Key Largoból átautóztunk Key Westre. USA legdélibb pontjára, ahonnan közel Kuba, kicsit bohém városka, inkább bulihely, mint paradicsom. Az út végig szigeteken (a különböző "Keys" szigeteken) és hidakon vezet, látni a csodaszép türkiz vízet, szinte érezni a korall zátonyokat. Mire odaértünk, egy óriási trópusi zivatarba csöppentünk, féltünk, hogy leáll az autó, mert akkora tócsák voltak az úton, ömlött a víz. Félelmetes, micsoda felhőszakadás tud itt lenni. A szálláson megvártuk, míg elállt, majd nekiláttunk a városkának. A fiúnak beígért kisvonat sajnos már nem járt. Szegénykém egész nap azt várta, mondogatta, jött mindenhova egy szó nélkül, mert utána vonatozunk. Erre délután már nem járt. Legyalogoltunk a legdélibb pontra, beálltunk a sorba fotózni, nem messze Kubától, az óceán felé, bokáig érő pocsolyákon át sétáltunk, megnéztünk mindent kívülről (minden más is bezárt fél 5-kor), Hemingway házát, világító tornyot, végigsétáltunk a fő utcán, ami összeköti az Atlanti-óceánt a Golf-öböllel, majd az öböl partján megnéztük a naplementét. Gyönyörű idő volt hozzá.
Utolsó napunk az utazásról szólt, vissza a szigeteken és Miamin át Fort Lauderdale-be, ahonnan másnap visszaautózunk Orlandoba, ahonnan Cincinnatibe repülünk. A szigeteken egy kihalóban lévő szarvas is él (ezen én meglepődtem, a viharos, pálmafás, szigetes, aligátoros és óceáni területen hogy élhet szarvas), amit Laci látott is az útról vezetés közben. No meg két iguánt. A vihar megint az úton ért minket.
Az autózás hosszú volt, de tűrhető. Az ég itt-ott leszakadt. Délután még megnéztük az Atlanti-óceánt, megmártóztunk benne, pancsiztunk a medencében is. Holnap nagy út előtt állunk, vissza a szürke hétköznapokba.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése