Megint hétvége

Elszaladt ez a hét is. Dolgozni jártam, meg nem is. Laci is dolgozik, meg nem is. Beosztjuk. Csani szerencsére nincs az anyjához láncolva teljes mértékben. Talán jobb is ez így. Laci doktorija elég olaszosan rendeződik, konkrétan semmi információt nem hajlandóak megosztani, illetve bizonytalanok, vagy nem válaszolnak az emailekre, vagy nem az történik, amit régebben mondtak... ez az olasz kavarás nem fog hiányozni innen.
Az idő cserében szép volt, egészen ma délutánig.
Délelőtt babaúszás volt. Csani tündéri. Előtte sikerült itthon aludnia, így most kipihenve esett neki a víznek. A vízzel nagy baja nincs, viszont fél az oktató nőtől. Ahogy átveszi, ledermed és gyanakodva néz. A végén már sírt is nála. Igen, emlékszik rá, hogy ő Paola néni, aki a víz alá dugja időnként. Vagy legalábbis lefröcsköli a fejét. Ez még mindig nem a kedvenc része, viszont most egészen jól viselte. Jobban, mint múltkor. A többi játék és gyakorlat viszont nagyon megy neki, ma dumált, nevetett. Csak Paola ne ordítana mindig az arcába, amitől halálra rémül. "Mert a babáknak el kell terelni a figyelmét arról, hogy meglepődnek a víz alatt, ezért ha felbukkannak, akkor azonnal bravozni kell és játékkal csörögni, dicsérni (persze hangosan)...". De Csani nem ilyen. Ő ettől inkább megrémül, hogy mi baj történt, hogy mindenki kiabál és rá figyel, valami furcsa történhetett. De sebaj. Azért így is roppant mód élvezi és a mozgása sokat fejlődik. És már ügyesen nagy levegőt vesz, mielőtt a víz alá dugnánk.
Úgy általában most már jó kedve van a picúrnak. Majdnem teljesen stabilan ül (mondjuk azért még párnával támasztjuk, mert el tud dőlni), sokat beszél, válaszol a csipogó-zenélő játékoknak, meg természetesen nekünk is. És a lassabb, nehézkes kezdet után mostanra egy kis igazi éhenkórász lett. Állandóan enne. Viszont nagyon változó, hogy mennyit. Az elején még zavart, de most már nem aggódom. Eszik, amennyi jól esik, maximum hamarabb kér. És általában hamarabb kér. Sokszor kicsit. Kinézi a falatot, ha mi is eszünk, ő is akar. Tündéri. A matatós korszakában van, mindent szerel. Kutat a táskákban, mindent pakol, matat, finoman bogarászik. Nagyon finom mozdulatai vannak, ügyes a keze, mindennel kis óvatos. Rengeteget nevet. Néha teljesen váratlanul kineveti azt, amit csinálunk. Ma amikor apja kivette a babakocsiból, akkor kinevette valamiért. Aztán azt is, hogy szívószállal ittam. Tegnap az volt vicces, ha bögréből ittunk és közben a bögre betakarta az arcunkat. Aztán azt neveti, hogy erkélyajtón át beszélek hozzá... sorolhatnám, nem is jut most eszembe több.
A mai nap nagy "királysága" az volt, hogy Zsuzsiéknál voltunk, ahol volt egy kis fa hintaló. Kicsiknek való, félkör háttámlás (mint a szánkónak), pont az ő mérete. Borzasztó álmos volt, mert csak bő 3/4 órát aludt, de a hintaló az volt a minden. Ilyet még sose csinált, hogy nem lehetett róla levenni. Mert akkor elkezdett sírni. Vagy egyből kérezdkedett vissza. Sokáig csak "lovagolt". Fogta a kapaszkodóját és csak hintázott boldogan, fáradtan, majdnem álomba is ringatta magát (természetesen csak majdnem, mert ő olyat nem tud, hogy játék közben aludjon el). Hihetetlen, hogy mennyire szerette.
Ez a Zsuzsis találkozó úgy indult, hogy sétálni akartunk Povoban, de aztán jött az eső. Azóta is randa az idő.
Csani egyre nagyobb fiú. Mostmár határozottan kéredzkedik ölbe, vagy konkrétan hozzám vagy apjához. Egyre egyértelműbbek a jelei. És ami a legnagyobb örömünk, hogy folyamatosan kiesik a száján, úgy vigyorog ránk. És eddig szerencsére nagyon jól bírja az idegeneket. Sőt, szeret másnál lenni. Laci bevitte a munkahelyére is és kézről kézre járt és nagyon élvezte. Szereti, ha pezsgés van körülötte. Nem a zajra gondolok, azt nem annyira kedveli, attól teljesen lefagy. Hanem ha jövünk, megyünk, nézelődhet, autózhat, hurcoljuk, játszunk, máshoz visszük, foglalkoznak vele.
Jól leültem áradozni a kisfiunkról. De az első 5 hónap után jól esik ilyeneket mesélni :)
Kedvenc gyümölcse az a mandarin. Szereti a cukkinit és az édesköményt is. De a legnagyobb kedvence az a póréhagyma-főzelék. A répát és sütőtököt nem mindig eszi, bár ezekkel sincs nagy baja. Igazából mindent megkóstol és sokszor elsőre fanyalog, de mégis kéri és eszi. Nem nagyon számít, mit adok neki. Ha enni akar, bármit megeszik, ha nem, akkor semmit.
Lassan szedelőzködhetünk Olaszországból is. Májustól búcsút intünk ennek a gyönyörű helynek. Sokminden hiányozni fog. Azért 4-5 év alatt sikerült beleszoknunk az olasz virtusba. De az élet megy tovább, újabb fejezet következik, amit izgatottan várunk.