Nagyon klassz volt kicsit kimozdulni és találkozni Gerivel és Orsival. Kötetlenül beszélgetni a magunk magyaros modorával, kitárgyalni, hogy amit elbizonytalanodva érzünk itt furcsának, az másnak is pont olyan. Azonos ritmusban hajnalig beszélgetni és nevetni. Maradtunk volna még nagyon.
Szombaton megnéztük az egyetemet, a belvárost, majd délután grilleztünk egy jót egy parkban. Vasárnap megnéztük a Ford Múzeumot, ami fantasztikus volt. Hatalmas, tele repcsik, autók és vonatok történetével + amerikai történelem és még ki tudja, mi, mert nem értünk sajnos a végére. Mindenkinek ajánlom, nagyon megéri.
Csani imádta. Már napokkal előtte tűkön ült, hogy utazunk. Aztán miután odaértünk, egy perc se kellett és haver volt Orsiékkal. Aztán le se szállt róluk, majd hazafele az autóban sírva is fakadt, hogy ő vissza akar menni. Majd tíz percenként közölte, hogy ő Geri bácsiékhoz szeretne menni, nem haza. Látjuk, hogy ilyen lesz minden vasárnapunk otthon, miután családot látogatunk, vagy utazunk valahova. Ez hiányzik most, ez okoz majd akkora örömet és pörgést, élményt a fiúnak, ami pótolhatatlan. Azok a huncut, ragyogó szemek! Ezt nem hagyhatjuk ki.
Fotókat is igyekszem majd tölteni.
Jaj, télből nyár lett. 28 fok is volt ma... Őrült időjárás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése