Pénteken Miskolcra kellett utaznunk, sajnos temetésre. Reggel indultunk. Budapesten még eső esett, aztán Gödöllőtől havazott, végig, sűrűn. Így izgalmas, csúszós úton araszoltunk Miskolcig. A havazás nem állt el, hideg is volt, így óriási lett a hó mindenütt. Kicsit féltünk (és bíztunk benne), hogy ott ragadunk és kicsit tovább kell élveznünk a szánkózást, de vasárnap a nagyobb útig eljutottunk és így hazajöttünk. Budapesten borzasztó. Jeges minden, látszólag csak sóztak. Most meg próbálják feltörni.
Gergő jól aludt Miskolcon. Hosszú idő után 2 éjszaka is aránylag jobb volt. Aztán hazaértünk és megint minden ugyanolyan. Így most azon gondolkozom egész nap, hogy vajon mi volt ott más, ami miatt nyugodtan aludt és itthon nem. Egyébként most a szociális dolgokban fejlődik rengeteget, egyre kifejezőbb az arca, mindenhez dumál, lesi a mozdulatainkat, szavainkat. Sokkal többet ért, mint eddig hittem volna. Most meg is mutatja, hogy érti, amit mondunk neki :) És megvan az újabb kedvenc zöldsége, a kelbimbó. Hááát, apja fia, Laci szereti, de én nem :)
Csanád meg most állandóan humorizál. Igazi ovis faviccekkel, de állandóan viccel. Szóviccek, vagy ugratás, vagy csak kiforgatja a szavunkat, sziporkázik. Jaj, nem egyszerű korszak :) De imádom, hogy ilyen kis humoros kölyök.
Fotókat a következő bejegyzésbe teszek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése