Gondolatok vegyesen

Most már azt is tudom, hogy lengyelül úgy van a cseresznye, hogy cseresznye.

Az osztrákoknál egy dologra lettünk figyelmesek még, amiről nem meséltem: hogy nagyon olaszok lettünk. Megálltunk fotózni a hegyen, leparkoltunk és ránkszóltak, hogy privát. Nem nagyon értettük a dolgot, mert erdőszélen lehet, hogy privát valakinek a háza előtt egy nagyobb terület, de hogy pont a mi autónk zavarná őt azalatt a negyed óra alatt, ami alatt fotózgattam... Ettől már nagyon elszoktunk. Ahova odatettük a lábunkat, jött valaki, hogy privát, vagy a strandbejáratnál az újságba se volt szabad belenézni, hogy ha netán megvennénk, mi van egy alpin magazinban. A pénztáros nő kikerekedett szemekkel nézett minket, hogy hogy merészeljük... Az egész tóra jellemző volt, hogy nem volt egy szabad placc, ahol gyalogszerrel fotózhattunk volna. Minden privát, minden fizetős. Vagy mi lettünk túl nyugisak és olaszosak, vagy nem tudom, miért zavar bárkit bármi, aminek nem nagyon kellene szerintem normális esetben.

Na jó, a másik két dolog, ami feltűnt, hogy sok a dohányos és hogy sok a monokinis hölgy és a tetovált tízenéves. És még egy fontos információ, hogy a limonádé az mást jelent. Hiába kértem többször angolul limonádét, először bodza szörpöt, majd narancs szörpöt kaptam. Harmadszorra már inkább almalevet kértem, abból úgyis van annyi féle és fajta náluk.

A héten a mosógépünkben tönkrement egy szelep. Laci sikeresen megtalálta a hibaforrást, aztán megérdeklődtük egy nagy elektronikai boltban, hogy hol lehet alkatrészt találni mosógéphez, aztán ma be is szereztük, Laci meg is szerelte és voilá, működik. Nem kell megijedni, hogy nem tudjuk kimosni a kölök koszos ruháit (persze addig még van idő, ha minden igaz).

Holnap kíváncsian kórházat megyünk látogatni. Kánikula van. Egyéb nem nagyon történik mostanában.