Hétvége

Megint hétvége volt. Ezúttal gyönyörű napsütéssel, de kicsit hűvös széllel.
Szombaton Baselga di Piné tava mellett sétáltunk és fotóztunk, vasárnap pedig a Garda-tónál jártunk. Pontosabban a Ledro-tónál, majd a Garda-tónál. A nap lezárásaként pizzáztunk is. Fotókat legközelebb töltök. Most elindult a hét és sok a teendő. Üdv.

Baselga

Nagyobb térképre váltás

Ledro

Nagyobb térképre váltás

Múlt hét vége

Ahhoz képest, hogy szombat este még gyönyörű tiszta időről regéltem, másnapra ez sajnos el is múlt. Így Csani a fél éves "szülinapját" nem ünnepelhette napsütésben. Helyette Iboval és Izával elmentünk babát tologatni és fényképezni a befagyott Levico-tóhoz (ez az a tó, ahol nyáron szeretünk fürdeni, mert kicsi, tiszta és a hegyek között van).

A fényképezés körülbelül így zajlott:Az utána folytatott kávézás pedig így:


Nagyobb térképre váltás

Tavasz van

Az otthoni hidegek és a nagy hó teljesen elkerülte Olaszország északi részét. A síszezon emiatt elég siralmas, de amúgy sem lenne időnk most rá különösebben.
Ellenben töretlenül járunk babaúszásra. A mai alkalom klasszul sikerült, kivéve, hogy a víz és a levegő hűvösebb volt a megszokottnál. Szerencsére Csanit védi egy jó masszív zsírréteg a fagytól. A kis barátja, Martino, szegény vacogó fogacskákkal kapaszkodott a kedvenc labdájába, látszólag nagyon fázott az elején. Aztán ő is bemelegedett a nagy mozgásban. Túl vagyunk az első víz alá merülésen is (igen, a fejével halacskaként a víz alá bukott, illetve buktatták). Nagyon ügyes volt, nem sírt egy cseppet sem, szinte észre se vette. Az oktató fokozatosan vezette be a dolgot, rendesen felkészítette rá és így könnyedén ment minden. A nagy lubickolásban hiába pilledt el, nem aludt semmit addig sem, amíg török barátunkhoz átértünk ebédre. Ibo főzött nekünk, finom volt. Csani végig fent volt és nagyon élvezte, hogy Ibo és Iza is játszott vele, kézről kézre járt. Úgy tűnik, hogy eddig nem fél az idegenektől, hanem kifejezetten élvezi a változatosságot. Meghiszem azt, hiszen elég unalmas lehet állandóan velem lenni :) Persze itt már nem bírta szusszal, de csakazért sem aludt el mindaddig, amíg ki nem toltuk babakocsival az utcára. Úgyhogy innen átmentünk Martignanóba és sétáltunk vele egy óriásit a hegyen, had aludjon egy jót. Tegnap mutatta nekem egyik olasz barátnőm, hogy milyen klassz sétaút van végig Villamontagna alatt. Egy olyan 1.5-2 órás kör a napsütésben, a friss levegőn, a völgy "szmogja" felett. Csodás. Végig panoráma.
Holnap fotózni megyünk Iboval, addig Laci sétál a kicsivel és remélhetőleg megint süttetjük magunkat a tavaszi időben. Rügyeznek a fák, kihajtott az ibolya. Szeretem Trentot :)

Babaúszás

Ma túl vagyunk a babaúszás tanfolyamunk első alkalmán. Lesz még jónéhány, remélhetőleg hasonlóan élvezetes szombatunk.

Az időjárás errefelé nem annyira bőkezű havazás terén, viszont legalább az itteni átlaghoz képest hideg van. Mondjuk úgy, hogy épphogy fagy napközben, néha pedig jobban. Ma különösen hűvös volt és a szél is feltámadt. Persze pont ma volt a babaúszás is, Mattarelloban. Teljesen véletlenül a héten derült ki, hogy az egyik olasz lány, akivel mostanában sűrűn babakocsizunk együtt, is pont ide és pont most jelentkezett babaúszásra. Végül összesen ketten voltunk, mármint ők a kicsivel és mi a nem is olyan kicsi Csaninkkal.

Merthogy Csani egy kicsit duci... egy csöppet. De annál érdeklődőbb. Viszont nem a játékok iránt, hanem a történések, emberek, helyek, újdonságok iránt. Hiába igyekeztek lekötni a figyelmét, adogatták a játékokat folyamatosan neki, de őt egyik sem érdekelte. Viszont a merre úszunk, most mit is csinálunk és mit csinál a másik baba, az annál jobban. De kezdem az elején.

A tanfolyamra megérkeztünk. A medencénél 37 fokos a levegő, a víz maga pedig 32. Meleg volt. A kicsit levetkőztettük, amit először élvezett, aztán egyre aggódóbb tekintettel nézett körbe, hogy most miért is kell pucéran feküdnie egy idegen helyen egy idegen kisfiú mellett. Aztán a medence szélére leültek apjával és elkezdtek ismerkedni a vízzel. Őt nem nagyon hatotta meg a dolog, érdeklődve nézett szét + az oktató nénire figyelt, aki artikulálva, olaszul beszélt. Egy kicsit mereven és egykedvűen hajtotta végig a "feladatokat", de látszólag élvezte, csak annyira koncentrált, hogy hol is van és mit is csinálnak vele, hogy elfelejtett ellazulni és mosolyogni és a játékokkal játszani. De így is meg kellett zabálni. A vízben mozgással nem volt problémája, viszont ahogy az oktató fogalmazott, ő már most úszni akar fejét kiemelve, mert nem volt hajlandó beleengedni a fejét (illetve a fülét) a vízbe. Azt azért mégse. Lefröcskölni, hintázni, Apa hátába kapaszkodni, ide-oda úszni, széttárt karokkal várni az eseményeket, az rendben, de hogy a vízbe beleengedje a fejét és háton ringjon, hát az sok(k) és végülis unalmas a plafont bámulni. A foglalkozás végére már fáradtságában ezt is hagyta, de látszólag az én úszástechnikámat örökölte. A víz felett jó és klassz, de ne tovább :) Ráadásul olyan kis húsos a fiam, hogy nem lehetett rendesen beletenni a vízbe, mert lebegett a tetején. Ebbe a levegős pelus is besegített. Mókás volt, mi nevettünk, fotóztunk, videóztunk, Csani meg alaposan ellazult (na azért csak módjával, mert a testtartása és szájbiggyesztése megmaradt egy kicsit merevnek) és elfáradt. Kellemeset aludt utána az autóban. Klassz volt, jövő héten folyt.köv.

Azt hiszem, látható az a Csanira jellemző törökbasás szájbiggyesztés, amit a foglalkozás alatt végig fenntartott :) itt is
és később itt is :) Ezen a fotón talán az is látszik, hogy haja van, de még egy kicsit Lolka és BolkásÉlvezte a kis tündér és mi is, hogy neki tetszett a nagy pancsi a nagy medencében.


Nézeget jobbra, nézeget balra, felfele, mindenfele...