Gyorsan

Sajnos elmaradtam a bloggal, bár nem mintha olyan sokminden történt volna velünk. Voltunk állatkertben, aminek fotóival lógok. Aztán a hétvégén beteg volt a csepp, de már jól van. Ma előadtam, meg egy másik előadást visszamondtam, mert pont akkor pár nap szabit veszünk ki és megnézzük az őszi Smokeyst.

Csak annyit szerettem volna írni, hogy Csaninak is vannak gyerek beszédes hülyeségei. Pl az sp elejű szavakban sose mondja az s-t :) "pider" (spider=pók), "poon" (spoon=kanál), "tar"(star=csillag). A "sapak", "lepek", "macsak" esetét meg már írtam :) És úgy néz ki, hogy ő nem "jepülős" lesz, hanem "lepülős" r betűs. Hirtelen ennyi. Majd jelentkezem.

Kentucky, Park City, Mammoth Cave

A Lost River Cave nevű barlangban hajóztunk első nap egy nagyon kicsit, Bowling Greenben. A hely érdekessége, hogy ebben a barlangban bujkált Jesse James, a bandita. És hogy a barlang a légkondi feltalálása előtt egy kedvelt klubhely volt, mert nyáron is kellemes volt a levegője. Malmokat is próbáltak bele építeni, de a víz mindet kivitte. Aztán sajnos szemétlerakónak használták, míg végül látványosságot csináltak belőle a csónakázással. A kapitányra várva:

Utána sétáltunk a környéken, ahol az óriási pára és a fák közt beszűrődő napfény furcsa tájat eredményezett. Ez a kék víz úgy tűnik, egy pici tó, de a mélyben egy nagy sodrású folyó. Érdekes volt, hogy a víztükör telejesen sima volt, de közben a mélyben valahol igazából ez egy folyó, ami a barlangba vagy barlangból folyik.

Békák a parton

 Egy "tó"

Elsétáltunk a pillangós házba, ami egy hálós ház és tele volt pillangókkal. Csani nagyon élvezte. Meg a sétát is. Végig talpon gyalogolt és közben énekeltük a Hej hó, a túristának jó nótát :)

Délután elmentünk a Mammoth Cave nemzeti parkba. A "szokásos" nemzeti parkos táblánál fotózkodás, immáron hármasban :)

Megnéztük a múzeumot is. A Mammut barlang a világörökség része, és büszkén olvastam, hogy az egyéb, világörökség részét képező, barlangok között ott van Aggtelek is felsorolva :) A Mammoth Cave egyébként a világ leghosszabb ismert barlangrendszere, 644km része van teljesen feltárva és járható. Vannak cseppkövek is, meg sokminden érdekes. Sok-sok denevér és tücsök lakja.

 A parkban "sétáltunk", itt már nap végén hol lábon, hol nyakban, de töretlen kedvvel

 Aztán Thomas itt is tudott menni

Meg itt is. Ezt a Thomast hagytuk el sajnos egy mosdóban :(

Ilyen kópé. Borzasztó makacs, önálló, nehéz egy kölyök lesz. Ráadásul kioktat, ha valamit nem jól tudunk, vagy ha ő nem úgy gondolja. "no, Anya, no zsiráf. Anya csipcsip", "no, Anya, no kutya. Maci, Anya Maci"... Ha valamit lerakok, segítek neki, akkor leveszi a polcról csak azért, hogy ő rakhassa le. Legtöbbször még rám is szól: "Anya, debicsi". Mostmár mondtuk neki, hogy ne így szóljon, ezért mostmár: "no no no Anya, please". Hihetetlen gyerek.

 

Másnap barlangtúrán kezdtünk. Busz. Oh, a busz. Nagy kedvenc. Aztán a lépcső. Szintén kedvenc. Aztán kő. Egyébként is minden nap összeszed az útról egy követ. Aztán bujkálni. Futni a többiek után... Imádta. Nem engedte, hogy felvegyük, végig ő akart menni. 2 órás túra, 500 lépcsővel. A fotók nem lettek túl jók, de nagy gépet nem vittünk.

Lépcsőzés

 Barlang

 Már kezdi a kamerába mosolygást... nem a legtermészetesebb módon :)

 Túra törpe

 Tücskök

 Meg valami állat, ami szerintem csak mű volt, mert nem hiszem, hogy annyi embert ilyen közelről eltűr.

 Buszon

 Ilyen buszon.

Délután sétáltunk a parkban.

 Túráztunk is a nyelőkhöz. Itt épp zöld kukacot szemlélünk

 Ilyen egy nyelő

Utolsó délelőtt is még kirándultunk egy nagyot. Ilyen a barlang egyik bejáratánál a hideg és meleg találkozásánál kiváló pára :)

Green River, ami most nem volt zöld.

Klasssz volt. Most szombaton délután meg állatkertbe megyünk, az egyetemnek van valami rendezvénye, kedvezményesek a jegyek.

A bölcsiben mondták, hogy Csani egyre többet beszél (amit mi is észrevettünk, be nem áll a szája) és énekel (ezt is észrevettük, állandóan énekel). Álmában is beszél, amivel a frászt hozza rám, főleg, amikor velem perlekedik álmában. Mostmár felsorolhatatlan számú igét ismer és használ aktívan. Mindent mesél és kommentál. Bilibe is szokunk, itthon pelus nélkül vagyunk, eddig baleset nélkül megúsztuk, mindig ment magától. Mára ennyi.

Első fotó a szállásról

Gyerekágy hiányában

Labor day hétvége

A hosszú hétvégén igyekeztünk kimozdulni. Az egyik probléma Cincinnativel, hogy vajon hova menjünk, ami nincs extra messze, de már van valami látnivaló. Kentuckyban vannak a legközelebbi erdős területek. Úgyhogy a Mammoth Cave nevű nemzeti parkhoz utaztunk. Csak 3 óra autóval, vannak sétautak, meg a világ legnagyobb ismert barlangrendszere. Szállást nehezen találtunk, mert minden nagyon drága, de végül egy régesrégi szállodát találtunk. Tiszta, teljesen oké, de kicsit elszomorító, hogy látszik, valaki felépítette ezt a csodás épületet egy klassz környezetben és azóta semmit sem újítottak rajta. A beígért gyerekágy persze nincs, a beígért parkos környezet sehol, a reggeli az rablás, szóvalkicsit csalódtunk, de végülis a célnak tökéletesen megfelel. Internet sincs, juhé, így jobb.

Első nap (szombat) elmentünk a Lost River Cave barlangba hajózni. Őrült nagy pára volt és kánikula, nem valami kirándulós idő, de a barlangok jó ötletnek tűntek. Szóval Csani végig nagyon lelkes, mint mindig, mentünk hajózni, barlangba, talán pók is lesz (hiszen Babócáéknál a barlangi pók is barlangban él). Útközben láttunk lovakat, bocikat, majd a túrán békákat, gyíkot és volt egy pillangós házikó, ahol pillangók voltak. Meg kabóca, meg pók, kő, mókus... Csani imádott mindent. A túravezetőt leordítva jelezte, hogy az avarban egy rigó túrt. Déli alvást a szálláson rendeztük, majd újult erővel vágtunk neki a kirándulásnak. Szombat délután megnéztük a Visitor Centert, meg a környékén egy kicsi utat is. Csani imádta, tolta Thomast, futkározott. Egyetlen egyszer tért le szegény a fűbe közvetlen az út szélén és este persze műteni kellett a talpából egy kullancsot. A szúnyogok is Csanit és engem esznek folyamatosan. Azt hiszem, az én véremet örökölte szegény.

Ez a Mammoth Cave ( Mammut barlang) nagyon érdekes, mert 644km része ismert és járt, de mindössze 7 mérföld (kb 11km) széles területen fekszik, millió víznyelővel a talaj felett és a föld alatt is inkább többszintes, ementális zegzugos, mint mély.

Másnap (vasárnap) reggel korán keltünk, mert 8:45-től barlangtúrára volt jegyünk. Csaninak meséltük, hogy előbb buszozunk, majd sok-sok lépcső lesz. Reggel alig bírtunk elkészülni, ő már ment volna, úgy be volt sózva. Nem a legegyszerűbb túrára mentünk, hanem 2 órásra, benne 500 lépcsővel. Csani végigsétálta. Sőt, futotta! Annyira élvezte, fel se tudtuk ölbe venni, mert ő akart lépcsőzni meg túrázni. Az nem tetszett neki, amikor megmutatták, hogy milyen az abszolút sötétség, de szerencsére az rövid volt. Utána megnéztük a parkban kiállított vonatot (mi mást). Rengeteget sétált, rohangált. Délután az erdőben túráztunk, nyelőket néztünk.

Hétfő délelőttöt is végigtúráztuk. Csani futott, ugrált a kövekről, mutogatta a pókokat, hangyákat. Ebéd után indultunk haza. Klassz hétvége volt. Igaz, a pára sokszor embertpróbáló volt, mi élveztük a természetet, a fiú is sokat mozgott. Igazi utazós-túrázós kissrác.

Az autóban folyamatosan énekel, halandzsázik. Magyarul, angolul :) Akárcsak magamat látnám, amikor a nagybátyjám ladájában "énekeltem" a Boney M-et :)

Egy veszteségünk lett az út során. Az egyik mosdóban ottmaradt Thomas. A tortás műanyag, nagy kedvenc Thomas. Engem jobban bántott, mint Csanit, hogy elhagytuk.