Gondolatok

Arról régen írtam már, hogy hogyan is érzem magam. Első szó rá: érdekesen. Másodikra azt mondom, hogy momentán annak örülök nagyon, hogy már egy jóideje elhatároztuk, hogy dobbantunk innen és nem kell most azon őrlődnöm, miért is vagyok itt és hogyan lesz tovább. Néha, mintha nem is a valóságban érezném magam. Egy kis szösszenetet hadd osszak meg. Idézem: "most akkor ezt a szórást több adat átlagából vették, vagy egy adatból számolták?" (mondta egy matematikus, aki a múltkor arra csodálkozott rá, hogy létezik lineáris regresszió és pontokra egyenest lehet illeszteni, de az excel az ő véleménye szerint egy buta program. Professzor). Ugyanaz a száj: "ha elfogy minden zsírunk és nem eszünk, mi lesz?" Helyes válasz: meghalunk. Biztosan nehéz elképzelni. Aztán Laci meghallgatta, hogy a csőtörések azért történnek itt a nagy hidegben, mert ahol befagy a víz, amögül nem tud továbbfolyni a víz, ami nyomást okoz a csőben. De ezen meg se lepődik, mert ennél érdekesebbeket is hallgathattunk már. Rendszeresen ütközünk abba a problémába, hogy a munkatársak nem tudják, hogy mi az a koncentráció. Nem a diákokról beszélek. Aztán ma megtudhattam, hogy abból kellene látnom a témám iránti érdeklődést, hogy pénzt költenek rá. Ezt az érdekes következtetést végül a Bibliából vett idézettel alá is támasztotta nekem a főnököm. Na, itt kellett volna azt hiszem, felállnom az asztaltól, de annál udvariasabb vagyok sajnos. Ez volt talán most az ire a pont. Azt hiszem, az előbb leírt, legutóbbi három nap gyümölcse is talán érzékelteti, hogy miért is kell mihamarabb kiszakadnom egy olyan kultúrából, aminek sosem szeretnék a tagja lenni. Visszaszámlálás indul!