Csaninak megint (vagy még mindig) be van gyulladva a füle, így most megint kapott antibiotikumot, de utána el kell vinnünk egy orvoshoz, aki csinál fülfelszúrást és majd ő megmondja, hogy mit is kell tennünk. Most lázas volt egy napig, de a kedve és az étvágya óriási. Az alvása az borzalmas, de talán javulóban. Most már egyedül eszik villával és kanállal. Teljesen nyugodt gyerek, bár akaratos és próbálgatja a szárnyait, de mindig segít, ha kérjük.
A füle miatt lemondtam a babaúszást. Most szombaton kezdődött volna, de felhívtam őket és rendesek voltak, áttettek minket a következő körre. Eredetileg nem volt már azon se hely, de a nagyfőnököt is felhívták és ő kiegészítette a csoportot egy plusz hellyel és így márciusban mehetünk. Ha addig se jönne rendbe, akkor visszatérítik a kurzus árát. Rendesek.
Ma Laci elvitte olajcserére az autót. A szervíz az USA-ban úgy látszik, olyan, mint az autók. Nem valami minőségi. Itt az autó nem luxus, hanem mindenkinek van. Itt nincs műszaki, így akármilyen tragaccsal lehet járni. És hiába a teljeskörű garancia, érdekesen jártak el. Az egész ott kezdődött, hogy Laci nem a legközelebbi Honda szervízbe vitte olajcserére az autót, mert ott is néztünk annakidején kocsit, de az eladó kvázi hülyének nézett minket és egy rossz Civicet akart eladni, aminek nem működött a féke. Amikor Laci ezt közölte vele, mármint hogy rossz a fék és nem fog, nem hitte el. Szóval nem oda vitte, hanem egy másik hivatalos kereskedésbe. Itt olcsón kicserélték az olajat, majd Laci megemlítette, hogy zörög a légkondi. Tényleg kerreg az utasoldali, pár perc után nagyon zavaró. Valami beakadt, vagy nem siklik jól a ventilátor, hanem kerreg. Erre egy nő beleült a kocsiba, bekapcsolta a motort (mert a motor mindig jár, nem elég a gyújtás), Laci ki is kapcsolta, majd hallgatta és közölte, ő nem hallja. És bár az autó garanciális és a légkondi cseréje is, mivel ők nem találtak semmit, a szerelési költséget kiszámolják. Dupla annyit, mint az olajcsere azért, hogy hallgatták és nem hallották azt, ami egyértelmű. Döbbenet. Össze se hasonlítható egy magyar Toyota kereskedéssel az itteni szalon. Na mindegy. Így jártunk.
Esik az eső. Influenza járvány van állítólag. Remélem, mi megússzuk.
A kicsinek lenyírtuk a haját. Amilyen jól tűrte az előző kettő hajvágást, most végig sírta, félt tőle. Mintha csak a haját mosnánk. Az is olyan, hogy ahogy megfogjuk a sampont, elkezd visítani és végigordítja. Hagyja, de panaszkodik végig. Nem szereti. Mint az apja :)
Egy fotó, ahogy segít nekünk teregetni és ruhát pakolni. Mindent oda visz, ahova kérjük, hogy vigye. Tündéri. Elkezdett mostmár tettetni is, például ő is kavarja a kanállal a nagy tálat és utána "kóstolja" is, mindent utánoz és úgy tesz, mintha... Mondja a sünit is, meg egyre több szót. Hirtelen most ennyi hírrel tudok szolgálni.
Hajvágás előtti ruhapakolás.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése