2010. július 15., csütörtök

Tűz, víz, tej-allergia. Vagy mégse?

Egy hét megint eltelt. Lassan elérem "küldetésem" 1/3-át. Ne, senki nem mondja, hogy akkor már csak kétszer ennyi van hátra, mert akkor elkomorodom. Az az igazság, hogy egyre nehezebb így itt egyedül. De egy dolog vigasztal, hogy az idő az sose áll meg (csak relatív sajnos)... szóval egyszer úgyis eljön az az október vége.

Volt tűzriadó. Arra nem sikerült rájönni, hogy csak gyakorlat, vagy igazi, bár elég igazinak tűnt. A vicces az egészben az, hogy az épületben van hagja, viszont a laborban egy deka hangot nem ad ki. Csak pár nagyon erős fehér fényű lámpa kezd villodzásba, amit ha éppen az asztalomnál ülök és minden figyelmemmel a monitoromat bambulom, akkor észre se veszek. Ez nem nyugtat meg. Viszont a labor oldala teljesen üvegből van, így talán észrevenném a füstöt. Szóval visszatérve, ez most nem csak olyan jelző értékűnek tűnt, mert jött a bácsi is aki kipaterolt bennünket. A szintünkről legközelebb csak lifttel lehet lejutni, amit ugye ilyenkor tilos használni, így vmi hátsó lépcsősoron kavarogtunk le, de sokan mások is megtorpantak, hogy merre kell menni a labirintusban. Kíváncsi lennék igazi vészhelyzetben milyen gyorsasággal találnák meg a benntmaradtak az EXIT feliratot. Éljen a modern építészet biztonságtechnikai foghíjai. Aztán láttuk, az épületet sokan veszik körbe, de mivel egyetlen tűzoltó se bukkant fel, gondolom csak amolyan főpróba volt. Jaj azt valaki elmagyarázhatná nekem, hogy miért van az, hogy az a biztonságos, ha hetente egyszer kötelezően tesztelik a rendszert és ekkor senkinek se kell kimennie és ha netán igazi tűz van pont akkor, akkor mindenki bent marad nyugalommal? OK, tudom, a berendezést tesztelni kell, de ez mindig kétséggel töltött el, vajon nem olyan-e ez, hogy mindenki megszokja, aztán az igazi riasztó funkcióját már el se látja, mert a kutya se figyel rá oda éles helyzetben? Jó, ez csak amolyan gondolat a részemről.

Aztán egyik nap a házunk ajtaján várt egy cetli, hogy a vizet kikapcsolják, ha nem fizetünk... A tulaj megnyugtatott mindenkit, hogy azóta befizette, de azért az ördög nem alszik. Remélem, hogy szerdán is lesz víz.

A harmadik téma, ami mostanában foglalkoztat, az az, hogy valamire allergiás vagyok. Az arcomon szerencsére nem igazán látszódó apró sömörcés kiütések vannak, ami tipikusan ételre szokott nagyon ritkán előjönni. Pontosabban eddig kétszer volt ilyen: egyszer egy hajerősítő kapszulára, másodszor meg egy szimpla C-vitamin tablettára. És most az elmúlt 1-2-3 hétben nem múlt. Mivel a tejivás után mintha erősödni éreztem volna, azt gondoltam, a tej a ludas. Szomorú az egészben, hogy itt USAban nem nagyon látok különböző márkás tejeket, hanem egy boltnak saját teje van. Namármost így elég nehéz váltani... Egy hétig nem ittam tejet, megvártam, hogy elmúljon, elmúlt, majd gondoltam, kísérletként iszom és majd ha előjön újra, akkor biztos lehetek, hogy a tej az. Ma reggel ittam, egyenlőre semmi. Azt nem tudom, mit teszek, ha mégse a tej az...

Ma reggel takarítottam is. Nem nagy dolog, mert a portörlendő dolgok száma nagyon nagyon minimális. Aztán tettem be mosást, mert korán keltem, de erre most lementem és már halmokban mindenki mosni akar. Azt hiszem, nem szombat reggel kell intéznem ezt máskor.

És még a "fizum" se érkezett meg. De legalább írtak, hogy végre hajlandóak voltak az üggyel foglalkozni és megszületett a döntés. Adót vonnak, mert kell és kész. Jó, én nem tiltakozom, csak olyan jó lenne, ha végre elrendeződnének a papírdolgaim. Így 2 hónap után.

Ma szokásos bevásárlás. Ennyi a program. Amúgy munka. Ha holnap jó idő lenne és elegem lesz a munkából, mostmár muszáj valahova kimozdulnom. Lehet, teszek egy sétát az egyetemen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése