Hinta, játszótér, hinta

Egy kis trentoi jövőbeli emlékképpel indítanék.
A hét megint munkával és babakocsis sétákkal telt. Egyre nagyobb a fiú és egyre ügyesebb. Mostmár stabilan ül, folyamatosan rámol és minden mozdulatunkat mosollyal kíséri.

Manola barátnőmmel is sikerült összefutnom. Eltoltuk a gyerekeket Martignanoig, majd játszótereztünk és aztán uzsiztunk a szabadban és csak 6 után keveredtünk haza.

Virágoznak a fák :)
A kis pajtásunk, Martino

A pénteki napom meg elég szerencsétlenen indult, de sikerült a végére azt is kikerekítenem. Délelőtt dolgoztam, de nem sikerült a mikroszkópot értelmesen beállítani és a tervezettől sokkal több ideig voltam Mattarelloban. Ráadásul a munka sem sikerült jól. Utána gondoltam, alszok egyet Csanival, mert fájt a fejem (mostanában nagyon megérzem a frontokat és a szelet, sokat sajog a fejem), de persze Csani csak forgolódott mellettem. De így is sikerült pihennem, bár a srác nem aludt semmit az ebéd utáni sziesztánkon. Azért a végén jól meggyomroztam :) Aztán gondoltam, elsétálunk Csanival a bankba befizetni a csekket. 15:46-kor értünk oda, a bank pedig 45-kor bezárt. Aztán gondoltam, elsétálunk a gyógyszertárba, mert szombaton babaúszás és kifogytunk az úszós pelusokból. A gyógyszertár sztrájk miatt zárva volt. Akkor gondoltam, megnézem a kisboltban a pelust. 4 előtt 10 perccel. A bolt 16:00-kor nyit. Akkor már inkább visszagyalogoltunk a játszótérre hintázni és csúszdázni, amíg kinyit a bolt. Így is lett. Aztán a boltba hiába mentem, nem volt. Akkor hazajöttünk uzsonnázni és aztán bepattantunk a kocsiba és lementünk a városba. Csani útközben elaludt. Babakocsival szlalomoztam a tömegben a gyógyszertárakban pelust kutatva, végül sikerült kapnom. Aztán még megvettem, amit meg akartam venni. Utána még kicsit flangáltunk, Csani csak nézelődött és utána későn zártuk a napot.

Szombaton volt az utolsó babaúszás. Csani majd' kicsattant a bőréből, nagyon élvezte. A merülés még mindig nem a kedvence, de azért ügyes volt.

Délután pedig elmentünk a fiúkkal fagyizni és játszóterezni és sétálni a Fersina-folyó mentén Trentoban. Csikászékkal bandáztunk egyet. Emma valami tündéri kiscsaj, meg kell zabálni :)

Apával felpróbáltuk a napszemüveget :)
Ilyen laza valaki
És ilyen :)

Emmus és Attila
Holnapra is ki kell még találni valami programot, mert gyönyörű idő lesz és virágoznak a fák, bokrok, csicseregneka madarak és szinte nyári meleg van. Hajrá.

A fa hintaló, meg a műanyag sárga

Először a sárga lovat vettük be, még frissebb tekintettel.
Közelebbről az a kis oktondi, elégedett arc.
Aztán a fa hintaló volt a nagyobb kedvenc, de ezen már teljesen elálmosodott. Viszont egy pillanatra se engedte volna el a gyeplőt :)

Mindennapi séta

Gondoltam, hogy elviszem a fényképezőt a napi babakocsis sétához. Sajnos kora délután a fények nem kedveznek, de szerettem volna megmutatni a környéket. Íme.
Egy kisebb kör és nagyobb emelkedő után felsétálunk Cognolába. Itt.
Aztán visszatekintünk Cognolára és mögötte messze látszik a Lagorai.
Ilyen, amikor Csani nem alszik a séta alatt...
Aztán bekanyarodunk egy kis földútra, hogy elmenjünk egy parkba (Parco le coste)
Közben Csani általában már alszik, bár vannak kivételek...
A parktól lenézünk a városra és a Paganellára.
A parkot is szeretjük, mert lehet benne falat is mászni
Aztán megint jön egy kis emelkedő és végül kilyukadunk a szőlők közti úton. Innen látszik Martignano (templom torony). Ott van a játszótér.
Aztán visszafele vagy ugyanott megyek, mert az a leggyorsabb, vagy lehet nagyobb kört is tenni. Innen rálátni Povora és lelátni Cognolára (templom)
Laci tolja a picit.
Többet is lehetne fotózni, de most nem sikerültek annyira szépre a képek, így elég ennyi.

Próbáltam térképet is csinálni a sétaúthoz. Körülbelül látszik, merre szeretünk járni. Errefelé készültek a fotók, bár mindig lehet rajta kicsit variálni és itt-ott hosszabb vagy rövidebb úton haladni.

LINK ITT

Megint hétvége

Elszaladt ez a hét is. Dolgozni jártam, meg nem is. Laci is dolgozik, meg nem is. Beosztjuk. Csani szerencsére nincs az anyjához láncolva teljes mértékben. Talán jobb is ez így. Laci doktorija elég olaszosan rendeződik, konkrétan semmi információt nem hajlandóak megosztani, illetve bizonytalanok, vagy nem válaszolnak az emailekre, vagy nem az történik, amit régebben mondtak... ez az olasz kavarás nem fog hiányozni innen.
Az idő cserében szép volt, egészen ma délutánig.
Délelőtt babaúszás volt. Csani tündéri. Előtte sikerült itthon aludnia, így most kipihenve esett neki a víznek. A vízzel nagy baja nincs, viszont fél az oktató nőtől. Ahogy átveszi, ledermed és gyanakodva néz. A végén már sírt is nála. Igen, emlékszik rá, hogy ő Paola néni, aki a víz alá dugja időnként. Vagy legalábbis lefröcsköli a fejét. Ez még mindig nem a kedvenc része, viszont most egészen jól viselte. Jobban, mint múltkor. A többi játék és gyakorlat viszont nagyon megy neki, ma dumált, nevetett. Csak Paola ne ordítana mindig az arcába, amitől halálra rémül. "Mert a babáknak el kell terelni a figyelmét arról, hogy meglepődnek a víz alatt, ezért ha felbukkannak, akkor azonnal bravozni kell és játékkal csörögni, dicsérni (persze hangosan)...". De Csani nem ilyen. Ő ettől inkább megrémül, hogy mi baj történt, hogy mindenki kiabál és rá figyel, valami furcsa történhetett. De sebaj. Azért így is roppant mód élvezi és a mozgása sokat fejlődik. És már ügyesen nagy levegőt vesz, mielőtt a víz alá dugnánk.
Úgy általában most már jó kedve van a picúrnak. Majdnem teljesen stabilan ül (mondjuk azért még párnával támasztjuk, mert el tud dőlni), sokat beszél, válaszol a csipogó-zenélő játékoknak, meg természetesen nekünk is. És a lassabb, nehézkes kezdet után mostanra egy kis igazi éhenkórász lett. Állandóan enne. Viszont nagyon változó, hogy mennyit. Az elején még zavart, de most már nem aggódom. Eszik, amennyi jól esik, maximum hamarabb kér. És általában hamarabb kér. Sokszor kicsit. Kinézi a falatot, ha mi is eszünk, ő is akar. Tündéri. A matatós korszakában van, mindent szerel. Kutat a táskákban, mindent pakol, matat, finoman bogarászik. Nagyon finom mozdulatai vannak, ügyes a keze, mindennel kis óvatos. Rengeteget nevet. Néha teljesen váratlanul kineveti azt, amit csinálunk. Ma amikor apja kivette a babakocsiból, akkor kinevette valamiért. Aztán azt is, hogy szívószállal ittam. Tegnap az volt vicces, ha bögréből ittunk és közben a bögre betakarta az arcunkat. Aztán azt neveti, hogy erkélyajtón át beszélek hozzá... sorolhatnám, nem is jut most eszembe több.
A mai nap nagy "királysága" az volt, hogy Zsuzsiéknál voltunk, ahol volt egy kis fa hintaló. Kicsiknek való, félkör háttámlás (mint a szánkónak), pont az ő mérete. Borzasztó álmos volt, mert csak bő 3/4 órát aludt, de a hintaló az volt a minden. Ilyet még sose csinált, hogy nem lehetett róla levenni. Mert akkor elkezdett sírni. Vagy egyből kérezdkedett vissza. Sokáig csak "lovagolt". Fogta a kapaszkodóját és csak hintázott boldogan, fáradtan, majdnem álomba is ringatta magát (természetesen csak majdnem, mert ő olyat nem tud, hogy játék közben aludjon el). Hihetetlen, hogy mennyire szerette.
Ez a Zsuzsis találkozó úgy indult, hogy sétálni akartunk Povoban, de aztán jött az eső. Azóta is randa az idő.
Csani egyre nagyobb fiú. Mostmár határozottan kéredzkedik ölbe, vagy konkrétan hozzám vagy apjához. Egyre egyértelműbbek a jelei. És ami a legnagyobb örömünk, hogy folyamatosan kiesik a száján, úgy vigyorog ránk. És eddig szerencsére nagyon jól bírja az idegeneket. Sőt, szeret másnál lenni. Laci bevitte a munkahelyére is és kézről kézre járt és nagyon élvezte. Szereti, ha pezsgés van körülötte. Nem a zajra gondolok, azt nem annyira kedveli, attól teljesen lefagy. Hanem ha jövünk, megyünk, nézelődhet, autózhat, hurcoljuk, játszunk, máshoz visszük, foglalkoznak vele.
Jól leültem áradozni a kisfiunkról. De az első 5 hónap után jól esik ilyeneket mesélni :)
Kedvenc gyümölcse az a mandarin. Szereti a cukkinit és az édesköményt is. De a legnagyobb kedvence az a póréhagyma-főzelék. A répát és sütőtököt nem mindig eszi, bár ezekkel sincs nagy baja. Igazából mindent megkóstol és sokszor elsőre fanyalog, de mégis kéri és eszi. Nem nagyon számít, mit adok neki. Ha enni akar, bármit megeszik, ha nem, akkor semmit.
Lassan szedelőzködhetünk Olaszországból is. Májustól búcsút intünk ennek a gyönyörű helynek. Sokminden hiányozni fog. Azért 4-5 év alatt sikerült beleszoknunk az olasz virtusba. De az élet megy tovább, újabb fejezet következik, amit izgatottan várunk.

Bolzano

A héten Csaninak már kutya baja se volt. Valami vírust kapott el, ami ahogy jött, úgy el is múlt. Szóval ma mehettünk az uszodába. Sajnos előtte nem aludt (későn kelt reggel), így nagyon fáradtan pancsolt. A vízzel locsolást nem szerette, az első alkalom után egyértelmű visítással jelezte, ha közelítettünk felé a locsoló kannával, hogy meg ne próbáljuk. Harmadszorra is sikított egy nagyot, hogy "nemerészeljétek"! Mi tudomásul vettük és hagytuk inkább csak úgy úszkálni fejjel a víz felett.
Ebéd után pedig új autós üléssel leptük meg, mivel a régit már kinőtte. Hosszban már kicsi, de még nem tud teljesen magában ülni. Viszont ez dönthető, menő és a legbiztonságosabb. A bababolt érdekesnek ígérkezett, meg az azutáni bolzanoi séta is, szóval délután sem aludt el. Viszont hazafele "felavatta" az autósülést egy hatalmas szundival. Látszólag kényelmes neki. Legalább most már kilát, mert ez magasabb és élvezheti az elsuhanó tájat, az autókat. Nagyon klassz.
Mi meg Lacival ettünk egy finom sütit egy cukrászdában, egy valami isteni cappuccinoval leöblítve.
Holnap délután irány Arco. Laci falat mászik, mi meg a barátokkal fotózunk és Csanit toljuk/szórakoztatjuk.

A mi gyönyörű pici fiunk, fotók erről a hétről

Először egy rossz minőségű, telefonnal készült fotót töltenék fel Csani első hintázásáról hét közepéről. Hahotázott, úgy élvezte :)Csanád a hét végére belázasodott szegénykém. Az első betegsége. Reméljük, hogy mostmár hamarosan kiheveri.

Előtte készítettem egy pár fotót. Igyekeztem az ablakon beszűrődő napsugarakkal megvilágítva megfelelő módon lekapni a Kicsit. Sajnos nem igazi stúdióban készültek, de azért nekem tetszenek. Van több is, de még nem volt időm alaposan válogatni. Csak a kedvenceket tenném most fel.

Aztán a legfrisebb képek ma délutánról. A kedve sokkal jobb lett, valószínűleg kezd rajta átfutni ez a fránya vírus, ezért egy kicsit elmentünk levegőzni és hintázni :)
Sajnos ez homályos lett :(
Figyelem! Ezen a szemfüles bloglátógatók láthatják a két első fogát is :)
Apjával :) A legkedvesebb fotó nekem, a fiúkról :)

Lago di Ledro és a Garda-tó

A Lago di Ledro egy kis tó a Garda-tó mellett. Látszólag nyáron is klassz hely lehet, stranddal, hegyekkel. Most még, a Piné-tóhoz hasonlóan, be volt fagyva. Illetve olvadozott. A múlt hét vasárnapi gyönyörű tiszta időben sikerült megörökítenem pár fotóval a helyet.
A jég és víz találkozása
Aztán a Garda-tóhoz mentünk naplementézni és vacsorázni Iboval és Izával, a két fotós társammal :)
Csaniról és Apáról természetesen kellett egy fotó. Torbole, Laca számára ismerős a helyszín, ugyanis ő 2007 nyarán itt ölelgette a pálmafákat... de régen is volt.

Baselga di Piné - fotók

Az idő borongós volt és Trentoban összesen nem láttam idén annyi havat, ami itt a tó partján olvadozott.



Ennek a két képnek az lehetne a címe: "Ibo, megmutatnád, hogyan is kell HDR-t csinálni?"
avagy Ibo megmosolyogja Izát.

A parton ilyen jópofa művész dolgok vannak.
Aztán a tavon elhelyezett randa rózsaszín épületben (bárban) ittunk egy kávét.
Frissen ébredve tágra nyílt szemekkel...
Kócosan
Hazafelé naplemente a hegyek mögött, pára a hegyek előtt. A képen a Monte Bondone látható