Ma sokáig aludtunk (hála a chicagoi egy óra eltérésnek és hogy a hajók nem indulnak kora reggel) és bementünk a Navy Pierre (kikötő). Sajnos a hajókázós túra, amit kinéztünk nem volt jelen. Illetve rohantuk, hogy elérjük, de végül túlmentünk rajta, mert két helyen is jelen voltak de más névvel, az meg nem nyitott időben... mindegy. A lényeg, hogy lecsúsztunk a hajókázásról, nem maradt rá időnk :( Ez van. Aztán a görög városrészbe mentünk ebédelni, mert a lány, akivel mentem albán és az anyukája görög és már egyszer járt arra. Szóval ettünk "eredeti" gyrost (el kell, hogy mondjam, hogy teljesen más, mint amit Európában máshol gyrosnak hívnak. De ez is nagyon finom volt), majd egy órát tekeregtünk, míg kitaláltunk a városból, merthogy erről nem volt leírásunk és először rossz irányba mentünk az autópályán, majd vissza a városba, át "Little Italy"-n (Kicsi Olaszország)... egy óra bolyongás után sikeresen megtaláltuk azt a felhajtót és meg sem álltunk a tankolásig, ahol cseréltünk és végigvezethettem Cincinnatiig. A semmiben. Chicagotól egészen Cincinnatiig egyszerűen semmi nincs, csak kukoricaföld. Roppant lehangoló és unalmas.
8 órára már haza is értem, a barátnőm meg még tovább ment Lexingtonba.
Jó volt ez a hétvége. Nap pirította arccal és kellemesen kimerülten értem vissza, élményekkel teli, talán felfrissült elmével és talán buzgó munkakedvvel.
2010. augusztus 1., vasárnap
2010. július 31., szombat
Chicago... I love it :)
Kellemes napunk volt. Bar mindenutt azt hallani, hogy nehogy autoval menjunk a belvarosba, mi autoval mentunk a belvarosba. Hetvege leven egesz jo aron lehetett parkolohazat talalni (koran mentunk es igy meg olcsobb). Szoval egyszeru volt bejutni, a forgalom is teljesen jo volt (hetvegen csak jobb, mint hetkoznap). Kozvetlen a Hancock Observatory Center mellett tettuk le a kocsit. Ez a Sears (illetve Willis) Tower mellet a masik latvanyossag, aminek a 94. emeletere fel lehet jutni meghozza a nyugati felteke leggyorsabb liftjevel. En azert a hosszu masodpercek alatt azert majdnem feltem (tobb, mint fel perc volt). Na de errol majd kesobb.
Eloszor megneztuk a visitor centert a Viztorony mellett, majd kisetaltunk a topartra. Fantasztikus. Az egesz varos nekem olyan New York es San Francisco kevereke. Mindenki fut, bicajozik, rengetegen mozognak. Usztak a toban, homokos partja van. Mintha a tengerparton lennenk. Nyakunkba vettuk a varost, elsetaltunk a Navy Pier kikotoig, majd a belvarosba, ahol egy filmet forgattak. Az egesz jelenet be volt allitva es parancsra kellett egyiranyba haladni at a lampan, igy figyelem, lehetseges, hogy egy filmben statisztava valtam, mindenki lesse nyugodtan a tomeget ;) Valami katasztrofa vagy sci-fi lehetett, mert voltak felrobbantott autok meg kiegett buszok es az egesz utca al-betonja fel volt torve-zuzva... A belvaros is eleg jo, regi felhokarcolokkal. Sokkal regebbiek mint New Yorkban szerintem (ranezesre). Aztan atsetaltunk a folyon, lattam a kukoric szeru Wrigley epuleteket, amik alja nagyon vicces a parkolo autokkal es a magasabb emeleteken meg laknak. Megneztuk a Loopot a mindenfele modern muveszeti alkotassal. Picasso oroszlanszeru valamije meg hasonlo kulteri hatalmas szobrokkal a felhokarcolok kozott. Aztan a Millenium Park... fantasztikus. Lattuk a "babot" :D Hihetetlen jo!!! Majd fotokat toltok fel. Csodalatos, ahogy a 110 tonnas acelbabban tukrozodnek a felhokarcolok. Aztan elmentunk a Buckingham szokokutig, ami hatalmas es nagyon magas a vize. Majd a Planetariumnal visszafordultunk. Elveztuk a napsutest. Es vegul felmentunk a Hancock torony tetekere, ami sajnos csak uvegablakos szint, nem olyan, mint az Empire State Building (az meg magasabbnak is tunt felulrol). Es vissza a motelba.
Minden siman ment, minden klassz volt. Hajnalban volt egy vihar, a reggeli elott meg szakadt az eso, delelott vegig kodos fura ido volt, de mar nem esett es a delutan csodasan kek ege koszont rank. Holnap meg szebbet mondanak. Nincs nagy tervunk, csak hogy vizitaxizunk egyet a folyorol a tavon kicsit. valami fel oras, de a varost megnezzuk a torol is. Aztan eszunk es irany "haza". Most eppen a szomszedunk ad gitar es enek es dobkoncertet... nem jo jel az ejszakara vonatkozoan. Mara ennyit. Udv.
Ja es nem ertem, Chicagot miert hisszuk annyira nagyon sotet veszelyes varosnak. Biztosan vannak rossz kornekei, de egy rossz arcot nem lehetett latni, csak helyieket es turistakat. Mondjuk a soforok valami extra agresszivek es szaguldoznak. De megszokhato.
Eloszor megneztuk a visitor centert a Viztorony mellett, majd kisetaltunk a topartra. Fantasztikus. Az egesz varos nekem olyan New York es San Francisco kevereke. Mindenki fut, bicajozik, rengetegen mozognak. Usztak a toban, homokos partja van. Mintha a tengerparton lennenk. Nyakunkba vettuk a varost, elsetaltunk a Navy Pier kikotoig, majd a belvarosba, ahol egy filmet forgattak. Az egesz jelenet be volt allitva es parancsra kellett egyiranyba haladni at a lampan, igy figyelem, lehetseges, hogy egy filmben statisztava valtam, mindenki lesse nyugodtan a tomeget ;) Valami katasztrofa vagy sci-fi lehetett, mert voltak felrobbantott autok meg kiegett buszok es az egesz utca al-betonja fel volt torve-zuzva... A belvaros is eleg jo, regi felhokarcolokkal. Sokkal regebbiek mint New Yorkban szerintem (ranezesre). Aztan atsetaltunk a folyon, lattam a kukoric szeru Wrigley epuleteket, amik alja nagyon vicces a parkolo autokkal es a magasabb emeleteken meg laknak. Megneztuk a Loopot a mindenfele modern muveszeti alkotassal. Picasso oroszlanszeru valamije meg hasonlo kulteri hatalmas szobrokkal a felhokarcolok kozott. Aztan a Millenium Park... fantasztikus. Lattuk a "babot" :D Hihetetlen jo!!! Majd fotokat toltok fel. Csodalatos, ahogy a 110 tonnas acelbabban tukrozodnek a felhokarcolok. Aztan elmentunk a Buckingham szokokutig, ami hatalmas es nagyon magas a vize. Majd a Planetariumnal visszafordultunk. Elveztuk a napsutest. Es vegul felmentunk a Hancock torony tetekere, ami sajnos csak uvegablakos szint, nem olyan, mint az Empire State Building (az meg magasabbnak is tunt felulrol). Es vissza a motelba.
Minden siman ment, minden klassz volt. Hajnalban volt egy vihar, a reggeli elott meg szakadt az eso, delelott vegig kodos fura ido volt, de mar nem esett es a delutan csodasan kek ege koszont rank. Holnap meg szebbet mondanak. Nincs nagy tervunk, csak hogy vizitaxizunk egyet a folyorol a tavon kicsit. valami fel oras, de a varost megnezzuk a torol is. Aztan eszunk es irany "haza". Most eppen a szomszedunk ad gitar es enek es dobkoncertet... nem jo jel az ejszakara vonatkozoan. Mara ennyit. Udv.
Ja es nem ertem, Chicagot miert hisszuk annyira nagyon sotet veszelyes varosnak. Biztosan vannak rossz kornekei, de egy rossz arcot nem lehetett latni, csak helyieket es turistakat. Mondjuk a soforok valami extra agresszivek es szaguldoznak. De megszokhato.
2010. július 30., péntek
Megerkeztunk
Igen, Chicagoban vagyok es mivel a baratnom (akinek nevet most nem emlitem, mert a fonoke nem tudja, hogy elutazott, ami bizonyos fonokoknel meg hetvegen is gondot tud okozni) hozott szamitogepet es van internet a szobaban, ezert jelentkezem.
Pontosan, ugyesen ert Cincinnatibe. Egy kek (olyan kek, mint a kaliforniai Toyotank volt) Forddal. Kicsi (kisebb, mint egy Toyota) de nagyon sportos es vacsi uj auto. Szoval ezt bereltuk. Aztan valahol Indianaban csereltunk es megint elvezhettem az automata valto kenyelmesseget egeszen a szallasig.
Chicagoba beerve azert egyre furcsabb soforokkel talalkoztunk. Az altalanos volt, hogy egyre kozelebb ertunk, annal magasabb volt a speed limit athagasa. Mindenki szaguldozik egyontetuen, latszolag ez nem okoz problemat. Aztan nagyon nyomakodnak es nagyon azt akarjak csinalni amit ok kitalaltak. Egy buszos fogta es leszoritott egy fizetos kapuban a legszelso jobb savbol (a semmibe), mert bar hiaba volt mellettunk egy ures kapu, o mindenkepp le akart engem szoritani. Igy megalltam es jot nevettunk az egeszen, hogyan lehet valaki ilyen ingerulten buta :) Es sajnos maskor is erdekesen reaaltak az emberek, de egyebkent nem volt semmi gond. Viszont nem valami kedvesek az uton az teny es nagyon turelmetlenul eroszakosak. De mindent jol vettem, a tarsam csak kovette a jelzotablakat, en meg kovettem az instrukcioit. Jaj mert azt elfelejtettem irni, hogy nincs GPS-unk. Szoval ami van az egyetlen kinyomtatott utvonal. Akkor ereztuk csak igazan a GPS hianyat, amikor sikeresen az utfelbontasok miatt elhagytuk a leterot (ami osszegabalyodott egy masik autopalyval meg meg egy masikkal...). Na innentol voltunk meglove terkep nelkul hogy akkor most hol is vagyunk. Egy orat kavarogtunk egyik highwarol a masikra a sotetben es vegul visszatalaltunk :) Aztan sikeresen meglett az a franya 10B lehajto, es aztan a motelt is megtalaltuk egybol :D
Chicagoban egyebkent egy oraval korabban van, igy eloszor megorultunk, hogy van egy plusz orank aludni, de ezt sikeresen elautocskaztuk :) Sebaj. Enelkul nem lenne kaland es emlek. Most ha jol latom, ejfel van, ami itt csak 11. Holnap reggel 7-kor kelunk es irany a varos. Mar nagyon varom. Sajnos esot mondanak, de ez nem tantorit el. Nagyon meleg es paras lesz holnap. Meglatjuk, meglatjuk.
A terv, hogy neten talaltunk parkolot (garazst) es otthagyjuk az autot es onnantol a belvarosban csatangolunk, setalunk a folyo es a to partjan (amit halkan jegyzek meg, hogy vasarnap eler egy hatalmas olajszennyezes... mikor maskor jonnenk, mint amikorra egy oriasi olajfolt vandorol vegig a toig).
Nagyon elvezzuk, nagyon jol vagyunk, senki ne aggodjon. Na most megyunk aludni. Jo ejszakat!
Pontosan, ugyesen ert Cincinnatibe. Egy kek (olyan kek, mint a kaliforniai Toyotank volt) Forddal. Kicsi (kisebb, mint egy Toyota) de nagyon sportos es vacsi uj auto. Szoval ezt bereltuk. Aztan valahol Indianaban csereltunk es megint elvezhettem az automata valto kenyelmesseget egeszen a szallasig.
Chicagoba beerve azert egyre furcsabb soforokkel talalkoztunk. Az altalanos volt, hogy egyre kozelebb ertunk, annal magasabb volt a speed limit athagasa. Mindenki szaguldozik egyontetuen, latszolag ez nem okoz problemat. Aztan nagyon nyomakodnak es nagyon azt akarjak csinalni amit ok kitalaltak. Egy buszos fogta es leszoritott egy fizetos kapuban a legszelso jobb savbol (a semmibe), mert bar hiaba volt mellettunk egy ures kapu, o mindenkepp le akart engem szoritani. Igy megalltam es jot nevettunk az egeszen, hogyan lehet valaki ilyen ingerulten buta :) Es sajnos maskor is erdekesen reaaltak az emberek, de egyebkent nem volt semmi gond. Viszont nem valami kedvesek az uton az teny es nagyon turelmetlenul eroszakosak. De mindent jol vettem, a tarsam csak kovette a jelzotablakat, en meg kovettem az instrukcioit. Jaj mert azt elfelejtettem irni, hogy nincs GPS-unk. Szoval ami van az egyetlen kinyomtatott utvonal. Akkor ereztuk csak igazan a GPS hianyat, amikor sikeresen az utfelbontasok miatt elhagytuk a leterot (ami osszegabalyodott egy masik autopalyval meg meg egy masikkal...). Na innentol voltunk meglove terkep nelkul hogy akkor most hol is vagyunk. Egy orat kavarogtunk egyik highwarol a masikra a sotetben es vegul visszatalaltunk :) Aztan sikeresen meglett az a franya 10B lehajto, es aztan a motelt is megtalaltuk egybol :D
Chicagoban egyebkent egy oraval korabban van, igy eloszor megorultunk, hogy van egy plusz orank aludni, de ezt sikeresen elautocskaztuk :) Sebaj. Enelkul nem lenne kaland es emlek. Most ha jol latom, ejfel van, ami itt csak 11. Holnap reggel 7-kor kelunk es irany a varos. Mar nagyon varom. Sajnos esot mondanak, de ez nem tantorit el. Nagyon meleg es paras lesz holnap. Meglatjuk, meglatjuk.
A terv, hogy neten talaltunk parkolot (garazst) es otthagyjuk az autot es onnantol a belvarosban csatangolunk, setalunk a folyo es a to partjan (amit halkan jegyzek meg, hogy vasarnap eler egy hatalmas olajszennyezes... mikor maskor jonnenk, mint amikorra egy oriasi olajfolt vandorol vegig a toig).
Nagyon elvezzuk, nagyon jol vagyunk, senki ne aggodjon. Na most megyunk aludni. Jo ejszakat!
2010. július 28., szerda
Megyek...
Chicagoba. Ez a hét rettentő húzós. Minden nap későig dolgozom. De sebaj, lesz végre egy kis kiruccanásom. Nem is akárhova. USA harmadik legnagyobb városába. Eddig akárkivel beszéltem, imádta Chicagot. Az időt meglátjuk, milyen lesz. Sajnos mondanak esőt, de reméljük a legjobbakat. Mindenesetre a 27 fok garantáltnak látszik.
A terv. Pénteken 2-kor Mellani barátnőm elindul Lexingtonból (Kentucky) és úgy délután 4-kor ide is kell érnie Cincinnatibe. Autót bérel, mivel az övé szervízben van. Aztán bepattanok mellé és irány a "Szeles város" (Windy City). Olyan 5.5 óra innen. Felváltva vezetünk, államokat átlépve (mármint Ohioból Indianan át Illinoisba). Egy motelt foglaltam Chicago repterénél. Sajnos sok jó hely már foglalt volt a városban + kocsinak parkolót találni nem egyszerű, így úgy döntöttünk, egy olcsóbb külső helyen szállunk meg. Aztán lesz 1.5 napunk bóklászni. Sajnos nem túl sok, de ha sikerült anno 1 nap alatt megnéznem New Yorkot, akkor itt se lehet az idő akadály egy kis felhőkarcolót-bambulós, tavat-nézegetős, parkban-kószálós, evős-csacsogós tapasztalatszerzésre. Meglátjuk. Kíváncsi vagyok, az biztos.
Táskát és térképet kértem kölcsön, egyebet holnap nyomtatok. Aztán hétfőn jelentkezem, miután visszaértem. Aggodalomra semmi ok, felkészült "versenyző" (utazó) vagyok és jó társ lesz velem a hétvégén.
A terv. Pénteken 2-kor Mellani barátnőm elindul Lexingtonból (Kentucky) és úgy délután 4-kor ide is kell érnie Cincinnatibe. Autót bérel, mivel az övé szervízben van. Aztán bepattanok mellé és irány a "Szeles város" (Windy City). Olyan 5.5 óra innen. Felváltva vezetünk, államokat átlépve (mármint Ohioból Indianan át Illinoisba). Egy motelt foglaltam Chicago repterénél. Sajnos sok jó hely már foglalt volt a városban + kocsinak parkolót találni nem egyszerű, így úgy döntöttünk, egy olcsóbb külső helyen szállunk meg. Aztán lesz 1.5 napunk bóklászni. Sajnos nem túl sok, de ha sikerült anno 1 nap alatt megnéznem New Yorkot, akkor itt se lehet az idő akadály egy kis felhőkarcolót-bambulós, tavat-nézegetős, parkban-kószálós, evős-csacsogós tapasztalatszerzésre. Meglátjuk. Kíváncsi vagyok, az biztos.
Táskát és térképet kértem kölcsön, egyebet holnap nyomtatok. Aztán hétfőn jelentkezem, miután visszaértem. Aggodalomra semmi ok, felkészült "versenyző" (utazó) vagyok és jó társ lesz velem a hétvégén.
2010. július 26., hétfő
Különbség
Azt hiszem, rájöttem, mi a számításos (elméleti) munka és a kísérletes között a különbség. Ma délután megéheztem egy csokira, ki is készítettem az aprót hozzá, azonban nem volt időm elmenni az automatáig... Este 8-kor léptem ki a labor ajtaján, túl egy DNS gél futtatásán és értékelésén, túl egy PCR-on és a negyedik E.coli transzformációmon. Ja meg sok-sok beoltáson és duplikáláson, jegyzőkönyvek írásán. Szóval munka az van, egyre sűrűsödik, de talán már gyorsabban megy. Ma már voltak részek, amiket fejből csináltam. Néha már a nosztalgia is elfog, annyira sok teendő van, mint anno egyetemen, ahol az automatáig (néha még az ebédig se) nem jutottam el a hosszú-hosszú laborok során. De valahogy más jellegű ez a fáradtság. Nem tudom eldönteni, melyik a kellemesebb. Az agyam üressége vagy a lábaim nehézsége. Vagy mindkettő.
Az edzés ma munka meglétében elmaradt.
Aztán más különbség mostanában valószínűleg a hétvégémben lesz. Nem kiabálom el, de nagyon úgy tűnik, hogy péntek és szombat estémet egy sokkal nagyobb és nyüzsgőbb és talán izgalmasabb városban, Chicagoban, töltöm. Velem tart egy amcsi barátnőm, aki nem lakik tőlem túl messze. Lesz autóbérlés, séta és nőies csacsogás. Ez a 2 nap kikapcsolódás most nekem jár és kész.
Csak bárcsak a tézisemmel is tudnék valamikor haladni :( Nem sok időm marad rá sajnos a mindennapokban. De muszáj még ezt az derbit kicsit meghajtanom.
Az edzés ma munka meglétében elmaradt.
Aztán más különbség mostanában valószínűleg a hétvégémben lesz. Nem kiabálom el, de nagyon úgy tűnik, hogy péntek és szombat estémet egy sokkal nagyobb és nyüzsgőbb és talán izgalmasabb városban, Chicagoban, töltöm. Velem tart egy amcsi barátnőm, aki nem lakik tőlem túl messze. Lesz autóbérlés, séta és nőies csacsogás. Ez a 2 nap kikapcsolódás most nekem jár és kész.
Csak bárcsak a tézisemmel is tudnék valamikor haladni :( Nem sok időm marad rá sajnos a mindennapokban. De muszáj még ezt az derbit kicsit meghajtanom.
2010. július 23., péntek
Cincogás
Az "egerek" a következőképpen "cincognak", ha nincs a főnök: sokat dolgoznak több-kevesebb sikerrel.
Chris csütörtök délben lelécelt, de azért biztos ami biztos, mindenkit jól ellátott feladatokkal. Így a pénteket se úsztam meg szorgoskodás nélkül.
Előszöris, bár bennem mindig úgy élt, hogy az E.colival a legegyszerűbb bánni, hiszen egy baktérium, nem sok igénnyel. Hát nem így van. Egy kiszámíthatatlan dög. Főleg, ha azt akarjuk, hogy úgy táncoljon, ahogy mi fütyülünk. A harmadik próbálkozásra csak bedőlt nekünk, viszont ma Sumedhaval (a diáklánnyal) önállóan kellett gyakorolnunk negyedszerre is a dolgot. Sikerült megütnünk a 3 számjegyet a mérésnél, szuper, hihetetlen. Főleg azok után, hogy nem akart leülni a trutyi centrifugálás során sehogysem, plusz Sumedha mintája amikor kellett volna, nem nagyon akart elkékülni (mi annál inkább tettük mindezt). De a feladat teljesítve. Leginkább azt tanultam ezekből a próbálkozásokból, hogy a labormunka legnagyobb ellensége a buborék. A Western blotnál is és DNS mérésnél is a pokolba kívánjuk az állandóan jelen levő buborékokat.
De már kezdem látni ránézésre is mi az az 1 mikroliter meg a 1.5 milliliter.
Aztán amikor ugye a "macska" távol van, leginkább akkor történnek a "katasztrófák". A nap kataszrófája a számomra az az volt, hogy sötétszobát építenek a laborba. Az első gond ezzel az, hogy június végére ígérték, de még mindig csak tologatják, most épp augusztus 10-et ígérnek, hogy akkorra készen lesz. Hiszi a piszi. Ez viszont azt eredményezi, hogy mivel olyan "óriási" munkában vannak (kicsit látszatmunka ez, de sebaj), hibáznak is. Ma éppen sikerült áramszünetet generálniuk. Ebben az a szép, hogy mi 6 napig detektálunk az új kamerával. Hát, igen, mint azt sejteni lehet, ez ettől meghalt. Aztán újraindítottam, gondoskodtam arról, hogy működjön, ám elkövettem azt a hibát, hogy hittem a szememnek. A program szerint minden ment. Azért délután 5-kor a kíváncsiság csak megint a géphez vezérelt és akkor láttam, hogy az elmúlt 7 órában nem rögzített semmit a program :( Újraindítottam mindent és mostmár elvileg megint fut.
A lassú munkavégzésre és adminisztrációs kavarásokra Chris mindig csak csóválja a fejét és annyit mond nagy sóhaj közepette, hogy "hát igen, kezdek hozzászokni, hogy ez Középnyugat (Midwest)!". Látszólag a közelnyugat itt USA-ban a megbízhatatlan és nagyon lassú munkát jelenti :)
Az kisebb baj volt, hogy az áramszünet miatt a régi tára mérlegünk is megkergült és várhattam egy órát a munkával, míg visszaállt a normális helyzetbe.
Ma az áramszünet alatt azt is megtapasztaltam, hogy a bunsen lángja nem ad semmi fényt sötétben (persze a láng maga az kék). Igen, amikor lekapcsolódott minden, épp a fülkében dolgoztam.
El kell olvasnunk a nagyon unalmas és nagyon hosszú labor munkavédelmi oktatást is. Online.
Az idő az a 36 fok és tömény párával jellemezhető, de sajnos ez sem gátol meg engem abban, hogy minden nap lelkesen cipeljem a pulcsim magammal.
És az Inception nem is 3D film. De azért megnézzük ;)
Chris csütörtök délben lelécelt, de azért biztos ami biztos, mindenkit jól ellátott feladatokkal. Így a pénteket se úsztam meg szorgoskodás nélkül.
Előszöris, bár bennem mindig úgy élt, hogy az E.colival a legegyszerűbb bánni, hiszen egy baktérium, nem sok igénnyel. Hát nem így van. Egy kiszámíthatatlan dög. Főleg, ha azt akarjuk, hogy úgy táncoljon, ahogy mi fütyülünk. A harmadik próbálkozásra csak bedőlt nekünk, viszont ma Sumedhaval (a diáklánnyal) önállóan kellett gyakorolnunk negyedszerre is a dolgot. Sikerült megütnünk a 3 számjegyet a mérésnél, szuper, hihetetlen. Főleg azok után, hogy nem akart leülni a trutyi centrifugálás során sehogysem, plusz Sumedha mintája amikor kellett volna, nem nagyon akart elkékülni (mi annál inkább tettük mindezt). De a feladat teljesítve. Leginkább azt tanultam ezekből a próbálkozásokból, hogy a labormunka legnagyobb ellensége a buborék. A Western blotnál is és DNS mérésnél is a pokolba kívánjuk az állandóan jelen levő buborékokat.
De már kezdem látni ránézésre is mi az az 1 mikroliter meg a 1.5 milliliter.
Aztán amikor ugye a "macska" távol van, leginkább akkor történnek a "katasztrófák". A nap kataszrófája a számomra az az volt, hogy sötétszobát építenek a laborba. Az első gond ezzel az, hogy június végére ígérték, de még mindig csak tologatják, most épp augusztus 10-et ígérnek, hogy akkorra készen lesz. Hiszi a piszi. Ez viszont azt eredményezi, hogy mivel olyan "óriási" munkában vannak (kicsit látszatmunka ez, de sebaj), hibáznak is. Ma éppen sikerült áramszünetet generálniuk. Ebben az a szép, hogy mi 6 napig detektálunk az új kamerával. Hát, igen, mint azt sejteni lehet, ez ettől meghalt. Aztán újraindítottam, gondoskodtam arról, hogy működjön, ám elkövettem azt a hibát, hogy hittem a szememnek. A program szerint minden ment. Azért délután 5-kor a kíváncsiság csak megint a géphez vezérelt és akkor láttam, hogy az elmúlt 7 órában nem rögzített semmit a program :( Újraindítottam mindent és mostmár elvileg megint fut.
A lassú munkavégzésre és adminisztrációs kavarásokra Chris mindig csak csóválja a fejét és annyit mond nagy sóhaj közepette, hogy "hát igen, kezdek hozzászokni, hogy ez Középnyugat (Midwest)!". Látszólag a közelnyugat itt USA-ban a megbízhatatlan és nagyon lassú munkát jelenti :)
Az kisebb baj volt, hogy az áramszünet miatt a régi tára mérlegünk is megkergült és várhattam egy órát a munkával, míg visszaállt a normális helyzetbe.
Ma az áramszünet alatt azt is megtapasztaltam, hogy a bunsen lángja nem ad semmi fényt sötétben (persze a láng maga az kék). Igen, amikor lekapcsolódott minden, épp a fülkében dolgoztam.
El kell olvasnunk a nagyon unalmas és nagyon hosszú labor munkavédelmi oktatást is. Online.
Az idő az a 36 fok és tömény párával jellemezhető, de sajnos ez sem gátol meg engem abban, hogy minden nap lelkesen cipeljem a pulcsim magammal.
És az Inception nem is 3D film. De azért megnézzük ;)
2010. július 21., szerda
Pára
Ma olyan történt velem, mint még talán soha.
Illetve olyan már sokszor volt, hogy télen a hidegben lehűlt a szemüvegem és egy meleg helységbe belépve belepte a pára.
Viszont az, hogy ma a hideg kórházépületből kiléptem és a kinti melegben akkora volt a pára, hogy kivált a szemüvegemre... na ez új volt.
Igen, Cincinnatiben hiába mondják bárhol, hogy esik az eső, senki ne higyje el, mert az eső nem esik, inkább csak jelen van, annyira telített a levegő. Na jó, sajnos képes esni, ugyanis tegnap még be is áztam :(
Hétvégén mozizás lesz a program. Inception 3D-ben. Már nagyon várom :)
Illetve olyan már sokszor volt, hogy télen a hidegben lehűlt a szemüvegem és egy meleg helységbe belépve belepte a pára.
Viszont az, hogy ma a hideg kórházépületből kiléptem és a kinti melegben akkora volt a pára, hogy kivált a szemüvegemre... na ez új volt.
Igen, Cincinnatiben hiába mondják bárhol, hogy esik az eső, senki ne higyje el, mert az eső nem esik, inkább csak jelen van, annyira telített a levegő. Na jó, sajnos képes esni, ugyanis tegnap még be is áztam :(
Hétvégén mozizás lesz a program. Inception 3D-ben. Már nagyon várom :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)