Labirintusos fotók

A drágakőLatemar csoport (a tövében sétáltunk)
Drágakövek mindenütt. Több réten minden fát és talajt ez borított. Ilyet még nem láttam. Hangjuk olyan volt, mint az üveg. És a látvány magáért beszél...
Micsoda alakzatok :)
Ilyen hatalmasakat is lehetett a földről szakítani :)
Laci és a Rosengarten (Catinaccio)
Csodálatos szerintem :)
Catinaccio magában
Másik irányban a kilátás.
A drágaköves út :)
És végül a szivárvány. A felhőbe rajzolt szivárvány. Ilyet még nem láttam. Gyönyörű. Egyszerűen lefotózni se tudtam jól, ahogy a Nap a hegy mögül olyan szögben világította meg a felhőket, hogy színeket rajzolt rá.
Még egy kis jégkristály
Az új kesztyűmet felavattam, nagyon klassz :)

Labyrinto és a legenda

Szombaton az időváltozás előtti utolsó szép napot kihasználtuk és elmentünk ciaspolázni (hótalpazni). Amiből igazság szerint az lett, hogy Laci a botja és az állványom cipelése miatt már unta kézben vinni a hótalpat, ezért felvette, én meg egész nap a táskámra függesztve cipeltem a sajátom. Hó volt, de le volt taposva.

A Latemar nevű csoport aljába mentünk egy hótalpas túrás könyvben leírtak szerint. Bolzanotól keletre, a múltkori Passo Lavazéhez közel, megintcsak a Rosengarten (vagy ahogy olaszul mondják, a Catinaccio csoport) mellett.

Az autóutunk síleceket cipelő autók között haladt. Carezza tavai be voltak fagyva és hó takarta. Ez az a vidék, ahol olyan szép kékeszöld tavacska van az út mentén. Piz Boé felé, Mamiékkal is arra mentünk és ha jól tudom, akkor Klári néniék is jártak arra.

A Carezza-tó után parkoltunk, megkerestük a turistajelzést és nekiláttunk a kirándulásnak. Kellemes séta volt, nem volt megerőltető, de mégis egész nap friss levegőt szívhattunk. Az út neve Labyrinto (vagyis labirintus). Ezt az elnevezést később értettük csak meg. Feljebb, a Latemar tövében hatalmas szikladarabokat lepett el a hó és közte bujkáltunk, kicsi hóhidakon, nagyon hangulatos volt. Tényleg, mint egy labirintus. Előre nem látszott, hogy merre fog kanyarodni a gyalogút :)

Aztán lefele jövet megtaláltuk a környék legendáját rejtő táblát is. A legenda a következő:
Egy tavi tündér élt a környéken, akibe egy varázsló beleszeretett. De hiába udvarolt a lánynak, ő visszautasította. Ezért a varázsló megkereste a boszorkányt, hogy tanácsot kérjen tőle, hogy hogyan csábíthatná el a lányt. A boszorkány azt tanácsolta neki, hogy fessen szivárványt az égre és ékszerekkel halmozza el a környéket, ami elbűvöli a lányt. A lányt ez el is bűvölte, de amikor felismerte, hogy a varázsló műve, akkor megijedt és beugrott a Carezza-tóba és a lányt soha többet nem látták. A varázsló szerelmi bánatában összetörte a szivárványt és a lány után hajította, a drágakövekkel együtt. Azóta ilyen szivárványszínű és kristálytisztán csillogó a tó vize.

A fotók bizonyítják, hogy a legenda előttünk megelevenedett. Olyan természeti képződményekkel találkoztunk, mint még soha. Láttuk a drágaköveket is és a Latemart a Catinaccioval összekötő szivárványt is. Fantasztikus volt.



Nagyobb térképre váltás

Helyzet

Egyrészt lesz munkám :) Voltam felvételin és mostmár biztos, hogy jövő hétfőn kezdek is. Új téma, újfajta meló (labormunka, kísérletes).

Tegnap voltunk falat mászni. Igyekszünk minden szerdán menni, mert jó kikapcsolódás. Bár még mindig amatőr vagyok az amatőrök között, azért bízom a fejlődésben hosszú távon. Addig meg erősödöm, átmozgat.

Sztori is járt a tegnap esti mászáshoz. Vannak most új emberek. Kezdők. Az egyik srácot Donatellonak hívják. Egy másik olasz kedvesen üdvözölte, hogy "Ciao Raffaello!". Aztán a srác javított, hogy igen, de Donatellonak hívnak... nem csoda, én se tudnám megjegyezni :D A kiabálós bohóc figura is ott volt. Merthogy ilyen is van. Egyébként mindenki idősebb nálunk és nem is kell panaszkodniuk, megyeget nekik ez a sport. Laci is nagyon ügyes már. Csak én akadok fenn kis termetemmel és időnkénti bizonytalanságommal itt-ott.

A falmászó terem alatt tulajdonképpen egy caldonazzoi sportterem kicsi csücskét kell érteni. Közben röpiznek, fociznak mögöttünk. Meg gyerekek tornáznak... változó. Viszont a múltkor figyeltük, hogy a focikapu mögött srégan van 2 hatalmas üvegajtó. Laci feltette a kérdést, hogy az hogyhogy nem törik ki. De a választ talán abban találtuk, hogy az olaszok kapura lőnek és nem mellé.

Az idő állítólag jövő héttől elromlik :( Ennek nem örülök. Kb ennyiről tudok beszámolni.

Itt a tavasz... szinte

Egy hét megint eltelt. Hétvégén nagyon szép idő volt. És kb 10 fok. Így szombaton falat mászni voltunk. Most elég rosszul ment nekem :( Elszoktam már a sziklától. Jobban szeretem én a műfalat.
Vasárnap délután meg sétálni mentünk a Toblino kastélyhoz. Nem volt annyira eredeti ötlet, ugyanis szinte tömeg volt. Viszont a naplemente előtti ég szép volt. Csak ahogy a Nap elbújt, máris hűvösebb lett.

Szombaton. Tele volt ibolyával a fal töve:
Naplemente és vitorlás a Garda-tavon:
Laci és a májkrémes zoccoletti termoszos meleg teával.
Itt a padon elidőztünk volna, azonban egy tipikus olasz pár érkezett ránk pár percre. Mint a filmekben. A nő sántikált a magassarkúban, a barátját/férjét nem várta meg. A sötét délolasz pasas ordít utána, hogy "Barbara...". Majd leülnek a padra és rágyújtanak a cigarettára. Micsoda "romantika". Közben a kocsiból kihallatszik a zene, amit nem zártak el...

Vasárnap a Toblino tavon naplementében egy kacsa sziluettjét sikerült csak lefotóznom.
Mára ennyi. Jól vagyunk.

Egy kis lazítás

Igyekszem a doktori után egy kis feltöltődéssel látni neki az újdonságoknak, amik ez évben várnak rám.

Előszöris Trentoban az idő hol szép, hol kevésbé szép, de hűvös (noha nem annyira, mint otthon).

Sokat főzök, takarítok, pakolok, rendezkedek, feltöltődés gyanánt. Laci mostanában dolgozik, így nem túl sok közös pihenésre marad időnk, de hát most ilyen időszakot élünk. Vasárnap elmentünk a Garda-tóhoz sétálni. Gondoltuk, biztos klassz lesz, ott melegebb is szokott lenni és ha süt a Nap, akkor az kellemes. Ehelyett fagyos északi szél süvített és felhős volt az idő. A tó kihalt, csupán a szörfösök ugrattak a nagy hullámokon. Mi meg tettünk egy kört, egy pár fotót és aztán átfagyva autóba ültünk és vissza haza. Ennyit a hétvégi kimozdulásunkról :(

Szombaton ilyen finomat ettünk. Gyrost csináltunk (húsleveshez, hogy azért maradjunk a magyaros ízeknél) sok friss zöldséggel, salátával.
Az enyém:
Lacié:
A héten kicsit össze kell magam szednem, leadnom a jelentkezésem az új munkahelyre és aztán jövő héten lesz egy interjú. Ha minden simán megy, akkor február 14-én kezdhetek is. A főnök szimpatikus és nagyon lelkes. Új témám lesz, ami sok irodalmazást jelent + sok új labor-technikát. Ezeknek örülök, mert Chrisnél is sokat tanultam és most itt más dolgokat kell csinálnom, ami érdekes és megintcsak hasznos. Ha felvesznek.

Egyébként falat mászni járunk, ami kellemes kikapcsolódás. Csak felsőzve megyek, amivel én vagyok a leggagyibb a teremben, de most egy darabig nem is fogok másként menni, hogy kíméljem magam az esésektől.

Jaj a múltkor másodszor is megpróbáltunk lemenni a hegymászó társasághoz tagdíjat fizetni, de most sem jártunk sikerrel. Meg se lepődtünk. Hetente egyszer vannak ott, aztán először nem volt még 2011-es matricája, most meg nem volt ott a figura, aki ezzel foglalkozik. A héten újra próbálkozunk, de most előtte fel kell hívni, hogy ne menjünk feleslegesen. A múltkori sikertelen próba után beültünk egy kávézóba, ami csalódás volt. Senki ne menjen a Marilyn Monroe-s helyre, ahol sok festmény van a hölgyről és a belvárosban található. Borzalmas a forró csoki és a cappuccino sem volt a legjobb.

És pár fotó mostanról. Élünk és virulunk :)

Ilyen, amikor a szörföst a vízirendőr hozza vissza a partra

Malackodás

A szilvesztert a Bakonyban töltöttük. Barátokkal, erdő közepén, cserépkályhával és társassal.
Így indult.







Aztán így végezte szegény

A csipet-csapat


Megfagyott hab :)

Nem tűntem el

Csak ünnepek voltak. Jártunk otthon,csináltunk sokminden jót. Játszottunk rengeteget a gyerekekkel. És megint itt vagyunk Olaszországban.

Egy kis visszatekintőként az apróságok:


A malac az majd még jön.