2011. október 27., csütörtök

Életképek

Anya ölében bambul Csani
Játszószőnyegen bambul Csani
Apa ölében alszik Csani
Eddig is gagyogott, de 2 napja igazából megjött Csanád hangja. Azóta konkrétan be se áll a szája. Folyamatosan lágy (nagyon édes) hangon dumál. Vigyorog, énekel velünk, válaszol, ha kérdezzük. Csúcs.

Ma voltunk oltáson. Egy tündér volt. A váróban nézelődött (mostmár sokat láthat, állandóan nézeget és érdeklődik, pipiskedik vállon is kitartott fejjel), aztán bevittem. A doktorbácsit is nézegette. Aztán lefektettem az ágyra, lehúztuk a gatyót, harisnyát. Megfogtam a lábát és a karját. Ő mit sem sejtve nézegetett. Azt is végignézte, ahogy az asszisztens nő mellette elsétál az injekcióért. Aztán vissza battyog. Csani végig követte a szemével, hogy nah, vajon mit csinál. Aztán lett nagy üvöltés, mikor kiderült, mire is készült a néni. Visított. De aztán egyből megnyugodott, amikor felvettem az ölembe. A nyakamba karolt és hüppögött. Jaj milyen rossz is lehetett neki. Aztán már megint vigyorgott és dumált. Miután hazaértünk, evett és azóta alszik. Folyamatosan. Láza nincs, viszont a mai napot végigaludta. Remélem, az éjszaka nem lesz ramazuri. És reméljük, hogy láza sem.

1 megjegyzés: