Amikor azt hiszed, hogy minden kapu bezárult és mégis akad rajta egy kis rés...

TB. Igen, egészségügyi biztosítás. Ma újult erővel megpróbáltunk visszamenni Lacival és olasz kártyát kérni. Nem sikerült nem ugyanahhoz a pultos nénihez kerülni, mint múltkor. Sebaj. Most eldöntöttem, hogy addig beszélek (illetve nyögdösök olaszul), amíg nem adnak nekem kártyát. A hölgy megkérdezte megint a szomszédját. Ő rázta a fejét. Én közöltem, hogy de a törvény szerint én nem fizethetek otthon, szóval én itt szeretnék. Erre hívtak egy másik nőt. Aztán megpróbáltam előhalászni azt a fizetésről szóló igazolást, amit abból az időről kaptam, amikor még nem voltam doktoráns, meg amikor már nem voltam doktoráns, de a centerben dolgoztam. És igen. Ekkor csillant meg a remény, hogy akkor én elképzelhető, hogy benne vagyok a munkaügyi nyilvántartásban. Utasítást adtak, hogy menjek el a munkaügyi hivatalba, ahol nekem adnak egy papírt, amiben benne van, hogy benne vagyok a rendszerben és volt itt Olaszországban munkavállalói státuszom. Ha ez megvan, akkor többet tudnak tenni.

Autóba pattantunk és nehezen, de megtaláltuk ezt a hivatalt. Mondanom se kell, hogy 5 ablak közül 2 volt nyitva és csak az egyik hölgy dolgozott. Az egész hely olyan volt, mint egy nyelő. Az emberek csak jöttek, de senki se végzett az ügyével. Aztán sorra kerültem. És igen, benne voltam a rendszerben. A nevemet lekérdezte a nő és 2 féle nyomtatványt is adott és még azon nyomban visszatérhettem az egészségügyi hivatalba. Ott véletlenül megint ahhoz a nőhöz kerültem, akinél voltam és megnézte és kérdezett és összeültek és adtak nekem kártyát. Ami mivel már megszűnt a munkaviszonyom, ezért csak naptári félévig tart (vagyis június végéig), de most hallottak arról, hogy a Provincia törvényt hozott az olyan esetekre, mint én (EU-s diák hosszabb tartózkodással), vagyis hogy fizethetek olasz TB-t, viszont még semmi információja nincs senkinek a részletekről. Ez még idő, míg átkerül a gyakorlatba a dolog. Viszont megígérték, hogy ha nekem már van ilyen kártyám, akkor utána ha visszajövök júniusban, akkor tudnak velem valamit fizettetni azért, hogy meghosszabbítsam a státuszom. A lényeg az volt, hogy bekerültem a nyilvántartásba. Aztán most már csak abban tudok bízni, hogy valóban benne is tudok maradni. De nagyon ígérték. Erősen bízom benne.

Múlt héten "kirúgtunk a hámból" és voltunk indiai étteremben kettesben Lacival. A hely olaszos, a kaja egészen tűrhető, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy megközelítette az amerikában elfogyasztott indiai ételek ízét. Mindenesetre finom volt.

Aztán voltunk pizzázni is, ahol én tésztát rendeltem... soha nem mondtam volna azt magamról, hogy étteremben megkívánom és tésztát rendelek. De isteni volt. Csak az adagot mérték túl. A La Grotta nevű helyen óriáspizzákat és óriáspasztákat adnak. Brazil barátainkkal mentünk, akikkel már régóta nem sikerült közös programot szerveznünk. Egyúttal megleptek az első babaajándékkal :)
És íme egy friss fotó. Laci nem bírt magával és lefotózott :)

A karnevál idején

Mostmár igazán várjuk a tavaszt. Hétvégén megint megmutatta magát egy kicsit.
Szombaton elmentünk Arcoba, ahol találkoztunk farsangi öltözékekkel :) Tündériek voltak a kicsik.Aztán a városban megtaláltuk a várba vezető utat.
Felsétáltunk. A tavaszi napsütésben az ibolyákkal teli olajfa-erdőben bandukoltunk. Csodálatos volt.
Ilyen sűrűn laknak Arcoban.
Aztán a tetőn megpihentünk és süttettük magunkat a napon.
Ez a fotó kicsit olyan Stan és Pan :)
Laci sütkérezett :)Aztán boltokat jártunk, várost néztünk, pizzáztunk.
Délután pedig úgy döntöttünk, hogy kicsit falat is mászunk ebben a szép időben a Belvedere nevű helyen. Kellemes volt.

Vasárnap még melegebb volt talán. De a főzés, mosás és takarítás között nem maradt időnk kirándulni. Reméljük, hogy még marad ez a szép időjárás a héten. Szeretem, amikor hűvös a szél, de egyébként már 20 fok van és a Nap ereje nagyon forró.

A 22-es csapdájában és egy kicsit tovább

Az élet sosem unalmas. Legyen szó jóról vagy rosszról.

Előszöris nem tudom, hogy otthon hogyan működik, de itt most emelték a buszjegyek árait. Mindenhova kifüggesztették ezt. Továbbá azt is, hogy akinek van régi buszjegye, azt visszaváltják. Elég sokáig. Ilyet vajon otthon is lehet?

Az EU egészségüggyel sehogysem sikerül zöld ágra vergődnöm. Megpróbálom összeszedni a most fennálló szituációt, miután már bejártam a hivatalokat.
Magyarország és Olaszország is tagja az EU-nak. Milyen jó is ez... főleg, ha valaki szeretné magát hosszabb itt-tartózkodás után beépíteni az olasz egészségügybe. Ezzel semmi probléma nem is akad, ha igazi rendes dolgozó ember lennék. De. Mint diák, vagy mint postdoc, nem számítok embernek.
A dolog ott kezdődik, hogy ha valaki otthon TB-t fizet, akkor kap egy EU kártyát. Azt a kis kék kártyát, ami turistaként az EU-n belül sürgősségi ellátásra jogosít. Aztán ha az ember úgy dönt, hogy mondjuk Olaszországba költözik hosszabb időre, teszem azt, tanulni, akkor be kell jelentkeznie a helyi önkormányzatnál és lakcímet kell változtatnia. Innentől kezdve nem jogosult az otthoni TB-re és erre a kék kártyára sem. Ott kell TB-t fizetnie, ahol épp tartózkodik. Ez azért szép, mert az olasz szabályok pedig úgy szólnak, hogy nem fizethetek olasz TB-t, csak ha kettős állampolgár vagyok, vagy egy rendes dolgozó ember, vagy egy olasz felesége. Na de most az a kérdés, mit tehet az, aki hosszabb ideig tanul külföldön? És aztán kutat? És ha lakcímet változtat? És ha szeretné fizetni azt a TB-t, amit mindenki más olasz + mindenki más nem EU tagállam szülöttje megtehet? Semmit.
A lehetőségeim a következők: (1) figyelmen kívül hagyom a jogszabályokat és az itteni hivatalok ajánlásával kék EU kártyával próbálok nem lebetegedni, vagy ha ez előfordul, akkor vizitdíjat fizetek. (2) igényelek egy bizonyos okiratot otthonról, amit az itteni Provincia egyszerűen nem fogad el, arra hivatkozva, hogy ez elavult és már nem állítanak ki sehol (hiába van benne a törvényben a mai napig...) (3) méregdrága privát biztosítást fizetek, hogy valahogyan biztosítva legyek. Hm. És mi is történne, ha olasz lennék ugyanolyan szerződéssel, mint most külföldiként, amiből nem vonnak TB-t? Állítólag nem fizetnek és nem ellenőrzi senki. És mi lenne, ha hozzátartozó lennék (dolgozó külföldié, vagy született olaszé)? Megkapnám a törvény alapján automatikusan. És mi lenne, ha nem lennék EU-s? Megkapnám az itteni egészségügyi kártyát az egy éves TB befizetése után és kész. Ilyen egyszerű lenne az élet. De nem. Magyarország és Olaszország is EU tagállam. Szeretik egymást, törvényeket hoznak közösen.

Ez a 22-es csapdája most. Még több telefonra lesz szükségem, hogy meggyőzzem magam, hogy valóban ennyire figyelmetlenek a törvényhozók és bizony ennyire jó is EU-snak lenni és valami olyat csinálni, amire nem is gondolnak a "nagyok": tanulni és tudományos munkát végezni.

Aztán a baljós érzés csőstül jön. Ugyanis most még a lakás, amit most bérlünk is lehet, hogy tulajt fog váltani a fejünk felett. Erre azt állítja a kiadó cég, hogy semmi de semmit nem változtat majd a mi életünkön, azonban nem ez lenne az első, hogy átvág ez a bizonyos cég és csak ígér és hallgat és aztán meg puff. Nem, nem szeretném, ha emelné a lakbért az új tulaj. Már csak az hiányozna most itt nekünk...

De csak hogy pozitívan zárjam ezt a bejegyzést. Meglepve tapasztaltam, hogy töredékébe kerül itt a kontakt lencse folyadék, mint otthon. Legalább egy kis öröm a mai napra :)

Csak gyorsan

Szombaton felmentünk Vioteba (Monte Bondone), ahonnan sétáltunk egy nagyot az olvadozó havon a nyeregig. A nyeregben a száraz fűre kiültünk, kifeküdtünk, süttettük magunkat. Egy kis keksz és tea is fogyott. Gyönyörű idő volt és aránylag meleg. A hegyről lejövet pedig kijárt nekünk a cappuccino és a tiramisú.

Aztán vasárnap óriási hóesés tört Trentora. Először havas-eső, majd sűrű hó. Rettenetes volt ezt a múlt heti 20 fok után megélni. A tél csak nem akar szűnni...

Ma újra kijavult az idő. Hét elején még sötét volt és eső.

Egyrészt meg kellett állapítanom, hogy nem az én hőérzetemmel van a gond, amikor utálom a buszon azt a forró párás elhasznált levegőt, amivel télen kínoznak az itteniek. Igen, ma a sofőr mellett álltam és láttam, ahogy a külön nála és külön a buszon állítható fűtést is 25 fok felé csavarta. 25 fok. Téli kabátban, pulcsiban mindenki, mivel az utcán azért még épphogy nem fagy reggel. Olyan dühös lettem rá. Minden alkalommal vetkőzéssel kezdem a buszozást, ami a tömegben megoldhatatlan néha (plusz a tömeg még melegebb és büdösebb tud lenni). Hihetetlen. Otthon is 20 fokig fűtünk... na mindegy. Ennyit a kedves és udvarias sofőrökről. Az emberek izzadnak a buszon. Várom, hogy a fűtési szezonnak vége legyen. Jó lenne már friss levegőt szívni a buszon.

A trentoiak élete más szempontból sem könnyű. A múltkor végigidegeskedtük a parkolóházat, mivel az őrülten keskeny. Szerencsére nem húztuk meg, mint az utánunk érkező Maseratis (!) párocska.... nehéz a trentoiak élete.

Most kb így nézünk ki (fotók szombatról egy hókunyhó és a nyeregből) :)