Mi újság van errefelé?

Nem sok minden. Ezt is írhatnám. Én lelkesen vártam az anyagomat, hogy megérkezzen. Aztán dolgozni már nem annyira hagynak vele, mert a sejttenyészetes szobában a másik csoport vírusokkal kezdett dolgozni és jobbnak vélik, ha én nem megyek most arrafelé. Mikorra tudnék valami használhatót is csinálni, addigra a sejtjeim elpusztultak. De talán jövő héten végre... utána meg már nem is igazán mehetek dolgozni, annyi "idős" leszek.
Múlt hétvégén volt nekünk egy "erősen ajánlott" workshop. Szombaton reggel fél 9-től este 7-ig...
Múlt héten megérkezett Trentoba a kánikula. Mattarelloban elvileg van légkondi, de senki se érzi, konkrétan fullasztó a levegő, ki is kell nyitni az ablakot, de 36 fokban egy 20 fős végig nagy üvegablakos, délre néző szobában ez nem sokat ér. Keddet és szerdát ki is hagytam. Szerdán egy fél órára be kellett mennem, de utána el is jöttem, mert leültem és csak izzadtam. Elviselhetetlen. A kedd délutánt pedig Laci munkahelyén töltöttem, mert nekik van légkondijuk. Munkatársak pedig úgysem dolgoztak, volt hely a számomra.
Túléltünk egymás után két olasz előadást is új család születik témában. Este. Egymás után. Mindkettő nagyon olasz volt és inkább használhatatlan. Van, amikor jókat mondanak, de az az este teljesen leszívott minket. Este negyed 11-kor inkább el is jöttünk, miután egy bácsi 2 óráig beszélt önmagát ismételve és a saját könyvét bemutatva 2 oldalanként. Vagyis lapozott 2-t és aztán eszébe jutott arról valami, amiről 10 percet beszélt. A könyv 185 oldalas... azt az estét nem kívánom senkinek. A bácsi előtt pedig egy nő beszélt a gyerekorvosokról, de csak a bürokráciáig jutott, a hasznosabb konkrét információkat nagyon ügyesen kihagyva... nem volt értelme és bárki kérdezett, minimum 20 perces választ adott akkor is, ha az első mondata úgy hangzott, hogy "erről nekem sajnos nincs információm, de...". És utána képes volt negyed órát beszélni arról, amiről ő az elején kijelentette, hogy nem tudja. Az ilyen azért szerintem nagyon súlyos. Közben természetesen hatalamas gesztikulációval tette mindezt, a keze mozdulataitól el lehetett szédülni. Túléltük, az a lényeg :)
Most a héten pedig egyik este a kánikulában felmentünk a közeli Monte Bondonere, ahol a hőmérséklet nagyon kellemes volt. Vittük a fotós felszerelésemet is. Sajnos nem születtek annyira jó képek, de azért egy kicsit romantikáztunk, naplementét néztünk, élveztük a hegyek látványát és a kicsit hűvösebb időt.
Ma pedig nem mentünk dolgozni. Pihenőnapot tartottunk. Itthon serénykedtünk + este lementünk a városba fagyizni. Kipróbáltuk a Grom nevű fagyizót. Állítólag nagyon híres, semmi hozzáadott cukor, aroma, tartósító, semmi sincs, csak igazi főzött fagyi. Nagyon finom. Valóban.
Aztán mondtam Lacinak, hogy ugorjunk el a mozihoz megnézni, miket játszanak mostanában. Gyorsan vettünk is jegyet holnap estére a Verdák 2-re. 3D-s rajzfilm. Nemsokára úgyse tudunk már akármikor moziba menni kettesben.
Eredetileg most hétvégén elutaztunk volna egy rövid hétvégés nyaralásra, hiszen idén ez erősen kimaradt (se nyaralás, se hazautazás). Az időjárásjósok nem tudtak megegyezni, így mi se mertünk menni sehova, amiket kinéztünk. Elvileg le kellett volna hűlnie az időnek. Kicsit hűvösebb is, de azért még meleg van. Így most csak valahova a közelbe megyünk napközben pihenni. Ha elég jó idő lesz, akkor fürdünk is valamelyik tóban. Meglátjuk.
Zajlik az élet, vizsgálatokra kell járnom, egyre sűrűbben. A babaruhákat lassan kimossuk, a babaágy felállítása még várat magára, de a szekrényt már kipakoltuk, hogy legyen hely a cuccoknak. Készülődünk, hiszen már nem sok van hátra, és bővül a család.