Alvás és tesók

Gergő napjai átálltak ebéd utáni alvásra. Tegnap pedig először volt, hogy esti elalvás előtt se adtam neki szopcsit. Nem hiányolta. Szerintem most már így teljesen elváltunk, mert utóbbi időben alibinek éreztem a dolgot, úgyhogy megragadtam az alkalmat és búcsút intettem először a hajnali, most meg az esti szopcsinak. Azért furcsa érzés!  Valahol jó lenne még, de alibi komfort szopcsit már nem erőltetném.

Még egy alvásos hír: pont most jött Laci, hogy sikerült elaltatnia Gerit. Először! Egyébként mostanában hagyom önállóbban elaludni a kicsit, csak ott vagyok vele, de egyre ügyesebb. Most az éjszakák is (lekopogom) jobbak. Hátha alakulunk szépen lassan :)

Gergő nagyon bújós! Csani sose volt ennyire bújós. Reggelente ha ketten vagyunk, átviszem az ágyunkba lustizni és csak bújik és fekszik és néz engem a cumijával :) Bevallom, néha visszaalszom mellette (persze csak kicsit és átkarolva, hogy megérezzem, ha felkel) :)

Pontosítanék. Csani nem bújós velünk! De Gerivel egészen más. Ők ketten nagyon tudnak egymáshoz bújni. Olyan ragyogva néznek egymásra, jó ezt látni. Aranyosan játszanak. Huncutak együtt. Tényleg szerencsések vagyunk, hogy ilyen jó tesók.