Pale di Santa 2500m

Vasárnap hegyre mentünk. Sok kihagyás után nekem ez volt az első - könnyednek induló, de inkább - kihívásokkal teli megmozdulásom.

Reggel 6-kor keltünk, hamar útnak indultunk, a szendvicseket is sikerült kivételesen magunkkal vinnünk. Passo Lavaze'-ből indultunk. Szánkópálya mellett parkoltunk, arrafelé mínuszok voltak (ellenben Trentoban kifejezetten meleg idők voltak mostanság), meg lakókocsik, sífutópályák, napfelkelte utáni hangulat, "tetszetős".

Természetesen hó az volt, a hótalpat a legelején fel kellett csatolnunk. Egy fenyvesen keresztül vezetett sokáig az utunk (majdnem végig), ahol tilos gombát szedni és ahol egy mókus vagy róka vagy hasonló erdei nyomokat (és persze a túristaösvényt) követtük, mi tapostuk ki aznap az utat.

A "ciaspola"-val megintcsak fárasztóbb a menet. Mintha lábsúly lenne rajtunk, ami ráadásul széttett lábakkal menetelésre kényszerít. Viszont nagyon hasznos, anélkül járhatatlan lett volna minden.

Az út egy ponton keresztezett egy sífelvonót. Előszezon van, már síeltek, igaz szerintem még inkább hóágyús havon. Aztán egy sípályát is kereszteztünk, majd mégegy... és egy síparadicsomban találtuk magunkat. A pályák mentén meneteltünk. Aztán volt egy bátor gondolatunk, amit utólag kissé felelőtlennek éreztem, egy fekete pálya mentét szúrtuk ki rövidített csúcshódításnak... csakhogy hiába a hótalp, hiába a felemelhető kialakítása, a fekete pálya nagyon-nagyon meredek (el is gondolkodtam, hogyan vagyok képes sível lejönni rajta, mikor megállni se lehet ott). 5 lépés, fújtatás, kapálózás a jeges havon a ciaspola tüskés elejével derékszögben tartott térddel, hamar megfájduló combbal és leginkább vádlival... közben nagyon fújt a szél. Ez volt egy nehezítő tényező, hogy erős szél volt. Hideg, mínuszos szél. A pálya mentén -7 fokot mutatott az állomás, viszont a szél erre még rátett egy lapáttal. Felértünk nagy nehezen a felvonó tetejéig. Aztán jött a legnehezebb rész. A csúcs előtt kb 600m-rel felértünk egy fennsíkra. A szél bátran süvített át a hegyen és rajtunk. Hiába az arcra húzott kabát meg sisak, mindenem átfagyott. Néha attól féltem, felkap. Ebben a barátságos időben meghódítottuk a csúcsot és az eredetileg tervezett hátsó úthoz nem volt bizalmunk, így usgyi vissza, az egész fekete pályás, sípályás, majd fenyvesen át vissza hosszú-hosszú órákon át. Elfáradtunk. Én különösképpen. De a Nap és a szél megtette jótékony színt adó hatását, az izmaim fájnak, kellemesen átmozgatott a "séta". Mi így ünnepeltük advent harmadik vasárnapját.


Nagyobb térképre váltás