2017. szeptember 24., vasárnap

Nagyétkű

El se hinném, ha nem látnám. Sokat emlegetem Geri étvágyát, de tényleg óriási. Ma vacsora például minden túlzás nélkül így nézett ki neki:

Kezdte egy rúd füstölt sajt rúddal (van ez a csomagolt snack verzió), megivott egy bögre teát, aztán elmajszolt egy fél rúd csemege cserkész kolbászt (van az a hosszú vékony Csabai), aztán kért a trappista sajtból (elfogyott kb 40-50 deka), hozzá egy szép darab kígyóuborkát evett, aztán kért két szelet sonkát és egy egész bögre kakaót a végén. Én szerintem kevesebb, mint felét ettem meg ennek az adagnak ma vacsorára...

Mindezt úgy, hogy előtte két és fél órával uzsizott krémtúrót, ropit, gyümölcs pürét...

Asztal

A héten nagyfiú lett Geri. Bölcsis pedig asztalnál eszik, nem etetőszékben. Hiszti után így telt a vacsora: 

Nem hajlandó beülni az etetőszékbe. Úgyhogy ma ünnepélyesen fel is vittük a padlásra, tegnap felhoztam a kerti kisasztalt és széket, aminél ügyesen önállóan elkanalazgat magában békében az utolsó falatig :)

Az utolsó falat pedig egy felnőtt adag vége Gergő esetében. Hiába adnak neki extra adagot a bölcsiben, délután folyamatosan "pótol". 
Így
Egy kis idő múlva így
Aztán így

2017. szeptember 20., szerda

Bölcsőde

Geri második hetét kezdte a bölcsiben. Még javában megy a beszoktatás, ami nem egyszerű, de nem is számítottam arra, hogy az lesz. Már ismeri a helyet, a nevelőnőket, sőt abban is javulás van, hogy nem esik kétségbe, ha változások vannak (például már tudja a menetrendet és ha bejönnek az udvarról, ügyesen készül az ebédhez). Az elválás az még elég kritikus, főleg, hogy most a második héten nem az ő nevelője van reggel, hanem a másik lány. Őt is ismeri, de azért a saját nevelőjéhez jobban kötődik, mindig őutána megy, mint egy kiskacsa. A múlt hét végén is már bent ebédelt, meg most hétfőn-kedden is és abban szuper ügyes, csak úgy dicsérik. Haspók Gergő mindent megeszik az utolsó falatig, ráadásul mostmár teljesen önállóan, kis asztalnál kis széken. Ismerve a fiamat, az lehet a nap fénypontja a számára :) Meg persze kicsit félek, hogy kevés is, mert azért ez csak gyerekadag, nem felnőtt, amit megszokott. De nem gond. Aminek nagyon örülök, hogy mostmár eszik almát is, amire eddig itthon nem bírtam rávenni. Ma pedig eljött az első nap, amikor bent aludt. Szó nélkül, hamar aludt el, semmi gond nincs vele. Sokat panaszkodik, nyekereg, ha valamit akar, de minden más gyerek ezt csinálja, mivel nem beszélnek még. De amúgy nincs maga alatt állítólag és nincs is olyan igazi sírás a részéről, inkább csak dühös reggel az elválásnál és napközben meg nyekereg, ha valami nem úgy van, ahogy elképzelte. Azért még idő, mire belerázódik, de szerintem ügyes fiú, nem lesz vele gond. Igaz, mostmár teljesen összeállhatott a kép kis okos nagyfiamnál, ugyanis reggel ha mondom, hogy megyünk, már kevésbé lelkes. Aztán az autóban jól elvan Csanival, meg az ovi részen is, de aztán érezhetően tudja, mi következik. Ma még csak 1 órát aludt, és ébredés után egyből ki is hozták, mert amikor felébredt, még görbült a szája, hogy nem otthon kelt fel, de ez is biztos majd javul. Holnap ugyanez a program. Egyébként tündéri, önállóan eljátszik, matat itthon, lelkesen segít mindenben és könnyű vele boldogulni. Az éjszakák sem rosszak, csak álmában sokszor felsír meg dumál (múltkor Anya szót is mondogatta), amire én persze átrohanok és semmi, nincs fent, vagy épp magától visszaalszik ügyesen. Fogai gyarapodnak, megint kijött egy. Szóval jól megvan, igazi bölcsis nagyfiú. A gyümölcs és az önállóan jobban eljátszik része szerintem már az új helyzetnek köszönhető, biztosan sokat fog még ott tanulni. És nagyon aranyosak a nevelők, szóval meg vagyok nyugodva, hogy jó kezekben van. A saját nevelője szerintem kicsit hasonlíthat rám, illetve ahogy a gyerekekhez magyarázóan nyugisan beszél, ahogy közelít feléjük, szóval jól meglesznek Gergővel.

2017. szeptember 7., csütörtök

Csanád

Betöltötte a 6-ot. Nagy fiú. A nyár jól telt, nyaraltunk, ünnepeltünk, moziba jártunk. Csani teljesen kivirult és jó kedvvel kezdte meg az ovit. Be nem áll a szája, énekel, fütyül, dúdol. Magabiztos lett, egyre önállóbb és magához képest bújós. Így most nagy izgalommal vágunk bele az utolsó ovis évbe, amitől azt várom, hogy még önállóbb és "erősebb" lesz lelkileg ez a kis krapek, hogy a suliban felmerülő akadályokat könnyedén vegye. Az óvodaváltás nagyon jól sikerült, boldogok vagyunk, hogy átirattuk.

Utolsó évben már nem lesz ott Csani legjobb barátja, Zalán, aki iskolás lett. Óvónőcsere is történt, de úgy látjuk eddig, hogy ezek nem okoznak problémát. Csak édes gyerekbeszédet, amikoris Csani azt kérdezte tőlem egyik este: "Anya, akkor Zalánt mostantól csak néha fogom látni? Nekem hiányozni fog. Anya, lehet, hogy mikor megnövök már nem is emlékszem majd Zalánra. Bár én nem vagyok olyan felejtős."

Beirattam úszásra is, amit szintén szuper nagyfiúsan vesz. Nagyon tetszik neki annak ellenére is, hogy nem lehetek bent és teljesen idegen helyre és emberekkel jár. Szereti és lelkes. Örülök neki.

Megvolt a családi és a barátokkal is a szülinapozás. Utóbbinál minden ép maradt, gyorsan rendet tudtam rakni másnap, nem tört el semmi és senki, így jól sikerültnek veszem :) a srácok közt volt kisebb vita, meg ereszdelahajamos ordítozás, de túléltük :) A kajaadagot kicsit elszámoltuk, így 3 napig pizzán meg rágcsákon éltünk :)

Egy másik aranyköpés a bejegyzés végére: "Anya, én a Jézuskától tudod, mit fogok kérni? Azt a hatalmas Millenium Falcon legot. Tudom, hogy az nagyon drága, de Jézuska nem veszi az ajándékot, hanem a fa alá varázsolja."