Labor day hétvége

A hosszú hétvégén igyekeztünk kimozdulni. Az egyik probléma Cincinnativel, hogy vajon hova menjünk, ami nincs extra messze, de már van valami látnivaló. Kentuckyban vannak a legközelebbi erdős területek. Úgyhogy a Mammoth Cave nevű nemzeti parkhoz utaztunk. Csak 3 óra autóval, vannak sétautak, meg a világ legnagyobb ismert barlangrendszere. Szállást nehezen találtunk, mert minden nagyon drága, de végül egy régesrégi szállodát találtunk. Tiszta, teljesen oké, de kicsit elszomorító, hogy látszik, valaki felépítette ezt a csodás épületet egy klassz környezetben és azóta semmit sem újítottak rajta. A beígért gyerekágy persze nincs, a beígért parkos környezet sehol, a reggeli az rablás, szóvalkicsit csalódtunk, de végülis a célnak tökéletesen megfelel. Internet sincs, juhé, így jobb.

Első nap (szombat) elmentünk a Lost River Cave barlangba hajózni. Őrült nagy pára volt és kánikula, nem valami kirándulós idő, de a barlangok jó ötletnek tűntek. Szóval Csani végig nagyon lelkes, mint mindig, mentünk hajózni, barlangba, talán pók is lesz (hiszen Babócáéknál a barlangi pók is barlangban él). Útközben láttunk lovakat, bocikat, majd a túrán békákat, gyíkot és volt egy pillangós házikó, ahol pillangók voltak. Meg kabóca, meg pók, kő, mókus... Csani imádott mindent. A túravezetőt leordítva jelezte, hogy az avarban egy rigó túrt. Déli alvást a szálláson rendeztük, majd újult erővel vágtunk neki a kirándulásnak. Szombat délután megnéztük a Visitor Centert, meg a környékén egy kicsi utat is. Csani imádta, tolta Thomast, futkározott. Egyetlen egyszer tért le szegény a fűbe közvetlen az út szélén és este persze műteni kellett a talpából egy kullancsot. A szúnyogok is Csanit és engem esznek folyamatosan. Azt hiszem, az én véremet örökölte szegény.

Ez a Mammoth Cave ( Mammut barlang) nagyon érdekes, mert 644km része ismert és járt, de mindössze 7 mérföld (kb 11km) széles területen fekszik, millió víznyelővel a talaj felett és a föld alatt is inkább többszintes, ementális zegzugos, mint mély.

Másnap (vasárnap) reggel korán keltünk, mert 8:45-től barlangtúrára volt jegyünk. Csaninak meséltük, hogy előbb buszozunk, majd sok-sok lépcső lesz. Reggel alig bírtunk elkészülni, ő már ment volna, úgy be volt sózva. Nem a legegyszerűbb túrára mentünk, hanem 2 órásra, benne 500 lépcsővel. Csani végigsétálta. Sőt, futotta! Annyira élvezte, fel se tudtuk ölbe venni, mert ő akart lépcsőzni meg túrázni. Az nem tetszett neki, amikor megmutatták, hogy milyen az abszolút sötétség, de szerencsére az rövid volt. Utána megnéztük a parkban kiállított vonatot (mi mást). Rengeteget sétált, rohangált. Délután az erdőben túráztunk, nyelőket néztünk.

Hétfő délelőttöt is végigtúráztuk. Csani futott, ugrált a kövekről, mutogatta a pókokat, hangyákat. Ebéd után indultunk haza. Klassz hétvége volt. Igaz, a pára sokszor embertpróbáló volt, mi élveztük a természetet, a fiú is sokat mozgott. Igazi utazós-túrázós kissrác.

Az autóban folyamatosan énekel, halandzsázik. Magyarul, angolul :) Akárcsak magamat látnám, amikor a nagybátyjám ladájában "énekeltem" a Boney M-et :)

Egy veszteségünk lett az út során. Az egyik mosdóban ottmaradt Thomas. A tortás műanyag, nagy kedvenc Thomas. Engem jobban bántott, mint Csanit, hogy elhagytuk.