Gondolatok

Arról régen írtam már, hogy hogyan is érzem magam. Első szó rá: érdekesen. Másodikra azt mondom, hogy momentán annak örülök nagyon, hogy már egy jóideje elhatároztuk, hogy dobbantunk innen és nem kell most azon őrlődnöm, miért is vagyok itt és hogyan lesz tovább. Néha, mintha nem is a valóságban érezném magam. Egy kis szösszenetet hadd osszak meg. Idézem: "most akkor ezt a szórást több adat átlagából vették, vagy egy adatból számolták?" (mondta egy matematikus, aki a múltkor arra csodálkozott rá, hogy létezik lineáris regresszió és pontokra egyenest lehet illeszteni, de az excel az ő véleménye szerint egy buta program. Professzor). Ugyanaz a száj: "ha elfogy minden zsírunk és nem eszünk, mi lesz?" Helyes válasz: meghalunk. Biztosan nehéz elképzelni. Aztán Laci meghallgatta, hogy a csőtörések azért történnek itt a nagy hidegben, mert ahol befagy a víz, amögül nem tud továbbfolyni a víz, ami nyomást okoz a csőben. De ezen meg se lepődik, mert ennél érdekesebbeket is hallgathattunk már. Rendszeresen ütközünk abba a problémába, hogy a munkatársak nem tudják, hogy mi az a koncentráció. Nem a diákokról beszélek. Aztán ma megtudhattam, hogy abból kellene látnom a témám iránti érdeklődést, hogy pénzt költenek rá. Ezt az érdekes következtetést végül a Bibliából vett idézettel alá is támasztotta nekem a főnököm. Na, itt kellett volna azt hiszem, felállnom az asztaltól, de annál udvariasabb vagyok sajnos. Ez volt talán most az ire a pont. Azt hiszem, az előbb leírt, legutóbbi három nap gyümölcse is talán érzékelteti, hogy miért is kell mihamarabb kiszakadnom egy olyan kultúrából, aminek sosem szeretnék a tagja lenni. Visszaszámlálás indul!

Tél

A tél csak nem múlik, újabb sarki hideg jön. Szél, mínuszok... Az egyetem néha-néha, random módon bezár. Csani kezéhez hozzánőtt a papírgitár. Állandóan énekel. Éjszaka úgy alszik, hogy két kézzel markolja a gitárt. Őrület. Mesét is csak gitárral néz, mert ha jön egy zenés rész, ahhoz pengetni kell.

Ma, ha az idő engedi, Laci étterembe megy a laborcsoporttal. Illetve a hiányos csoporttal, mert sokan nem mennek. Én fiúval bulizok itthon :)

Meg ma takarítok, mert holnap jön az orosz házaspár hozzánk.

A cikkünk megjelent, közben dolgozom egy másikon. A kísérletekbe teljesen bele vagyok merülve, most épp mélypont van, nem működnek a dolgok, pedig nagyon reménykedtem. Aztán majd remélem, beindul.

Majd jelentkezünk. Most takarítás.

Fogyunk

És igen, elvitték a két asztali lámpánkat! :) 

Hangszermánia folytatása

A két papír gitár mellett van már két szaxofonunk is és holnap hegedűket ígértünk. 

Voltunk fülésznél kontrollon. Az egyik füléből kiesett a tubus, a másik még megvan. Kicsit jó lett volna, ha az átmeneti időt még kihúzzuk, de igyekszünk így sem szedni össze több fülgyulladást. Egyébként minden rendben volt, csak a jobb fülét ki kellett takarítani, meg így mikroszkóppal kivette a doki a tubust is. Csani nem örült a fekve lefogásban fülbepiszkálásnak. Utána kért matricát (itt dokiknál mindig adnak, de most elfelejtették, Csani meg reklamált), adtak is, de rózsaszínt. Csani dulva-fulva hagyta el a kórházat. Megkínozták és még a levonó se tetszett. Totál érthető.

Hangszerekről még annyit, hogy Csani kifejtette múltkor, hogy "Józsi nem tud szaxofonozni, Józsi trombitál. Csani nem trombitál, Csani tud szaxofonozni". Ennyi.

Megváltozott vélemény

Cs: Csani fáradt! Csani fáradt!

Én: Csanikám, fáradt vagy, menjünk alidni!

Cs: Csani nem fáradt! Anya fáradt, Apa fáradt!

Állatkert

Holnap jön az ítéletidő, így szobafogság lesz, ma viszont sütött a Nap, ezért elmentünk az állatkertbe. Ma volt az utolsó napja a karácsonyi nagy kivilágításnak.

Először Lacinak be kellett ugrani a laborba. Lent vártuk Csanival, én meg bekapcsoltam arra az öt percre a rádiót. Elvégre nulla fok, semmi gond. Autó persze nem indult, az akksi mostanában nehezen is kapott erőre. Szóltunk az egyetemi rendőrségnek, ők jöttek, bebikázták, aztán irány haza kicserélni. Szegény Csani csak halkan kérdezte, hogy állatkert? Lacinak sikerült a tavaly szerencsére megvásárolt akksit betennie. Bár nem volt egyszerű. Már tavaly se bíztunk benne télen, pótnak vettük, jól tettük.

Így kis kitérővel, de elmentünk az állatkertbe. Kismotorral, sportkocsival. Csani örömmel száguld befele. Erre a hölgynek odaszólt a menedzser, hogy nem szabad semmilyen kerekes járművel menni, csakis babakocsival. Teljesen értetlenül álltam ott, hogy ez egy teperős műanyag motor. Nem gyors, semmi. Közlik, veszélyes... A bérelhető utánfutós kocsi, amiből kiesik a gyerek, az nem az. Erre a fickó még győzköd, hogy a gyerek biztonsága, mert ezzel el tud esni. Jó, akkor a fagyban inkább ülve fázzon, nehogy legyen egy kis mozgásra lehetősége a majdnem üres állatkertben. Mert mondták, dombok is vannak, jaj, mi lenne ott motorral... Szülő erről nem dönthet már, üljön és zabáljon már az az amerikai gyerek születésétől fogva. Mindegy, a fiú majdnem végig futotta, sétálta, mozgott ő így is, csak rossz volt látni, amikor kikerekedett szemekkel nézett a motor után, ahogy apja kivitte az autóba.

A beltéri állatokat néztük, aztán ettünk hamburgert, meg este a fényekben gyönyörködtünk, zene szólt. Csani imádta, mi is jót sétáltunk. Klassz nap volt, így kitérőkkel is.

Kérdés-válasz

- milyen autótok van?

- piros autó

- szereted az autótokat?

- Én szeretem Anyát, szeretem Apát!

Laci: Na kit szeretek én a legjobban?

Csani: Anyát!

Gitár

Gitármánia.

Előtte, festés közben és az eredmény.

Ragaszkodott hozzá, hogy a húrokat ő fesse. Olyan ügyesen csinálta!

A végén elővette a kukát, felfordította és azon gitározott, mert a bácsik a videóban is széken ültek.