2013. október

Igen, 2013 októberében voltunk a vidámparkban (Kings Island), amikor Csaninak dobtam a nagyon rikító zöld macit. Azóta is kedvenc. Ma elalváskor kérte, hogy azt szeretné ölelni. Feltettem a kérdést, amit tavaly óta talán soha: emlékszel-e, hogy honnan van ez a maci, kitől kaptad?

A válasz a következő volt: "Nénitől kaptam."
Én kérdeztem, hogy na de hogyan?
"Te dobtál pici labdával oda magasra és a néni adta nekem."
És közben látható, hogy emlékeiben úszik és mosolyog.

Kaptam én már olyan megjegyzést régen, hogy ilyen kicsi gyerekkel minek utazni, úgyse emlékszik rá. Talán el is felejti. De hogy a múltkor a "hosszú Thomas", most pedig a vidámpark is lazán az eszébe jut, az azért jelzi, hogy a memóriája sokáig tárol egy ilyen kicsinek is. Három évhez képest fél-egy év hatalmas idő, de ez sem akadálya annak, hogy emlékezzen dolgokra. Ha nem is beszélt még akkor tökéletesen, most képes visszagondolni és a most ismert szavaival leírni a régi történéseket.

Cirkusz, túra

A hét sűrű volt, de nagyon jó.

A hetet Cirkusszal zártuk. Meglepően szórakoztató volt felnőtt fejjel is. Nagyon tetszett. Csanit a bohócok alatt persze kimkellett hozni, de kedvence az elefánt volt. Mi meg halálra izgultuk magunkat a produkciók alatt. Voltak hajmeresztőek, amiket rossz volt nézni is.

Ma pedig túráztunk. Libegőztünk, aztán onnan felsétáltunk a János-hegyre a kilátóba. Aztán visszasétáltunk, egészen Normafáig. A végére már majdnem elfáradt, de nagyon ügyes volt. Aztán még volt bőven km a fogaskerekűig, de azt is jól viselte Csani. Végül lejöttünk fogaskerekűvel a városba. Hosszú, tartalmas nap volt, gyönyörű idővel. Élveztük mindhárman.

Otthonérzés

Ma sikerült kicsit trécselnem egy barátnőmmel. Jó érzés, hogy mostmár akármikor felhívhatom. Feldobott :)

Aztán volt kit felhívnom a játszin, hogy mi újság. Velük később voltunk fagyizni és jó volt :)

Aztán szomszéddal ismerkedtem és jót társalogtunk.

Kezd alakulni a rend is a lakásban. És mindig elkap az öröm, hogy mennyire tetszenek a dolgaink, bútorok és nem cserélném le. Gyönyörködök az életünkben, melengeti a szívemet az itthonlét.

Sokat nagyszülőztünk és még fogunk is, ami csodás.

Sütiket sütök és recepteken gondolkodom, mert van sütőm, hozzávaló edényeim és kedvem.

Virágokat ültetek, mert hátha nem pusztulnak ki és ki se kell őket dobni, "ha költözünk".

Laci jól haladt a munkával és boldog. Ma jön végre haza.

A fiú ma megtanult piros pacsizni, kacagtunk úgy, mint talán soha.

Boldog vagyok.

Gyerekszáj

1.

- Anya! A sárkány az amikor kinyitja így a száját, akkor tud tüzet csinálni?

- Igen.

- Az büdös?

2. Hazafele a repteret meglátva...

- Anya, ott a reptér! Ott szállnak le a repülők! Mi is oda szálltunk le!

- Emlékszel, mi honnan utaztunk?

- Amerikából! De mi már ne menjünk Amerikába. Nekem ott már nincs szekrényem, nincs bútorom. Nekem itt van a szobám Budapesten! Tudod, Anya? Nekem van ágyam, musztángom Budapesten!

3. Nincs meg egy kirakó doboza...

- Anya, hol van a Matukás kirakó doboza?

- Kisfiam, azt Amerikában hagytuk, nem fért be, nem hoztuk magunkkal.

- Akkor menjünk repüljünk Amerikába és akkor meglesz és visszahozzuk. Jó?

4. Hihetetlen memória. Egy éve szülinapra Thomasos tortát kapott a fiú és rajta volt egy műanyag "hosszú Thomas", ami óriási kincs volt, de elhagytuk egy étterem mosdójában. Mire visszamentünk, valaki elvitte a csap mellől. Erre ma a fiú Apjával skype-olt.

Laci: Csani, tudod-e, hogy neked mindjárt szülinapod lesz?

- Akkor lesz hosszú Thomas!

(Kérdőn nézünk, erre elkezdi megmagyarázni)

- Az, amit régen ottfelejtettünk a kézmosásnál és valakinek megtetszett. Akkor most visszahozza! (És örül, mosolyog)

- Apa, nekem volt olyan Thomasos tortám! Olyan Thomasos!

Nem akarom elhinni, hogy emlékszik rá és így várja a szülinapjára, hogy majd visszahozza neki az, aki elvitte. Istenem, ezt miből gondolja???