Kellemes napunk volt. Bar mindenutt azt hallani, hogy nehogy autoval menjunk a belvarosba, mi autoval mentunk a belvarosba. Hetvege leven egesz jo aron lehetett parkolohazat talalni (koran mentunk es igy meg olcsobb). Szoval egyszeru volt bejutni, a forgalom is teljesen jo volt (hetvegen csak jobb, mint hetkoznap). Kozvetlen a Hancock Observatory Center mellett tettuk le a kocsit. Ez a Sears (illetve Willis) Tower mellet a masik latvanyossag, aminek a 94. emeletere fel lehet jutni meghozza a nyugati felteke leggyorsabb liftjevel. En azert a hosszu masodpercek alatt azert majdnem feltem (tobb, mint fel perc volt). Na de errol majd kesobb.
Eloszor megneztuk a visitor centert a Viztorony mellett, majd kisetaltunk a topartra. Fantasztikus. Az egesz varos nekem olyan New York es San Francisco kevereke. Mindenki fut, bicajozik, rengetegen mozognak. Usztak a toban, homokos partja van. Mintha a tengerparton lennenk. Nyakunkba vettuk a varost, elsetaltunk a Navy Pier kikotoig, majd a belvarosba, ahol egy filmet forgattak. Az egesz jelenet be volt allitva es parancsra kellett egyiranyba haladni at a lampan, igy figyelem, lehetseges, hogy egy filmben statisztava valtam, mindenki lesse nyugodtan a tomeget ;) Valami katasztrofa vagy sci-fi lehetett, mert voltak felrobbantott autok meg kiegett buszok es az egesz utca al-betonja fel volt torve-zuzva... A belvaros is eleg jo, regi felhokarcolokkal. Sokkal regebbiek mint New Yorkban szerintem (ranezesre). Aztan atsetaltunk a folyon, lattam a kukoric szeru Wrigley epuleteket, amik alja nagyon vicces a parkolo autokkal es a magasabb emeleteken meg laknak. Megneztuk a Loopot a mindenfele modern muveszeti alkotassal. Picasso oroszlanszeru valamije meg hasonlo kulteri hatalmas szobrokkal a felhokarcolok kozott. Aztan a Millenium Park... fantasztikus. Lattuk a "babot" :D Hihetetlen jo!!! Majd fotokat toltok fel. Csodalatos, ahogy a 110 tonnas acelbabban tukrozodnek a felhokarcolok. Aztan elmentunk a Buckingham szokokutig, ami hatalmas es nagyon magas a vize. Majd a Planetariumnal visszafordultunk. Elveztuk a napsutest. Es vegul felmentunk a Hancock torony tetekere, ami sajnos csak uvegablakos szint, nem olyan, mint az Empire State Building (az meg magasabbnak is tunt felulrol). Es vissza a motelba.
Minden siman ment, minden klassz volt. Hajnalban volt egy vihar, a reggeli elott meg szakadt az eso, delelott vegig kodos fura ido volt, de mar nem esett es a delutan csodasan kek ege koszont rank. Holnap meg szebbet mondanak. Nincs nagy tervunk, csak hogy vizitaxizunk egyet a folyorol a tavon kicsit. valami fel oras, de a varost megnezzuk a torol is. Aztan eszunk es irany "haza". Most eppen a szomszedunk ad gitar es enek es dobkoncertet... nem jo jel az ejszakara vonatkozoan. Mara ennyit. Udv.
Ja es nem ertem, Chicagot miert hisszuk annyira nagyon sotet veszelyes varosnak. Biztosan vannak rossz kornekei, de egy rossz arcot nem lehetett latni, csak helyieket es turistakat. Mondjuk a soforok valami extra agresszivek es szaguldoznak. De megszokhato.
2010. július 31., szombat
2010. július 30., péntek
Megerkeztunk
Igen, Chicagoban vagyok es mivel a baratnom (akinek nevet most nem emlitem, mert a fonoke nem tudja, hogy elutazott, ami bizonyos fonokoknel meg hetvegen is gondot tud okozni) hozott szamitogepet es van internet a szobaban, ezert jelentkezem.
Pontosan, ugyesen ert Cincinnatibe. Egy kek (olyan kek, mint a kaliforniai Toyotank volt) Forddal. Kicsi (kisebb, mint egy Toyota) de nagyon sportos es vacsi uj auto. Szoval ezt bereltuk. Aztan valahol Indianaban csereltunk es megint elvezhettem az automata valto kenyelmesseget egeszen a szallasig.
Chicagoba beerve azert egyre furcsabb soforokkel talalkoztunk. Az altalanos volt, hogy egyre kozelebb ertunk, annal magasabb volt a speed limit athagasa. Mindenki szaguldozik egyontetuen, latszolag ez nem okoz problemat. Aztan nagyon nyomakodnak es nagyon azt akarjak csinalni amit ok kitalaltak. Egy buszos fogta es leszoritott egy fizetos kapuban a legszelso jobb savbol (a semmibe), mert bar hiaba volt mellettunk egy ures kapu, o mindenkepp le akart engem szoritani. Igy megalltam es jot nevettunk az egeszen, hogyan lehet valaki ilyen ingerulten buta :) Es sajnos maskor is erdekesen reaaltak az emberek, de egyebkent nem volt semmi gond. Viszont nem valami kedvesek az uton az teny es nagyon turelmetlenul eroszakosak. De mindent jol vettem, a tarsam csak kovette a jelzotablakat, en meg kovettem az instrukcioit. Jaj mert azt elfelejtettem irni, hogy nincs GPS-unk. Szoval ami van az egyetlen kinyomtatott utvonal. Akkor ereztuk csak igazan a GPS hianyat, amikor sikeresen az utfelbontasok miatt elhagytuk a leterot (ami osszegabalyodott egy masik autopalyval meg meg egy masikkal...). Na innentol voltunk meglove terkep nelkul hogy akkor most hol is vagyunk. Egy orat kavarogtunk egyik highwarol a masikra a sotetben es vegul visszatalaltunk :) Aztan sikeresen meglett az a franya 10B lehajto, es aztan a motelt is megtalaltuk egybol :D
Chicagoban egyebkent egy oraval korabban van, igy eloszor megorultunk, hogy van egy plusz orank aludni, de ezt sikeresen elautocskaztuk :) Sebaj. Enelkul nem lenne kaland es emlek. Most ha jol latom, ejfel van, ami itt csak 11. Holnap reggel 7-kor kelunk es irany a varos. Mar nagyon varom. Sajnos esot mondanak, de ez nem tantorit el. Nagyon meleg es paras lesz holnap. Meglatjuk, meglatjuk.
A terv, hogy neten talaltunk parkolot (garazst) es otthagyjuk az autot es onnantol a belvarosban csatangolunk, setalunk a folyo es a to partjan (amit halkan jegyzek meg, hogy vasarnap eler egy hatalmas olajszennyezes... mikor maskor jonnenk, mint amikorra egy oriasi olajfolt vandorol vegig a toig).
Nagyon elvezzuk, nagyon jol vagyunk, senki ne aggodjon. Na most megyunk aludni. Jo ejszakat!
Pontosan, ugyesen ert Cincinnatibe. Egy kek (olyan kek, mint a kaliforniai Toyotank volt) Forddal. Kicsi (kisebb, mint egy Toyota) de nagyon sportos es vacsi uj auto. Szoval ezt bereltuk. Aztan valahol Indianaban csereltunk es megint elvezhettem az automata valto kenyelmesseget egeszen a szallasig.
Chicagoba beerve azert egyre furcsabb soforokkel talalkoztunk. Az altalanos volt, hogy egyre kozelebb ertunk, annal magasabb volt a speed limit athagasa. Mindenki szaguldozik egyontetuen, latszolag ez nem okoz problemat. Aztan nagyon nyomakodnak es nagyon azt akarjak csinalni amit ok kitalaltak. Egy buszos fogta es leszoritott egy fizetos kapuban a legszelso jobb savbol (a semmibe), mert bar hiaba volt mellettunk egy ures kapu, o mindenkepp le akart engem szoritani. Igy megalltam es jot nevettunk az egeszen, hogyan lehet valaki ilyen ingerulten buta :) Es sajnos maskor is erdekesen reaaltak az emberek, de egyebkent nem volt semmi gond. Viszont nem valami kedvesek az uton az teny es nagyon turelmetlenul eroszakosak. De mindent jol vettem, a tarsam csak kovette a jelzotablakat, en meg kovettem az instrukcioit. Jaj mert azt elfelejtettem irni, hogy nincs GPS-unk. Szoval ami van az egyetlen kinyomtatott utvonal. Akkor ereztuk csak igazan a GPS hianyat, amikor sikeresen az utfelbontasok miatt elhagytuk a leterot (ami osszegabalyodott egy masik autopalyval meg meg egy masikkal...). Na innentol voltunk meglove terkep nelkul hogy akkor most hol is vagyunk. Egy orat kavarogtunk egyik highwarol a masikra a sotetben es vegul visszatalaltunk :) Aztan sikeresen meglett az a franya 10B lehajto, es aztan a motelt is megtalaltuk egybol :D
Chicagoban egyebkent egy oraval korabban van, igy eloszor megorultunk, hogy van egy plusz orank aludni, de ezt sikeresen elautocskaztuk :) Sebaj. Enelkul nem lenne kaland es emlek. Most ha jol latom, ejfel van, ami itt csak 11. Holnap reggel 7-kor kelunk es irany a varos. Mar nagyon varom. Sajnos esot mondanak, de ez nem tantorit el. Nagyon meleg es paras lesz holnap. Meglatjuk, meglatjuk.
A terv, hogy neten talaltunk parkolot (garazst) es otthagyjuk az autot es onnantol a belvarosban csatangolunk, setalunk a folyo es a to partjan (amit halkan jegyzek meg, hogy vasarnap eler egy hatalmas olajszennyezes... mikor maskor jonnenk, mint amikorra egy oriasi olajfolt vandorol vegig a toig).
Nagyon elvezzuk, nagyon jol vagyunk, senki ne aggodjon. Na most megyunk aludni. Jo ejszakat!
2010. július 28., szerda
Megyek...
Chicagoba. Ez a hét rettentő húzós. Minden nap későig dolgozom. De sebaj, lesz végre egy kis kiruccanásom. Nem is akárhova. USA harmadik legnagyobb városába. Eddig akárkivel beszéltem, imádta Chicagot. Az időt meglátjuk, milyen lesz. Sajnos mondanak esőt, de reméljük a legjobbakat. Mindenesetre a 27 fok garantáltnak látszik.
A terv. Pénteken 2-kor Mellani barátnőm elindul Lexingtonból (Kentucky) és úgy délután 4-kor ide is kell érnie Cincinnatibe. Autót bérel, mivel az övé szervízben van. Aztán bepattanok mellé és irány a "Szeles város" (Windy City). Olyan 5.5 óra innen. Felváltva vezetünk, államokat átlépve (mármint Ohioból Indianan át Illinoisba). Egy motelt foglaltam Chicago repterénél. Sajnos sok jó hely már foglalt volt a városban + kocsinak parkolót találni nem egyszerű, így úgy döntöttünk, egy olcsóbb külső helyen szállunk meg. Aztán lesz 1.5 napunk bóklászni. Sajnos nem túl sok, de ha sikerült anno 1 nap alatt megnéznem New Yorkot, akkor itt se lehet az idő akadály egy kis felhőkarcolót-bambulós, tavat-nézegetős, parkban-kószálós, evős-csacsogós tapasztalatszerzésre. Meglátjuk. Kíváncsi vagyok, az biztos.
Táskát és térképet kértem kölcsön, egyebet holnap nyomtatok. Aztán hétfőn jelentkezem, miután visszaértem. Aggodalomra semmi ok, felkészült "versenyző" (utazó) vagyok és jó társ lesz velem a hétvégén.
A terv. Pénteken 2-kor Mellani barátnőm elindul Lexingtonból (Kentucky) és úgy délután 4-kor ide is kell érnie Cincinnatibe. Autót bérel, mivel az övé szervízben van. Aztán bepattanok mellé és irány a "Szeles város" (Windy City). Olyan 5.5 óra innen. Felváltva vezetünk, államokat átlépve (mármint Ohioból Indianan át Illinoisba). Egy motelt foglaltam Chicago repterénél. Sajnos sok jó hely már foglalt volt a városban + kocsinak parkolót találni nem egyszerű, így úgy döntöttünk, egy olcsóbb külső helyen szállunk meg. Aztán lesz 1.5 napunk bóklászni. Sajnos nem túl sok, de ha sikerült anno 1 nap alatt megnéznem New Yorkot, akkor itt se lehet az idő akadály egy kis felhőkarcolót-bambulós, tavat-nézegetős, parkban-kószálós, evős-csacsogós tapasztalatszerzésre. Meglátjuk. Kíváncsi vagyok, az biztos.
Táskát és térképet kértem kölcsön, egyebet holnap nyomtatok. Aztán hétfőn jelentkezem, miután visszaértem. Aggodalomra semmi ok, felkészült "versenyző" (utazó) vagyok és jó társ lesz velem a hétvégén.
2010. július 26., hétfő
Különbség
Azt hiszem, rájöttem, mi a számításos (elméleti) munka és a kísérletes között a különbség. Ma délután megéheztem egy csokira, ki is készítettem az aprót hozzá, azonban nem volt időm elmenni az automatáig... Este 8-kor léptem ki a labor ajtaján, túl egy DNS gél futtatásán és értékelésén, túl egy PCR-on és a negyedik E.coli transzformációmon. Ja meg sok-sok beoltáson és duplikáláson, jegyzőkönyvek írásán. Szóval munka az van, egyre sűrűsödik, de talán már gyorsabban megy. Ma már voltak részek, amiket fejből csináltam. Néha már a nosztalgia is elfog, annyira sok teendő van, mint anno egyetemen, ahol az automatáig (néha még az ebédig se) nem jutottam el a hosszú-hosszú laborok során. De valahogy más jellegű ez a fáradtság. Nem tudom eldönteni, melyik a kellemesebb. Az agyam üressége vagy a lábaim nehézsége. Vagy mindkettő.
Az edzés ma munka meglétében elmaradt.
Aztán más különbség mostanában valószínűleg a hétvégémben lesz. Nem kiabálom el, de nagyon úgy tűnik, hogy péntek és szombat estémet egy sokkal nagyobb és nyüzsgőbb és talán izgalmasabb városban, Chicagoban, töltöm. Velem tart egy amcsi barátnőm, aki nem lakik tőlem túl messze. Lesz autóbérlés, séta és nőies csacsogás. Ez a 2 nap kikapcsolódás most nekem jár és kész.
Csak bárcsak a tézisemmel is tudnék valamikor haladni :( Nem sok időm marad rá sajnos a mindennapokban. De muszáj még ezt az derbit kicsit meghajtanom.
Az edzés ma munka meglétében elmaradt.
Aztán más különbség mostanában valószínűleg a hétvégémben lesz. Nem kiabálom el, de nagyon úgy tűnik, hogy péntek és szombat estémet egy sokkal nagyobb és nyüzsgőbb és talán izgalmasabb városban, Chicagoban, töltöm. Velem tart egy amcsi barátnőm, aki nem lakik tőlem túl messze. Lesz autóbérlés, séta és nőies csacsogás. Ez a 2 nap kikapcsolódás most nekem jár és kész.
Csak bárcsak a tézisemmel is tudnék valamikor haladni :( Nem sok időm marad rá sajnos a mindennapokban. De muszáj még ezt az derbit kicsit meghajtanom.
2010. július 23., péntek
Cincogás
Az "egerek" a következőképpen "cincognak", ha nincs a főnök: sokat dolgoznak több-kevesebb sikerrel.
Chris csütörtök délben lelécelt, de azért biztos ami biztos, mindenkit jól ellátott feladatokkal. Így a pénteket se úsztam meg szorgoskodás nélkül.
Előszöris, bár bennem mindig úgy élt, hogy az E.colival a legegyszerűbb bánni, hiszen egy baktérium, nem sok igénnyel. Hát nem így van. Egy kiszámíthatatlan dög. Főleg, ha azt akarjuk, hogy úgy táncoljon, ahogy mi fütyülünk. A harmadik próbálkozásra csak bedőlt nekünk, viszont ma Sumedhaval (a diáklánnyal) önállóan kellett gyakorolnunk negyedszerre is a dolgot. Sikerült megütnünk a 3 számjegyet a mérésnél, szuper, hihetetlen. Főleg azok után, hogy nem akart leülni a trutyi centrifugálás során sehogysem, plusz Sumedha mintája amikor kellett volna, nem nagyon akart elkékülni (mi annál inkább tettük mindezt). De a feladat teljesítve. Leginkább azt tanultam ezekből a próbálkozásokból, hogy a labormunka legnagyobb ellensége a buborék. A Western blotnál is és DNS mérésnél is a pokolba kívánjuk az állandóan jelen levő buborékokat.
De már kezdem látni ránézésre is mi az az 1 mikroliter meg a 1.5 milliliter.
Aztán amikor ugye a "macska" távol van, leginkább akkor történnek a "katasztrófák". A nap kataszrófája a számomra az az volt, hogy sötétszobát építenek a laborba. Az első gond ezzel az, hogy június végére ígérték, de még mindig csak tologatják, most épp augusztus 10-et ígérnek, hogy akkorra készen lesz. Hiszi a piszi. Ez viszont azt eredményezi, hogy mivel olyan "óriási" munkában vannak (kicsit látszatmunka ez, de sebaj), hibáznak is. Ma éppen sikerült áramszünetet generálniuk. Ebben az a szép, hogy mi 6 napig detektálunk az új kamerával. Hát, igen, mint azt sejteni lehet, ez ettől meghalt. Aztán újraindítottam, gondoskodtam arról, hogy működjön, ám elkövettem azt a hibát, hogy hittem a szememnek. A program szerint minden ment. Azért délután 5-kor a kíváncsiság csak megint a géphez vezérelt és akkor láttam, hogy az elmúlt 7 órában nem rögzített semmit a program :( Újraindítottam mindent és mostmár elvileg megint fut.
A lassú munkavégzésre és adminisztrációs kavarásokra Chris mindig csak csóválja a fejét és annyit mond nagy sóhaj közepette, hogy "hát igen, kezdek hozzászokni, hogy ez Középnyugat (Midwest)!". Látszólag a közelnyugat itt USA-ban a megbízhatatlan és nagyon lassú munkát jelenti :)
Az kisebb baj volt, hogy az áramszünet miatt a régi tára mérlegünk is megkergült és várhattam egy órát a munkával, míg visszaállt a normális helyzetbe.
Ma az áramszünet alatt azt is megtapasztaltam, hogy a bunsen lángja nem ad semmi fényt sötétben (persze a láng maga az kék). Igen, amikor lekapcsolódott minden, épp a fülkében dolgoztam.
El kell olvasnunk a nagyon unalmas és nagyon hosszú labor munkavédelmi oktatást is. Online.
Az idő az a 36 fok és tömény párával jellemezhető, de sajnos ez sem gátol meg engem abban, hogy minden nap lelkesen cipeljem a pulcsim magammal.
És az Inception nem is 3D film. De azért megnézzük ;)
Chris csütörtök délben lelécelt, de azért biztos ami biztos, mindenkit jól ellátott feladatokkal. Így a pénteket se úsztam meg szorgoskodás nélkül.
Előszöris, bár bennem mindig úgy élt, hogy az E.colival a legegyszerűbb bánni, hiszen egy baktérium, nem sok igénnyel. Hát nem így van. Egy kiszámíthatatlan dög. Főleg, ha azt akarjuk, hogy úgy táncoljon, ahogy mi fütyülünk. A harmadik próbálkozásra csak bedőlt nekünk, viszont ma Sumedhaval (a diáklánnyal) önállóan kellett gyakorolnunk negyedszerre is a dolgot. Sikerült megütnünk a 3 számjegyet a mérésnél, szuper, hihetetlen. Főleg azok után, hogy nem akart leülni a trutyi centrifugálás során sehogysem, plusz Sumedha mintája amikor kellett volna, nem nagyon akart elkékülni (mi annál inkább tettük mindezt). De a feladat teljesítve. Leginkább azt tanultam ezekből a próbálkozásokból, hogy a labormunka legnagyobb ellensége a buborék. A Western blotnál is és DNS mérésnél is a pokolba kívánjuk az állandóan jelen levő buborékokat.
De már kezdem látni ránézésre is mi az az 1 mikroliter meg a 1.5 milliliter.
Aztán amikor ugye a "macska" távol van, leginkább akkor történnek a "katasztrófák". A nap kataszrófája a számomra az az volt, hogy sötétszobát építenek a laborba. Az első gond ezzel az, hogy június végére ígérték, de még mindig csak tologatják, most épp augusztus 10-et ígérnek, hogy akkorra készen lesz. Hiszi a piszi. Ez viszont azt eredményezi, hogy mivel olyan "óriási" munkában vannak (kicsit látszatmunka ez, de sebaj), hibáznak is. Ma éppen sikerült áramszünetet generálniuk. Ebben az a szép, hogy mi 6 napig detektálunk az új kamerával. Hát, igen, mint azt sejteni lehet, ez ettől meghalt. Aztán újraindítottam, gondoskodtam arról, hogy működjön, ám elkövettem azt a hibát, hogy hittem a szememnek. A program szerint minden ment. Azért délután 5-kor a kíváncsiság csak megint a géphez vezérelt és akkor láttam, hogy az elmúlt 7 órában nem rögzített semmit a program :( Újraindítottam mindent és mostmár elvileg megint fut.
A lassú munkavégzésre és adminisztrációs kavarásokra Chris mindig csak csóválja a fejét és annyit mond nagy sóhaj közepette, hogy "hát igen, kezdek hozzászokni, hogy ez Középnyugat (Midwest)!". Látszólag a közelnyugat itt USA-ban a megbízhatatlan és nagyon lassú munkát jelenti :)
Az kisebb baj volt, hogy az áramszünet miatt a régi tára mérlegünk is megkergült és várhattam egy órát a munkával, míg visszaállt a normális helyzetbe.
Ma az áramszünet alatt azt is megtapasztaltam, hogy a bunsen lángja nem ad semmi fényt sötétben (persze a láng maga az kék). Igen, amikor lekapcsolódott minden, épp a fülkében dolgoztam.
El kell olvasnunk a nagyon unalmas és nagyon hosszú labor munkavédelmi oktatást is. Online.
Az idő az a 36 fok és tömény párával jellemezhető, de sajnos ez sem gátol meg engem abban, hogy minden nap lelkesen cipeljem a pulcsim magammal.
És az Inception nem is 3D film. De azért megnézzük ;)
2010. július 21., szerda
Pára
Ma olyan történt velem, mint még talán soha.
Illetve olyan már sokszor volt, hogy télen a hidegben lehűlt a szemüvegem és egy meleg helységbe belépve belepte a pára.
Viszont az, hogy ma a hideg kórházépületből kiléptem és a kinti melegben akkora volt a pára, hogy kivált a szemüvegemre... na ez új volt.
Igen, Cincinnatiben hiába mondják bárhol, hogy esik az eső, senki ne higyje el, mert az eső nem esik, inkább csak jelen van, annyira telített a levegő. Na jó, sajnos képes esni, ugyanis tegnap még be is áztam :(
Hétvégén mozizás lesz a program. Inception 3D-ben. Már nagyon várom :)
Illetve olyan már sokszor volt, hogy télen a hidegben lehűlt a szemüvegem és egy meleg helységbe belépve belepte a pára.
Viszont az, hogy ma a hideg kórházépületből kiléptem és a kinti melegben akkora volt a pára, hogy kivált a szemüvegemre... na ez új volt.
Igen, Cincinnatiben hiába mondják bárhol, hogy esik az eső, senki ne higyje el, mert az eső nem esik, inkább csak jelen van, annyira telített a levegő. Na jó, sajnos képes esni, ugyanis tegnap még be is áztam :(
Hétvégén mozizás lesz a program. Inception 3D-ben. Már nagyon várom :)
2010. július 20., kedd
Mai nap
Ma sikeresen edzettem az ujjaimat. Sajnos nem mászással, hanem pipettázással, ollóhasználattal és jegyzőkönyv-írással :( De most "odatettünk" egy 6 napos kísérletet. Kíváncsi vagyok, hogy meg bírja-e állni mindenki, hogy kinyissa a kifüggesztett tiltott időben az ajtót.
Egész nap 5-10 perces munkafolyamatokkal haladtam előre a dolgommal, ami roppant rossz időebeosztást jelent, mert 5-10 perc holtidőben nem sok semmi mást lehet csinálni, csak várni. Chris megint izgatottan kérdezte, hogy ugye "boring" (unalmas)? :)
Meg se álltam egész nap, 7-re értem haza. Nagyon fáradt vagyok.
Lassan augusztus. Csak el fog telni ez az idő valahogy... reméljük, hogy sikeresen és hasznosan és eredményekkel tele. Egyenlőre a mai nap 3 eseménye közül 2 jó lett, a harmadikat viszont harmadszorra is ismételjük. Na nem azért, hogy egyszer csak eltaláljuk azt, amit várunk, hanem egyszerűen mert nincs elég köztes anyag a folyamat végén, amit utána használnunk kellene. Sebaj, újabb 2 napos talpon állás.
Egész nap 5-10 perces munkafolyamatokkal haladtam előre a dolgommal, ami roppant rossz időebeosztást jelent, mert 5-10 perc holtidőben nem sok semmi mást lehet csinálni, csak várni. Chris megint izgatottan kérdezte, hogy ugye "boring" (unalmas)? :)
Meg se álltam egész nap, 7-re értem haza. Nagyon fáradt vagyok.
Lassan augusztus. Csak el fog telni ez az idő valahogy... reméljük, hogy sikeresen és hasznosan és eredményekkel tele. Egyenlőre a mai nap 3 eseménye közül 2 jó lett, a harmadikat viszont harmadszorra is ismételjük. Na nem azért, hogy egyszer csak eltaláljuk azt, amit várunk, hanem egyszerűen mert nincs elég köztes anyag a folyamat végén, amit utána használnunk kellene. Sebaj, újabb 2 napos talpon állás.
2010. július 19., hétfő
Hétkezdés
Nem szeretem a Mac-et (bizonyos funkcióit, kiegészítőit). És ezt nem az mondatja velem, hogy Windowson nőttem fel, ilyen jellegű előítéleteim nincsennek, sőt. Egyszerűen apró dolgok, amik számomra fontosak. Például az egér. Ilyen hülye kialakítást... már máskor is volt szerencsém ehhez a fajta egérhez, ami rettentő "dizájn" és nagyon csini, sőt még scrollozni is lehet vele guriga nélkül, egyszerű ujjmozgatással, ami mind szép és jó, de hogy nyűgözne le engem ez azok után, hogy rendszeresen minden egyes kattintásnál becsípi az ujjam. mert az egész hátlap (vagy fedőlap) egy nagy darab gomb, aminek a pereme éles és mivel a csillivilli kinézet miatt jó vékony az egész, így pont arra alkalmas, hogy ne legyen fogása, kizárólag azon a kis éles peremen, ami becsípi a bőröm. Juj de fel tudom magam magamban húzni :) Eddig még szerencsére senki se vette észre ezt rajtam és még nem fakadtam ki, de ez momentán erősen meg tudja keseríteni az életet. Még ha nem is igazi probléma. Nem szeretem. Inkább legyen vmi ronda, de praktikus. Röviden ennyi. Az ízületeim is megfájdulnak a lapos egéren + a még laposabb billentyűzeten, ami gyakorlatilag egy gumilap nagyon alacsony billentyűkkel. Ergonomiailag szerintem borzalmas. DE, jól néz ki. Ahogy az a sok műanyag Mac, amit széttörve/repedve láttam már és úgy néztek ki, mint egy gyerek játéka... hagyjuk.
Ezután a kis kitörés után további mondandóm nincs :) Illetve dehogynincs. Ma elvégeztem az első, csak "parancsra", segítség nélkül, egyesegymagam kísérletet. Vagyis magam halásztam elő a protokollt (sőt, igazából fejből is ment volna), aztán magam válogattam össze a pipettákat, az anyagokat, rápakoltam a kocsira, odatoltam a steril fülkébe, majd beültem és egy 1.5 órán át végeztem a rámbízottakat. Bevallom, kicsit jól esett, mert vmi kis kihívás, vmi "nagylányos" és még az eredménye is érdekel. Holnap kiderül, mennyire volt a mai napom hasznos.
Tettem mindezt egy másik prepi után, meg a kamera pontos beszerelése után. Vagyis a kamera is picit rám van bízva, már a fókuszt sikerült belőnöm, de holnap még le kell méregetnem ezt-azt. Ez a "hekkelés" ez nagyon élvezetes tud ám lenni :) Persze az 1.5-2 óra a steril boxban (illetve előtte) ülve természetesen nem a legérdekfeszítőbb. Chris kérdezte is, unom-e már, meg mondta, hogy tegyek be zenét magamnak, különben belehalok az unalomba, de igazság szerint az egyetemen sokkal húzósabb és unalmasabb dolgokat kellett csinálni nagyon nagy rendszerességgel és leginkább "érdek" nélkül (persze a tanulás volt az érdek benne, nade egy "saját" prepi azért izgibb egy fokkal). Szóval én egyáltalán nem bánom. Látom, hogy Chris mindig azt várja, mikor csalódok a számításos munka után hogy ez kulimunka meg uncsi, de igazából engem még pihentetni is tud a gyakorlat. Kikapcsol az agyam, csak a pipettára és a lángra koncentrálok, szóval ami lehet, hogy évek után unalmas, vagy sokaknak egyből annak tűnik, én jelenleg élvezem. Egy "baj" van vele, hogy telik vele az idő, de az nagyon. A lépések jóval lassabban telnek, mint azt gondolná bárki. Annyi mindent csináltam, mégse haladtam semmit érzés. Najó, azért ez a szimulációnál is előfordul, meg az is tud ám uncsi lenni, ha sokat kell futtatni meg analizálgatni meg irodalmazni (talán az irodalmat nem sorolnám ide. Ha jó passzban vagyok, az legtöbbször nagyonis tud érdekelni. Hívjatok mazohistának).
Ma viszont mivel este 8-kor hagytam el a labort, nem tudtam edzeni menni :( Utána meg dolgozni se, csak ülök itt és telik az idő velem. Holnap bízom abban, hátha sikerül hamar befejezni a munkát és elmehetek falat mászni. Úgy szeretnék!!! Múlt héten se jutottam el a munka miatt :( Jó, ezért vagyok itt, de én reggel a "főnöknél" 1-2 órával hamarabb bent vagyok, szóval heti egyszer jó lenne ha tudnék mászni. Bár a mai napból kiindulva nem látom sok esélyét :(
Szóval így vagyok. Jelenleg álmosan. Tervezem, hogy jó lenne Chicagoba elmenni úgy 2 hét múlva. Kiderül, sikerül-e lerendeznem. Hiányzik valami pezsgés, valami új, valami nagyváros és egy kis utazás. Labortól házig, háztól laborig élek. Az a kizökkenés, ha szombatonként bevásárolni megyünk. Hm. Welcome to Cincinnati.
Ezután a kis kitörés után további mondandóm nincs :) Illetve dehogynincs. Ma elvégeztem az első, csak "parancsra", segítség nélkül, egyesegymagam kísérletet. Vagyis magam halásztam elő a protokollt (sőt, igazából fejből is ment volna), aztán magam válogattam össze a pipettákat, az anyagokat, rápakoltam a kocsira, odatoltam a steril fülkébe, majd beültem és egy 1.5 órán át végeztem a rámbízottakat. Bevallom, kicsit jól esett, mert vmi kis kihívás, vmi "nagylányos" és még az eredménye is érdekel. Holnap kiderül, mennyire volt a mai napom hasznos.
Tettem mindezt egy másik prepi után, meg a kamera pontos beszerelése után. Vagyis a kamera is picit rám van bízva, már a fókuszt sikerült belőnöm, de holnap még le kell méregetnem ezt-azt. Ez a "hekkelés" ez nagyon élvezetes tud ám lenni :) Persze az 1.5-2 óra a steril boxban (illetve előtte) ülve természetesen nem a legérdekfeszítőbb. Chris kérdezte is, unom-e már, meg mondta, hogy tegyek be zenét magamnak, különben belehalok az unalomba, de igazság szerint az egyetemen sokkal húzósabb és unalmasabb dolgokat kellett csinálni nagyon nagy rendszerességgel és leginkább "érdek" nélkül (persze a tanulás volt az érdek benne, nade egy "saját" prepi azért izgibb egy fokkal). Szóval én egyáltalán nem bánom. Látom, hogy Chris mindig azt várja, mikor csalódok a számításos munka után hogy ez kulimunka meg uncsi, de igazából engem még pihentetni is tud a gyakorlat. Kikapcsol az agyam, csak a pipettára és a lángra koncentrálok, szóval ami lehet, hogy évek után unalmas, vagy sokaknak egyből annak tűnik, én jelenleg élvezem. Egy "baj" van vele, hogy telik vele az idő, de az nagyon. A lépések jóval lassabban telnek, mint azt gondolná bárki. Annyi mindent csináltam, mégse haladtam semmit érzés. Najó, azért ez a szimulációnál is előfordul, meg az is tud ám uncsi lenni, ha sokat kell futtatni meg analizálgatni meg irodalmazni (talán az irodalmat nem sorolnám ide. Ha jó passzban vagyok, az legtöbbször nagyonis tud érdekelni. Hívjatok mazohistának).
Ma viszont mivel este 8-kor hagytam el a labort, nem tudtam edzeni menni :( Utána meg dolgozni se, csak ülök itt és telik az idő velem. Holnap bízom abban, hátha sikerül hamar befejezni a munkát és elmehetek falat mászni. Úgy szeretnék!!! Múlt héten se jutottam el a munka miatt :( Jó, ezért vagyok itt, de én reggel a "főnöknél" 1-2 órával hamarabb bent vagyok, szóval heti egyszer jó lenne ha tudnék mászni. Bár a mai napból kiindulva nem látom sok esélyét :(
Szóval így vagyok. Jelenleg álmosan. Tervezem, hogy jó lenne Chicagoba elmenni úgy 2 hét múlva. Kiderül, sikerül-e lerendeznem. Hiányzik valami pezsgés, valami új, valami nagyváros és egy kis utazás. Labortól házig, háztól laborig élek. Az a kizökkenés, ha szombatonként bevásárolni megyünk. Hm. Welcome to Cincinnati.
2010. július 17., szombat
Gondolatok
Cincinnati azt hiszem, szép város. Lehet, hogy nem valami érdekfeszítő hely, de várakozásaimmal szemben egyáltalán nem az a nyüzsgő ipari "gettó". Hiába magas itt állítólag a bűnözés, ez leginkább egyetlen környékre összpontosul (és egyébként is az itteniek ezt tagadják, mert ha a lakosságg méretével mérjük össze, egyáltalán nem olyan vészes hely). A város maga nagyon rendezett, nagyon szép, gyönyörű óriási igazi amerikai házakkal. Parkok, virágok. Szerintem maga, mint város, szép hely. Egy nagy kertváros. A belváros az zűrösebb, meg errefelé a házak olyan nagyon régi típusúak, mint amilyenben én is lakom. De ezek is tetszenek, mert szerintem különlegesek.
Egyébként ki mondta, hogy Cincinnati időjárása megjósolhatatlan?! (mindenki mondja és általában igaz is) Tegnap kondizás közben láttam, hogy ma délutánra vihart mondanak. A délutánt 5 óra utánnal fémjelezték. És íme, 5.20 és a semmiből leszakadt az ég, dörög :)
És, igen. Ma takarítottam. "Remélem", be fogok ázni :(
Amúgy igazi kánikula, fülledt meleg jellemző, de elég erősen elkerül engem. Igazi "légkondibetyár" lettem itt :) Mindent meg lehet szokni.
Egyébként ki mondta, hogy Cincinnati időjárása megjósolhatatlan?! (mindenki mondja és általában igaz is) Tegnap kondizás közben láttam, hogy ma délutánra vihart mondanak. A délutánt 5 óra utánnal fémjelezték. És íme, 5.20 és a semmiből leszakadt az ég, dörög :)
És, igen. Ma takarítottam. "Remélem", be fogok ázni :(
Amúgy igazi kánikula, fülledt meleg jellemző, de elég erősen elkerül engem. Igazi "légkondibetyár" lettem itt :) Mindent meg lehet szokni.
2010. július 15., csütörtök
Tűz, víz, tej-allergia. Vagy mégse?
Egy hét megint eltelt. Lassan elérem "küldetésem" 1/3-át. Ne, senki nem mondja, hogy akkor már csak kétszer ennyi van hátra, mert akkor elkomorodom. Az az igazság, hogy egyre nehezebb így itt egyedül. De egy dolog vigasztal, hogy az idő az sose áll meg (csak relatív sajnos)... szóval egyszer úgyis eljön az az október vége.
Volt tűzriadó. Arra nem sikerült rájönni, hogy csak gyakorlat, vagy igazi, bár elég igazinak tűnt. A vicces az egészben az, hogy az épületben van hagja, viszont a laborban egy deka hangot nem ad ki. Csak pár nagyon erős fehér fényű lámpa kezd villodzásba, amit ha éppen az asztalomnál ülök és minden figyelmemmel a monitoromat bambulom, akkor észre se veszek. Ez nem nyugtat meg. Viszont a labor oldala teljesen üvegből van, így talán észrevenném a füstöt. Szóval visszatérve, ez most nem csak olyan jelző értékűnek tűnt, mert jött a bácsi is aki kipaterolt bennünket. A szintünkről legközelebb csak lifttel lehet lejutni, amit ugye ilyenkor tilos használni, így vmi hátsó lépcsősoron kavarogtunk le, de sokan mások is megtorpantak, hogy merre kell menni a labirintusban. Kíváncsi lennék igazi vészhelyzetben milyen gyorsasággal találnák meg a benntmaradtak az EXIT feliratot. Éljen a modern építészet biztonságtechnikai foghíjai. Aztán láttuk, az épületet sokan veszik körbe, de mivel egyetlen tűzoltó se bukkant fel, gondolom csak amolyan főpróba volt. Jaj azt valaki elmagyarázhatná nekem, hogy miért van az, hogy az a biztonságos, ha hetente egyszer kötelezően tesztelik a rendszert és ekkor senkinek se kell kimennie és ha netán igazi tűz van pont akkor, akkor mindenki bent marad nyugalommal? OK, tudom, a berendezést tesztelni kell, de ez mindig kétséggel töltött el, vajon nem olyan-e ez, hogy mindenki megszokja, aztán az igazi riasztó funkcióját már el se látja, mert a kutya se figyel rá oda éles helyzetben? Jó, ez csak amolyan gondolat a részemről.
Aztán egyik nap a házunk ajtaján várt egy cetli, hogy a vizet kikapcsolják, ha nem fizetünk... A tulaj megnyugtatott mindenkit, hogy azóta befizette, de azért az ördög nem alszik. Remélem, hogy szerdán is lesz víz.
A harmadik téma, ami mostanában foglalkoztat, az az, hogy valamire allergiás vagyok. Az arcomon szerencsére nem igazán látszódó apró sömörcés kiütések vannak, ami tipikusan ételre szokott nagyon ritkán előjönni. Pontosabban eddig kétszer volt ilyen: egyszer egy hajerősítő kapszulára, másodszor meg egy szimpla C-vitamin tablettára. És most az elmúlt 1-2-3 hétben nem múlt. Mivel a tejivás után mintha erősödni éreztem volna, azt gondoltam, a tej a ludas. Szomorú az egészben, hogy itt USAban nem nagyon látok különböző márkás tejeket, hanem egy boltnak saját teje van. Namármost így elég nehéz váltani... Egy hétig nem ittam tejet, megvártam, hogy elmúljon, elmúlt, majd gondoltam, kísérletként iszom és majd ha előjön újra, akkor biztos lehetek, hogy a tej az. Ma reggel ittam, egyenlőre semmi. Azt nem tudom, mit teszek, ha mégse a tej az...
Ma reggel takarítottam is. Nem nagy dolog, mert a portörlendő dolgok száma nagyon nagyon minimális. Aztán tettem be mosást, mert korán keltem, de erre most lementem és már halmokban mindenki mosni akar. Azt hiszem, nem szombat reggel kell intéznem ezt máskor.
És még a "fizum" se érkezett meg. De legalább írtak, hogy végre hajlandóak voltak az üggyel foglalkozni és megszületett a döntés. Adót vonnak, mert kell és kész. Jó, én nem tiltakozom, csak olyan jó lenne, ha végre elrendeződnének a papírdolgaim. Így 2 hónap után.
Ma szokásos bevásárlás. Ennyi a program. Amúgy munka. Ha holnap jó idő lenne és elegem lesz a munkából, mostmár muszáj valahova kimozdulnom. Lehet, teszek egy sétát az egyetemen.
Volt tűzriadó. Arra nem sikerült rájönni, hogy csak gyakorlat, vagy igazi, bár elég igazinak tűnt. A vicces az egészben az, hogy az épületben van hagja, viszont a laborban egy deka hangot nem ad ki. Csak pár nagyon erős fehér fényű lámpa kezd villodzásba, amit ha éppen az asztalomnál ülök és minden figyelmemmel a monitoromat bambulom, akkor észre se veszek. Ez nem nyugtat meg. Viszont a labor oldala teljesen üvegből van, így talán észrevenném a füstöt. Szóval visszatérve, ez most nem csak olyan jelző értékűnek tűnt, mert jött a bácsi is aki kipaterolt bennünket. A szintünkről legközelebb csak lifttel lehet lejutni, amit ugye ilyenkor tilos használni, így vmi hátsó lépcsősoron kavarogtunk le, de sokan mások is megtorpantak, hogy merre kell menni a labirintusban. Kíváncsi lennék igazi vészhelyzetben milyen gyorsasággal találnák meg a benntmaradtak az EXIT feliratot. Éljen a modern építészet biztonságtechnikai foghíjai. Aztán láttuk, az épületet sokan veszik körbe, de mivel egyetlen tűzoltó se bukkant fel, gondolom csak amolyan főpróba volt. Jaj azt valaki elmagyarázhatná nekem, hogy miért van az, hogy az a biztonságos, ha hetente egyszer kötelezően tesztelik a rendszert és ekkor senkinek se kell kimennie és ha netán igazi tűz van pont akkor, akkor mindenki bent marad nyugalommal? OK, tudom, a berendezést tesztelni kell, de ez mindig kétséggel töltött el, vajon nem olyan-e ez, hogy mindenki megszokja, aztán az igazi riasztó funkcióját már el se látja, mert a kutya se figyel rá oda éles helyzetben? Jó, ez csak amolyan gondolat a részemről.
Aztán egyik nap a házunk ajtaján várt egy cetli, hogy a vizet kikapcsolják, ha nem fizetünk... A tulaj megnyugtatott mindenkit, hogy azóta befizette, de azért az ördög nem alszik. Remélem, hogy szerdán is lesz víz.
A harmadik téma, ami mostanában foglalkoztat, az az, hogy valamire allergiás vagyok. Az arcomon szerencsére nem igazán látszódó apró sömörcés kiütések vannak, ami tipikusan ételre szokott nagyon ritkán előjönni. Pontosabban eddig kétszer volt ilyen: egyszer egy hajerősítő kapszulára, másodszor meg egy szimpla C-vitamin tablettára. És most az elmúlt 1-2-3 hétben nem múlt. Mivel a tejivás után mintha erősödni éreztem volna, azt gondoltam, a tej a ludas. Szomorú az egészben, hogy itt USAban nem nagyon látok különböző márkás tejeket, hanem egy boltnak saját teje van. Namármost így elég nehéz váltani... Egy hétig nem ittam tejet, megvártam, hogy elmúljon, elmúlt, majd gondoltam, kísérletként iszom és majd ha előjön újra, akkor biztos lehetek, hogy a tej az. Ma reggel ittam, egyenlőre semmi. Azt nem tudom, mit teszek, ha mégse a tej az...
Ma reggel takarítottam is. Nem nagy dolog, mert a portörlendő dolgok száma nagyon nagyon minimális. Aztán tettem be mosást, mert korán keltem, de erre most lementem és már halmokban mindenki mosni akar. Azt hiszem, nem szombat reggel kell intéznem ezt máskor.
És még a "fizum" se érkezett meg. De legalább írtak, hogy végre hajlandóak voltak az üggyel foglalkozni és megszületett a döntés. Adót vonnak, mert kell és kész. Jó, én nem tiltakozom, csak olyan jó lenne, ha végre elrendeződnének a papírdolgaim. Így 2 hónap után.
Ma szokásos bevásárlás. Ennyi a program. Amúgy munka. Ha holnap jó idő lenne és elegem lesz a munkából, mostmár muszáj valahova kimozdulnom. Lehet, teszek egy sétát az egyetemen.
2010. július 13., kedd
Egyre sűrűbb
A hét megint csak telik. Még csak kedd van, de hulla fáradt vagyok. Egyre több a teendő.
Jelentem, elkezdtem a "saját" kísérleteket is. Magamtól csinálom, de azért Chris őrző szeme rajtam van. Mostmár a harmadik típusú (találkozást) jegyzőkönyvet is vezetnem kell. Kézzel egy zöld keménykötétes kötetbe. A diplomamunkám volt hasonló kinézetű. Ez a hivatalos, formai része, amit ha jönnek ellenőrizni, lehet mutogatni. Mellette van még ugye két másik elektronikus jegyzőkönyv... néha "too much" (túl sok).
Hétfőn Chris tartott egy bevezetőt az elméletből nekem és Sumedhanak. Ketten ugyanazt csináljuk párhuzamban, csak két különböző génnel. Saját konstrukciót gyártunk, manipulált sejteket, amikkel majd lehet kísérletezni. Ehhez mértem megint sokmindent tanultunk. Először közösen, majd magunknak is.
E.coli transzformáció, élesztő rekombináció és Neurospora transzformáció. Elnézést a szakmai mondatért. Be is fejeztem.
Ma táptalajt pacsmagoltam, meg autoklávoztam, meg növesztgetem a gombákat és oltogatom őket innen-oda, kémcsőből Petri-csészébe meg aztán labdát csinálok belőlük (szó szerint!) Erlenmeyer lombikban, majd aztán megint jöhet a folyékony nitrogénes turkálás (azt hiszem, holnap vár rám ez a része). Mostmár nem csak gyakorlásképp, hanem valóban DNS-t akarunk kivonni (pontosabban kimorzsolni (mozsárral)) azokból a szerencsétlen sejtekből. Abból meg majd lesz minden jó, mi szem-szájnak ingere.
A héten PCR-eztünk is. Vagyis DNS-t nyitogatunk-zárogatunk és "szintetizáltatunk". Ma ennek kapcsán nosztalgiaként eszembe is jutott Yellowstone és a hőforrások... akinek még rémlik, ott említettem a Taq-ot ;)
Jaaa, közben a kamera lemérte a hétvégén, amit le kellett mérnie. Még azért tesztelni kell, úgy érzem.
Aztán ma szerettem volna elmenni mászni. Úgy éreztem, hogy 5-kor már nem lesz dolgom, miután egész nap hajtás volt, de mikor rákérdeztem, azért még 2 dolog is várt rám. Méghozzá volt benne egy 1 órás szünet is... aztán még jegyzőkönyvet írtam. Fél 8 után léptem ki a labor ajtaján.
A mai nap rá kellett jönnöm, hogy a jegyzőkönyvek, amiket vezetek, nem érnek semmit. Illetve hiába csináltam belőle tartalomjegyzéket, amiből egy kattintással a kívánt receptnél vagyok, semmit se találok :( Nem akarok kézzel csinálni mindent, mert nem fogom bírni a sok papírt hazavinni a repcsivel. Viszont elektronikusan szerintem sokkal nehezebb. Nem lehet bele könnyedén rajzolni, szemléltetni, semmi ilyesmit. Sőt, hiába igyekszem a lehető legrészletesebben vezetni, még mindig kérdésekkel vagyok tele, amikor saját kezemmel kell intéznem a dolgokat. Ami ránézésre triviális, gyakorlatban sosem az. És bizony nem emlékszem fejből mindenre. Állítólag majd gyakorlással az ember megtanulja, megszokja.
Holnap megint cikk-kibeszélős nap. Nem én tartom, de a cikket át kellene még ma rágnom.
Csütörtök-péntek nem lesz a "főnök". Semmi tervem nincs még. Lehet, valami múzeumban kikapcsolom az agyam, vagy vhol a városban igyekszem fotózni egy nagyot... az a baj, hogy Chicagot már késő megtervezni a hétre :( Más hely meg nincsen a közelben, ahova mehetnék. A mászóterem zárva lesz. És esőt mondanak (illetve már nem annyira a videó szerint). Ma is esett reggel.
Helyi időjárásjelentés
Jelentem, elkezdtem a "saját" kísérleteket is. Magamtól csinálom, de azért Chris őrző szeme rajtam van. Mostmár a harmadik típusú (találkozást) jegyzőkönyvet is vezetnem kell. Kézzel egy zöld keménykötétes kötetbe. A diplomamunkám volt hasonló kinézetű. Ez a hivatalos, formai része, amit ha jönnek ellenőrizni, lehet mutogatni. Mellette van még ugye két másik elektronikus jegyzőkönyv... néha "too much" (túl sok).
Hétfőn Chris tartott egy bevezetőt az elméletből nekem és Sumedhanak. Ketten ugyanazt csináljuk párhuzamban, csak két különböző génnel. Saját konstrukciót gyártunk, manipulált sejteket, amikkel majd lehet kísérletezni. Ehhez mértem megint sokmindent tanultunk. Először közösen, majd magunknak is.
E.coli transzformáció, élesztő rekombináció és Neurospora transzformáció. Elnézést a szakmai mondatért. Be is fejeztem.
Ma táptalajt pacsmagoltam, meg autoklávoztam, meg növesztgetem a gombákat és oltogatom őket innen-oda, kémcsőből Petri-csészébe meg aztán labdát csinálok belőlük (szó szerint!) Erlenmeyer lombikban, majd aztán megint jöhet a folyékony nitrogénes turkálás (azt hiszem, holnap vár rám ez a része). Mostmár nem csak gyakorlásképp, hanem valóban DNS-t akarunk kivonni (pontosabban kimorzsolni (mozsárral)) azokból a szerencsétlen sejtekből. Abból meg majd lesz minden jó, mi szem-szájnak ingere.
A héten PCR-eztünk is. Vagyis DNS-t nyitogatunk-zárogatunk és "szintetizáltatunk". Ma ennek kapcsán nosztalgiaként eszembe is jutott Yellowstone és a hőforrások... akinek még rémlik, ott említettem a Taq-ot ;)
Jaaa, közben a kamera lemérte a hétvégén, amit le kellett mérnie. Még azért tesztelni kell, úgy érzem.
Aztán ma szerettem volna elmenni mászni. Úgy éreztem, hogy 5-kor már nem lesz dolgom, miután egész nap hajtás volt, de mikor rákérdeztem, azért még 2 dolog is várt rám. Méghozzá volt benne egy 1 órás szünet is... aztán még jegyzőkönyvet írtam. Fél 8 után léptem ki a labor ajtaján.
A mai nap rá kellett jönnöm, hogy a jegyzőkönyvek, amiket vezetek, nem érnek semmit. Illetve hiába csináltam belőle tartalomjegyzéket, amiből egy kattintással a kívánt receptnél vagyok, semmit se találok :( Nem akarok kézzel csinálni mindent, mert nem fogom bírni a sok papírt hazavinni a repcsivel. Viszont elektronikusan szerintem sokkal nehezebb. Nem lehet bele könnyedén rajzolni, szemléltetni, semmi ilyesmit. Sőt, hiába igyekszem a lehető legrészletesebben vezetni, még mindig kérdésekkel vagyok tele, amikor saját kezemmel kell intéznem a dolgokat. Ami ránézésre triviális, gyakorlatban sosem az. És bizony nem emlékszem fejből mindenre. Állítólag majd gyakorlással az ember megtanulja, megszokja.
Holnap megint cikk-kibeszélős nap. Nem én tartom, de a cikket át kellene még ma rágnom.
Csütörtök-péntek nem lesz a "főnök". Semmi tervem nincs még. Lehet, valami múzeumban kikapcsolom az agyam, vagy vhol a városban igyekszem fotózni egy nagyot... az a baj, hogy Chicagot már késő megtervezni a hétre :( Más hely meg nincsen a közelben, ahova mehetnék. A mászóterem zárva lesz. És esőt mondanak (illetve már nem annyira a videó szerint). Ma is esett reggel.
Helyi időjárásjelentés
2010. július 11., vasárnap
A nap csalódása
A csemegeuborka.
Vettem csemegeuborkát. De nem olyat, amire számítottam. Ma úgy gondoltam, jóízűen elfogyasztom ebédre. Kibontottam és megkóstoltam. És ÉDES. Borzasztóan édes :( Erre elfordítottam, hogy lássam a cimkét és óriási betűkkel van ráírva, hogy "NO SUGAR ADDED" (nincs hozzáadva cukor). Jót nevettem magamban, nem erre számítottam a feliratok közt. Mivel nem az az ecetes féle fajta... :( Talán bor, vagy borecet, nem tudom. De otthon a borecetes uborka abszolut más. De lényegtelen. Nem ízlik. Kénytelen leszek odaadni másoknak, hátha szeretik. Pedig annyira ugyanolyan cuki kis csemegeubiknak tűntek az üvegben. Ez van. Ki kell még ezt tapasztalni.
Vettem csemegeuborkát. De nem olyat, amire számítottam. Ma úgy gondoltam, jóízűen elfogyasztom ebédre. Kibontottam és megkóstoltam. És ÉDES. Borzasztóan édes :( Erre elfordítottam, hogy lássam a cimkét és óriási betűkkel van ráírva, hogy "NO SUGAR ADDED" (nincs hozzáadva cukor). Jót nevettem magamban, nem erre számítottam a feliratok közt. Mivel nem az az ecetes féle fajta... :( Talán bor, vagy borecet, nem tudom. De otthon a borecetes uborka abszolut más. De lényegtelen. Nem ízlik. Kénytelen leszek odaadni másoknak, hátha szeretik. Pedig annyira ugyanolyan cuki kis csemegeubiknak tűntek az üvegben. Ez van. Ki kell még ezt tapasztalni.
2010. július 9., péntek
Munka és munka
A hét megint gyorsan telt. Munkával teli volt. No meg a július 4 utáni hétfői szünnap azért kicsit lecsípett a hétből.
Sajnos tornaterembe csak ma tudtam menni, most mászni se voltam :( Viszont kiderült, hogy a laborban az új lány is falat mászik :D Lehet, hogy néha együtt megyünk majd egy mászóterembe. Meglátjuk.
Szerdán megint "journal club" volt, ahol mindig valamelyikünk bemutat egy cikket és jól átrágjuk minden részletét. Most rajtam volt a sor. Sok kérdés, sok válasz, sok jegyzet, megint tágult az agyam vmi hasznossal :)
Aztán megérkeztek a sejtjeim is :) Amiket jól fel is cimkéztem és be is tettem a mínusz 20 fokba. Ezzel párhuzamosan egyedül csináltam "reacetube"-ba médiát (sejteknek tápanyagot), majd pár napra rá be is oltottam sejtekkel :D Már ezt is egyedül ;) És végül mindennek az volt a célja, hogy a kamerát teszteljük, vagyis mérjük a sejtek által kibcsátott fényt :D
A kamera inkubátorral való összetákolását is tervezgettük, ötleteltünk, majd még a végleges verzió előtt azért csak nem bírtunk magunkkal és összetákoltunk vmit a méréshez, hogy ma tesztelhessük a masinát, megy-e és hogyan megy. Az objektív manuál, azt kellett állítgatni, fókuszálni. Meg persze ez ferde, az nem jó... elszöszöltünk Chrisszel. De most hétvégére úgy hagytuk ott, hogy 3 napig mérünk egy próbát (kisebbeket már ma is detektáltunk), de belecsapunk a lecsóba. Bizonyos dolgokat még ki kell találnunk, de nem bánom, mert megintcsak többet olvashatok optikáról, ami nekem tetszik! Aztán ha kialakítjuk a végleges helyét, akkor jöhet az optimalizálás és készreállítás. Kicsit örülök, hogy mérnök vagyok és még hasznát is vehetem kicsit :)
Közben megtanultunk E.colit transzformálni (vagyis genetikailag módosítani). Plazmidot is izoláltunk. Ma a szomszéd laborban is voltunk, ahol láttam rózsaszín mikropipettákat, meg mindenféle cuki alakú (pl. halacska) kémcsőtartókat...
Jaj meg autoklávoztam (sterilizáltam eszközöket) is egyedül, sőt saját pipettákat és pipetta hegyeket feliratoztam a nevemre a többiekhez hasonlóan. Szóval így állok mostanában.
Egy géneket tervező progival is ismerkednem kellene, frissítgetem a jól elbújt általános genetika tudásomat is. Most ugye rajtam a sor, hogy megtervezzem a rendszeremet, amivel dolgozni fogok. Lassan minden készen áll hozzá. Sejtek, kamera...
Közben tézist írok és a jövőről gondolkozom. Nem unatkozom.
Holnap a szokásos bevásárlás. Aztán ha másnak is tetszik az ötlet, akkor este elmegyünk vacsizni. Abba az indiai étterembe, ahova az érkezésemkor vitt Chris. Hm de finom is volt az! Amcsiban az éttermek jók és nem is drágák szerintem. Még a híres "Pomodori" nevű olasz étterem is vár rám, meg a német-magyar étterem az egyetem mellett. Most úgy tűnik, micsoda gasztronómia-imádó lettem, pedig igazából csak nem igazán van mást csinálni itt. Najó, a Kings Island nevű vidámparkba tutira elmegyek hamarosan. Meg Chicagot is le kellene ülnöm megterveznem, mert anélkül nem mehetek haza, hogy el ne menjek Chicagoba. Várom. Minden idő és idő és tervezés kérdése.
Sajnos tornaterembe csak ma tudtam menni, most mászni se voltam :( Viszont kiderült, hogy a laborban az új lány is falat mászik :D Lehet, hogy néha együtt megyünk majd egy mászóterembe. Meglátjuk.
Szerdán megint "journal club" volt, ahol mindig valamelyikünk bemutat egy cikket és jól átrágjuk minden részletét. Most rajtam volt a sor. Sok kérdés, sok válasz, sok jegyzet, megint tágult az agyam vmi hasznossal :)
Aztán megérkeztek a sejtjeim is :) Amiket jól fel is cimkéztem és be is tettem a mínusz 20 fokba. Ezzel párhuzamosan egyedül csináltam "reacetube"-ba médiát (sejteknek tápanyagot), majd pár napra rá be is oltottam sejtekkel :D Már ezt is egyedül ;) És végül mindennek az volt a célja, hogy a kamerát teszteljük, vagyis mérjük a sejtek által kibcsátott fényt :D
A kamera inkubátorral való összetákolását is tervezgettük, ötleteltünk, majd még a végleges verzió előtt azért csak nem bírtunk magunkkal és összetákoltunk vmit a méréshez, hogy ma tesztelhessük a masinát, megy-e és hogyan megy. Az objektív manuál, azt kellett állítgatni, fókuszálni. Meg persze ez ferde, az nem jó... elszöszöltünk Chrisszel. De most hétvégére úgy hagytuk ott, hogy 3 napig mérünk egy próbát (kisebbeket már ma is detektáltunk), de belecsapunk a lecsóba. Bizonyos dolgokat még ki kell találnunk, de nem bánom, mert megintcsak többet olvashatok optikáról, ami nekem tetszik! Aztán ha kialakítjuk a végleges helyét, akkor jöhet az optimalizálás és készreállítás. Kicsit örülök, hogy mérnök vagyok és még hasznát is vehetem kicsit :)
Közben megtanultunk E.colit transzformálni (vagyis genetikailag módosítani). Plazmidot is izoláltunk. Ma a szomszéd laborban is voltunk, ahol láttam rózsaszín mikropipettákat, meg mindenféle cuki alakú (pl. halacska) kémcsőtartókat...
Jaj meg autoklávoztam (sterilizáltam eszközöket) is egyedül, sőt saját pipettákat és pipetta hegyeket feliratoztam a nevemre a többiekhez hasonlóan. Szóval így állok mostanában.
Egy géneket tervező progival is ismerkednem kellene, frissítgetem a jól elbújt általános genetika tudásomat is. Most ugye rajtam a sor, hogy megtervezzem a rendszeremet, amivel dolgozni fogok. Lassan minden készen áll hozzá. Sejtek, kamera...
Közben tézist írok és a jövőről gondolkozom. Nem unatkozom.
Holnap a szokásos bevásárlás. Aztán ha másnak is tetszik az ötlet, akkor este elmegyünk vacsizni. Abba az indiai étterembe, ahova az érkezésemkor vitt Chris. Hm de finom is volt az! Amcsiban az éttermek jók és nem is drágák szerintem. Még a híres "Pomodori" nevű olasz étterem is vár rám, meg a német-magyar étterem az egyetem mellett. Most úgy tűnik, micsoda gasztronómia-imádó lettem, pedig igazából csak nem igazán van mást csinálni itt. Najó, a Kings Island nevű vidámparkba tutira elmegyek hamarosan. Meg Chicagot is le kellene ülnöm megterveznem, mert anélkül nem mehetek haza, hogy el ne menjek Chicagoba. Várom. Minden idő és idő és tervezés kérdése.
2010. július 5., hétfő
Július 4, tűzijáték
Vasárnap "Independence Day" volt (vagyis függetlenség napja, az USA nagy ünnepe).
Ennek "örömére" elmentünk egyet vacsorázni a városban, majd megnézni a tűzijátékot. 6-kor már bent lepzseltünk, ugyanis Sun emlékeiben óriási tömeg és parkolóhiány élt. Ehhez képest idén olyan üres volt a város, hogy teljesen leesett az állunk. Pedig valami parádé vagy felvonulás is volt, amikor megérkeztünk... ennek se híre, se hamva. Emberek kószáltak az egyik híres téren, de aztán amikor elmentünk sétálni Downtownban, csak mi voltunk az utcákon. Kísérteties volt.
Szóval Fountain Square. Ez talán a belváros egyetlen látnivalója, amit emlegetni szoktak. Itt van sokszor zene, koncert, miegymás. Hát íme.
Háttérben a városlakók...
Aztán beültünk egy étterembe. Nagyon finom volt. Helyben főznek sört. Ahhoz képest, hogy az amerikai sört ugyebár szidni "kell", itt nagyon jó sörök voltak. Pici kóstolókat hoztak, így mindegyiket megízlelhettük.
A teríték életlen Seonyounggal a háttérben.
Megint a tér.
Aztán sétáltunk.
A "tiarás" épület. Mostmár mindig az jut róla az eszembe, amit Sumedha mesélt.
Az Ohio-folyó
Egy épület.
Jé, valaki van a füvön.
Cincinnati Reds óriási labda. Nagyon idős a csapat, de senki ne kérdezze, mennyire. Nagyon.
Szintén a stadion előtt.
Aztán lebattyogtunk a folyópartra. A tűzijátékhoz közel. És vártunk...
Nem volt tömeg. Később összegyúltek az emberek, de annak ellenére, hogy elvileg sokan voltak, egyáltalán nem volt tumultus. Volt ülőhelyünk. Teljesen kultúr volt. Első sorokból nézhettük a műsort.
Ám az állványom a kocsiban maradt, így azért visszarohantunk. Hát, ez harminc fok felett, nagy párában nem volt kellemes. De aztán élvezhettem a gyakorlást. Hely volt rá bőven.
Kigyúltak a fények, először Kentuckyban:
Majd nálunk is.
És utána csak a füst maradt.
Ami engem meglep, hogy senkin nem volt amerikai kalap, vagy zászló, vagy egyáltalán kék-piros-fehér színösszeállítás. Páran kiöltöztek az ünnepre, de egyébként nagy volt a csend és a nyugalom. A városban a házakon se volt zászló, lampion, semmi olyan, amire úgy számítottam.
A tűzijáték szép volt és hangos. Előtte egy kis parkban szólt valami zene, de nem voltak nagy programok. Semmi flancolás. Hazafele még láttuk, hogy sokfelé még mindig lövik a tűrijátékot. De mi fél 11 után már a légkondis kocsiból néztük, hogy még mindig 86 Fahrenheit (vagyis 30) fok van... rettentő hőség és szaunaszerű pára.
Ilyen volt a függetlenség napja Cincinnatiben. Hétfő szünnap volt. Én meg dolgoztam és főztem. Micsoda ünnep...
Ennek "örömére" elmentünk egyet vacsorázni a városban, majd megnézni a tűzijátékot. 6-kor már bent lepzseltünk, ugyanis Sun emlékeiben óriási tömeg és parkolóhiány élt. Ehhez képest idén olyan üres volt a város, hogy teljesen leesett az állunk. Pedig valami parádé vagy felvonulás is volt, amikor megérkeztünk... ennek se híre, se hamva. Emberek kószáltak az egyik híres téren, de aztán amikor elmentünk sétálni Downtownban, csak mi voltunk az utcákon. Kísérteties volt.
Szóval Fountain Square. Ez talán a belváros egyetlen látnivalója, amit emlegetni szoktak. Itt van sokszor zene, koncert, miegymás. Hát íme.
Háttérben a városlakók...
Aztán beültünk egy étterembe. Nagyon finom volt. Helyben főznek sört. Ahhoz képest, hogy az amerikai sört ugyebár szidni "kell", itt nagyon jó sörök voltak. Pici kóstolókat hoztak, így mindegyiket megízlelhettük.
A teríték életlen Seonyounggal a háttérben.
Megint a tér.
Aztán sétáltunk.
A "tiarás" épület. Mostmár mindig az jut róla az eszembe, amit Sumedha mesélt.
Az Ohio-folyó
Egy épület.
Jé, valaki van a füvön.
Cincinnati Reds óriási labda. Nagyon idős a csapat, de senki ne kérdezze, mennyire. Nagyon.
Szintén a stadion előtt.
Aztán lebattyogtunk a folyópartra. A tűzijátékhoz közel. És vártunk...
Nem volt tömeg. Később összegyúltek az emberek, de annak ellenére, hogy elvileg sokan voltak, egyáltalán nem volt tumultus. Volt ülőhelyünk. Teljesen kultúr volt. Első sorokból nézhettük a műsort.
Ám az állványom a kocsiban maradt, így azért visszarohantunk. Hát, ez harminc fok felett, nagy párában nem volt kellemes. De aztán élvezhettem a gyakorlást. Hely volt rá bőven.
Kigyúltak a fények, először Kentuckyban:
Majd nálunk is.
És utána csak a füst maradt.
Ami engem meglep, hogy senkin nem volt amerikai kalap, vagy zászló, vagy egyáltalán kék-piros-fehér színösszeállítás. Páran kiöltöztek az ünnepre, de egyébként nagy volt a csend és a nyugalom. A városban a házakon se volt zászló, lampion, semmi olyan, amire úgy számítottam.A tűzijáték szép volt és hangos. Előtte egy kis parkban szólt valami zene, de nem voltak nagy programok. Semmi flancolás. Hazafele még láttuk, hogy sokfelé még mindig lövik a tűrijátékot. De mi fél 11 után már a légkondis kocsiból néztük, hogy még mindig 86 Fahrenheit (vagyis 30) fok van... rettentő hőség és szaunaszerű pára.
Ilyen volt a függetlenség napja Cincinnatiben. Hétfő szünnap volt. Én meg dolgoztam és főztem. Micsoda ünnep...
Fotók a házról
Még mindig lógok a fotókkal a házról, amiben lakom. Mentségemre legyen, hogy eddig egy srác lakott a nappaliban, így nem tudtam bejutni oda. Na de ez tényleg csak kifogás. A szobámról már töltöttem fel képet, most a ház többi részéről fogok. És a külső romos állapotával még mindig tartozom.
Szóval a nappaliszerűség.
Aztán a nappaliból nyílik egy társalgó, amiben van egy nagy asztal, meg nagy TV. Talán könyvtárnak hívják az itteniek. Arról nem készült fotó.
De a konyha, amiben a legnehezebb a közösködés (mosatlanok, kosz, hűtő ügye... a hűtő szerencsére a szombati pakolással megoldódott :D)
Meg másik szögből.
Aztán az első emelet. Mona Lisaval.
Talán ennyi.
Szóval a nappaliszerűség.
Aztán a nappaliból nyílik egy társalgó, amiben van egy nagy asztal, meg nagy TV. Talán könyvtárnak hívják az itteniek. Arról nem készült fotó.De a konyha, amiben a legnehezebb a közösködés (mosatlanok, kosz, hűtő ügye... a hűtő szerencsére a szombati pakolással megoldódott :D)
Meg másik szögből.
Aztán az első emelet. Mona Lisaval.
Talán ennyi.
2010. július 3., szombat
Fotók
Az egyetemről egy kép, aminek talán azt a címet adnám, hogy "Somewhere over the rainbow...")
Hong Lab :) Chris, Sumedha, Seonyoung és jómagam.
Ehhez képhez Sun is mögénk állt. (a kép az egyetem bejáratánál készült. Ebben az üveg épületben van a laborunk)
Aztán csak csajok. Chris panaszkodik, hogy nem jó az arány a laborjában, fel kellene vennie egy srácot is.
Mount Adams utcái.
Kilátás a városra a bárból, ahol ettünk. Sumedha mesélte, hogy a tiara, amit az épület tetejére tettek, az Diana hercegnő tiaráját akarja jelképezni... a képen még látható egy stadion is.
Hong Lab :) Chris, Sumedha, Seonyoung és jómagam.
Ehhez képhez Sun is mögénk állt. (a kép az egyetem bejáratánál készült. Ebben az üveg épületben van a laborunk)
Aztán csak csajok. Chris panaszkodik, hogy nem jó az arány a laborjában, fel kellene vennie egy srácot is.
Mount Adams utcái.
Kilátás a városra a bárból, ahol ettünk. Sumedha mesélte, hogy a tiara, amit az épület tetejére tettek, az Diana hercegnő tiaráját akarja jelképezni... a képen még látható egy stadion is.
Mount Adams, Ault Park
Tegnap este laborvacsi volt. A Mt Adams nevű dombon, ami a folyó mellett helyezkedik el. Itt ettünk, egy teraszon, ahonnan rá lehetett látni a városra:
Nagyobb térképre váltás
Előtte csináltunk csoportképet, így az állványomat is kipróbálhattam élesben :)
Az este klassz volt. Mt Adams egy nagyon szép környéken van, az Eden Park mellett. Ebben a parkban található egy múzeum is, meg sokminden más is.
Aztán ma voltunk bevásárolni. Ide járunk vásárolni:
Nagyobb térképre váltás
Aztán megebédeltünk egy amcsi helyen, majd Sun elvitt minket az Ault Parkba. Ez is csodás környéken van, kellemes hely, volt 3 esküvői fotózás is. Sportolnak, pihennek, napoznak az emberek. Hangulatos. Aztán megálltunk a Hyde Park környékén, ahol van pár boltocska, meg szép házikók. Ja, meg az Observatory úton is láttunk egy csillagvizsgálót. A tábla szerint a legidősebb az USAban.
Ault Park:
Nagyobb térképre váltás
Majd mi, a ház lakói összegyűltünk és kipakoltuk a konyhát. A fagyasztót, a hűtőt és a fűszeres polcot. 1997-ből is találtunk "kincseket"... rengeteg hely lett és midnenki nagyon örült, mert végre nem egy zsúfolt idegen tárolóhely a hűtő, hanem mindenkinek polca van. Sokkal jobb ez így.
Egyébként mi meg itt lakunk:
Nagyobb térképre váltás
Holnap július 4. Independence day. Délután páran megyünk vacsizni a Mt Adamsre, aztán este 10-től megnézzük a tűzijátékot. Hétfő pedig szünnap.
Nagyobb térképre váltás
Előtte csináltunk csoportképet, így az állványomat is kipróbálhattam élesben :)
Az este klassz volt. Mt Adams egy nagyon szép környéken van, az Eden Park mellett. Ebben a parkban található egy múzeum is, meg sokminden más is.
Aztán ma voltunk bevásárolni. Ide járunk vásárolni:
Nagyobb térképre váltás
Aztán megebédeltünk egy amcsi helyen, majd Sun elvitt minket az Ault Parkba. Ez is csodás környéken van, kellemes hely, volt 3 esküvői fotózás is. Sportolnak, pihennek, napoznak az emberek. Hangulatos. Aztán megálltunk a Hyde Park környékén, ahol van pár boltocska, meg szép házikók. Ja, meg az Observatory úton is láttunk egy csillagvizsgálót. A tábla szerint a legidősebb az USAban.
Ault Park:
Nagyobb térképre váltás
Majd mi, a ház lakói összegyűltünk és kipakoltuk a konyhát. A fagyasztót, a hűtőt és a fűszeres polcot. 1997-ből is találtunk "kincseket"... rengeteg hely lett és midnenki nagyon örült, mert végre nem egy zsúfolt idegen tárolóhely a hűtő, hanem mindenkinek polca van. Sokkal jobb ez így.
Egyébként mi meg itt lakunk:
Nagyobb térképre váltás
Holnap július 4. Independence day. Délután páran megyünk vacsizni a Mt Adamsre, aztán este 10-től megnézzük a tűzijátékot. Hétfő pedig szünnap.
2010. július 2., péntek
Starbucks... megint köszöntem.
Még mindig nem tudom megérteni a Starbucks iránti őrületet.
Ma gondoltam, veszek egy egyszerű kávét. De ha már volt sima espresso és frissen őrölt espresso, hát az utóbbit választottam.
Amit kaptam: egy ugyanolyan szokványos, előre lefőzött, kávéstankból csapolt nagy adag melegen tartott löttyöt. A tetejére kiülő foltok elárulták, hogy nem frissen készült (nem volt gusztusos, akárhonnan néztem). Daráló persze sehol. A kávé aroma érzése és illata sehol. Cukor nélkül iszom, akár van benne eredetileg, akár nincs, olyan híg, hogy mintha édesnek érezném.
Ma nagyon rámtört az olasz kávé hiánya. Egy frissen főzött macchiato azzal a kis tejhabbal a tetején. Hm... az az illat, az az aroma. A krémes cappuccinora már gondolni se merek.
El tudjátok képzelni, hogyha a legjobb kávés hely (Starbucks) olyan kávékat ad, mint amit egy olcsó hotel reggelijéhez lehet Európában fogyasztani, akkor milyen érzések kavarognak bennem Olaszország után... Senki nem érti, miért tiltakozom erősen minden egyes felajánlott kávé ellen és akármilyen fáradt vagyok és akármennyire szeretem a kávét, próbálom megállni, hogy ne vegyek. Az ok egyszerű. Mindig csalódok és mint egy kisgyerek egy rossz csokival, kiül az arcomra, akármennyire próbálom leplezni.
Ha valami extrát veszek (olyan nevekkel,amit kiolvasni se lehet, karamell vagy vanília vagy akármi...), az finom, de olyan édes, hogy hónapokig magas marad utána a vércukorszintem. Ha meg egyszerű, az egyszerűen csak rossz :( És ez nem panaszkodás, nem elégedetlenkedés. Csak tény. Hiányzik Trento és a kávé.
Oh, képzeljétek, a múlt héten hallottam, ahogy kérte Seonyoung a kávét a Starbucksban. Az eladő megkérdezte tőle, hogy "és kávét kér bele?". Na én itt estem majdnem hanyatt... szóval így igyunk mi, Amerikában "kávét" :)
Ma gondoltam, veszek egy egyszerű kávét. De ha már volt sima espresso és frissen őrölt espresso, hát az utóbbit választottam.
Amit kaptam: egy ugyanolyan szokványos, előre lefőzött, kávéstankból csapolt nagy adag melegen tartott löttyöt. A tetejére kiülő foltok elárulták, hogy nem frissen készült (nem volt gusztusos, akárhonnan néztem). Daráló persze sehol. A kávé aroma érzése és illata sehol. Cukor nélkül iszom, akár van benne eredetileg, akár nincs, olyan híg, hogy mintha édesnek érezném.
Ma nagyon rámtört az olasz kávé hiánya. Egy frissen főzött macchiato azzal a kis tejhabbal a tetején. Hm... az az illat, az az aroma. A krémes cappuccinora már gondolni se merek.
El tudjátok képzelni, hogyha a legjobb kávés hely (Starbucks) olyan kávékat ad, mint amit egy olcsó hotel reggelijéhez lehet Európában fogyasztani, akkor milyen érzések kavarognak bennem Olaszország után... Senki nem érti, miért tiltakozom erősen minden egyes felajánlott kávé ellen és akármilyen fáradt vagyok és akármennyire szeretem a kávét, próbálom megállni, hogy ne vegyek. Az ok egyszerű. Mindig csalódok és mint egy kisgyerek egy rossz csokival, kiül az arcomra, akármennyire próbálom leplezni.
Ha valami extrát veszek (olyan nevekkel,amit kiolvasni se lehet, karamell vagy vanília vagy akármi...), az finom, de olyan édes, hogy hónapokig magas marad utána a vércukorszintem. Ha meg egyszerű, az egyszerűen csak rossz :( És ez nem panaszkodás, nem elégedetlenkedés. Csak tény. Hiányzik Trento és a kávé.
Oh, képzeljétek, a múlt héten hallottam, ahogy kérte Seonyoung a kávét a Starbucksban. Az eladő megkérdezte tőle, hogy "és kávét kér bele?". Na én itt estem majdnem hanyatt... szóval így igyunk mi, Amerikában "kávét" :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)