Lassan visszaszámlálás

A héten megint jártam a városban. Megint a doktorim miatt és a megrendelt szűrő miatt.

A múltkor elírták a születési helyemnél Magyarországot (Ungary Hungary helyett). Tegnap elmentem átvenni a javított verziót. Aztán gyanús lett, hogy mintha a doktorim területe sem stimmelne. Viszont amiatt, hogy állandóan variáltak a 3 év alatt a nevekkel és a különböző területekkel és alterületekkel, elhessegettem a gondolatot, inkább csak a betűelírásokra koncentráltam, egyébként bíztam abban, a doktori iskola ennyire csak nem pongyola. Azután teljesen véletlenül összefutottam egy volt doktoránssal, akivel szobatársak voltunk a CoSBiban. Ő is a papírt vette kézhez. Ez mind jó, azonban nála már helyesen szerepelt a doktori területe: "computer science". Később emailt írtam és most megint várok. Hogy harmadszorra talán sikerül kinyomtatniuk helyesen a doktori papíromat... nem adja magát könnyen.

A másik a fényképezőgépemhez egy kiegészítő. Megrendeltem még réges-régen. Aztán megkérdeztem, megérkezett-e. Azt mondták a múltkor, hogy igen. Lementem, erre kiderült, más érkezett meg. Most ők hívtak, hogy megérkezett, mehetek a boltba. Elmentem és persze megint nem az én általam rendelt darab érkezett meg... várjak tovább. Több, mint egy hónapja (sőt, már inkább van az 2 is), hogy egyetlen szűrőt szeretnék kézhez kapni, de nem sikerül. Őrület. Pedig olyan rendeseknek és szervezetteknek tűnnek... úgy látszik, ez mégis Olaszország.

A múltkori ez a nap nem az én napom című sztori kis változással, de megismétlődött. Aztán azért egy fagyit elnyaltam a régi doktoránsokkal hirtelen adódott találka alkalmával. Próbáltam a mérleget helyrebillenteni, így már nem is volt annyira rossz a tegnap.

Ma volt az utolsó kismama-foglalkozás. Hétfőn a csoportból 2-en meg is szültek. Ez sokunkat sokkolt, tudatosítani próbálom, hogy ezek szerint tényleg benne vagyunk a visszaszámlálásban.

Laci dolgozik, én is dolgozom még itthon, bár most mindjárt alszom egy nagyot, mert álmos is vagyok és az idő sem kedvez a munkának.

Monticolo

Ma elmentünk Monticoloba a tóhoz fürdeni. Bolzano mellett egy nagyon szép kis tó stranddal. Ibo és Iza is velünk tartott. Reggel kicsit megijedtünk, mert nem volt annyira meleg, mint az utóbbi időben, viszont mire kiértünk, a Nap is előbújt és felmelegedett a levegő. Nem túlságosan, csak pont kellemesen.
A tó víze fantasztikus volt, 25 fok. Lágy, selymes, nagyon tiszta. Sokat úszkáltunk, élveztük.
Ezen a strandon egyébként van egy úszómedence is. Szintén 25 fokos. És gyerekeknek is egy kisebb medence kiscsúszdákkal. És van egy nagy csúszda is, ami állítólag nagyon gyors és nagyon klassz. Sajnos én már nem próbáltam ki, de majd jövőre! Laci alig bírta abbahagyni a csúszkálást. Volt egy nő, akinek majdnem sikerült belefulladnia szegénynek a végén a 40 centis vízbe, amibe érkezett. Szerintem nem tudott úszni és ahogy fekve beleesett, ledőlve maradt és kezével-lábával kalimpált, de a fejét már nem emelte ki. Fürdőkád méretű vízbe. Alig tértem magamhoz. Szegény biztosan bepánikolt. De hogy ekkora vízbe is bele lehet fulladni, abban mostmár biztos vagyok. Ülve derékig érő víz. Még most sem térek magamhoz. Szegényről a bikinije is teljesen lejött a csúszásban és az utána történt kalimpálásban. Mi Izával álltunk, vártuk a fiúkat és csak néztünk. Először azt hittem, rosszul lett, majdnem mentem, de egy pasas gyorsabb volt és "kimentette", illetve észhez térítette. Furcsa.
Délután jött egy kisebb zápor, ami sok embert elirasztott, mi maradtunk és utána még kisütött a Nap. A második felhősödésnél viszont nem vártuk meg az esőt, így hamarabb hazajöttünk, mint terveztük. De azért jól éreztük magunkat.

Ez a nap nem az én napom

Ma elhatároztam, hogy lemegyek a városba és felveszem a régebben megszerzett doktori címem igazolását, valamint egy régebben megrendelt fotós alkatrészt.
A fotós alkatrész miatt tegnap telefonáltam és azt mondták, hogy megérkezett. Kétszer is rákérdeztem gyenge olasz tudásommal, hogy már a boltban van-e és jól értem-e, hogy megjött. Igen.

Szóval ma leautócskáztam ezen a tűrhetőbb meleg napon a belvárosba. Elbattyogtam a doktoráns hivatalba. Kitölttettek velem egy nyomtatványt, amit már egyszer leadtam. De ez a legkevesebb. Kihozzák a papírt, majd megkérnek, hogy nézzem át, mielőtt a pecsétet rányomják. Majdnem tökéletes, csupán a születési helyem országát szúrták el. "Ungary" lett "Hungary". Megértem, hogy az olaszok nem ismerik a H betűt, de azért illene odabiggyeszteni az angol szó elejére azt, ami odatartozik. A nő sűrű elnézések közepette mondta, hogy majd küldenek emailt, hogyha megjön az újranyomtatás, mert újra kell nyomtatni. Vissza se mertem kérdezni, hogy mégis körülbelül mikor, mert tudom, hogy sokára.

Aztán elsétáltam a fotós boltba. Elmondtam, hogy miért is jöttem. 3-an tárgyalták ki előttem, hogy hova is tették és hogy megérkezett. Majd egy srác elővesz egy olyan szűrőt, amit nem rendeltem meg. Aztán a nő jött, hogy jaj nála rendeltem (egyébként hetekkel ezelőtt), de csak ez érkezett meg. Erre ő már el is viharzott. Én meg mondtam, hogy köszönöm, nem (nem kértem a több, mint dupla annyiba kerülő verziót), akkor megvárom, míg megjön az, amit rendeltem. Mostmár csak abban kell bíznom, hogy meg is érkezik és tényleg rendeltek, valamint hogy majd tényleg felhívnak telefonon, mert a múltkor is ígérték, de én csörögtem rájuk. Bár lehet, azért nem hívtak, mert nem az érkezett meg... nem értem. Sebaj. Majd egy hónap múlva körülbelül lehet, hogy megérkezik. "Gyorsak".

Aztán bepattantam a kicsi kocsimba és a belvárosi útfelújítások körül kialakult dugóban kerimbókázhattam. Tömeg, meleg. Sikerült leizzadnom ebben az ördöghöz vezető körön.

Eddig nem volt egy szerencsés napom. Pedig most egész jó sétálós idő van fejet levegőztetni, csak Laci meg elment falat mászni, így egyedül ülök itthon és dolgozni próbálok. A házi orvoshoz kellene telefonálni, előre félek, hogy nála sikerül-e elintéznem valamit, vagy éppen szabadságon van... na jó, nem festem az ördögöt a falra.

Gondolatok vegyesen

Most már azt is tudom, hogy lengyelül úgy van a cseresznye, hogy cseresznye.

Az osztrákoknál egy dologra lettünk figyelmesek még, amiről nem meséltem: hogy nagyon olaszok lettünk. Megálltunk fotózni a hegyen, leparkoltunk és ránkszóltak, hogy privát. Nem nagyon értettük a dolgot, mert erdőszélen lehet, hogy privát valakinek a háza előtt egy nagyobb terület, de hogy pont a mi autónk zavarná őt azalatt a negyed óra alatt, ami alatt fotózgattam... Ettől már nagyon elszoktunk. Ahova odatettük a lábunkat, jött valaki, hogy privát, vagy a strandbejáratnál az újságba se volt szabad belenézni, hogy ha netán megvennénk, mi van egy alpin magazinban. A pénztáros nő kikerekedett szemekkel nézett minket, hogy hogy merészeljük... Az egész tóra jellemző volt, hogy nem volt egy szabad placc, ahol gyalogszerrel fotózhattunk volna. Minden privát, minden fizetős. Vagy mi lettünk túl nyugisak és olaszosak, vagy nem tudom, miért zavar bárkit bármi, aminek nem nagyon kellene szerintem normális esetben.

Na jó, a másik két dolog, ami feltűnt, hogy sok a dohányos és hogy sok a monokinis hölgy és a tetovált tízenéves. És még egy fontos információ, hogy a limonádé az mást jelent. Hiába kértem többször angolul limonádét, először bodza szörpöt, majd narancs szörpöt kaptam. Harmadszorra már inkább almalevet kértem, abból úgyis van annyi féle és fajta náluk.

A héten a mosógépünkben tönkrement egy szelep. Laci sikeresen megtalálta a hibaforrást, aztán megérdeklődtük egy nagy elektronikai boltban, hogy hol lehet alkatrészt találni mosógéphez, aztán ma be is szereztük, Laci meg is szerelte és voilá, működik. Nem kell megijedni, hogy nem tudjuk kimosni a kölök koszos ruháit (persze addig még van idő, ha minden igaz).

Holnap kíváncsian kórházat megyünk látogatni. Kánikula van. Egyéb nem nagyon történik mostanában.

Hétvégi nyaralás Ausztriában, Faakersee

Idén kimarad a több napos nyaralás. Így hétvégén kiruccantunk Ausztriába. Faakersee.
Először a tengerpartra szerettünk volna menni, de csúcsidőben, kánikulában, tömegben nem a legszerencsésebb. Pihenni indultunk. Tópartra. Levegőváltozás. Így is volt :)

Pénteken átutaztunk a szomszédba. Fotók...

Látszik a hegyoldalban a szállásunk (az erkélyünk is), Baumgartner Hotel. A kilátás gyönyörű volt, a tóra nézett az ablakunk, körbe hegyek.
Maga a tó, ahol 2 napig strandoltunk.
A szállástól nem messze volt egy vár is.
A szállás elkerítve tenyésztett őzikéket. Ijedősek voltak, de egy bátrabbat sikerült lefotóznom.
Hazafelé az úton.
És most újra Trento. Már nem dolgozom bent, rengeteg a teendőm ebben a hónapban. Kánikula van itt is a héten, rettenetes meleg, Laci munakhelyén igyekszem túlélni a légkondiban a délutánokat.

Íme, hol is voltunk pontosan:

Nagyobb térképre váltás

Vasárnapi sütkérezés Molvenoban

Molvenoban jártunk. A lusta hétvége végét egy lusta napozós nappal zártuk ma. Mikor megérkeztünk, még nem volt túlságosan meleg (14 fok), de a Nap melengetett, aztán a levegő is kellemesre változott. A szél fujdogált. De a vízbe nem merészkedtünk. A part tele volt napozó emberekkel. Mi lefeküdtünk a nyugágyainkba, nasizgattunk, amikor jól esett, kentük magunkra a napkrémet. Aztán a végén Lacinak mégis sikerült megpirulnia. Egy pár órát töltöttünk így semmittéve.

Tegnap voltunk moziban. Verdák 2. Nem mondanám, hogy értettük a szöveget, de a sztorit könnyen. Ez a jó a rajzfilmekben :) 3D-ben látványos volt. Csak a félidőbe beiktatott 5 perces szünet volt furcsa. Pisilni se volt elég, de a filmet legalább megszakították...

Pénteken vettünk dinnyét :) Finomat választott Laci. Ma el is fogyott :(

Az idő visszább hűlt kicsit, de még meleg, csak nem párás. Pont jó.

Íme egy pici ízelítő a mai napból.
A strand. Háttérben a Brenta 3000-esei:
Pocakos-tavas fotó.
És a hegycsúcsok, amiről múltkor Anyáék sajnos lemaradtak, mert felhőben volt :(

És a hely pontosan itt van:


Nagyobb térképre váltás

Pár fotó a Bondoneról

Monte Bondoneről (Viote) a Cima Verde, Dos d'Abramo és a Cima Cornetto:
Laci henyél. Mögötte a Bondone csúcsa (Cima Palon)
Háttérben a Brenta
Ezen a virágon volt egy pók, ami elmászott, mire beállítottam a fényképet :(

Mi újság van errefelé?

Nem sok minden. Ezt is írhatnám. Én lelkesen vártam az anyagomat, hogy megérkezzen. Aztán dolgozni már nem annyira hagynak vele, mert a sejttenyészetes szobában a másik csoport vírusokkal kezdett dolgozni és jobbnak vélik, ha én nem megyek most arrafelé. Mikorra tudnék valami használhatót is csinálni, addigra a sejtjeim elpusztultak. De talán jövő héten végre... utána meg már nem is igazán mehetek dolgozni, annyi "idős" leszek.
Múlt hétvégén volt nekünk egy "erősen ajánlott" workshop. Szombaton reggel fél 9-től este 7-ig...
Múlt héten megérkezett Trentoba a kánikula. Mattarelloban elvileg van légkondi, de senki se érzi, konkrétan fullasztó a levegő, ki is kell nyitni az ablakot, de 36 fokban egy 20 fős végig nagy üvegablakos, délre néző szobában ez nem sokat ér. Keddet és szerdát ki is hagytam. Szerdán egy fél órára be kellett mennem, de utána el is jöttem, mert leültem és csak izzadtam. Elviselhetetlen. A kedd délutánt pedig Laci munkahelyén töltöttem, mert nekik van légkondijuk. Munkatársak pedig úgysem dolgoztak, volt hely a számomra.
Túléltünk egymás után két olasz előadást is új család születik témában. Este. Egymás után. Mindkettő nagyon olasz volt és inkább használhatatlan. Van, amikor jókat mondanak, de az az este teljesen leszívott minket. Este negyed 11-kor inkább el is jöttünk, miután egy bácsi 2 óráig beszélt önmagát ismételve és a saját könyvét bemutatva 2 oldalanként. Vagyis lapozott 2-t és aztán eszébe jutott arról valami, amiről 10 percet beszélt. A könyv 185 oldalas... azt az estét nem kívánom senkinek. A bácsi előtt pedig egy nő beszélt a gyerekorvosokról, de csak a bürokráciáig jutott, a hasznosabb konkrét információkat nagyon ügyesen kihagyva... nem volt értelme és bárki kérdezett, minimum 20 perces választ adott akkor is, ha az első mondata úgy hangzott, hogy "erről nekem sajnos nincs információm, de...". És utána képes volt negyed órát beszélni arról, amiről ő az elején kijelentette, hogy nem tudja. Az ilyen azért szerintem nagyon súlyos. Közben természetesen hatalamas gesztikulációval tette mindezt, a keze mozdulataitól el lehetett szédülni. Túléltük, az a lényeg :)
Most a héten pedig egyik este a kánikulában felmentünk a közeli Monte Bondonere, ahol a hőmérséklet nagyon kellemes volt. Vittük a fotós felszerelésemet is. Sajnos nem születtek annyira jó képek, de azért egy kicsit romantikáztunk, naplementét néztünk, élveztük a hegyek látványát és a kicsit hűvösebb időt.
Ma pedig nem mentünk dolgozni. Pihenőnapot tartottunk. Itthon serénykedtünk + este lementünk a városba fagyizni. Kipróbáltuk a Grom nevű fagyizót. Állítólag nagyon híres, semmi hozzáadott cukor, aroma, tartósító, semmi sincs, csak igazi főzött fagyi. Nagyon finom. Valóban.
Aztán mondtam Lacinak, hogy ugorjunk el a mozihoz megnézni, miket játszanak mostanában. Gyorsan vettünk is jegyet holnap estére a Verdák 2-re. 3D-s rajzfilm. Nemsokára úgyse tudunk már akármikor moziba menni kettesben.
Eredetileg most hétvégén elutaztunk volna egy rövid hétvégés nyaralásra, hiszen idén ez erősen kimaradt (se nyaralás, se hazautazás). Az időjárásjósok nem tudtak megegyezni, így mi se mertünk menni sehova, amiket kinéztünk. Elvileg le kellett volna hűlnie az időnek. Kicsit hűvösebb is, de azért még meleg van. Így most csak valahova a közelbe megyünk napközben pihenni. Ha elég jó idő lesz, akkor fürdünk is valamelyik tóban. Meglátjuk.
Zajlik az élet, vizsgálatokra kell járnom, egyre sűrűbben. A babaruhákat lassan kimossuk, a babaágy felállítása még várat magára, de a szekrényt már kipakoltuk, hogy legyen hely a cuccoknak. Készülődünk, hiszen már nem sok van hátra, és bővül a család.