Tegnap kirándulni voltunk. Illetve via ferratazni. ITT. Ezen a környéken jártunk már régebben is, de akkor hó borította. Most azonban szép, tiszta idő jutott aznapra. A szombati szél kifújt minden szmötyit. Gyönyörű, felhőmentes, kék ég. És nulla fok a hegyen.
Korán keltünk. 7 órakor már az autópályán haladtunk Bolzano felé. Így is a szerpentinen 9 után értünk a parkolóba. Teli volt, szerencsénkre épp indult egy kocsi és elcsíptük a helyét.
Kaptatóval kezdődött. Aztán becsatoltuk a beülőt, karabíner a kézben, fejlámpa a sisakon... irány a barlang. Igen, ez a ferrata egy borzalmas hosszú alagúttal kezdődik. Sokáig meneteltünk a háborúban kivájt járatban felfele egy lépcsőn. Számomra ez elég félelmetes volt. A barlangászat nem vonzana, az fix.
Aztán kiértünk a peremre és irány a szikla. Itt-ott elég kitett volt az út, sokszor kellett használnom a kezeimet (ami az én gyenge pontom). Volt, hogy csüngtünk a sziklán. Nah azért ne ijedjen meg senki, nem falmászósan. Csak majdnem :) Egy-két szakasz növelte az adrenalint. Igazából olyan ez, mint egy játszótéren mászókázni, viszont ha lenézek, akkor alattam semmi és az azért rám tudja hozni a frászt. Viszont vadiúj sodronyok, biztosítások. És persze mások is másztak előttünk, meg utánunk is. Ez egy ilyen sport.
Eléggé elfáradtunk. 2000m-ről úgy 2700m-ig jutottunk (Treditte-ig), negyed négykor azonban kevésnek találtuk az időt arra, hogy onnan kényelmesen felmenjünk a csúcsra (még 3225m-re) akár via ferratan, akár sima útvonalon. Ott még előttünk állt a lecaplatás a hegyről, az autózás haza és másnap a munka. Gyalog még elindultunk, de erőnkből már nem futotta. Így kicsit hiányérzettel, de megviselve, kifáradva indultunk haza. Lefele menet nagyon közel kerültünk zergékhez is :) Olyan aranyosan csak néztek, honnan jön az a sok turista (aki a menedékházból csörtetve hagyta el a terepet).
Az útvonal tehát a következő volt: ILYEN jobbról balra haladtunk, azonban a csúcsra nem mentünk fel, "csak" balra le a Rifugio-hoz. (itt a honlapon láthatóak "hivatalos" fotók is)
Este éhesek voltunk. Gondoltuk, beugrunk egy mekibe. Node Olaszországban vagyunk. Utunk közben csakis Bolzanoban és Trentoban volt található hamburgeres. A trentoi mekit lebontották, kibővítik, az nem volt járható. Így Bolzanoba keveredtünk. Este 7 óra, GPS a kézben, GPS bemondja a szolgálatot, az utak Bolzanoban lezárva... elég rendesen elkavartunk :) Végül megtaláltuk Bolzano egyetlen McDonalds-át, ami egy Interspar csücskében, megközelíthetetlen helyen, parkoló nélkül... naná, hogy egy ekkora városnak kicsi egy ilyen meki. McDrive, kígyózó sor, előttünk a smarttal egy nő 6 menüt vett. A rendelést Laci adta le, de persze a srác pont akkor hagyta el a helyét és várakoztatott meg, majd sikerült leadnunk a rendelést salátástul mindenestül. A smartos nő a kihajtón persze megáll és elkezd vmit olvasni... hát tiszta kabaré volt, ahogy mi este alig találtuk meg a nagyváros apró mekijét, ami aztán dugig volt olaszokkal... végül egy autóút menti lehajtón fogyasztottuk el a kicsit se nyugodt és semmilyen gasztronómiai élvezettel nem járó vacsit. Dehát, ha éppen ehhez volt kedvünk :D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése