Első munkanap, hétfő

Munkába álltam. Azt hiszem, aránylag fáradtra sikerült az első napom.

Egyrészt hosszú idő után most adódik megint egy beilleszkedési megmérettetésem. Nevezetesen, annyi nevet kellene megjegyeznem, amitől már most tele a fejem. A helyzetet nehezíti, hogy sokakat ugyanazzal a keresztnévvel láttak el. Na de kezdem az elején.

CIBIO laborok Mattarelloban. CIBIO adminisztráció és irodák Povoban. A kettő között nagy távolság, magassági szint és időkülönbség. Reggel még San Donából sétáltam fel Povoba (egyre lassabban menetelek felfele az óriási szintkülönbséget leküzdve, de egyre gyorsabb vagyok. Ma kevesebb, mint 15 percbe telt felérnem). Aláírtam a papírokat, elintéztem az adminisztrációt. Aztán a jelenlegi főnököm kihozott Mattarelloba. Kaptam egy asztalkát egy közös helyiségben. Aztán egy órát vett el az életemből az állítólagos IT személy. A nem működő wifire a megoldást egy kábellel találtam.

Aztán megjelent egy lány, aki nagyon nagyon ismerős volt. Köszöntem, bemutatkozott. "Padtársam". Erre beugrott, hogy mintha múlt héten szerdán a mászófalnál ő is ott lett volna. Rákérdeztem, hogy nem találkoztunk-e már. Nem emlékezett. Én tovább próbálkoztam, hogy nem mászik véletlenül falat? Erre kiderült, hogy de, igen, ő is Caldonazzoban, ő először volt múlt héten (azzal apár kezdővel, akiket mintha már említettem volna a múltkor). Nyugtáztuk, hogy kicsi Trento (meg a világ is szerintem). Aztán jöttek mások is. Bemutatkoztak. "Ja, én vagyok az új post doc." Ezek szerint volt valami hírforrás arról, hogy jövök. Aztán ebéd előtt egy csapat lány bemutatkozott és hívtak enni. Abszolút pozitív fogadtatás. Mivel nincs kajám, egy vajmentes (!) prosciutto crudo-s (sonkás) kenyér (nem nevezném annak, aminek hívják, vagyis szendvicsnek) lett az ebédem. Itt mindenki saját kaját hord (végre! nagyon fogom élvezni, hogy nincs több vajon ma ízetlen menza kaját vagy mélységesen megunt pizza szeletet válasszak ebédre dilemma). Jöhet holnap a káposztás tésztám, aztán nagy valószínűséggel paprikás krumpli lesz a menü :D Az ebéd egyébként a kávéautomata melletti kis konyhasarokkal ellátott és ping pong asztallal felszerelt teremben van. Megismertem még más lányokat. Egyikről kiderült, hogy ő próbált együttműködni a volt munkahelyemmel, ami aztán kudarcba fulladt. Egyébként nagyon kedves ő is és meglepő módon alig hallom a hangját, vagyis érdekes olasz. De ami feltűnt, hogy a többiek közül is max 2-3 lány akad olyan, mint sajnos Laci összes kolleginája, akiktől maradandó halláskárosodásban szenved szegénykém. Az itteniek ráadásul angolul is egész jól tudnak. Bár akikkel szóba elegyedtem, azoknak egy amerikai pasas a főnöke. Aztán kiderült, hogy van több mászó is, aki itt dolgozik. Tök jó :) Aztán megjelent egy brazil barátunk is (Fabio), aki ugyanitt dolgozik.

Jaj, kihagytam az első szakmai megbeszélést és hogy hetente 2 laborcsoport meeting lesz, vagyis valóban folynak itt a dolgok a maguk rendje és módja szerint. Igyekszem képbe kerülni és ellesni a fortélyokat.

Aztán volt egy kis ünneplés is, amit majdnem kihagytam. Már álltam fel az asztaltól, amikor az egyik lány utánam szólt (a nevemen... vagyis neki sikerült megjegyeznie, nem úgy, mint nekem), hogy most jön 3 Valentina, akik a Valentin nap miatt ünnepelnek, amolyan névnapszerűség + a srác, aki mögöttem ül, neki van szülinapja. Szóval még sütit is kaptam hirtelen. És rádöbbentem, hogy a ma megszerzett információknak kb duplája hiányzik még a nevek listáján ahhoz, hogy mindnekit ismerjek, aki itt dolgozik.

Lesz laborköpenyem is. Ahogy látom, kék és kis csinos felirat van rajta + lehet, egy hosszú ujjú fehéret is kapok. De állítólag kapok.

Ma este indiai étteremben készülünk Valentin napot ünnepelni Lacival. Addig még lesz itt dolgom, ma már lehet, megnézek egy Western blotot. Bár a mongol lányt még nem láttam, akivel csinálnom kellene (vele a múltkor már találkoztam, ő is aranyos. És az első mongol, akit ismerek :)).

Na most akkor vissza a jegyzeteimbe, az elküldött file-okba, a kísérletes diagramok világába és a munkába... üdvözlet az első talán kicsit igazibb munkahelyemen. Nem érzem a különbséget, elvégre ez is kutatás, de azért furcsa, mert még sem lebeg előttem semmilyen diploma vagy papír, ami feszélyezne.

(komment: este végeztem, kimerülten, sok-sok információ után. Az emberek nagyon kedvesek, eddig jól érzem magam

komment 2: este az indiai kaja kudarcba fulladt, mert az étterem február 9 és március 2 között zárva van. Így utólag belegondolva, nem lehet, hogy Sreelagzijára mentek ők is? :D)