Karácsonyi vonat

Állatkert és Szent Este

Tegnap gyönyörű idő volt. Hűvös, de napos. Délután elmentünk az állatkertbe. Csani nagyon élvezte. A babakocsiba viszont nem lehetett beültetni. Végigsétálta az egész délutánt, nem tudom, hogy bírta. Még én is elfáradtam. Nagyon klassz volt. Bár a barna macik már téli álmukat aludták, a zsiráfot is üvegen át nézhettük meg, sokminden érdekeset láttunk. A zsiráfoknál nem is volt gond az üveg, mert pont fej magasságban voltak és kíváncsian, tőlünk centikre pislogtak. Voltak elefántok, farkasok. Egy kisvonatra is felültem Csanival. Komolysággal ülte végig, nem mosolygott, de a végén, amikor kisétált és meglátta az apját, bőszen mutogatta neki, hogy Apa nézd, azzal a vonattal utaztam. Volt sokféle madár. A fiú nagy helikopter, repülő és madár mániás. Ami repül, az klassz. No meg a köztünk sétáló páva. Nem sok félelemérzete van, úgy kellett viszafogni, hogy ne rohanja le a madarat. Aztán volt egy benti kiállítás, ahol csak macskák voltak. Na az is nagy kedvence volt a fiúnak. Hiúz, puma,... Látott fókát, simogatott pingvint, látta a jegesmacikat is. Az aligátort nem vette észre, mert nem mozgott, hiába volt az orra előtt. Az egész állatkert gyönyörűen ki van világítva. Minden egyes bokor. Fantasztikus. Akkora fényárban úszik, a dekoráció hatalmas. Van betlehem is, gyönyörűek a díszek. Meg van egy óriási karácsonyfa is a bejáratnál. Klassz volt.

Ma eljött hozzánk is a Jézuska. Az utolsó pillanatban sikerült megvennünk az utolsó fatalpat. Míg a fiú aludt, mi feldíszítettük a fát és aztán volt ajándékbontás. Az ajándékbontás közben kopogtattak. A postás télapó sapkában egy csengővel meghozta a szaloncukrot :) Épp karácsonykor, időben. Utána Csanival felaggattuk a fára. Nem maradhatott lent egy sem, mert akasszuk fel az összeset...! Mutatta a kicsi, hogy hova tegyem. Tündéri volt. Meg is kóstolta, de nem igazán szereti a csokit. Majd ha nagyobb lesz. Most nem is akkora nagy baj :)

Kellemes Ünnepeket Kívánunk Mindnekinek!

Karácsonyi készülődés

Az első pont: fatalpat találni. Laci most is éppen fatalp után rohangál, hátha valahol valami boltban még talál egyet. Mindenhol elfogyott. Állítólag hetekkel ezelőtt. Hiába van fánk, nincs mibe rögzíteni. Klassz.

Második pont: Megsült a diós bejgli. 3 rudat csináltam, abból az egyik sajnos szétnyílt, a másikat már felszeltük, a harmadikat meg azért csak lefotóztam. Finom lett.

Harmadik pont: A mézeskalácsok is készen vannak. Már csak dekorálni kell. De annyira nehéz azzal a tubusos színezett cukros dekor valamivel, hogy lehet, inkább natúr hagyom. Felér egy kész edzéstervvel, amikor kinyomom belőle a lényeget.

Csani mindeközben alszik. Az idő napsütéses, gyönyörű. Ha felébred, akkor elmegyünk az állatkertbe.

Laci éppen most toppant be. Fatalp nélkül :( Azért még bízunk benne... de most irány az állatkert.

Közeleg a Karácsony

Megvan a fenyőfánk. Viszont a fa-állványok mind elfogytak. Nem tudom, honnan fogunk keríteni. Azt sem igazán értem, hogy itt minden évben vajon újra veszik az állványt, hogy ekkora hiánycikk? Majd csak találunk valahol.
A fiú teljesen elindult. Mostmár játszik is velünk "Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccsöt". Ő is dúdolja az elejét és aztán a csüccs helyett "dütty"-öt mond és nevet.
Most beteg, pénteken belázasodott. Még ma is nagyon le volt strapálva, az étvágya sem olyan, mint szokott lenni, bár azért a kukorica, keksz, mandarin, alma és egy kis lasagne csak csúszik. Folyik szegény orra és köhög. Holnap visszük a dokihoz.
Jövő héten karácsony. El se hiszem. Itt szakad az eső, 15 fok van és semmiféle karácsonyi hangulat nem varázsol el.
A Jézuska nekünk nagyoknak már járt, a picúrnak majd a fával együtt 24-én érkezik.
A labdás, "ball"-os kisember:

Elmaradás

Kicsit elmaradtam a bloggal. Mostanában megint sűrűsödnek a teendők a laborban így év vége felé közeledve. De azért jól vagyunk, nem panaszkodunk. Csani most alszik, Laci meg bevásárol és egy kísérlet miatt ugrott még be a laborba este fél 10-re. Néha előfordul. Bevásárolni mindig este jár Laci, mert máskor nincs rá időnk. Örülünk, ha épphogy vacsorára és fürdetésre hazaérünk :(
Karácsonyra már vettünk pár díszt, meg égősort a fára. Nem nagyon vittük túlzásba. Így is csinos lesz, meg elég is és felesleges most erre áldoznunk itt. A fát is hétvégén megvesszük. Reméljük, hogy még lesz, ugyanis azt hallottuk tegnap, hogy itt elfogynak a fák karácsony előtt és így felviszik az árát. Mondjuk minden amcsi november végén már állította fel a fát, van, aki nem is egyet. Szóval bízunk abban, hogy nem lesz csillag árban, mert akkor megjártuk. Pont azt hittük, hogy mivel mindenki sokkal korábban veszi a fát, ezért a végén majd akciósan adják a maradékot... de úgy látszik, nem jól hittük. De majd kiderül.
A múlt hét végén sütöttem egy csokitortát. Mármint kakaós piskótával és kávés-kakaós krémmel töltöttem. Finom lett. A fiúknak nagyon ízlett.
Csani legnagyobb kedvence a brokkoli. Most jöttünk rá. Bármennyit képes belőle enni. Két kézzel tömi magába. Szerencsére. És a gyümölcsök. Nagy gyümölcsös. Viszont a kakaótól továbbra is ódzkodik. Tegnap apja teájába kóstolt bele, hát ekkora cslódást is rég láttam az arcán. Hú az a lesajnáló nézés, hogy jesszum, Apa, ezt hogy vagy képes inni? :)
A héten elindult. Nem mintha eddig nem ment volna neki, amikor épp akarta, de most tényleg járkál. Stabilan. Nem dőlöngél (csak amikor megáll), folyosókat megy magától, amerre ő akarja. Valóban elindult. A bölcsiben is inkább megy, mint mászik. Végre. Ebben is kis alapos gyerek, nem az a hübelebalázs. Óvatos, nem esik sokat. Tündéri.
Szótára is bővült, mostanában a B betűt gyakorolja. Minden B betűs dolognak mondja a nevét, ami vagy Ba, vagy Bá, vagy Be lesz. Ezzel jelzi a békát, a bárányt, a medvét (mert az brumma), meg a lufit (mert az balloon angolul), meg a bálnát... szóval minden, aminek köze van a B-hez, azt nevén nevezi (még ha nem is ismerni fel egyből). A Thomas az most már "Tete". És még egy dolgot tud mondani, az a Bogyó és Babóca, ami "baba". Sőt, hétvégén Lacinak azt is mondta Babócára, hogy "babóba". Napról napra tanul és változik.
A bölcsit továbbra is szereti.
A hétvégén esni fog az eső, így megint bent ragadunk a lakásban, pedig állatkertet akartunk nézni, meg karácsonyi kivilágítást.
A múlt hétvégi torta ízelítőül:

Videókat meg majd a családnak emailben :)

That, This, Vauvau

Néha mintha "that" és "this" lenne. És persze "vauvau" az a kutya. És a kisszoba.

Azt kihagytam, hogy orrot is megtanult a fiú fújni.
Pénteken pedig állatkertbe megyünk. A főnök fizeti, az egyetem rendez valamit, az állatkertben karácsonyi fények és persze állatok lesznek. Meg talán valami ennivaót is adnak :)

Holnap reggel a Tengerentúlra is eljön a Mikulás

Előszöris a hétvége jól telt. Csani belázasodott a múltkori oltás miatt, de semmi egyéb baja nem volt és a kedve kicsattanó volt, szóval nem nagyon zavart minket sem a láz. Eszik szépen, de meglepő dolgokat nem szeret és meglepőeket szeret. Például nem szereti a kakaót. Milyen gyerek az, aki sokadik kóstolás után is fintorog a kakaó ízétől? Édes, finom, mégse. A brokkoli viszont a kedvence. Múltkor elette az anyja elől mindet. Meg ma is. Párolva, ropogtatva. Ha megkérdezem, hogy "hogy ropog a brokkoli?", akkor mosolyog és elkezd cuppogva rágni :) Imádja. A másik dolog, amivel ma szemezett és harapott belőle többször, az a retek. Az uborkát is szereti, de a paradicsom és a paprika nem igazán csúszik. Bezzeg a kukorica és a zöldborsó!
Csani kezdi átérezni a különböző emberi reakciókat. Sőt. A múltkor szibériai tigrisekről néztünk dokumentumfilmet (tigris van benne, az nagy kedvenc). A tigrist elkábították, hogy megjelöljék. Csani látta, hogy a tigris fekszik és vizsgálják az emberek és teljesen megijedt, majdnem sírt, úgy kellett nyugtatni, hogy csak vizsgálják, semmi baja a tigrisnek. De hogy ezt vajon honnan tudja, hogy a tigrisek nem fekszenek csak úgy... aztán a Bogyó és Babóca mesében (youtube-on lehet nézni és most nagy kedvenc) ma Bogyó sírt. Csani is elkezdett kétségbeesni és mutatni nekünk, teljesen felkavarja. Micsoda empátia van ebben a kisemberben. Érzékeny a történésekre.
A bölcsiben is egyre többet járkál, meg itthon is már magától is feláll és megyeget. Meg a járgányán is megtanult ülve teperni, meg tolni is tudja, szóval van rohangászás.
A rajzolás még mindig örömmel tölti el.
A cumiról leszokott. Viszont így igényel minket az elalvásához, aminél néha kópé, csak kukucskál és játszani próbál.
Az alakzatos kockába beledobálja az alakzatokat. Elég nagy sikerrel. És ma először vettem észre, hogy nem csak úgy odapróbálja, hanem megnézi előbb a lyukakat és csak azután teszi oda. Valóban az alakzatot keresi és nem csak belepréselni az elemeket.
Elkezdett kanállal meg villával enni. Egy pár kanál után átvált az ujjára, de így is aranyos, hogy próbálkozik.
Alul kijött két foga a héten és felül a szemfogai is duzzadnak. Nem sok híja van és teljes lesz a sor :)
A bölcsiben beszélni is tanulnak. Mármint mondogatják a hangokat, hogy "lálálálá". Kiejtési gyakorlatok. Állítólag nagyon élvezi Csani, kacag sokat és ő is utánozza a dadust.
A hétvégén dekoráltam Csani szobájában. Ilyen kis fa állatkákat, meg vonatot, meg felhőt, Holdat, Napot... kétoldali ragasztócsíkkal a falra tettem őket. Imádja. Rugizik, tapsol, mondogatja, hogy melyik melyik és minden nap megörül nekik. Olyan öröm az, amikor örömöt okozok neki.
Tud pár állatot is utánozni. Kutyust, bocit, tigrist, meg a medvét is próbálja. Egyre több mindent mond és próbál. A határait is, de ezen csak nevetni tudunk. Amikor egy hiszti közepén észrevesz valami érdekeset (mondjuk egy buszt) és mint akit elvágtak, felkiált, hogy "bááááá" és aztán újra folytatja a hisztit, ahol abbahagyta. Sokszor ő is belenevet. Nem igazán lehet komolyan venni. Rosszul esnek neki dolgok, de ez természetes. Majd elhagyja szépen. Ügyes fiú.
Amit a Mikulás hoz ma este:

Rövid bejegyzés

Csani elkezdett járkálni a bölcsiben is. Mondjuk még mindig a mászkálás az elsődleges közlekedési módja itthon is, de azért majd csak belejön.
A szókincse bővült a busszal, ami nála "buá". A taxi is néha "ták". A bölcsiben állítólag az egyik kisfiútól már "bye"-jal köszönt el és integetett hozzá. A másik, amit észrevettünk, hogy látszólag helyesen használja, a "that" szót, amit azt jelenti angolul, hogy "azt", és ha valamit kérdezünk, hogy mit kér, mit adjunk oda, akkor gyakran rávágja tisztán, hogy "det" (vagyis "azt" kéri) és közben persze mutatja. Aztán majd elválik, hogy jól érezzük-e, vagy szülői túlzás :)
Itt a karácsonyi időszak már október végén megkezdődött, de most így Hálaadás után sorra feldíszítették a házakat és a boltokat és bizony a karácsonyfákat is. Autók tetején viszik haza a megvásárolt fenyőket és a mi házunkban is már több lakásban áll a fa díszben. Sőt, az egyik földszinti lakásban 3 fát is feldíszített az ott lakó hölgy. Azért mi előbb megvárjuk, hogy mit hoz a Mikulás a csízmánkba és majd azután hogy hozza a Jézuska a fát és az ajándékokat.
A munka halad, de persze lassan. Kísérletezés. Azért jól megvagyunk vele. Mindig van mit csinálni. A témák alakulnak, Laci is nagyon ügyesen belejött, szóval jól vagyunk.
Csani kis asztala teli találat, mert imád rajzolni és színezni. Sokat megy oda, kéredzkedik fel és rajzol. Aztán mindig gondosan elrakja a ceruzákat a tartójába, nehogy szanaszét legyenek.
Az étvágya még mindig nagy, mostmár kanállal is próbálkozik, de azért kézzel még mindig egyszerűbb :)

Gasztro

 Még múltkorról a sajttorta :)

És a hétvégi kacsa :)

Most ennyi.

Vonatos péntek - EnterTRAINment Junction

Ma van Black Friday. Vagyis a nagy akciós, vásárlásmániás nap. Mi nem mentünk tolongani, hanem inkább megnéztük a világ leghosszabb terepasztalát. Fantasztikus volt. Csani teljesen el volt ájulva. Vonatok. Semmi más nem érdekelte. Borzasztóan élvezte. Már a bejáratnál az eligazító tábla tetején ment körbe-körbe a kis Thomas villanyvasút...Teljes izgalom, folyamatos duma. Volt játszó rész is, ott is nagyon elemében volt. A legjobban a mű-szenet szerette pakolni a gőzmozdonyba :) Közben gyerekek jöttek-mentek, Csani minden kislánynak hatalmasra nyitott szemekkel adott egy kis szenet :) Tündéri volt. Aztán volt Thomasos terepasztal is, meg olyan fa vasutas játékterep is. Tologatta, nézegette, nagyon tud játszani. Egy biztos, hogy nem utoljára mentünk ide. Nagyon klassz hely, még mi is élveztük :)
Több termen keresztül futottak a vonatok, falvakon át, történelmet bemutatva mindenféle korból. Az egyik részlet:

 Csani azt se tudta, hova nézzen, mindenütt jöttek a kivilágított mozdonyok.

 A játszós placcon volt Thomasos kis terepasztal. Itt éppen a forgó helikoptert csodálja Csanád

 És persze mutogat mindenre

 A helyszín

 Ez konkrétan Sodor szigete

 Kapaszkodik :)

 Mutogat

 Thomas és Csani

 Jár a lába...

 A terepasztal egyik része

 Volt karácsonyi terep is műhóval :)

 És fénykép hellyel, de Csani nem nagyon akart megülni, így nincs több karácsonyi fotó

 A szenes ember

 Még egy terepasztal részlet

És még egy szenes ember :)

És most éppen cumiról leszoktatás van. Bölcsiben nem alszik azzal, itthon sem kellene már. Persze így nem akart csendben elaludni, mármint máskor kijövök a szobából és hang nélkül elalszik, ma viszont kérte, hogy menjek be. Bementem és csak ült, megnézte a kezeimet, kereste, hogy hova dugtam el a cumit (nagyon kis rafkós gyerek) és aztán végül én lefeküdtem a földre (az ágyvédőjétől nem is látta, hogy ott vagyok-e), ő is egyből lehuppant és el is aludt. Remélem, ennél nem lesz nehezebb. Majd kiderül.

Hezitálás Hálaadáskor

Még mindig nem tudom, hogy a hűvös, de szép időben elmenjünk Chicagoba, vagy csak itt sétáljunk parkokban meg múzeumokban és itt: LINK. Ez egy játszóház, ahol a világ leghosszabb terepasztala is található. Természetesen vonatos terepasztal. 25000 láb (7.62km). Külön Thomasos meg mindenféle tereppel. Csanád nagyon élvezné.
Egyenlőre azt tudom, hogy holnap szünnap és délután vacsizni megyünk, aztán előttünk áll a 3 napos hétvége.

Asztalka és szék

Előszöris az ősznek úgy látszik, még nincs vége. Szerencsére. Ugyanis itt nagyon szép. Néhány fán még ott vannak a színes levelek. A napfelkelték és naplementék mindig az autópályán érnek minket és gyönyörűek.
A játszi is még mindig színes. Késő délutáni fényekben pláne.

A hétvégén vásároltunk, többek közt az IKEÁban vettünk Csaninak egy kis asztalt, amin rajzolhat, pakolhat. Ma volt csak időnk összerakni, mert tegnap este megint vasárnap volt, ami éttermezést jelent. Cheesecake Factory. Mint a Big Bang Theoryban. Csak Penny hiányzott :) Az étterem fantasztikusan néz ki és a kaja is finom volt. Ezen a héten nem is tudom, mi legyen. Talán valami könnyedebb olasz lenne jó, csak az a baj, hogy itt inkább amerikai olasz van, ami közelebb áll a magyar ízléshez a túlfűszerezett laktató étkekkel, de hiányzik belőle az a könnyed laza olasz érzés, amit annyira nehéz volt megszokni Olaszországban, viszont annyira megszerettük a végére. Nagyon is igaz, hogy a kevesebb az több. Régen ízetlennek mondtam volna azt, ami most hiányzik. Persze a hamburgerek, steakek, mexikóik, stb is nagyon finomak. De most már Laci is mondta, hogy egy könnyed olasz "al dente" fogás lenne igazán jó. Csani imádja az éttermeket, elemében van. Adnak mindig zsírkrétát, enni lehet és fények vannak és nyüzsi, néha zene és a pincérek sürögnek-forognak. Kifejezetten élvezi.
Szóval voltunk az IKEÁban, íme a kis asztal összeszerelésének fázisai (a fotószerkesztés teljessége nélkül)

 Apa, nézd, ezt így kell!

 Tessék, még csavar...

 A szerszámok a lényeg

 Csani és az asztal.

 Az asztal az első helyén, a szobájában

 Van rajta kutyus és cicus

 Aztán megváltoztattam, kicsit arrébb húztam, szóval most így néz ki a szobája.

Van Csaninak egy óriási tűzoltó-kirakója. Még nem tudja kirakni, de nagyon élvezte látni, ahogy rakjuk és ahogy összeáll a kép. A tűzoltó autóban van egy dalmata, na az a kedvence azon a kirakón. Után amegnéztük a 101 kiskutyát is hétvégén :) Szóval ez a kirakó pont klasszul nézne ki a kis asztala felett a falon, szóval a következő dolog, amiben mesterkedem, az az, hogy a nagy tűzoltót díszként ragasztjuk fel a falra az asztalka felé.

A hétvégén sütöttem egy sajttortát. Csaninak is és Lacinak is nagyon ízlik. Vettünk hozzá áfonyalekvárt. Azt hiszem, megvan, hogy mit viszek a csütörtöki vacsira. Merthogy csütörtökön Hálaadás (a 2 napból az egyik, amikor tényleg minden bolt zárva van, a másik Karácsony napja). Pénteken meg hálaadás utáni szünnap. Szóval hosszú hétvége. Az egyik posztdok és felesége vacsizni hívtak minket csütörtökön. Oroszok, aranyosak. Biztosan klassz lesz. Utána még nincs programunk. Vagy itthon pihenünk, vagy nem is tudom. Ha maradunk, akkor jó lenne elmenni valami közlekedési múzeumba, vagy van itt egy nagy vonat-terepasztal. Csaninak tetszene. Vagy Chicagoba is jó lenne elmenni már, de majd kiderül, megszervezzük-e időben.

Holnap oltásra viszem Csanit. Szegény.

Hocking Hills

Vasárnap reggel nekiláttunk Hocking Hillsnek. 3 órányira található Cincinnatiről keletre (Délkelet Ohioban). Arrafelé sajnos a fák már teljesen lehullottak, viszont így is gyönyörű volt a táj. Az úton is színpompásak voltak a levelek, kék az ég. Aztán Hocking Hillsben sétáltunk a látványosságokhoz. Hol gyalog, hol babakocsival. Vízesések, homokkövek, erdős sétaút. Sajnos látogatók is bőven voltak, de így is tetszett.

Meg egyúttal megnézhettük az amerikai vidéket. Sok-sok farmmal, elhagyatott olajfúró kutakkal, óriási telkekkel, érdekes "falusi emberekkel". Volt egy hangulata. Úttalan utak, 2 sávos, ahol még előzni is lehetett (ez nagyon ritka, mindenütt minimum 4 sáv van, ritka a szembe jövő forgalom). Az út sokszor Szabolcsra emlékeztetett, sok tanyával, dimbbel-dombbal. Mint az amerikai filmekben, kis, lepukkant vegyesboltok (de nem sok), apró települések. Viszont mint Ohioban mindenhol, itt is sűrűn lakott vidékek voltak. Igazából furcsa, mert Columbushoz közel voltunk, Cincinnatitől sem annyira távol, mégis olyan nagyon vidéki hangulata volt. Kivilágítatlan minden út (közvilágítás, ahogy járda sincs). Szinte láttuk magunk előtt a kertben puskával fémdobozokra lövöldöző tízenéveseket.

A szállás nagyon klassz volt. Egy kabint béreltünk. A környéken nincs is motel, hanem egy-egy farmernek az óriási telkein vannak kis "kabinok". Vikendházak. Egy fa kabin, mindennel felszerelve. Kisebbre számítottam, de óriási volt. Igazi lakás. A verandán jakuzzival. Mi nem úgy készültünk és sötétedés után értünk oda, de ha legközelebb arra mennénk, akkor is itt szállnánk meg. A néni kedves volt. A táj gyönyörű.

A legtöbb háznál már karácsonyi dekoráció... döbbenet. Mikulások, feldíszített karácsonyfák. Nem akartam elhinni. Világító rénszarvasok a kertekben. Meg igazi őzikék :) Sok-sok vad van arrafelé, vadásznak és halásznak is.

Hétfőn szünnap volt. Bár a laborunkból szerintem mindenki bement dolgozni (az emailjeim mennyiségéből kiindulva). Lacival furcsán nézünk egymásra, mert a mai laborelőadás elmaradt, meg is beszéltük, hogy ma szünet van, de úgy látszik, ez senkit sem érdekelt. Mi viszont igyekszünk kihasználni ezt a kevés alkalmat, amikor hivatalos szünnap van. Nem sokszor fordul elő :( Ez egy óriási különbség Európa és USA között. Meg az is, hogy itt egyértelmű, hogy ma is bementek a többiek, sőt van, aki vasárnap mindig bemegy... ez az az életstílus, amit most már szerintem mi nem tudnánk megszokni soha. Lustábbak vagyunk mi ennél. Illetve talán nem a munka az egyetlen életcélunk. Egy nappal többet lehettünk Csanival. Mi ennek örültünk. Nem úgy, mint a reklámban: "De jó, újra itt az iskola. A gyerekek mellett végre jut időm másra is". Szóval más azért itt sokminden.

Ash Cave

 Cedar Falls

 Old Man's Cave

 A szállás (itt is volt karácsonyfa :))