A 22-es csapdájában és egy kicsit tovább

Az élet sosem unalmas. Legyen szó jóról vagy rosszról.

Előszöris nem tudom, hogy otthon hogyan működik, de itt most emelték a buszjegyek árait. Mindenhova kifüggesztették ezt. Továbbá azt is, hogy akinek van régi buszjegye, azt visszaváltják. Elég sokáig. Ilyet vajon otthon is lehet?

Az EU egészségüggyel sehogysem sikerül zöld ágra vergődnöm. Megpróbálom összeszedni a most fennálló szituációt, miután már bejártam a hivatalokat.
Magyarország és Olaszország is tagja az EU-nak. Milyen jó is ez... főleg, ha valaki szeretné magát hosszabb itt-tartózkodás után beépíteni az olasz egészségügybe. Ezzel semmi probléma nem is akad, ha igazi rendes dolgozó ember lennék. De. Mint diák, vagy mint postdoc, nem számítok embernek.
A dolog ott kezdődik, hogy ha valaki otthon TB-t fizet, akkor kap egy EU kártyát. Azt a kis kék kártyát, ami turistaként az EU-n belül sürgősségi ellátásra jogosít. Aztán ha az ember úgy dönt, hogy mondjuk Olaszországba költözik hosszabb időre, teszem azt, tanulni, akkor be kell jelentkeznie a helyi önkormányzatnál és lakcímet kell változtatnia. Innentől kezdve nem jogosult az otthoni TB-re és erre a kék kártyára sem. Ott kell TB-t fizetnie, ahol épp tartózkodik. Ez azért szép, mert az olasz szabályok pedig úgy szólnak, hogy nem fizethetek olasz TB-t, csak ha kettős állampolgár vagyok, vagy egy rendes dolgozó ember, vagy egy olasz felesége. Na de most az a kérdés, mit tehet az, aki hosszabb ideig tanul külföldön? És aztán kutat? És ha lakcímet változtat? És ha szeretné fizetni azt a TB-t, amit mindenki más olasz + mindenki más nem EU tagállam szülöttje megtehet? Semmit.
A lehetőségeim a következők: (1) figyelmen kívül hagyom a jogszabályokat és az itteni hivatalok ajánlásával kék EU kártyával próbálok nem lebetegedni, vagy ha ez előfordul, akkor vizitdíjat fizetek. (2) igényelek egy bizonyos okiratot otthonról, amit az itteni Provincia egyszerűen nem fogad el, arra hivatkozva, hogy ez elavult és már nem állítanak ki sehol (hiába van benne a törvényben a mai napig...) (3) méregdrága privát biztosítást fizetek, hogy valahogyan biztosítva legyek. Hm. És mi is történne, ha olasz lennék ugyanolyan szerződéssel, mint most külföldiként, amiből nem vonnak TB-t? Állítólag nem fizetnek és nem ellenőrzi senki. És mi lenne, ha hozzátartozó lennék (dolgozó külföldié, vagy született olaszé)? Megkapnám a törvény alapján automatikusan. És mi lenne, ha nem lennék EU-s? Megkapnám az itteni egészségügyi kártyát az egy éves TB befizetése után és kész. Ilyen egyszerű lenne az élet. De nem. Magyarország és Olaszország is EU tagállam. Szeretik egymást, törvényeket hoznak közösen.

Ez a 22-es csapdája most. Még több telefonra lesz szükségem, hogy meggyőzzem magam, hogy valóban ennyire figyelmetlenek a törvényhozók és bizony ennyire jó is EU-snak lenni és valami olyat csinálni, amire nem is gondolnak a "nagyok": tanulni és tudományos munkát végezni.

Aztán a baljós érzés csőstül jön. Ugyanis most még a lakás, amit most bérlünk is lehet, hogy tulajt fog váltani a fejünk felett. Erre azt állítja a kiadó cég, hogy semmi de semmit nem változtat majd a mi életünkön, azonban nem ez lenne az első, hogy átvág ez a bizonyos cég és csak ígér és hallgat és aztán meg puff. Nem, nem szeretném, ha emelné a lakbért az új tulaj. Már csak az hiányozna most itt nekünk...

De csak hogy pozitívan zárjam ezt a bejegyzést. Meglepve tapasztaltam, hogy töredékébe kerül itt a kontakt lencse folyadék, mint otthon. Legalább egy kis öröm a mai napra :)