Uh, hol is kezdjem?

Voltunk otthon és vissza is jöttünk vasárnap. Jó utunk volt, bár bele-belefutottunk az esőbe.

Hétfőn reggel 8.30-ra volt időpontom Milánóban(!) az amerikai követségre. Vízum miatt. Namost azt kell az egészhez tudni, hogy Milánó autóval is bő 2 óra Trentotól, vagyis egy a 8.30-as időpont "kis" nehézséget okozott, főleg amiatt, hogy mint köztudott, Milánóban dugók vannak (volt is). Főleg reggel. Hétfő reggel... Szóval még nem pihentük ki a 10 órás autócskázást Budapest és Trento között (főleg, hogy az új pesti szomszédunktól nem lehet aludni több okból kifolyólag is és vasárnap hajnalban indultunk, mert ugye ott is a dugók...), szóval most még előrébb tornáztuk a vekkerünket és 3/4 4-kor már "pattantam" is ki az ágyból hétfő "reggel". Természetesen én képes vagyok a végtelenségig bonyolítani a dolgokat, ugyanis elfelejtettem befizetni hazautazásunk előtt a vízum díját. Naívan azt hittem, átutalással kell. De nem. Vagyis reggel időben akartunk érkezni Milánóba, mert 8.35-kor nyitott a bank és akkor még van esélyem odaérni, ha kicsit késve is. Csak azt felejtettem el, hogy ez Olaszország. Hiába van időpontom és hiába hívnak be Budapesten csoportokban pontban, itt korántsincs így. Futottam a banktól a követségig 15 perccel 8.30 után, de mindenki a sorban(!) rajtam röhöghetett, amikor megkérdeztem, mit kell tennem, mert félre van időpontom és késtem. Válasz: semmit, itt mindenki a követségre vár, az időpont mindegy... hát én is beálltam. Így 10 után már az interjúmra várakoztam. Sikerült, minden rendben ment, azóta már ki is küldték postán a szép új vízummal az útlevelem.

Ahogy az olaszok autópályát használnak, arra inkább nem is térek ki :) Csak amolyan olaszosan, ahogy mi hívjuk, "maszatolva". Elfelejtenek visszatérni a sávba vagy nyomni a gázpedált, nem a vezetésre figyelnek... tökéletesen kreálnak indokolatlan dugókat 4 sávos autópályán is.

Hétfői utunk óta próbáljuk kipihenni magunkat. Az idő eddig jó volt, most felhős (de lehet, csak vulkanikus poros). Meg hideg. Dolgunk rengeteg. Intézem az amerikai szállásomat, Laci intézi a körutunk vonalát, igyekszem előre lépni a bizonytalan jövőben. És Laci allergiás, folyamatosan szenved, orrot fúj, köhög, vörös a szeme. Úgy sajnálom szegényt. Amikor éjjel is erősen trombitál, akkor persze magamat is tudom "sajnálni". Remélem, hamar elmúlik.