eszik :)
Guarana és valami kókuszos ital.
Hülyéskedtem
Ami a caipirinhaból maradt.
Aki Trentoban jár, annak ajánljuk ezt az éttermet.

Nagyobb térképre váltás

Ázás-fázás

2010-12-07T01:36:00.000-08:00

Napok óta esik a hó-havas eső-eső... mikor mi. Eddig hó volt, csúszós és sok. Aztán most jön az eső. Mivel sétálnom kell elég sokat és Trentoban egyszerűen nem takarítják a járdákat, erősen fontolóra vettem egy olyan divatos gumicsízma megvételét. Praktikus lenne nagyon. Térdig érő latyakban esélyem sincs a mostani csízmácskáimmal. Most is épp zokniban ülök a munkahelyen, amit az előbb szárítottam meg a radiátoron. Most, hogy esősebbre váltott az idő és az utak nedvesek, de tiszták, kizárt dolog, hogy a járdákkal bármi történjen az olvadáson és pocsolyásodáson kívül. Ahol esély volt egy kis sómentes havon totyogásra, az útról odatolták a koszos latyakot, így most azon kell gyalogolni. Aki nem használ autót, az merüljön a jóba :( Ez most így kicsit elkeserít, de lehet, ez már a honvágyból is ered.

Aztán tegnap Laci választhatott, hogy a kollegáival megy-e karácsonyi vacsorára puliszkát és tésztát enni kizárólag drága pénzért, vagy a hetedik évfordulónkra való tekintettel foglaljunk 2 helyet egy brazil étteremben. Utóbbi nyert. Churrascaria. Ahol folyamatosan hozzák a jobbnál jobb húsokat. Hólánccal álltunk ki a garázsból, aztán anélkül közlekedtünk a vároban a randa időben, de odaértünk Velaba. Trento egyik külvárosa. Beléptünk. TV-ken brazil karnevál, brazil zene, zöld-sárga szalvéta. És pont egy éve utaztunk arra a messzi földre. Nosztalgiáztunk, mert az egyik legfantasztikusabb élmény volt ott tölteni a tél egy részét a déli féltekén. Elmerengtünk azon, hogy most kevésbé lennénk önfeledtek, mert Rioban tisztogatják a favelákat, ami azért félelmetes lehet. Eszünkbe jutott, hogy micsoda szegénységben is élnek ott emberek és mégis mindenki együtt tud örülni egy-egy karneválnak, szamba estének, táncnak, muzsikának anyagi helyzettől, bőrszíntől, mindentől függetlenül, amikor ünnep van, akkor ott bizony ünnep van és ezt tiszteletben tartják. És valahol azt érezzük, hogy jó lenne, ha mindenki láthatná és érezhetné azt a pozitív mentalitást, amit ott tapasztaltunk. És talán akkor rájönnének arra is sokan, hogy milyen felesleges is azon panaszkodni, hogy 3 perc helyett 5 perc múlva jön csak egy metró Budapesten... istenem, mennyire eltörpülnek ezek a dolgok. Valahol örülünk Lacival, hogy Olaszországba is elsodort az élet, mert kezdjük megszokni. Minden nyűgjével együtt. A minap Laci már a rucolának is nagyon örült, hogy mennyire finom és egészséges. Amikor fél órát várok a buszra és nem érdekel, az órámra se nézek, mert úgyis késik, nem ismerem a menetrendet és nem zavar, nyugodt tudok maradni... mi ezt tanultuk meg az itteniektől.

Egyébként most már érződik a karácsony közeledte. Az egyetem kihalt, a diákok alig járnak be, alig dolgoznak az emberek. És még nem láttam a vásárt. Pedig az nagyon hangulatos, de esőben nincs akkora indíttatásom. Talán, ha lenne egy gumicsízmám...

Na jó, kicsikét elkalandoztam. A következő bejegyzésben jönnek a fotók tegnap estéről.

Pé Há Dé

2010-12-03T05:51:00.000-08:00

Restellem, mert sok mindenről nem volt időm mostanában beszámolni. Most sem szaporítanám a szót. Előadtam, válaszolgattam, megkaptam. A "fokozatot". A körülményekről, véleményekről és személyes tapasztalatokról most nem írnék semmit.

Laci jelen volt az eseményen, meg még egész sokan megtiszteltek a figyelmükkel. Egyébként egy konferencia keretében történt az esemény. A stresszt előtte nagyon jól bírtam, csak az utolsó éjszaka volt rázósabb, de igazából túléltem. Az előadásomon annak ellenére, hogy sokkal kevésbé izgultam, mint máskor, amikor elő kellett adnom, úgy néztem ki, mint egy nyárfalevél, mindenki izgult értem, nehogy összeessek az izgalomtól :(

Aztán olaszosan este egy gyors pizzát ettük Lacival (illetve egyet-egyet), majd bementünk a városba mulatni. Trento kicsi, a bárok sorban bezárnak este 8-9-kor. De egy kis keresgélés után találtunk egy helyet, ahol nem volt probléma, hogy 9 óra után szerettünk volna ünnepelni. Archana, Sree (két doktoráns barátom), Laci meg én. Nagyon jól szórakoztunk, nagyon kedves volt a pultos lány is. A végén még ajándékot is adott nekünk. Aztán szakadó hóesésben sétáltunk fel a hegyre haza. Jól éreztem magam. És most már hivatalosan "Dottoressa di Ricerca" a titulusom.

Előtte:Frissen:
Utána:

Időjárás

2010-11-18T02:16:00.001-08:00

Az időjárás vacak. Napok óta esik. Mit esik, szakad. Igazi őszi depresszív idő.

Tegnapelőtt gyakorolhattam nem létező, de már egyébként is elkopott olasz nyelvtudásomat. Mikor hazaértünk este munkából, nem volt áramunk. Semmi. Se fűtés, se semmi. Csak a mi lakásunkban. Valami lecsapta a biztosítékot (úgy, hogy Lacinak nem sikerült visszakapcsolnia). A nagyot, lent a ház előtt. Leginkább a vízre gyanakodtunk, mert az egész elektromos szekrényen át ömlik az áldás... felhívtam a Trentat (az itteni ÉMÁSZ-t), megpróbáltam elmagyarázni a helyzetet és megérteni, amit a néni/bácsi (sokszor nem tudom megkülönböztetni a rekedtre ordított hangokból, hogy férfi vagy nő van a vonal végén) mond nekem. Végül küldtek egy szakit, aki bátran belenyúlt a szekrénybe és sikerült működésre bírnia az óránkat. Azt mondta, hogy valami hibát jelez, amit még nem látott, majd másnap kicserélik, addig a 24 órán át élő telefonszámot hívjam, ha megint baj van és majd kijön újra. Szerencsére nem volt utána már gond. Majd másnap valóban ki is cserélték, még fel is hívott az ürge. Hurrá, mostmár nem kell igazi gyertyafényes vacsit rendeznünk este.

Aztán tegnap este elmentünk falat mászni. A rossz időre való tekintettel úgy döntöttünk, kipróbáljuk a szomszéd faluban található termet, amit a hegymászótagságunkkal kedvezményes áron használhatunk. Este elautócskáztunk Caldonazzoba és az ottani sportközpontba. Kicsi fal egy tornaterem sarkában (itt sok suliban van mászófal, tesi órán is tanulnak mászni a gyerekek... aki ide születik, igen, az ebben nő fel). Tömeg volt. Egy oktató tartott órát és sok tag pedig hobbiból, saját felszereléssel mászkált. Azt én elég kellemetlennek találtam, hogy mint a heringek, egymás mellett haladtunk. A fal nem rossz, áthajlások is akadnak. A kezem továbbra is gyenge, az alkarom egy út után képes bedurranni, pedig ennél jobban már nem álhatok a lábamon, kímélem én a kezem, de még így is... Előre sose másztam, én ehhez még kicsi vagyok. Laci akasztgatta a jó sűrűn felszerelt közteseket. Inkább tornagyakorlat volt, mert a színeket nem tartottuk, sorban álltak mögöttünk a többiek és vártak, ami engem kifejezetten stresszelt, de jó volt, gyakorlásnak tökéletes. És megintcsak éreztem, mennyire más a terem és a szikla. A sziklán kevesebb a merszem, de eddig könnyebb utakat másztunk. A teremben bátor vagyok, de az egész korlátosabb és fizikailag nehezebb. Mindkettő tetszik nekem.

Az eső tegnap egy kicsit elállt pár órára, de ma megint szakad :( Annyira csúnya. Hegyeknek, tájnak nyomát se láttam. De legalább az egyetem kiküldött nekem egy olyan ajánlott levelet, ami azóta már nem is érvényes és az egyik reggelem azzal telt, hogy bőrig áztam, míg egy falu kisppostájáig eljutottam az itteni tömegközlekedéssel, ami annyira jó, hogy visszafele munkába már úgy sikerült csak eljutnom, hogy az átszállás után 2 tömött buszt engedtem el (a buszok itt 20 percenként járnak) és a harmadikra is csak épphogy felszuszakoltam magam. Közben felcsaptak az autók, az esernyőm átázott. De türelmesen, már-már olaszosan tűrtem a sorsom, az események tőlem független történését, vitt az ár. Szó szerint.

Joe Satriani - a koncert

2010-11-14T23:44:00.000-08:00

Pénteken koncertre mentünk. Olaszországban először. Padovaba. Joe Satriani, a gitárok mestere. Elöljáróban annyit, hogy fantasztikus volt.
Időben odaértünk, de a belvárosba nem mentünk be, mivel péntek csúcsforgalomban így is dugóból kellett átmenni egyik bevezető autóútról a másikra. Nem kockáztattunk. Az idő amúgy is szomorú, a délebb vidéken szokásos szmogos szmötyis ködös csúnya volt. Egy Mekiben "csaptuk el a várakozási időt". Közben kétszer is vasúti átjárón ragadtunk, ami 10 perc várakozásból állt és a már kicsit délebbi káoszból. Ezalatt a pár perc alatt 4 motoros állt be az autók elé és további 4-6 motoros és kerékpáros jobb és bal oldalról lepett el minket. Ugyanez szemben. Kíváncsian vártuk, mi történik, amikor a két szemben felgyűlt tömeg egymásnak "ugrik". Semmi. Ahogy a káosz alakult, úgy is oldódott meg. Olaszok. Értenek hozzá.

A csarnokba kezdés előtt legalább két órával beengedtek. Meglepetésként ért, hogy minden olasz kultúráltan várt az előtérben. Mi is ott vártunk a korán érkezők között. Aztán az álló jegyünkkel sikerült középen a negyedik sorban (a vasmagos csápolós közönségben) sátrat vernünk. Körülöttünk fiatalok és idősebbek. Anyuka a fiával és kamaszok baráti társasága keveredett velünk, amolyan se nem fiatal, se nem idős csapatban. Előttem egy lány állt (akit Laci tépett varnyúnak nevezett el csodás frizurája után). Vastag susogós-kapucnis kabátját egy percre se vette le, mi garbóban már izzadtunk, mások pólóban tették mindezt. A lány jól bírta a meleget. Láthatóan Joe Satrianit se szokta sose hallgatni, végig unta magát. Fényképezővel kamerázgatással próbálta elcsapni az időt. Lányok között legmagasabb voltam (egyik előnye Olaszországban a koncerteknek, hogy nem takarnak el), Laci kifejezetten az átlag magas fiúk közé tartozik, kellemes volt így a dolog.

Egy órával a kezdés előtt megjelent az előzenekar. Konkrétan egy bohóc lépett színpadra, legalábbis a frizurája göndör csapzott volt, az arca és fizimiskája pedig leginkább a volt ének-zene tanáromra hasonlított. Elég jól gitározott, hangulatot teremtett.

Majd megjelent Satriani és csapata. A zongorista, aki csövesként lépett színre (kötött pamutsapiban és kabátban) és egy volt egyetemi oktatóm (aki esetleg ismerné Bezúr Lászlót) alakjába öltözött koncert közben. Aztán ott volt a hosszú hajú és a counrty gitárosként kinéző többi gitáros. A dobos dobszerkója sem volt semmi, gyöngyházszínű flitteres nekem kicsit barbibabás, de nagyon csini. És hát a mester. Joe. Gyönyörű gitárjaival. Fantasztikusan szép szerkó, kopasz fején új napszemüveg (pont ilyen van Csorba Orsinak ;)). És gitártudás. Csak lestem. Karnyújtásnyira (najó, olyan 7-8 karnyújtás volt az inkább) belecsapott a lecsóba. A koncert másik érdekessége volt a számomra, hogy az első sorokban mindenki az idősebb korosztályt képviselte :) És nem volt megerőltető álló helyen legelején a vasmagban hallgatni és csak nézni, ahogy sziporkázik Joe. A tépett varnyúék a 2 ráadás szám előtt elhagyták a terepet. Sajnáltam a lány barátját, mert a srác láthatóan élvezte a zenét, de a lány egyáltalán nem... maradt volna otthon. Csak zárójelben jegyzem meg.

Mi "tomboltunk" kicsit a füstben (nem dohány, hanem látványelem), klassz fények és dekoráció között, no meg a nagy kivetítő a háttérben. Nagyon klassz volt.

Aztán boldogan és nyugalomban hagytuk el a színhelyet, amit rendőrök és tűzoltók biztosítottak (pedig nem volt akkora óriási koncert, persze sokan voltak, a helyszín teli volt, de maga a hely nem volt akkora óriási). Sok-sok carabinieri. Aztán az előtérben gyorsan vettünk nekem egy pólót. Életem leggyorsabb pólóvételén vagyok túl. Rámutattam, méretet mondtam és fizettünk :) Aztán a parkolóból való kihajtást megintcsak biztosították a helyiek... hihetetlen jól szervezett és profi volt minden. A csarnok előtt 2 bárpult + szendvicses-sörös placc. Minden előtt le a kalappal. Kellemes csalódás az olaszokban.

Szombaton mászni voltunk a Garda-tónál. Még mindig meleg van a napon, de árnyékban és szélben már fagyosabb. A tóra rá se lehet ismerni, kihalt minden, alig volt valaki az úton... nyáron meg lépni se lehet a sok turistától és bicajostól. Viszont nem sikerült ott másznunk, ahol múltkor, akkora tömeg volt, nem volt szabad út. Rengeteg német van. Ők minden hétvégét itt töltenek gyerekekkel és másszák a falakat. Van sok idős is, meg fiatalok. Szóval nem volt már nekünk hely. Így egy más típusú falra mentünk, elmászkáltuk a délutánt, naplementénél már majdnem fáztunk az utolsó úton, de megmásztuk. Még én is :) Majd itthon főztem egy mexikói vacsit. Laci szerint finom lett (szerintem is :)). Vasárnap meg már szmötyis idő lett itt is, északon, takarítottunk, pihentünk, igazi semmittevős nap volt. Holnap pedig megint kezdődik egy hét. Hát így lennénk mostanában.

Így szedik az olajbogyót. Kiterített hálóra, kézzel.

Egy kis naplementés-giccses kép.
Virágzik a zöldike. Lassan a karácsonykaktusz is. Idén majdnem eltalálta a karácsonyt :)

Virág

2010-11-08T06:29:00.000-08:00

Egy csokor kis felüdülésnek, szemet gyönyörködtetni. "Én kaptam" :) Lacitól a reptéren.

Újra

2010-11-08T05:42:00.001-08:00

Megkezdődött egy újabb hét. Mostmár dolgozni is járhatok. A kávéadagom hirtelen megnőtt a régi semmiről a napi 2-re. Ma elfogyasztottam fél év után az első olasz pizzámat. Még keresem a helyem a centerben. Az eső is rázendített vasárnap és ma is sűrű sötét felhő gomolyog az időnként leszakadó áldással. A közeli hegyek teteje viszont "porcukros".
Laci a héten konferenciára megy, de aztán megnézzük Padovát és Joe Satrianit egy koncert erejéig. A jegyeket megrendeltük, jöhet pénteken a móka.

Fotók itthonról

2010-11-06T04:08:00.000-07:00

Itthon. Végre itthon :)

2010-11-04T09:06:00.000-07:00

Meghoztam Cincinnatiből a jó időt.A munkahelyemről úgymond kicsuktak, így ma ebben a csodás napsütésben elmentünk a Garda-tóhoz falat mászni. Vagy 5 (vagy 6-ot?) nagyon könnyű utat sikerült meghódítanunk. Tényleg abszolut kezdő hely volt, mellettünk csak német gyerekek másztak :) De nekem pont kényelmes volt, élveztem a kilátást, gyakorolgattam, szoktam a sziklát, jól esett.

Előtte Arcoban vettünk gyorsan egy beülőt, mert ami az enyém volt, az mindig kicsit nagy volt rám, Laci meg belefogyott, így elcapcarázta tőlem. Sebaj, ez kisebb, kényelmesebb és még kis virág minta is van rajta.

Annyira jól esett a szabadban lenni. Tegnap is este lesétáltunk a városba. Nagyon élvezem. Kitehetem a lábam éjszaka :D Nagyon jó itthon lenni. Saját mosógép, saját konyha, finom gulyás leves, amit Laci főzött nekem és leginkább itt van mellettem Laci. Most boldog vagyok teljesen.

A jó időt és szép őszi színeket igyekszünk kihasználni, fotózni és falat mászni menni. Azt hiszem, holnap sem jövök még dolgozni. Ma bejöttem, találkoztam a kollegákkal, van sok új ember, de megvannak a régiek is. Furcsa, de jó itt lenni. A kávé pedig isteni mindenütt. Nagyon tudom élvezni.

Most megyek haza. Jetlaget szerencsésen elkerültem. Az első éjjel 15 órát aludtam, másnap viszont felébredtem éjszaka fél 2-kor és fél 5-ig csak virrasztottam. De tegnap este már semmi de semmi hiba nem volt az alvási szokásaimban. Már múltkor se volt jetlagem. Se odafele, se vissza. Lehet, nincs is biológiai ritmusom???

A táj gyönyörű errefelé. És meleg is van.
íme, én. Nagyon fehéren sajnos :(
És a kilátás.

Utazok

2010-10-31T09:54:00.000-07:00

Eljött a visszautazásom napja. Az utolsó hét elég sűrű lett, pedig annyi mindenről szerettem volna még írni.

Volt tornádó a városban. Félelmetes viharral ért ide.

Az idő is lehűlt, de korántsem annyira, mint otthon.

Volt tegnap búcsúebédem, amin kaptam ajándékokat, annyira meghatódtam. Egy pulcsit + Seounyoung is sütött nekem sajttortát, mert tudja, hogy szeretem. És kaptam egy képeslapot, amiben mindenki a csoportból személyreszólóan írt nekem. Miután hazaértem és felpróbáltam a pulcsit, elolvastam a lapot, rám is tört a sírás. Nagyon fognak hiányozni. Furcsa érzés, de olyan barátaim lettek, akiket nagyon nehéz itthagyni. Rengeteget kaptam tőlük. Nem vagyok az az elérzékenyülő típus, de most belefájdult a szívem. Bárcsak velem lehetnének Olaszországban is!

Aztán este átjött Hyeyeong és hármasban megnéztünk egy filmet a kanapén, meg főztünk teát, egy kis pihengetős búcsúestét tartottunk. Így tegnap se aludtam sokat, ahogy mostanában általában nem alszom sokat. De legalább remélem, a repülőn így fogok tudni.

Olyan izgatott vagyok, mint már régen. A hosszú út, az itteni emlékek és Lacival való találkozásom miatt is görcsben áll a gyomrom. Nagyon jó lesz már otthon, nagyon vágyom haza. Félek, egy örökkévalóságnak fog tűnni ez az út, azért még mindig majdnem egy nap múlva kerülök csak haza.

Közben a tézist is elküldtem. Most pedig a csomagjaimmal várom Christ, ő visz ki a reptérre.

Majd jelentkezem.

Utolsó visszaszámlálás

2010-10-23T18:28:00.000-07:00

Megkezdődik az utolsó hét. Chris konferencián lesz távol a labortól. A teendőket emailben átküldte. Ma gyakorlatilag bepakoltam. Be fogok férni, nem kell másik bőrönd, legalábbis reméljük. Egyenlőre úgy tűnik, sikerül begyömöszölnöm mindent, igaz még az ágynemű és törülközők (meg még azért jópár dolog), vagyis a cucc elég jelentős térfogata kint van. De én még így is optimista vagyok.

Tegnap este moziban voltunk. Sokáig dolgoztam, este 8-ra értem haza a laborból. Aztán 9-től megnéztük a Hereafter című filmet. Nem tudom a magyar címét, de Matt Damon játszik benne és nagyon sok pontot kapott értékeléskor, nagy és jó filmnek ígérkezett. Csalódtam. Fantasztikus film lehetett volna, jó kis jelenetekkel volt tele, a rendezés is kiváló, de a sztori... döcögős, de még ez is megbocsátható egy drámában. Sokszor megható és szívszorító volt, ez a pozitív kritikám. De hogy miért kellett a történetet ennyire elszúrni... eleve nem sok fonálon függött, de ezt még lenyelem, ha a vége ütős. Ez viszont csak összecsapott volt. Úgy álltam fel, hogy hogy lehet ennyire rosszul befejezni egy ilyen jó filmet? Amire egy filmet építhettek volna, meg amire próbáltak is építeni, azt a végén negyed óra alatt lezavarták, amolyan most be kell gyorsan fejezni, tudjuk le érzéssel. Se füle, se farka, semmi katarzis, semmi megoldás. Nekem nem sikerült elájulnom tőle. Lehet, ebben benne volt, hogy nem tudtam igazán átérezni a túlvilág és a halottakkal kommunikáló főhős történetét, de nagyon nem is erre ment ki a film se. Mégse értettem meg, hogy akkor mire ment ki. Úgy sajnáltam, mert annyira de annyira jó ötletek meg jelenetek voltak benne... kár érte.

Mostanában konstans hűvösebb idő van, de panaszra nem lehet okom, ez még mindig 20-23 fokot jelent és állandó napsütést, száraz az ősz.

Egy érzés fogott el tegnap. Igaz, már nagyon vágyok haza, mégis elkezdtem hiányolni ezt az egészet. Az az érzés tört rám, hogy igenis, eszembe fog jutni az egyetem, a város és az itt megismert emberek. Nem egy rossz hely és bár egyedül nem az igazi, végülis csak itt töltöttem jópár hónapot, így akár furcsa, akár nem, kicsit fájó szívvel fogok innen elmenni.

Elhavazva

2010-10-16T17:17:00.001-07:00

Próbálok rövid lenni, mert sajnos nem jut időm most a bloggal törődni.

A múlt heti kaland után gyakorlatilag minden nap eszembe jut, hogy milyen is volt a hullámvasutakon és egyre erősebb a késztetés, hogy mennék most újra... klassz volt. Bár még mindig elég ambivalens érzelmek kavarognak, valahol a soha többet ilyet és a most azonnal megint között ingázok. Elfelejteni sosem fogom. Azt se gondoltam volna, hogy egy vidámpark ekkora nyomot hagy, de be kell vallanom, ez tényleg őrült volt.

Aztán a múlt héten fűtöttem, aztán hétvégén ugye 30 fok volt és légkondiztam, aztán ezen a héten lehűlt 18 fokra, aztán most hiába jósoltak hideget, meleg volt... kezdek megkavarodni. A lényeg, hogy nem fagy, sőt közelében sem vagyunk. Arcon fognak vágni a trentói havas hegyek és hűvös völgyek. Bár ott lennék már.

A munka a laborban kezd frusztráló lenni. Pénteken arra jutottunk, hogy előről kezdhetek neki egy eddigi 3 hetes munkámnak. Már az ujjaim is elgémberedtek néha a pipettázástól. És nem vagyok kibékülve az enzimekkel, nem értem én a lelki világukat. Van, amikor szeretnek szintetizálni, van amikor meg nem. De legalább lenne valami konzekvencia abban, ahogy viselkednek... biológia. Nem tudok rá mást mondani.

Szerencsére elértem ahhoz a ponthoz, hogy vásárolni alig veszek valamit, mert el kell fogynia annak, amit itt felhalmoztam. Remélem, sikerül. 2 hét azért nem olyan sok. Jaj de tudok ennek is örülni most :)

Ma csoport-kirándultunk. East Fork State Parkban. Autóztunk 40 percet, sétáltunk 1 órát, ettünk 1 órát és vissza. Nem nevezném egésznapos relaxáló hosszú szabadlevegő-szippantásnak, de arra sikerült rájönnöm, hogy nagyon nagyon nagyon nagyon hiányzik ez nekem. Ahogy az avarra léptem, gördült a szám (felfele) és azon kaptam csak magam, hogy teli szájjal vigyorogva menetelek és annyira tudom élvezni... őrült módon hiányzik. A séta is, a gyaloglás is, a természet is és az egész együtt is. Kérdezték tőlem, hogy mi lesz az első dolog, amit akarok csinálni, ha hazamegyek és elgondolkodtam és annyit tudtam csak mondani, hogy lesétálok GYALOG a belvárosba és iszok egy JÓ kávét.

Egyébként Priusban utaztam, valami fantasztikus! A belső designja mondjuk nekem az Aurisnak jobban tetszik, sportosabb és nem olyan hombár, viszont hogy tolatókamerás, meg követni lehet rajta, hogy éppen motorról vagy akksiról megy :D Nagyon tetszik. Belül nem lehetett hallani a különbséget, de lehúztuk az ablakot egy piros lámpánál és hát síri csend... talán a legjobban az tetszik benne, hogy zöld. Környezet- és pénztárcakímélő. Najó, nem reklámozom. De szimpatikus egy "jószág".

Aztán a túra legelején találkoztunk 3 őzzel. Egyedül én vettem észre őket, pedig ott álltak kb 4-5 méterre. Aztán közelebb mentem és erre elkezdett kíváncsiságból felém jönni az egyik. Nem is tudtam hova tenni a dolgot. Hogyhogy nem féltek? Pedig vadászterület. Nagyon édesek voltak. A többiek szerintem nem hatódtak meg annyira. Aztán Chris arcán néha láttam a félelmet (meg mondta is), hogy el ne tévedjük, ami elég nehéz lett volna, mert a főúttól 10 méterre bandukoltunk a tóval párhuzamosan az egyetlen létező túristaösvényen. Mindenki csodálta a csendet és hogy mennyire a senki földje... egy rendezett, kiépített, mosdóval ellátott parkban, ahol másokkal is találkoztunk és több az aszfaltút, mint az ösvény... na azért nem egy Bükk őserdő :D A színek viszont leírhatatlanul szépek voltak és csak maga az érzés, hogy a természetben vagyunk, fák, madarak és őzek között... Engem nem zavartak a néha belénk akadó pókhálók és az avar hangja. Nekem ez nagyon is jól esett. Én az egész napot el tudtam volna fotózgatni, de csak kattintgattam, hogy ne tartsam fel a többieket. Egy dolog zavart csak a végére, hogy annyira száraz volt minden, hogy végig poroztuk az utat és azt nem volt jó lélegezni.

Akkor hát a fotók. A reggeli sushi készítésről. Ez koreai sushi, nem japán, nincs benne nyers hal. A lányok olyan édesek voltak, hogy csináltak nekem "pucér sushit", nekem kihagyták a tengeri zöld levelet, mert nem szeretem a halételeket :) És ettem is belőle és nagyon finom volt.

Ez pedig már az erdő.
És a tó.
A csoport.
Újra a tó.
És a nem csupasz sushi közelebbről.

Még valami. Az utakon voltak "Ferenc" táblák. Egy jelölt. Vajon van valami magyar vonatkozása??? Nehezen tudom elképzelni ezt máshogyan.

És a hely, ahol jártunk:

Nagyobb térképre váltás

Csak erős idegzetűeknek - fotók

2010-10-10T18:43:00.000-07:00

Bejáratnál :)A park maga
Halloween dekoráció mindenütt
Snoopyval :)
Meg egy tökkel.
meg tökcsalád

Ezen nem ültünk, ez egy gyerek "játszóka" volt.
Mindenütt céllövöldék
Mellani a Planet Snoopy részen
Ez a Diamondback eleje. Csörlőzés után jön a szabadesés. Épp azt csinálják a legmagasabbról :)
szintén Diamondback, csak másik részen
És a vége a vízzel
Placcs
Utcakép
Vortex :) Nézzétek a hat hurok néhányját a háttérben
Háttérben a Racer
Színes fák. Gyönyörű.

Csak összehasonlításként mögöttük egy ember... nem tudom, akiket láttam, hogy nyertek és nagy nylon zacsiban cipelték, azok hogy viszik haza? Egész hátsóüléseket elfoglaló plüss állatokról beszélünk.
És ameddig a szem ellát...
Firehawk. Tessék zoomolni és végigkövetni a pályát. Igen, fekszenek és háttal mennek... durva :)
Egészen biztosan itt is visítottam.
Meg itt is szerintem
Jackkel
Ilyenben nem ültünk.
Ez volt a gyomorkavaró
A kilengést csak alulról láttam, benne ülve fogalmam se volt, mit is csinálok, csak eget láttam, meg aztán fákat, néha a talaj felé gyorsultam...
És a másik rettenet. Fejjel lefele felső függesztésből több hurkon át, irtó gyorsan
Szintén
Dekoráció
Odabújtam hozzá :)

Ez a másik, amire nem mentünk. A szabadesés. Arra a póznára felcsörlőznek egy nagy tárcsán csüngő embertömeget és egyszercsak gyorsulnak. Egyszer volt benne baleset, nem mertük, ekkorra már fáradtak voltunk hozzá.
Tiszta Párizs :D
Király volt
Tökök
A park kijáratánál ők fogadtak.
És a végére két tanulság. (1) Az idő még annál is relatívabb, mint hisszük. Ezek az 1-2 perces szösszenetek néha fél percnek tűntek, néha meg óráknak. (2) Egyáltalán nem igaz, hogy a hullámvasút és az egyéb vidámpark dolgok csak kívülről félelmetesek és ha felülünk, akkor már nem, mert jobb... ennek senkise dőljön be, ez kamu :)

Na ez az igazi thriller

2010-10-10T16:42:00.000-07:00

Azt se tudom, hogyan, hol, mivel kezdjem. Ma Kings Islandben töltöttem a délutánt. Hullámvasutakon. Igazi amerikai nagy vidámparkban. Pillanatnyi érzések: fáj a nyakam és a hátam és a szívem is kicsit a sok sokktól és talán a legjellemzőbb része az egésznek, hogy ÉLETEMBEN NEM FÉLTEM MÉG ÍGY :D Igazi halálfélelem. És ami a legviccesebb, hogy mégis nagyon jó volt.

Ha belegondolok a bennem kirobbant érzésekbe, a testemre kifejtett erőkre és arra, hogy műanyag meg fa meg biztonsági öveken múlott az életem, akkor csak azt tudom mondani, hogy nem normális az emberiség. Egyszerűen nem vagyunk normálisak. Ez az igazság.

Készítettem magam lelkiekben, gondoltam, hogy hú, biztos félni fogok, féltem már párszor életemben, ugyan mi történhet, mindenki ugyanezt csinálja... de az első menet (ami mellesleg a világ leghosszabb fa hullámvasútján történt, 2.3km) közben hirtelen majdnem rámtört a szívinfarktus, semmivel nem jellemezhető riadtság, és az a megdöbbenés, hogy én nem szeretem a hullámvasutakat és ez rettenetes és azonnal fejezzék be és hadd szálljak ki... aztán ahogy kiszálltam a végén, elkapott az az érzés, hogy akkor most újra rajta akarok ülni. Igen, lehet mondani, hülye vagyok. Ahogy az a több száz ember, aki ma végigordította a délutánját.

Akkor kezdem elölről a sztorit. 11 előtt ideért Mellani, ebédelt, én nem bírtam enni az izgalomtól. Délben nyitott a park, odaértünk. Ajándékba kaptam egy bólogatós Snoopyt az autóba. Nem hiszem, hogy Laci engedi, hogy kitegyem, de majd még puhítom. Végülis hegymászó is van rajta, egy Snoopy igazán belefér :) Sokan voltak, de közel sem annyian, mint nagy szezonban. Alig kellett sorba állni. A vízipark része már zárva, viszont mindenütt már a Halloweenre készülnek. A fák színesek, igazi nyári melegben izzadtam ma, 30 fok lehetett.

A park közepén egy nagy Eiffel-torony van. Mármint a mása. Nehéz felidézni, pontosan hány félelmetes dolgon ültem, de ha jól számolom a térképen, akkor az első 2 óra alatt lezavartunk 8-at. Nem is kicsiket. Körülbelül úgy kell elképzelni, hogy egy napra, de lehet, egy évre, sőt valakinek egy életre egy is elég lenne ezekből. Mi végigzavartunk 8-at egyhuzamban. Keményen elfáradtunk.

Megvan a két kedvencem: Diamondback és a Firehawk... de a többit is idesorolhatnám, mert a Vortex is irtó klassz volt.
Viszont volt kettő, amit nem élveztem úgy. A Delirium utolsó két körében már nagyokat kellett lélegeznem, hogy ne dobjam ki a taccsot, komolyan felkavarta a gyomrom. A másik pedig az Ivertigo, amin konkrétan voltak részek, ahol elveszítettem az eszméletem szerintem. Éreztem, hogy gyengébben fogom a kapaszkodót és nem láttam semmit a szememem. Kiszállva belőle pedig eléggé le kellett ülnöm. Mellani utána mondta, hogy az természetes volt, hogy kicsit kihagytam közben, mert ő is, olyan gyorsan mentünk, hogy nem látott a szemével, be kellett csukni kicsit és csak utána jött vissza a látása. Azért ez akkor is megijesztett, ha természetes velejárója volt.
A többi viszont mind fantasztikus volt, úgy szálltam ki, hogy ki se akartam, hanem vigyenek mégegyszer... persze utána kiszállunk és megint sokat kell várni a következő menetig, ami idő alatt ez a menni akarok érzés elmúlik és újra átjár a félelem és a nem akarok menni, félek, mi lesz velem. Aztán ott álltam a sorban, egyszer mindig rám került és ott ültem és nem volt más hátra, csak a teli torokból sikítás és az "Oh my God" mondatok. Amit megtanultam ma az az, hogy nem lehet megszokni a félelmet. Egyszerűen ugyanazt éreztem mindegyiken, sőt, amelyiken dupláztam, azon még jobban féltem másodszorra. Láttunk egy pasast, akinek a pólójára rá volt hímezve, hogy 3700-adik alkalommal megyek a Diamondbacken... nem normális. Ez már tényleg a beteg kategória.

Az első menet a The Beast nevű "szörnyeteg" volt, rázott, a nyakam bicsaklott, a szívem ugrált és én leginkább torkom szakadtából visítottam az egész alatt. A lelki félelmekre fel voltam készülve, legalábbis azt hittem, de fizikailag annyira megterhelő, hogy szinte már az is rémisztő benne. Meg persze lelkileg erre nem lehet felkészülni. Amikor alig érzed magad bekötve és őrült sebességgel rohansz a földnek. A gravitációt teljes egészében éreztem magamon, amikor hiába voltunk gyorsak, hiába kellett volna kinyomnia a körpályán való mozgásban az erőknek, mégis repültem a székben és olyan lazának éreztem magam, hogy az valami hihetetlen.

Szóval a Beast minden kanyarja fizikailag fájt. A világ leghosszabb fa hullámvasútja, ahogy írtam.

Majd belecsaptunk a lecsóba és a park legnagyobb látványossága és főkedvence volt soron. Diamondback. Fizikailag kevésbé fájt, de olyan lazának éreztem a kötését, hogy a csavarok és majdnem fejjel lefele menetek rémisztőek voltak. Ez volt a legmagasabb is. A felcsörlőzéskor majdnem rámtört a tériszony. Ohioban messze elláttam, nagyon magasról indul teljes függőleges esésben és egy szál székben ott ülsz 70 méteren (230 láb, rákerestem :O), még csak biztonsági öv sincs, csak egy műanyag deszkával fogatnak a székhez. Őrült jó. Ezzel zártam a parkot, ezen kétszer is mentem.

Aztán jött a Vortex. Ahogy a neve is mutatja, 6 hurkot ír le, többet vagy fejjel lefele, mint felfele. Hihetetlen gyors, oldalra is kidőlsz, szuper.

Aztán jött a Flight of fear. Ez egy beltéri pálya volt. Sokkal gyorsabbnak tűnt mindnél. Még a sikoltozásom is elakadt, sokszor csöndben ültem rajta, ami nem volt egyébként ma jellemző rám. Közben most olvasom a leírtakat és igen, ennek az volt a jellemzője, hogy néhány másodperc alatt gyorsított nulláról 54 mérföld/órára (87km/h). És persze sötét és négy átfordulás volt benne. Ja és fából. Az pedig ráz.

A Firehawk. Másik kedvenc. Na ez olyan volt, hogy elfektettek minket és hátrafele haladtunk. Végig csüngtünk, néha a földtől néhány méterre, óriásiakat kanyargott, hurkok is voltak. Féltem, nehezen fogom viselni a háttal döntve haladást, mert ugye rám jellemző az autóban a rosszullét, de őrült mód élveztem. Abszolut kedvenc, új érzéseket keltett az addigiak után, tudott meglepetést okozni. 46 méteren hassal a föld felé tekintve 80.5km/h. El se hiszem, hogy túléltem.

Aztán a The racer. Fa hulllámvasút, végig fel és le, irtó gyors. 1970 óta létezik.

Aztán jött a Delerium. Egy nagy körbe beültünk (illetve kiültünk) és hintáztatott, miközben körbe pörgetett. Fogalmam se volt, mikor megyek fel vagy le. Csak forgott az ég, a föld. Néha megállt kilengésnél és akkor fejjel a föld felé csüngtem és aztán visszaestünk... Az utolsó két hintamozdulatkor majdnem sikerült elhánynom magam. Aztán szerencsére vége lett, nagy levegőket vettem pár percig és mentünk tovább.

Az Invertigora. A legszemetebb mind közül. Felül voltunk biztosítva, a lábunk lógott, egymással szemben ültünk. És csak forogtunk hurkokban valami olyan tempóval, hogy többször éreztem magam elgyengülve és kicsit tudattalannak. Utána valóban le kellett ülnöm. Valószínűleg éhes is voltam, nem mertem ebédelni közte és ez már 3 óra felé volt. Ebben én votlam a hibás. Főleg a Delerium után még ez... na ekkor éreztem azt, hogy most pihenni kell. Egyébként egy kissrác ült velem szemben és már a becsatolásnál teli szájjal vigyorgott rám, le se vette a szemét, szerintem végig engem nézhetett. Úgy még rémisztőnbb lehet. Én viszont leginkább nem láttam semmit az egészből.

Aztán dodgemeztünk, de nagyon lassú volt. Meg sétáltunk, fényképeztem. Fagyiztunk. Sokáig nem bírtunk felülni semmire, annyira gyorsan végigkavarogtunk a látványosságokat, hogy utána kicsit alább hagyott a bátorság. Nap végén zárásként még a Diamondbacken újra féltem kicsit és sikítottam sokat. És ennyi elég is volt most egy jó darabig.

Megjegyzem, most ránéztem a térképre és rengeteget kihagytunk, csak a legnagyobbakra mentünk, de igazság szerint így is zárás előtt 1.5 órával eljöttünk, mert elég volt, nagyon elfáradtunk. Most, hogy kicsit pihentem, még úgy érzem, végigmennék újra, de talán csak holnap... vagy max jövőre... De sajnos ennyi volt. Kiélveztem. Óriási dolog. Mindenkinek, aki kevésbé félős, annak ajánlom. Én is túléltem.

Amire múltkor azt mondtam, szép, az kutya füle

2010-10-09T18:53:00.000-07:00

Ma volt szerencsém sétálni az egyetemen. Meg aztán bevásárolni is mentünk és a múltkor írtam, hogy Cincinnatiben az ősz szép. Nagyot tévedtem. Akkor kutyafüle volt ahhoz képest, amilyenek most a színek. Hihetetlen sárgák és vörösek, sőt inkább erős narancs színűek a fák. Van valami bokorfajta, amivel dombokat futtatnak be és nyáron zöld volt, azt hittem, fű és most az egész rozsdabarnán virít. Nagyon gyönyörű. És mindehhez jön az a mai kellemes 26-29 fok, ami a nyarat idézte, de mégse volt párásan elviselhetetlen. Lehet, ma kellett volna csoportkirándulásra menni. Remélem, jövő héten is hasonló marad az idő és a fák lombja se hullik még le.

Sajnos nem voltam fényképezésre felkészülve, de a telefonommal csak a színek miatt (igaz, nem adja át azt, amit a ragyogó napsütésben éreztem meglátva a fasort)...
Arról az erős világos narancs árnyalatról nem tudtam készíteni, azt máshol láttam :(

És az egyetem zeneművészetis területe tele van mókusokkal :) Az alakuló avarban túrnak, nagyon közel jönnek és nagyon aranyosak :)

Új info, hogy ma azt is hallottam, hogy állítólag a Cincinnati egyetemet beválasztották valami legszebb egyetemek közé építészetileg. Nem csúnya hely, az tény.

Tiszta thriller

2010-10-08T18:47:00.001-07:00

Azt nem is meséltem, hogy micsoda izgalmakat éltem át a héten. Már nem is tudom, hogy mikor, lehet, hogy volt az múlt hétvége is, a napok összefolynak.

Háttérinformációként annyit el kell mondanom, hogy éjszaka szoktak mászkálni előttünk az utcán, az én ablakom ráadásul az utcára néz, hallom, amikor ordibálnak, mulatnak, vagy veszekednek... szóval történt egyik éjjel, hogy hajnal fél 4 körül arra keltem mély álmomból, hogy a tetőtérben hallom, ahogy a bejárati ajtón valaki irdatlanul dörömböl. És dörömböl. És ordít, hogy nyissuk ki, engedjük be. Mondanom se kell, a frász rámtört, ki akar ide hajnal 4-kor bejönni, mi van, ha valami rosszat akar. Először abban bíztam, úgyis mindjárt odébb áll, akárki is legyen. Majd elkezdtem gondolkodni. A házban 5-en lakunk. Azon az estén tudtam, hogy a francia srác Európában, a szomszéd pakisztáni srác már napok óta nincs itthon, így maradtunk az az amcsi srác, akit sose lehet látni és Seonyoung, a koreai barátnőm és én. A dörömbölés nem múlt. Az ijedtségemen aztán a kíváncsiság lett úrrá, mert mondott is valamit a valaki, de idefent nem értettem. Gondoltam, csak le kellene mennem szólni Seonyoungnak vagy Kylenak (az amcsi srác), hogy valamit kellene tenni. Közben az is felmerült bennem, mi van, ha Nic (a francia srác) ért haza és elhagyta a kulcsát. Vagy Kyle ment ki cigarettázni és kicsukta magát. Majd halkan kopogtam Kyle ajtaján, csend. Közben rájöttem, hogy ez sem nem Nic, sem nem az én szomszédom hangja, őket már felismerném. Aztán egyszercsak a dörömbölés és engedjetek be közepette megjegyzi az illető, hogy egy lakótárs ki lett csukva, engedjetek be (gondoltam, miért nem ezzel kezdted). Na, akkor már éreztem, ez Kyle lesz. Persze megkérdeztem, hogy ki az. Nem válaszolt, csak hogy engedjem be. Mégegyszer megkérdeztem, igazi gyanakvó kislányként, majd mondta, hogy Kyle az első emeletről. Oooooh, akkor oké, nevet tudott mondani (előtte miért nem tette, nem hitte, hogy ilyen félős lányokkal él együtt). De a mienket is mondhatta volna, csak sejtésem szerint mivel alig van itt és sose találkozunk, azt se tudja, hogyan hívnak. Aztán láttam, hogy az ajtó résre nyitva van, csak valaki beláncolta. Bekötötte a biztonsági láncot. Hajnal 4-kor kinéztem a reluxán, biztos ami biztos, majd beengedtem, majd megköszönte és bocsánatot kért azért, hogy felköltött és aztán pizsamástul visszavonultam aludni.

Másnap kiderült, hogy Seonyoung moziban volt és valami félős filmet néztek meg, amiben rablás volt a fő sztori, így beláncolta, mert későn ért haza, azt hitte, már mindenki otthon van. Apropó ő is felébredt, de nem mert kimenni. A vicces az egészben, hogy pont aznap gondolkodtam el azon, hogy üres a ház, itt vagyunk ezekkel a rozoga ajtókkal, akár félhetnék is. De végül nem tettem :) És nem is volt rá okom.

Egy dolognak örülök, hogy nekem nem jár az egyetemi körlevél, mert nincsen egyetemi email címem. Mindenkinek küldik a figyelmeztetéseket az incidensekről. Chris pedig megint a lelkünkre kötötte, hogy sehova ne menjünk sötétedés után még véletlenül sem. Mondjuk nem is akartunk. De aztán rákérdeztem, hogy milyen gyakran van probléma az egyetemen és hát meglepődtem. Hetente jópár incidens előfordul a környéken, a múlt héten valakire rá is lőttek a szomszéd utcában. Hm. Pedig minden olyan békés és rendezett errefelé nappal, tele diákkal, még ha a környék nem is járható, azért erre nem számítottam... lényegtelen, én vigyázok magamra, többet nem tudok tenni. Szomorú, hogy az amcsi egyetemek majdnem mind hasonló helyzetben vannak a belváros rosszabb negyedeiben. De a lényeg, hogy engem nem riogatnak ezekkel a körlevelekkel. 3 hét és otthon lehetek.

Októberben

2010-10-07T20:37:00.000-07:00

A héten nem sok minden történt. Munka, munka és munka. Aztán volt egy kis mikor is repülök haza bonyolítás, de végülis a tervezett napon, habár más időpontban érkezek. Ma eljutottunk végre a magyar-német étterembe, amit bár ne tettünk volna. Rettenetes volt. Jugoszláv tulaj üzemelteti és régen ettem ennyire pocsék ételt. Óvakodjatok Christy és Lenhardt éttermétől Cincinnatiben. Meghagytam a pörköltet és a nokedlit is. Minősíthetetlen. Így most éhes maradtam. Holnap már megint péntek, megint el vagyok havazva, jövő héten előadást tartok újra :(

Jó hírek azonban, hogy vasárnap adrenalint emelek magas szintre egy egész délután erejéig :D Eljön hozzám Mellani, a lány, akivel anno elruccantunk Chicagoba és megnézzük a Kings Island vidámparkot. Pontosan 14 hullámvasútja vagy magasban tekergető csodamasinája van (Mellani szerint a Diamondback a legütősebb). Eszemet se tudom, mikor voltam utoljára vidámparkban. De érzem, ez jó lesz. Én mindenre felülök, bármi lesz is az :) Az idő hétvégén újra meleg lesz, egészen 28 fokig emelkedik a hőmérséklet. Igen, igen, még vissza-visszatér a nyár. Azért esténként fűtök.

Másik jó hírek, hogy a visszaszámlálás erősen megkezdődött. Még mindig rengeteg nap van hátra, de ez mostmár csak el fog telni szépen vagy nem szépen, lassan vagy talán túl gyorsan is, meglátjuk. A lényeg, hogy nemsokára csendben csomagolhatok. Hiányzik Európa. Ezt biztosan nem értik meg a nagyvárosiak, de most éppen leginkább a tömegközlekedés és a sétálható távolságok tűnnek pótolhatatlannak az életemben. Ha lenne itt autóm, egészen máshogy érezném, de USA kocsi nélkül majdnem börtönhangulatot kelt ilyen hosszú idő után egy olyan városban, mint ahol vagyok.

Jaj és ma megint bővült a koreai szókincsem (20 kifejezésre és egy kerek mondatra), sőt a lányok is megtanultak pár magyar kifejezést, amit meglepő módon gyönyörűen ejtenek. Azt hiszem, valahol ott lehet a kutya elásva, hogy ők érzik/értik a különböző magánhangóinkat, szemben egy európai anyanyelvű néppel, akiknél inkább a mássalhangzón van a hangsúly. A mondatok mások szerinti furcsa szórendje is azonos a koreaiban és magyarban. Még a végén van valami igazság az ázsiai és magyar nyelvrokonság elméletében ;)

Szombat, kastély

2010-10-02T19:16:00.001-07:00

Megint hétvége. Tegnap este indiai étteremben voltam. Sikerült este 8-ig dolgoznom, amikorra már besötétedett és Chris felajánlottam, hogy hazavisz engem meg Hyeyeonggot, de előtte még "megvacsoráztatott" minket. Indiai, a "szokásos" helyen, nagyon finom, tikka masala csirke. Az indiai konyha elég finom tud lenni.

Aztán ma bevásárlás előtt kitalálták a többiek, hogy menjünk sétálni. A színek gyönyörűek, én megörültem neki, fényképezőt ragadtam. Aztán a szervezés elég sokáig tartott, majd a végén nem is igazán parkba mentünk, hanem egy kastélyba. Pontosabban inkább egy várba. Igen, bizony, itt Cincinnatiben van egy vár. 1930-ban lett kész, egy férfi építette saját kezűleg. Őszintén szólva nekem sok újdonságot nem nagyon rejtett, a park vonzóbban hangzott, amúgyis állandóan beltérben vagyok, hihetetlenül hiányzik a kintlét. De érdekes volt, sikerült fotóznom is sokat, próbálgattam a kamerát és a többiek idegeit (na jó, túloztam, mert a többiek sokkal többet kattintottak, már-már japán módra, de azért kicsit mérsékeltebben). Apropó a többiek az a két kolleginámat jelenti, vagyis Seonyoung meg Hyeyeong, meg egy talán adjunktus lány, Yunjung és a srác, aki mindig visz minket bevásárolni, Sunwook (mielőtt valaki megkérdezné, már fejből mennek ezek a nevek ;)). Aztán el kezdett esni az eső és csak esett. Semmi mást nem tudtunk csinálni, pedig a vár mellett láttam, hogy van egy folyó. De nem sikerült tájképet fotóznom. Helyette beültünk a Paneraba, ittam egy forró csokit, majd bevásároltunk és engem hazafurikáztak, mert moziba most nem mertem menni, mert nem sok időm marad akkor dolgozni, ők meg mentek. Mondjuk ha tudtam volna, hogy a fényképekkel fogok szórakozni... sebaj, ezt is meg kell csinálni valamikor.

Szóval íme a kis kirándulásunk hangulata, eredménye, életképek innen Cincinnatiből. A város egyre szebbnek mutatkozik és minden egyes alkalommal, amikor elhagyom az egyetem környékét, valóban rá kell döbbennem, hogy a város nagyonis szép, tele dombokkal, olyan majdnem Magyarország hangulatát adja, bár a házak mások, de csinosak. És ahogy hallottam, ha még kicsit távolabb megyünk, akkor vannak erdők, vízesések, sziklamászó falak és hasonló nyalánkságok.

A kastély
ő Yun-jung
Seonyoung, de őt már biztosan mindenki ismeri :) Szegényen gyakorolgattam kicsit a portré készítést. A színeket még nem mindig találtam el sajnos egyformára, de majd gyakorlom.
A lányok
Személy szerint ez a kedvencem :)
A csapat
Volt sakk
Fehér figurákkal
Ez kicsit olyan vicces :) mert túl komoly
Voltak páncélok, meg komplett kiállítás
Ezt Lacinak fotóztam :P
Rólam is készült kép, bár ne készült volna...
Seonyoung szerintem fotogénebb
Ugye megmondtam
Voltak fekete bábuk is
Ez a másik kedvencem
Sun (Sunwook) és "Sun" (Seonyoungnak is ez a beceneve)
Fénykép készül.
A többiek fotóit a jövő héten kapom és remélhetőleg születtek jó közös képek. Majd töltök onnan is.

Ma

2010-09-29T19:37:00.000-07:00

Ma sem unatkoztam. Megérkezett az új enzim, aztán amiben elakadtam, azt újrapróbáltam és siker :) Szóval most gőzerővel rajta vagyok megint a dolgon.

Másik esemény, hogy a múltkor Macre telepített Windows aktivációja lejárt, pontosabban ma nem engedett semmit csinálni, csak ha aktiválom. De a gépen nincs internet. Másik lehetőség a telefon. Így ma felhívtam a Microsoftot. Ilyen se volt még. Egy gépi hanggal kellett bájcsevegnem, rengeteg számot felolvasnom, meg meghallgatnom. Majd ugyanezt eljátszhattam az Office-szal is. Abba gondoltam csak bele, hogy mi van, ha valakinek nincs telefonja meg internete, akkor már számítógépet se használhat legálisan? Ez azért furcsa. Meg mi értelme beolvasni azt, ami a CD-ről jön kód, vagyis amit bárki beolvashat ha van CD-je... nem értem, de biztosan megvan az oka. Mindenesetre hosszú perceket vett el a mai napomból. De mostmár legalább azt is tudom, hogy ha felhívom az aktivációs központot, akkor a Windows bejelentkezésének szignáljával veszik fel a telefont :D Mintha belépnék egy windowsba. Aztán nagyon jókedvű és nagyon pozitív kisugárzású női géphang int türelemre. Elég mókás.

Holnap ha minden igaz, akkor magyar étteremben fogunk vacsorázni. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a csirkepaprikás, amit kinéztem :)

Ma egy kicsit melegebb van, de már eléggé itt lóg az ősz lába. Végülis illik neki, mert majdnem októbert írunk. A hétvégéim be vannak táblázva, már alig van időm bármire is, ami a honvágyam miatt most inkább boldogsággal tölt el. Aztán a búcsú pillanatában biztosan rossz is lesz kicsit, mert szeretek itt lenni, szeretem az itt megismert embereket és valahogy a hangulat is jobb (és csendesebb), mint a digók között. Lelkemet készítenem kell a fülembeordításhoz, az aurámon történő betolakodáshoz (pont a múltkor tűnt fel, hogy valaki közelebb állt hozzám, mint itt szokásos és csak az ugrott be, hogy otthon pont ez a normális és mennyire jó volt itt egy kis levegőhöz jutni az emberektől) és a reggeli szájszaghoz a buszon. Viszont már sokmindent megadnék egy jó kávéért, hú, az nagyon hiányzik már. Tegnap kipróbáltam a "toffee mocha" nevezetű italt a Starbucksban és jó volt, de egy egynyeletnyi erős tömény ízes fekete kávét nem pótol semmi :( És azt hiszem, az ismerős hegycsúcsok és meredek sziklafalak is újra ámulatba fognak ejteni, csodás lesz látni rajtuk az esetleges hósipkát. A magyar táj varázsátmeg el se tudom képzelni, milyen lesz újra csodálni. Szívszorító. Igen, most gondolok csak bele, ez eddig a leghosszabb idő, amit távol töltöttem az európai kontinenstől.

Ősz

2010-09-27T19:34:00.000-07:00

Lehűlt az idő. Olyan hirtelen történt, hogy el se hiszem. Szombaton és vasárnap gyönyörű volt és ragyogott a Nap, ma meg szakad az eső és hideg van. Kifejezetten hűvös a szobám, jól esik belépni az egyetem épületébe (ilyen se fordult még elő), pulcsiban ülök itthon és lehet, hogy a lábamra is kellene egy plusz zoknit húzni. Oké, ez az én egyéni fázás-módom, azért még nincs itt az a nagyon hideg, otthon biztosan rosszabb a helyzet.

A visszaszámlálást hetekről napokra csavartam. 34 nap.

Múlt csütörtökön olyan napom volt, hogy gyakorlatilag amit el lehetett szúrni, azt elszúrtam. Chris nyugtatott, hogy mindenkivel előfordul, én meg igyekeztem a lelkemet az egész napos folyamatos migrénemmel nyugtatni, mármint hogy az okozta a "dekoncentráltságom" (hívjuk figyelmetlenségnek). Végülis nagy baj nem történt, csak kihagytam egy anyagot a táptalajból, aztán ezt kompenzálva petri-csészéket mikróztunk, meg aztán volt még valami, de elfelejtettem, mert igyekszem csak a jóra emlékezni. Talán más általam okozott gond nem volt, csupán a sejtek nem nőttek... megjegyzem, továbbra sem. Holnap ezért megint sok-sok prepi, meg azután is, meg azután is, aztán ha megjön a polimeráz, akkor mehet a PCR és még tovább és még tovább és aztán egyszercsak elfogy itt az időm. Közben még 3 prezentációm lesz, majdnem minden hétre egy. Két általános cikk-bemutató és egy eredményeim és projectem lényege bemutatás. Az újonnan belekezdett munkám eredményeinek reménye elszállt a nem működő PCR reakciók miatt gyakorlatilag esélytelenné válik, hogy végeredményt lássak, pedig én olyan kíváncsi vagyok rá, az eddigi dolgok nem okoztak túl nagy meglepő újdonságot, ez meg kifejezetten érdekes és irányvonalba való... sebaj, ennyi fér bele több, mint 5 hónapba. A szimulációk valóban gyorsabbak. Apropó a tézisembe bele se merek gondolni. Túlélek. Ennyi. Igyekszem túlélni.

Pénteken voltam "karrier-építést segítő prezentáción", amiről a hogyan fogjunk kezet konferenciákon és hogyan kezdeményezzünk beszélgetést a szünetben ismertetése után inkább eljöttem. Előtte bezsebeltem pár Science-es tollat meg cukorkát, összeszedtem pár brossurát a milyen pályázatok is léteznek témában. Az előadás után a lányokkal azért az ingyen ebédre visszamentünk, volt sok pizza meg süti. Ez egy elég kellemes dolog itt az USA-ban. Sűrűn tartanak olyan előadásokat, amikre ingyen ebéddel csalogatják a népet (de ezt már mondtam). Ma is lett volna egy, de kihagytuk. Aztán a karrieres előadások és pizzázásokkal egy időben volt termékbemutató is, ami megint klassz, mert ott megint ingyen ebéd (ugyancsak pizza), süti, ajándék tollak meg pólók :) Labor munka egyik előnye, hogy mindig jönnek reklámozni a termékeket :D

A szombatomról már írtam.

Vasárnap pedig vásárolni mentünk. Olyan helyen jártam megint, mint még soha. Szóval Cincinnatiben van egy terület, amit Over-the-Rhine-nak hívnak és na ez az a hely, ahol senki nem akar egyedül sétálgatni. De úgy történt, hogy ezen a részen van egy híres piac, nagyon klassz zöldségekkel, meg mellette egy koreai bolt. És hogy abban a boltban lehet kimchit venni. Így bevásárlás előtt oda mentünk a többieknek koreai kimchit venni. Mondjuk már busszal jártam arrafelé, meg sokan mászkálnak az utcán, nappal amúgy sem veszélyes semmi, de azért "csudát láttam". Ez valóban érdekes hely. Mintha a 24-es villamos józsefvárosi részén lettem volna valahol a Keleti mögött, csak itt mindenki fekete volt és kapucnis pulcsiban tette a semmit az utcákon. Mondjuk többségében gyerekek. Meg mintha még turistát is láttam volna. De a főútról nem szívesen tértem volna le. Volt egy hangulata. Ezt is látni kell. A koreai boltban amúgy rendesen szétnéztem és érdeklődtem többiektől, mostmár tudom, hogy mit termelnek vízben és mit nem. Kedvencem a gyerekeknek gyártott műanyag pálcika volt, amin gyűrűk voltak, hogy fixen tartsák az ujjadat és a tetején egy kacsa ült. Azzal még lehet, én is tudnék enni :) Ma Seonyoung csinált koreai palacsintát valami olyan növényből, amit máshol nem lehet kapni, csak ott a koreai üzletben. Nagyon finom volt. Gyakorlatilag palacsinta tésztába kevert zöldhagyma zöld szárára emlékeztető növény + összevágott lilahagyma meg a tetején szezámmag. Finomakat csinál amúgy Seonyoung. Egyszer már valami nagyon hazai húsos ételét is kóstoltam és nagyon ízletes volt. A sushit is olyan jóízűen eszik, kár, hogy nem szeretem. Sok hagymát és csípőset használnak számunkra érdekes zöldségekkel, de illatra általában minden jó. És most is úgy érzem, valamit tudnak az ázsiaiak. Nem esznek sokat, azok ilyen fura zöldségekből álló dolgokat meg rizset, szerintem nagyon egészséges lehet. És hát vékonyak is, meg biztosan sokáig is élnek. Gondolom a sok tengeri cucc is jótékony. Vannak persze dolgok, amiket pont ugyanúgy csinálnak, mint mi. A babot ők is kiáztatják (természetesen). És náluk is van macok :D Amire büszke vagyok, hogy akármennyire kevés koreai kifejezést szedtem magamra, azokat tökéletesen kihallom a beszélgetésekből :) A köszönömöt és a nem értemet már nagyon jól tudom használni is :)

Pihenő

2010-09-25T18:41:00.000-07:00

Ma csodálatos idő volt. Gyakorlatilag az egész napomat a szabadban sétálva töltöttem.

Itt még mindig meleg van, mindenki szandálban és rövidnadrágban, pólóban flangál. A szél pont kellemesen hűsítő, a szobában légkondit kell kapcsolni és bizony kicsit még meg is izzadtam. Szeptember vége. Hm. Cincinnatiben azt hiszem, az ősz a legszebb. Ma mondhatom, hogy imádtam a várost. Pontosabban az egyetem környékét.

Előszöris szivárványt láttam :)
Aztán tetszettek a színek, ahogy már őszül a táj (és a fű)
Majd elértem az egyetem "kapuját"
Vagyis a Main Campust, ami ilyen sétáló utacskákból áll
Háttérben az egyetemi sport center. Hatalmas. Ide járok falat mászni is. De van uszoda, meg mindenféle labdajáték pályája
Az egyetem épületei is csinosak
No meg van football pálya, mögötte már a "város"
A pályán természetesen sportoltak
Az egyetemen úgy általában sokan mászkáltak, most indul a suli, mindenki egyetemi pólóban, az ilyen diákkörök (görög ábécések) lakóházai zengettek a hangos zenétől, partyk folytak, kertben ettek, frizbiztek, footballoztak.
Ez egy olyan régies, de modern épület. Talán ez leginkább a központ. A harangtornyán az óra minden negyed órában zenél.
És máról ennyit tudok mutatni.

Megnéztem a híreket, mert gyanús volt, hogy mikor hazafele indultam, akkor jött egy turistabusz, meg sok Oklahoma pólót is láttam, meg aztán sheriff autókkal vezettek fel 3 buszt (biztosan játékosokkal), és talált süllyedt, ma volt a szezonnyitó football játékja az egyetemi Bearcats csapatának (Oklahoma ellen). "Vesztettünk". Azért megkukucskáltam volna, kár, hogy előtte nem tudtam róla :(

Labor fotók

2010-09-24T19:59:00.000-07:00

Ma laborfotók készültek. Nem az én fényképezőmmel, viszont az én kezemből. Pontosabban ez nem a kezemből:

Balról: Sumedha, Jinal, Heyyeong, Seonyoung, jómagam és Chris

Ez viszont igen:
Ez nem (a kedvenc kesztyűm, mert olyan klassz a színe és még hőálló is):
Ez igen (barátnőmről, ahogy a fülkében dolgozik):
És ez is (a lányról, akinek a vezetékneve Sharma, mint ahogy a nagy sziklamászó-klasszisnak, Chris Sharmanak is):
Mára ennyi.

tiszta Acropark

2010-09-22T20:24:00.000-07:00

Itt is van úgy látszik ilyen (nem messze Cincinnatitől).

Itt meleg van

2010-09-21T18:17:00.001-07:00

Itt még most is 30 fok van. Ma különösen megcsapott az igazi júliusi kánikula érzése, amikor kiléptem a kórház épületéből. Újra búgathatom itthon a légkondit, nem szeretem, mert hangos. Lassan pedig októbert írnánk. Jut eszembe, órát mikor is kell állítani? Valaki adhatna nekem most egy plusz órát alvásra, rám férne.

Mostanában még csak leülni sincsen időm a labormunka közben. Folyamatosan hajtom az ipart, jó lenne még ezt befejezni és látni valamelyest a végét. Szűkösen beleférhet, de majd meglátjuk. Itt ugye sose tervezhető semmi, kezdem átérezni a "randomness" fogalmát. Vagy talán biológiának is nevezhetjük.

Nagyon fáradt vagyok, a tézissel most nem tudok haladni, holnap ráadásul journal club. De egy percig nem panaszkodom. Az idő legalább telik.

Az IKEA mindenütt egyforma

2010-09-18T20:33:00.000-07:00

Az IKEA valóban mindenütt ugyanúgy néz ki. Kívülről és belülről. És nem fogjátok elhinni, de van ugyanolyan 100 forintos hotdog is (50 cent pontosan) :D Meg egy dolláros fagyi. Meg szultán matrac. Na de kezdem az elején.

Reggel felkeltem, majd nekiláttunk a mai napnak. Seonyounggal és Heyyeonggal. Mivel Heyyeong útközben meglátott egy "moving sale" (valaki költözik és eladja a dolgait nagyon olcsón) táblát egy nem olyan nagyon messze található címről és mivel ő épp most költözött be egy üres albiba, hát először arra vettük az utunkat. A Corry streeten haladtunk, aminek van egy bájos és érdekes hangulata. Az az utca tele van fodrászattal meg műkörmössel, de valami hihetetlen lepukkant módon. Mégis valamiért nekem az az utca tetszik. Ott van egy könyvtár és egy tűzoltóállomás is. Meg egy pizzéria. De ha először egyedül mentem volna rajta keresztül, féltem volna. Mégis szeretem valamiért. Egyébként így sokadjára már nem félelmetes. Inkább hangulatos. Pontosan így néz ki.

És ilyen autók is parkolnak :) Háttérben Seonyoung kukucskál
Koreai harcművész valami, teljesen véletlenül
Tipikus, itt jellemző házak
Végül sikerült neki vásárolnia porszívót meg széket valami hihetetlen olcsón. Majd elbattyogtunk az egyetem melletti Paneraba. Ami ezen az utcán fekszik. Még mindig tipikus házak a környékről. Ezek a szebbik fajtából ;)
Mielőtt odaértünk volna a már így is csúszó reggelinkhez, Heyyeong eszébe jutott, hogy otthagyta a pulcsiját a vásárlásban... ezért visszament. Mi vártunk rá.
Meg ettünk.
És végül még egy szépp épület az egyetem mellől. Valami iskola épület volt, nemrég tatarozták. És ezt az utcát kell úgymond határmesgyének vennünk az egyetem és a szomszédos szegény negyed között.
Aztán jött értünk Chris. És elmentünk az IKEAba. Még a bejárat is ugyanolyan, a sárga tatyókkal és a mozgólépcsővel. Majd a berendezések. Minden tényleg ugyanaz. Aztán mi hamar meguntuk és inkább enni vonultunk, de még Seonyounggal legalább másfél órát vártunk. Egy után értünk a boltba és 4 után hagytuk el az IKEAt. Sok volt. Lefáradtam.

És csak ezután jött a hétvégi bevásárlás. 6 után értünk haza. Nagyon álmosan.
Vacsorához egy kicsit fényképezőt is vittem. Íme Seonyoung uzsistatyója a vízszűrővel és az elköltözött szingapuri szomszédunk megmaradt indiai fűszereivel. Csak a kavalkád kedvéért.
Aztán hogyan is kell pálcikával kakaót keverni?! Igen, így :)
Ezért biztos kikapok, de vacsi közben zargattam Seonyounggot is és nekem tetszik ez a kép. (A fókuszhibát nézzétek el nekem, attól még azt hiszem, ezt a csajt hiányolni fogom magam mellől.) Szemfülesek észrevehetik, hogy itt már kanállal és pálcikával vegyesen eszik. Állandóan kavarják meg keverik.
A hét történései közül kihagytam, hogy túl vagyok a hónapok óta először és itt elfogyasztott pizzámon. Fejem hajtom Itália előtt. Elment, elment, de össze se lehet hasonlítani. A tészta. Azt szúrják el mindenütt.

Megpróbáltam alapanyagot venni palacsintához. Nem volt bubis víz. Pontosabban 3 Perrier üveg árválkodott és nem voltam biztos benne, hoy nincs-e neki valami mellékíze. De lehet, csak a Balfi bizonytalanított el, mert annak is zöld az üvege. Viszont annyi ízesített víz volt ott, hogy elbizonytalanodtam. De inkább csak azért nem vettem meg végül, mert segítséget kértem egy eladótól, aki nem értett angolul, majd mondta hogy várjak, hív valakit és én vártam és vártam... majd jól nem vettem meg a vizet. Ott hagyott, a kutya se jött hozzám. Később a múltkor már meglelt túrót se találtam elsőre és mivel időre vásárolunk, majdnem kifutottam... majd legközelebb lesz palacsinta.

Még valami. IKEA egyetlen egy dologban különbözik. Tömeg van. Iszonyat tömeg. És mindenki csecsemőkkel. És mindenki most vett házat amit be akar rendezni. Borzalmas sokat vásárolnak, mindenki óriási cuccokat pakol az óriási truckok platójára. Ez otthon nem igazán jellemző.

Nem jön az ősz

2010-09-17T20:12:00.000-07:00

Ide úgy látszik, nem ér el az ősz. Holnap 30 fok lesz. Éjszaka lehűlik és nappal rendesen nyári meleg van. Bizony, itt én még nyárnak érzem a szeptembert is. Azzal a kellemes tulajdonságával, hogy már nincs nagy pára :D A héten ráadásul lesz még 32 fok is...

Megnyitottam a híreket és nem hittem a szememnek, hogy mik vannak itt :D Hot dog futó verseny. Vagyis kutyusok futnak hot-dog jelmezben az Oktoberfesten :D Hihetetlen! :D Erről lemaradtam :(

Az ezen a héten történtek...

2010-09-17T15:40:00.000-07:00

Előszöris a több, mint egy hónapja elkezdett rámbízott önálló hosszú protokol végére értem és jelentem, SIKER :D Vagyis kerestem, terveztem, majd megvalósítottam és igen, mostmár van két új törzsünk a laborban. Ha a mindeközben párhuzamosan elkezdett egyéb terveket és megvalósításokat is befejezem a jövö héten, akkor indulhat a kamera és mérhetünk. Plusz előről az egész munkálatot megcsinálom három másik konstrukcióval. Ezekről még többet kerestem, irodalmaztam, ezeket már én is rendeltem meg és sajnos majd idő közben derül ki, hogy megvalósítani meg tudom-e ezalatt a rövidke idő alatt, ami maradt, vagy sem. Merthogy az idő telik. Örülök neki, de most azért kezd egy kicsit fájni is a szívem látva azt, hogy beindultak a dolgok. Valahol azért saját gyereknek érzem ezt az egészet.

Ma extra sűrű volt a napom mindettől függetlenül. Annyi mindent csináltam, hogy már fel se tudom sorolni. Egész napos rohangálás és pipettázgatás azért fárasztó tud lenni. De érdekes módon engem egyáltalán nem untat.

Már olyannyira kevés itt az időm, hogy ha minden hétvégére megpróbálom besűríteni azt, amit még szeretnék itt Cincinnatiben és környékén megnézni, akkor épphogy belefér, esetleg bele se fér ha az időjárás pl közbeszól. De nem bánom én annyira, túlteszem magam hamar a gondolaton ;)

A tézis még nadrágfelkötős lesz sajnos :( Ezen a téren semmi se változott.

Holnap reggelizni megyünk a Panerába két lánnyal, ami olyan klassz :) Aztán fényképezgetés meg egyetemi könyvesbolt bámészkodás. Aztán bevásárlás. De előtte az új lánnyal kell Ikeába menni. Ettől kicsit félek, mert ez azért egy hosszú időtöltésnek hangzik, de nem tudom kihagyni, mert ez az út vezet a bevásárláshoz is :( Aztán most hétvégén van a "Zinzinnati Oktoberfest". Állítólag a világ második legnagyobb Októberfesztje. Mondjuk ezt már szkeptikusan fogadom, mert anno Brazíliában is úgy volt hogy ott van a második legnagyobb :D Kérdéses, hogy bejutok-e a belvárosba és hogy megyek-e rá egyáltalán. Valószínűleg az egyik koreai lány menni akar és akkor én bizony vele tartok, megnézem magamnak milyen is egy ilyen fesztivál itt.

De a legnagyobb hír az most egy dilemma, ami még egyenlőre nem hír értékű. De elképzelhető, hogy "elugrok" Miamiba és Key Westre. Az úgy volt, hogy sokat mondogattam, de sose szerveztem meg idő hiányában. Aztán Seonyoung úgy volt, hogy vkivel elmegy oda, a hotelt lefoglalta a jegyet még nem és ha megyek vele, akkor megyek, ha nem akkor ő se megy. Ez persze mézesmadzag a javából és még a végén lehet, nekiállok megszervezni. De aztán az is lehet, hogy semmi se lesz belőle. Mindenesetre jön egy három napos szünet októberben, szóval meglátjuk. Egyedül azt sajnálom, hogy eredetileg én Naplesbe akartam menni a barátnőmhöz, de így nem tudom, hogy jutok el oda. Az viszont dühítene, ha elmennék és nem találkozhatnék vele :(

Az az egyedüli hátráltató tényező, hogy tézis + mostmár gyakorlatilag minden héten van vmi "előadnivalóm" a csapatnak. Hol cikk, hol eredmények, hol cirkadián alapok bemutatása. Ezek mellett a preparatív munkát is rám bízta Chris, hogy tanítsam meg a két koreai lánynak. Ez van velem mostanában. Telnek a napok. Jó lenne már Trentoban ébredni.

Vasárnapról

2010-09-13T18:30:00.000-07:00

Seonyoung átküldte nekem a fotóit vasárnapról.
Megosztom, mert ezt ettük. Igazi amcsi hotdog, chips, sprite a lelátón:
Aztán a Fountain Square-en szembesülhettünk azzal, milyenné is lehet válni ilyen ételeken:
Aztán a családnak meg barátoknak (mert régen volt már rólam fotó, hogy megvagyok és élek) egy szederfagyi csokidarabokkal kombó a kezemben és a számban.

Reds vs Pittsburgh fotók

2010-09-12T16:23:00.001-07:00

A kedvenc szurkolóm :)
Folyamatosan hordták a söröket, rágcsákat.
Az elején gyerekek voltak a pályán
Meg mindenféle figurák

Egy fotó Lacinak. Reklámozták.
Mégegy szurkoló
Ők is pirosban :D
Seonyoung. Sajnos belógó hajjal.
Ez az a bizonyos filmekből jól ismert "Kiss me" rész, amikor akik a kijelzőn meglátták magukat, azonnal csókolózni kezdtek :D Nagyon vicces volt :)
Volt vattacukor is
Meg popcorn. Hú ennek a férfinak nagyon komoly szemüvege volt. Egyszer rámnézett, de nem mertem arconfényképezni, pedig érdemes lett volna. Egész játék alatt a szemüvegével szenvedett, mert csúszott le, de le nem vette volna :)
Seonyoung mintha nagyon koncentrálna a játékra :D
Kicsi Reds szurkoló és anyukája
Baseball-labda-fej
A kedvenc szurkolóm rengeteg kitűzővel a sapin és matricával az arcán. Sör a kézben és minden eseménynél felpattanva tapsolt. Felesége mellette távcsővel szemlélte az eseményeket.
Dr Kim kisfia, Brandon. Ő az, aki a barbecue-n megmutatta nekem a kertet. Angolul.
Ezek voltak azok a mozdulatok, amiket nem értettem.
Mégegyszer a kissrác :)
Íme a koreai Pirates játékos. Park. Ez a neve.
És ahogy dob.
És akik neki szurkoltak. Kevés Pirates szurkoló volt, de ők is kiöltöztek rendesen :)
Chrisről elkapott pillanat
Meg ilyen arcok is voltak.