Olaszos délelőtt

Ma "reggel" elmentem az új, olasz háziorvosomhoz. Tegnap felhívtam, hogy időpontot kérjek, de azt mondta, hogy ha csak gyors beutaló kell, menjek reggel. 8.30-10.30-ig van időpont nélküli fogadóideje.

8.45-re értünk oda Lacival. A doki 9-kor meg is érkezett. És sikerült 2 óra alatt 5 embert "kezelnie". Igen, én voltam a 6. és kifutottam a fogadási idejéből... Az ajtón nyomatékosításképp ki van téve 2-szer is, hogy a gyors viziteken max 1 problémával foglalkozik az orvos és hogy ez max 10 percig tart. Ha ennél több, akkor időpontot kell kérni máskorra.

Az orvos mindenkit minimum 10, de időnként 20 percre fogadott. Pedig volt, aki csak azt mutatta, hogy csak egy leletért jött. Lacival azon sakkoztunk, hogy vajon egy vizsgálat nélküli háziorvosi viziten miről lehet 10 percig beszélni??? Azt is mondhatnánk, hogy alapos. De én inkább másképp nevezném ezt a dolgot.

Időközben, miután 10.40 volt és én 2 órája feszítettem a kényelmetlen széken, megjelent egy kicsi kövér pasas. Majd elkezdett okoskodni, hogy neki 10.30-ra kellett jönnie, úgyhogy ő megy legközelebb. Én ott álltam a mostmár látványosabb hasammal, kezemben az irataimmal és ugrásra készen és nagyon felhúzott az ürge. Megjelent, végigtelefonált 10 percet ordítva, majd közölte, hogy ne is álmodjak arról, hogy ma sorra kerülök, mert neki félre kellett jönnie és hogy az "informatori" nevezetű negyed órás időpontban neki végeznie kell... pf. Én erre finoman megjegyeztem, hogy 2 órája várok és a doktor úr 9-kor érkezett, mire be se fejezhettem a mondatom, már okoskodott, hogy igen, ilyen a doktor, mindig így van, tudhatnám, ha ennyien vannak, ő meg se várta volna, míg sorra kerül, hanem időpontot kért volna... én meg csak majdnem küldtem el melegebb éghajlatra a szememmel. Megjön, mint valaki és elkezd nekem okoskodni. Roppant irritáló egy fontoskodó figura volt.

Az orvos persze félkor nem végzett, csak 10.50-kor és mikor meglátta a pasast, akkor letessékelt, hogy majd utána, mert vele most kell "gyorsan" beszélnie...

Így 11 óra után kerültem soromra, amikoris a doki a lehető legtöbb redundanciával elmondta azt a körülbelül 2 fontosabb információt, amit többszöri kérdezéssel kellett kiszednem belőle és a mai napig az egyik kérdésemre adott válaszából csak sejtem azt, hogy hogyan is kell majd eljárnom. A lényeg, hogy a "számítógépes rendszerünk ma nem szuperál jól" és hogy "majd hívjam és mondjam azt, hogy..." (27 évesen tudom jól, hogy mit kell mondanom neki, de miért ne kötné ezt is az orromra a fogadási idő alatt?)...

Lacival a várakozás közben már levezettük, hogy miről vagy hogy hogyan is lehet 5 perc helyett 20-at beszélni. Arra jutottunk, hogy a "Hogy van? Mik a panaszai?" kérdés után ha a paciens azt mondja, hogy a lába fáj, akkor utána jön a kérdés, hogy "De mikor fáj? Úgy értem, hogy most reggel, vagy délben, vagy este? Úgy általában mégis mikor vannak ezek a panaszok?..." (és ezt még 6-szor 6-féleképpen megkérdezi, mire válaszul jön a "Reggel is, bár lehet, hogy már csak késő reggel, miután megittam a kávémat és miután a boltból is visszaértem, de nem fáj az annyira, hogy reggel arra gondoljak, hogy ne menjek boltba, ...".

Szóval valahogy így nézhet ki egy olasz orvosi vizit. Nem szeretem azt a kínos helyzetet, amikor csak ülök és már mennék és már tudom, hogy mindent elmondott, amit el kellett és utána csak mondja, mondja és neadjisten van egy kérdésem, amit muszáj feltennem, de nem jutok szóhoz, mert a doki csak mondja és mondja újra és újra az egészet előről és mikor felteszem a kérdésem és megint fél óráig tart rá egy válasz az esetleges információ nélkül, akkor csapok gondolatban a fejemhez, hogy jaaaaaj, de buta is vagyok, miért is kérdeztem, én bolond!... Szóval ezt nem szeretem.

Megvolt. Benne vagyok a rendszerben. És nem kapkodok. Most adott egyetlen beutalót, aztán majd a többit utána tudja csak elmondani... hát természetesen.