2012. szeptember 30., vasárnap

Sharonwoods

Ma egy nagyon szép napot töltöttünk Sharonwoodsban a Sharon Lake partján Sharonville-ben :) Ez igazából Cincinnati része, egy nagy autópálya mellett fekszik és hatalmas zöld terület. Sok vízeséssel, szép sétautakkal, hajókázható tóval, kiépített bicajúttal az erdőben. A több játszóteret ki is hagytam.

A héten elkezdett őszülni. Ami itt híresen szép. És ez így igaz. Munkába menet is az út szélén meg-megakad a szemem, olyan gyönyörű színekben pompáznak a fák. És még csak most kezdődik. Szép.

Sharonwoodsban először játszótereztünk. Csani a csúszdák mestere, tegnap is már a nagy csőcsúszdán jött le az Ault park játszóterén, és ma is a nagyobbaknak szánt csúszdát vette birtokba. Imádja. Összehúzza magát. Tudja, hogy kell lefeküdni de a fejét tartani. Mosolyog közben és amikor megindul, huncutul sikít egyet (inkább csak kis huncut hangot ad ki, nem igazi sikítás) és utána ezt milliószor meg akarja ismételni.

Utána elsétáltunk a tóhoz és meg is kerültük a tavat. Útközben Csani elszunyókált a babakocsiban (nem is emlékszem már, mikor volt ilyen utoljára). Utána megint játsziztunk egy kicsit és végül alig bírtuk elrángatni onnan. Hazafele beugrottunk a játékboltba vettünk neki egy szerkezetet. Kisautó vagy micsoda. A gyerek motorok kisebb verziója. Hajtja, tolja, búgat hozzá, nyomokdja... szóval tetszik neki. Sokáig hezitáltunk, de most mindene a biciklik, szóval hátha ezzel megtanul teperni a betonon. Majdnem hajtja magát, csak az erő hiányzik. Ha toljuk, a lábait már pakolja.

Holnap Csani nagyobb csoportba kerül. Nekünk meg megint megkezdődik egy munkával teli hét. Csak abban bízom, hogy a jövő hétvégén is ilyen szép idő lesz és ki tudjuk magunkat gyönyörködni az őszi erdőben. Sokat gondolunk Trentora és a magyar hegyekre-erdőkre. Hiányzik.

Azt kihagytam, hogy az utunkat pizzával kezdtük, legyen energia :) A parkolóban a fiúk:
 Kamiont látott...

 Motel ablak



 Sharon Lake
 Zöld csigabiga, háttérben egy csőcsúszdával



View Larger Map

2012. szeptember 29., szombat

Múlt hét, Octoberfest

A múlt hét végén volt az USA legnagyobb Octoberfestje itt Cincinnatiben. Ennek örömére bementünk a belvárosba. Felmentünk a város második legmagasabb épületébe, a Carew Building 49. emeletére. Majd beültünk egy étterembe vacsorázni.

A héten pedig dolgoztunk.

Csaninak kijött 2 őrlő foga felül. Most már 8 fog tulajdonosa. Már rohan, ha csak egyik kezünkbe kapaszkodik. Nemsokára el fog indulni szerintem. A szavakat is elkezdte tudatosabban használni. Tűzoltó az "tüdödö", ha éhes, az "mememe", a csigabiga meg "digaga". Az igen és a nem viszont elég hasonló nála. De lassan az is tisztul. Egyre nagyobb fiú.

Thomas továbbra is kedvenc. Igazából a zenéjét szereti nézni. És amikor megjelenik az alagútból Thomas, akkor minden egyes alkalommal elmosolyodik. Szereti Thomast :) Csúcs.

Hétfőtől nagyobb csoportba kerül. Ott már járnak a gyerekek nagy része. Egy óriási játszóplaccon megy a móka. Egy időben esznek, alszanak, nagyobb a rend. És délelőttönként viszik ki őket a kertbe hintázni meg motorozni. Klassz ez a bölcsi. Most is szoktak nekik énekelni, így tanult meg Csani is tapsolni. Állítólag valami cápás dalt szeret nagyon, azon ő mosolyog a legszélesebben. A két dadusa hiányolni fogja biztosan.

Cumi nélkül alszik a bölcsiben. Itthon viszont még kiköveteli. Mondjuk még nem olyan nagy. Meg nem is akartuk most ezzel fárasztani őt és minket sem. Igazából sokszor cumi nélkül alszik vissza éjjel is, szóval nem akkora nagy cumifüggő szerencsére.

Az étvágya ingadozott mostanában. A múlt hét végén meg is ijedtem, nem evett csak 1-2 kanállal, uzsonnákat hagyott ki. Aztán hirtelen úgy visszatért az étvágya, hogy reggel 6-kor kukorékol, hogy éhes. Rengeteget eszik, amikor rátör. De ez normális. Mikor ennyit, mikor annyit. De az tény, hogy megváltozott az "evőkéje".

Mi meg próbálunk kicsit kiengedni a munkából, időnként ebédidőben elmegyünk az egyetemi mászóterembe mászni. Jól esik egy kicsit kikapcsolni az agyunkat. Én nagyon élvezem legalábbis.

A jövő héten vagy lesz szünet, vagy nem. Hivatalosan nem szünet, de amúgy Columbus day... szóval fogalmunk sincs, de jó lenne, ha a hétfő szünet lenne, mert péntek délután is elmarad a szokásos szeminár, szóval cska ki kellene használni. Félek, kevés az időnk addig megtervezni egy utat, de majd igyekszünk. Legelőszöris ki kellene deríteni, hogy el lehet-e lógni a hétfőt.

A belváros, az Ohio-folyó és a túlparton Kentucky
 A híd, amiről a new yorki Brooklyn-bridge-et mintázták
 Csani a magasban
 A belváros, lent a tömeg, háttérben a folyó kanyarulatától balra valahol ott lakunk a dombon
 A nagyon belváros és a hírhedt OTR (Over-The-Rhine) 
 Ohioi oldal, hátul a dombon ott van az egyetem (van egy nagy barna épület középen, attól jobbra hátul az északi campus, mi ott vagyunk; a barna épülettől balra pedig látszik a nyugati campus, egy szép toronyról lehet megismerni, ott van a mászóterem, meg szeminárunk)
Közelebbről a mi campusunk. A daru és a darutól balra.
 
A fiúk és a repülő, ami láthatóan érdekli Csanit :)

2012. szeptember 19., szerda

Big Bone Lick State Park

Szombaton egy tőlünk fél órára található parkba mentünk. Mammutok éltek ott régen és igazából nincs sok minden, csak gyalogösvény, egy bivaly csorda meg pár mammut szobor, meg a leletek kiállítva és egy nagy játszótér. Ideális egy családi kiránduláshoz.

Viszont Csani belázasodott közben, így hazajöttünk. Ma már jól volt teljesen. Sőt, itthon szinte nyűgöd volt és utána megörült a bölcsinek. Nem sírt és állítólag nagyon élvezte. Szerintem hiányzott neki. Furcsa ezt mondani, de hiányzott neki a gyerek-társaság.

Szombat:
 Csani sajnos nem lett éles.
 Így nézzük Thomast

Még egy hír a végére. Kijött 2 foga Csaninak. Felül a nagyok mellett.

2012. szeptember 9., vasárnap

Megjegyzés

A mai túránk során találkoztunk amisokkal is. Két hatalmas fekete modern terepjáróból száltak ki. Biztos a közösségük hagyta nekik jóvá... kicsit képmutatónak tartottam.

Red River Gorge - fotók

Délre érkeztünk meg. Miguel pizzériájában ettünk. Finom volt a pizza. És mint utólag kiderült, egy sziklamászó-találkozó-hely:
 Kint falatoztunk.
 Apja-fia
 Itt is apja-fia
 Táti
Komolykodós
 Magyaráz
 Velejéig huncut
 Fogas
 A pizzéria az erdő szélén
 Terep
 Taplót piszkál

Red River Gorge

Tegnap (szombaton) bevásárolni voltunk Csaninak. Elmentünk egy órási játékboltba. Kicsit kényeztettük így messze a családtól. Verdák. Most épp Villám McQueen, a piros sportautó és egy ugyanabból a szériából való Mack piros kamion a "menő". No meg volt hozzá egy Luigi is, hát azt sem kíméli játék során. Imádja az autókat továbbra is. Csak a pelenkázással nincs kibékülve, óriási hisztit csap minden egyes tisztába tevéskor. Fogalmunk sincs, hogy lehetne erről leszoktatni. Játék, ének, huncutkodás, semmi sem használ. Őrület.

Szombat hajnalra nagy vihar volt, nem messze tornádóval. Reméljük, hogy a szezon lassan lefut és nem kell figyelni az időjárás riasztást.

Szombat délután megint fagyiztunk és játszótereztünk. Csani annyira szereti. Hinta, csúszda, sok-sok gyerek. Főleg a kislányok támadják le a fiunkat. Kis olasz legényke :)

Ma elmentünk Red River Gorge-ba. Meg akartunk nézni pár természetes hidat. Nem nagyon fért bele az időnkbe, ráadásul csak egy kis térképünk volt, semmi információ, ott meg még a táblák sincsennek rendesen kirakva, így igazából egy ebéd, egy kis erdei séta és uzsonna a padon fért bele. De Csani ezt is élvezte, főleg az erdőben a sétát. Ott majd' kicsattant. Hegyi patak, gomba, fa, pillangó, madarak... annyi érdekes dolog! Meg persze sár, kavics...

Legközelebb jobban utána járunk a dolgoknak és szépen lassan darabokban be akarjuk járni azt a nemzeti parkot, mert biztosan szép. Mondjuk 2.5 óra, amit ma Csani nem annyira jól viselt odafele, de aztán élvezte a természetet, már ezért megérte.

Fotókat később.



View Larger Map

2012. szeptember 5., szerda

Végre szeptember

Azért végre, mert így már él az egészségügyi biztosításunk. Hál'istennek nincs most erre szükség, de azért megnyugtatóbb. Meg így tegnap elvittem Csanit az egy éves kontrollra. Teljesen jól van, ügyes, mindent tud, amit tudni kell. Meglepődtem, milyen jól viselkedett. A várótermet nagyon élvezte, végig dumált a többi gyereknek, vagy leskelődött a recepción, vagy "lazázott" a fotelben nagyfiúsan. Nyüzsgött állandó mosollyal az arcán. Aztán jött az asszisztens néni és megmérte a fejét, a hosszát, a súlyát és ezt is tűrte. A falon függő tigrisekre mutogatott megállás nélkül és próbálta mondani utánam a nevüket, amiből mindig "tikk" lett. Aztán a doktor bácsi megvizsgálta. A hallgatózást és a fülbe-világítást nem kedveli, de így is ügyesen viselkedett, nem félt a dokitól. Aztán visszajött a nővérke és vett vért az ujjából, hogy lemérjék a vas szintjét. Tökéletes, teljesen rendben van. Ezt is csak nézte érdeklődve, mi történik. Aztán kapott oltást is 2 részletben. Az elsőt észre se vette, a második után viszont kitört a pánik. Mondta a nővér, hogy az oltások azok fájhatnak, azt biztos nem tűri úgy, mint az ujj-szurit. Szegénykémet nehéz volt megvigasztalni, de így is egy tündér volt. Álmosan, délelőtt nem is aludt előtte, egy igazi hős volt. Aggódtam, hogy estére belázasodik, reggel volt egy kicsi hőemelkedése, de a bölcsiben elmúlt, mert azóta semmi baja.

Fotóztam a héten párat.






2012. szeptember 2., vasárnap

De hol van az a nagy eső?

Most haragszom magunkra és a meteorológiára. Tegnap nem esett. Ma eddig még nem esett. Holnap Chicagonál pedig már egy felhő se lesz. Ezt jól megjártuk. Kimozdulhattunk volna. Mindjárt megtervezem a jövő hétvégét, igaz egy nappal kevesebb, de hátha nem fog esni.

Így délelőtt kimentünk kezet erősíteni, vagyis egy kicsit boulderezni az Eden Parkba. Csani élvezte a szabad levegőt, mi meg a mozgást.




2012. szeptember 1., szombat



Esős hosszú hétvége

Itt van az első szünnapos 3-napos hétvége. Azt terveztü, hogy Chicagoba megyünk erre az időre, de folyamatos esőt mondanak, úgyhogy itthon maradtunk. Ma még nem esett az eső, úgyhogy kicsit mérges is vagyok. Ha hétfőn jó idő lesz, akkor elmegyünk délre egy nemzeti parkba a szabad levegőre. Nagyon hiányzik az erdő és a természet.

Ma Csani őrült izgalmakat élt át élete első Thomas, a gőzmozdony meséjén. A TV-ben adták és egyszerűen nem bírt magával. Végigdumálta, mutogatta... azt hiszem, megvan a család következő Thomas-függő gyereke.

Ma vásárolni voltunk. Meg játszótéren. Ezzel jól el is ment a nap.

Meg visszavittük a botturmixunkat. Nem régen vettük, de darabokra esik használat közben. Bárki, aki botturmixot akar venni, annak ajánlom, hogy olyat vegyen, aminek egyben van a feje és nem darabokból ál össze. Lecsavarodik a rezgéstől és nem lehet használni. USA-ban az a jó, hogy visszavittük a blokkal, mondtuk, hogy nem működik helyesen, erre nem kérdeztek semmit, csak visszaadták a pénzt.

Ennyi.