Az időjárás errefelé nem annyira bőkezű havazás terén, viszont legalább az itteni átlaghoz képest hideg van. Mondjuk úgy, hogy épphogy fagy napközben, néha pedig jobban. Ma különösen hűvös volt és a szél is feltámadt. Persze pont ma volt a babaúszás is, Mattarelloban. Teljesen véletlenül a héten derült ki, hogy az egyik olasz lány, akivel mostanában sűrűn babakocsizunk együtt, is pont ide és pont most jelentkezett babaúszásra. Végül összesen ketten voltunk, mármint ők a kicsivel és mi a nem is olyan kicsi Csaninkkal.
Merthogy Csani egy kicsit duci... egy csöppet. De annál érdeklődőbb. Viszont nem a játékok iránt, hanem a történések, emberek, helyek, újdonságok iránt. Hiába igyekeztek lekötni a figyelmét, adogatták a játékokat folyamatosan neki, de őt egyik sem érdekelte. Viszont a merre úszunk, most mit is csinálunk és mit csinál a másik baba, az annál jobban. De kezdem az elején.
A tanfolyamra megérkeztünk. A medencénél 37 fokos a levegő, a víz maga pedig 32. Meleg volt. A kicsit levetkőztettük, amit először élvezett, aztán egyre aggódóbb tekintettel nézett körbe, hogy most miért is kell pucéran feküdnie egy idegen helyen egy idegen kisfiú mellett. Aztán a medence szélére leültek apjával és elkezdtek ismerkedni a vízzel. Őt nem nagyon hatotta meg a dolog, érdeklődve nézett szét + az oktató nénire figyelt, aki artikulálva, olaszul beszélt. Egy kicsit mereven és egykedvűen hajtotta végig a "feladatokat", de látszólag élvezte, csak annyira koncentrált, hogy hol is van és mit is csinálnak vele, hogy elfelejtett ellazulni és mosolyogni és a játékokkal játszani. De így is meg kellett zabálni. A vízben mozgással nem volt problémája, viszont ahogy az oktató fogalmazott, ő már most úszni akar fejét kiemelve, mert nem volt hajlandó beleengedni a fejét (illetve a fülét) a vízbe. Azt azért mégse. Lefröcskölni, hintázni, Apa hátába kapaszkodni, ide-oda úszni, széttárt karokkal várni az eseményeket, az rendben, de hogy a vízbe beleengedje a fejét és háton ringjon, hát az sok(k) és végülis unalmas a plafont bámulni. A foglalkozás végére már fáradtságában ezt is hagyta, de látszólag az én úszástechnikámat örökölte. A víz felett jó és klassz, de ne tovább :) Ráadásul olyan kis húsos a fiam, hogy nem lehetett rendesen beletenni a vízbe, mert lebegett a tetején. Ebbe a levegős pelus is besegített. Mókás volt, mi nevettünk, fotóztunk, videóztunk, Csani meg alaposan ellazult (na azért csak módjával, mert a testtartása és szájbiggyesztése megmaradt egy kicsit merevnek) és elfáradt. Kellemeset aludt utána az autóban. Klassz volt, jövő héten folyt.köv.
Azt hiszem, látható az a Csanira jellemző törökbasás szájbiggyesztés, amit a foglalkozás alatt végig fenntartott :) itt is
és később itt is :) Ezen a fotón talán az is látszik, hogy haja van, de még egy kicsit Lolka és Bolkás
Élvezte a kis tündér és mi is, hogy neki tetszett a nagy pancsi a nagy medencében.
Nézeget jobbra, nézeget balra, felfele, mindenfele...
Lovely!
VálaszTörlés