Végre szeptember

Azért végre, mert így már él az egészségügyi biztosításunk. Hál'istennek nincs most erre szükség, de azért megnyugtatóbb. Meg így tegnap elvittem Csanit az egy éves kontrollra. Teljesen jól van, ügyes, mindent tud, amit tudni kell. Meglepődtem, milyen jól viselkedett. A várótermet nagyon élvezte, végig dumált a többi gyereknek, vagy leskelődött a recepción, vagy "lazázott" a fotelben nagyfiúsan. Nyüzsgött állandó mosollyal az arcán. Aztán jött az asszisztens néni és megmérte a fejét, a hosszát, a súlyát és ezt is tűrte. A falon függő tigrisekre mutogatott megállás nélkül és próbálta mondani utánam a nevüket, amiből mindig "tikk" lett. Aztán a doktor bácsi megvizsgálta. A hallgatózást és a fülbe-világítást nem kedveli, de így is ügyesen viselkedett, nem félt a dokitól. Aztán visszajött a nővérke és vett vért az ujjából, hogy lemérjék a vas szintjét. Tökéletes, teljesen rendben van. Ezt is csak nézte érdeklődve, mi történik. Aztán kapott oltást is 2 részletben. Az elsőt észre se vette, a második után viszont kitört a pánik. Mondta a nővér, hogy az oltások azok fájhatnak, azt biztos nem tűri úgy, mint az ujj-szurit. Szegénykémet nehéz volt megvigasztalni, de így is egy tündér volt. Álmosan, délelőtt nem is aludt előtte, egy igazi hős volt. Aggódtam, hogy estére belázasodik, reggel volt egy kicsi hőemelkedése, de a bölcsiben elmúlt, mert azóta semmi baja.

Fotóztam a héten párat.