Meg egyúttal megnézhettük az amerikai vidéket. Sok-sok farmmal, elhagyatott olajfúró kutakkal, óriási telkekkel, érdekes "falusi emberekkel". Volt egy hangulata. Úttalan utak, 2 sávos, ahol még előzni is lehetett (ez nagyon ritka, mindenütt minimum 4 sáv van, ritka a szembe jövő forgalom). Az út sokszor Szabolcsra emlékeztetett, sok tanyával, dimbbel-dombbal. Mint az amerikai filmekben, kis, lepukkant vegyesboltok (de nem sok), apró települések. Viszont mint Ohioban mindenhol, itt is sűrűn lakott vidékek voltak. Igazából furcsa, mert Columbushoz közel voltunk, Cincinnatitől sem annyira távol, mégis olyan nagyon vidéki hangulata volt. Kivilágítatlan minden út (közvilágítás, ahogy járda sincs). Szinte láttuk magunk előtt a kertben puskával fémdobozokra lövöldöző tízenéveseket.
A szállás nagyon klassz volt. Egy kabint béreltünk. A környéken nincs is motel, hanem egy-egy farmernek az óriási telkein vannak kis "kabinok". Vikendházak. Egy fa kabin, mindennel felszerelve. Kisebbre számítottam, de óriási volt. Igazi lakás. A verandán jakuzzival. Mi nem úgy készültünk és sötétedés után értünk oda, de ha legközelebb arra mennénk, akkor is itt szállnánk meg. A néni kedves volt. A táj gyönyörű.
A legtöbb háznál már karácsonyi dekoráció... döbbenet. Mikulások, feldíszített karácsonyfák. Nem akartam elhinni. Világító rénszarvasok a kertekben. Meg igazi őzikék :) Sok-sok vad van arrafelé, vadásznak és halásznak is.
Hétfőn szünnap volt. Bár a laborunkból szerintem mindenki bement dolgozni (az emailjeim mennyiségéből kiindulva). Lacival furcsán nézünk egymásra, mert a mai laborelőadás elmaradt, meg is beszéltük, hogy ma szünet van, de úgy látszik, ez senkit sem érdekelt. Mi viszont igyekszünk kihasználni ezt a kevés alkalmat, amikor hivatalos szünnap van. Nem sokszor fordul elő :( Ez egy óriási különbség Európa és USA között. Meg az is, hogy itt egyértelmű, hogy ma is bementek a többiek, sőt van, aki vasárnap mindig bemegy... ez az az életstílus, amit most már szerintem mi nem tudnánk megszokni soha. Lustábbak vagyunk mi ennél. Illetve talán nem a munka az egyetlen életcélunk. Egy nappal többet lehettünk Csanival. Mi ennek örültünk. Nem úgy, mint a reklámban: "De jó, újra itt az iskola. A gyerekek mellett végre jut időm másra is". Szóval más azért itt sokminden.
Ash Cave
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése