Italia & USA...: április 2010

2010. április 28., szerda

Majdnem kész, tűz, rajt ... holnap után

Kicsit sűrűn telnek mostanában a napok, de azt hiszem, ez természetes így utazás előtt.
Trento. Valamelyik nap megint láttam egy skorpiót (széttaposva) a járdán. És még most sem tudom megérteni, miért nem szereti senkise a friss levegőt például a buszon. 25 fokban legalábbis nekem igényem van az oxigén cseréjére (mondjuk nekem máskor is). De meleg van és lehet fagyizni. Fincsi :) Tegnap sikerült az utolsó, ránk váró szállásokat is lefoglalni. A terv, útvonal, látnivalók időzítése megvan. Kemény lesz, aktív, de remélem, (pozitív) élményekkel teli. Pénteken este utazok Veronába, mert szombat hajnal 6.30-kor indul a repcsim először Frankfurtba, majd Newarkba, végül Cincinnatibe. Ott elvileg várnak rám, megyünk vacsizni, majd másnap megint utazok... és csak utazok, és utazok... Valahol várom már, valahol meg keserű a szám. Laci nélkül 5 hónap a világ legnehezebb dolga lesz lelkileg, úgy érzem.

2010. április 19., hétfő

Visszaszámlálás

Lassan, de biztosan haladunk az USA túránk szervezésében. Hála Lacinak. Most rásóztam a program kitalálását. Kicsit lelkiismeret-furdalásom van, de lehet, nem baj, hogy nem csak az én kezemben van minden stresszes szervezkedés :P Most pláne, egyre stresszesebb, ugyanis az a fránya vulkáni hamu csak nem akar oszolni. 1.5 hete van arra, hogy elkotródjon az utunkból és ne okozzon nekünk fennakadást...

A centert meg ellepték a tyúkok. Megint készülnek vmi "rémisztően kreatív" művészet megvalósítására itt, nálunk. Momentán tyúkokat festettek a folyosó falaira. Tiszta állatkert.

Sűrűsödnek a teendők. Egyébként jól vagyunk. Laci allergiája a gyógyszer hatására enyhülni látszik. Szegénykém.

2010. április 18., vasárnap

Nem megijedni! Fotók :)

Ő nem a mi kategóriánk :)

Itt már Alice. Nagyon jól mászik. Mindig őt küldtük előre, felvinni a kötelet :P

Ilyen, amikor családias a hangulat és sokan vannak egy falon.

Alice fotózkodik :)

"Tömeg" a magasban. (ez az idős szőke néni a férjével jött meg egy kutyával, egyetlen szót se szóltak egymáshoz egész idő alatt. Csak higgadtan, csendben töltötték a délutánt.)

Laci nem olyan kecses mozdulatokkal (falhoz tapadva)

Én meg kifejezetten nem szépen, pihizek egy platón

Ereszkedés

Neki jobban ment... 50-hez közel, szálkás és ügyes.

Biztosítás.

A "kollekciónk". Senki ne kérdezze, csak olaszul tudom, mit hogyan hívnak...

Most derült ki igazán, hogy egy teljes méretnyi eltérés van a jobb és a bal lábam között (eddig is sejtettem, hogy nem egyformák, de hogy ennyire!). Nem volt egyszerű megtalálni őt:

Itt készültek a fotók:

View Larger Map

Hétvége - Nago

Szombaton bár hiába ígértek gyönyörű napsütést, az idő majdnem megtréfált minket.
Előszöris vásárolni voltunk Arcoban. Jött velünk Alice is. Sikerült vennünk nekem egy nagyon klassz mászócipőt. Mintha rám öntötték volna :) Már nem kell kölcsöncipőkben nyomorognom. Meg vettünk magnéziát is, meg magnéziazsákot. Az eladónő nagyon vicces volt, mert akciós, ha 3 csomagot veszünk egy helyett, viszont mi nem csábultunk el, mert ez az egy csomag is szerintem évekig elég lesz nekünk :) Csak nevettünk, ki az, aki 3x300g (vagyis úgy 3x2 litenyi) magnéziát vásárol? Az sokévekre elég...
Aztán ettünk egy finom gyrost a kedvenc gyrososunknál. Arcoban isteni a gyros. Mindenkinek ajánlom.
Aztán megkerestük Nagoban a "falesia"-t, vagyis a mászóiskolát. Rengeteg út, csodaszép kilátás a Garda-tóra, fantasztikus hely. És sajnos szombat lévén rengeteg ember is. Sorba kellett állnunk a könnyebb útvonalakért. Családok vonultak ki (azt le se merem írni, hogy a 12 éves gyerekek bőven "lemásztak" minket), sok német turista (vagy helyiek). Érdekes. Valahogy bennem mindig az élt, hogy a vagánykodó rasztahajú srácok másznak falat. De nem igaz. Többnyire idősek másztak (gyönyörű mozdulatokkal), meg azok gyerekei. Meg persze pár fiatal.
A sok fal között míg megtaláltuk a nekünk való utakat, le is szakadt az ég... el is keseredtünk, hogy ugye esőben nem lehet mászni, mert csúszik. De elállt, nekiindultunk, mások is érkeztek még. És az egész délutánt ott töltöttük. Nagyon hideg volt és néha csepergett az eső. De amúgy szép volt a természetben lenni. Akkoris, ha az én technikámon lenne mit javítani és nem sikerült felérnem a tetőre. Viszont ügyelünk magunkra és egymásra és így innen üzenem a családnak, hogy aggodalomra semmi ok. Tényleg vigyázunk.

2010. április 16., péntek

Uh, hol is kezdjem?

Voltunk otthon és vissza is jöttünk vasárnap. Jó utunk volt, bár bele-belefutottunk az esőbe.

Hétfőn reggel 8.30-ra volt időpontom Milánóban(!) az amerikai követségre. Vízum miatt. Namost azt kell az egészhez tudni, hogy Milánó autóval is bő 2 óra Trentotól, vagyis egy a 8.30-as időpont "kis" nehézséget okozott, főleg amiatt, hogy mint köztudott, Milánóban dugók vannak (volt is). Főleg reggel. Hétfő reggel... Szóval még nem pihentük ki a 10 órás autócskázást Budapest és Trento között (főleg, hogy az új pesti szomszédunktól nem lehet aludni több okból kifolyólag is és vasárnap hajnalban indultunk, mert ugye ott is a dugók...), szóval most még előrébb tornáztuk a vekkerünket és 3/4 4-kor már "pattantam" is ki az ágyból hétfő "reggel". Természetesen én képes vagyok a végtelenségig bonyolítani a dolgokat, ugyanis elfelejtettem befizetni hazautazásunk előtt a vízum díját. Naívan azt hittem, átutalással kell. De nem. Vagyis reggel időben akartunk érkezni Milánóba, mert 8.35-kor nyitott a bank és akkor még van esélyem odaérni, ha kicsit késve is. Csak azt felejtettem el, hogy ez Olaszország. Hiába van időpontom és hiába hívnak be Budapesten csoportokban pontban, itt korántsincs így. Futottam a banktól a követségig 15 perccel 8.30 után, de mindenki a sorban(!) rajtam röhöghetett, amikor megkérdeztem, mit kell tennem, mert félre van időpontom és késtem. Válasz: semmit, itt mindenki a követségre vár, az időpont mindegy... hát én is beálltam. Így 10 után már az interjúmra várakoztam. Sikerült, minden rendben ment, azóta már ki is küldték postán a szép új vízummal az útlevelem.

Ahogy az olaszok autópályát használnak, arra inkább nem is térek ki :) Csak amolyan olaszosan, ahogy mi hívjuk, "maszatolva". Elfelejtenek visszatérni a sávba vagy nyomni a gázpedált, nem a vezetésre figyelnek... tökéletesen kreálnak indokolatlan dugókat 4 sávos autópályán is.

Hétfői utunk óta próbáljuk kipihenni magunkat. Az idő eddig jó volt, most felhős (de lehet, csak vulkanikus poros). Meg hideg. Dolgunk rengeteg. Intézem az amerikai szállásomat, Laci intézi a körutunk vonalát, igyekszem előre lépni a bizonytalan jövőben. És Laci allergiás, folyamatosan szenved, orrot fúj, köhög, vörös a szeme. Úgy sajnálom szegényt. Amikor éjjel is erősen trombitál, akkor persze magamat is tudom "sajnálni". Remélem, hamar elmúlik.