Nőnek. Jó is meg nem is. Ablakok is meg alma.

Holnap talán ha minden igaz, akkor az első önálló nagyprojekt kis részének majdnem végéhez érek. Szóval tegnap még vártam, hogy nőnek-e azok a sejtek, vagy nem nőnek. És ma nagyon boldog voltam, mert nőnek, ami jó hír. Viszont. Délben is megnéztem őket és bepofátlankodta magát egy penész az élesztőtenyészetembe és ennek nem örültem. Egy minta a kukában végezte... szerencsére előrelátóan van egy tartalék mintám, így most azon izgulok, hogy holnap reggel nehogy hasonló cipőben találjam a sejtjeimet... kitúrva egy penész által. Ezek az én izgalmaim. Ha szerencsétlen vagyok, akkor egy egész hetes munka veszik kárba.

Nem szeretek mikropipetta heggyel széleszteni! Én olyan fém hurokkal tanultam és nem bírom a táptalaj hülyérekarcolása nélkül végigkanyarintani az éles pipettaheggyel a sejteket. A második próbálkozásom se valami bíztató :( bár nem a szépsége számít, de akkoris ebben extra ügyetlennek érzem magam.

A Mac-problémát megoldottam. Jelentem, hogy megy a kék hátteres "ablak" is a nagy "almán".

Valóban elkezdődött a visszaszámlálás. Chris ma mondta, hogy mostmár rendes tervbe kell szedni, hogy mi fér még bele az ittlétembe, mert már nem sok van hátra (végülis a fele, de ha úgy nézzük, nem olyan sok)... így ma összegeztem magamban (meg egy dokumentumban) az itt tanultakat. Az eddig megírt 45 nyomtatott oldal és egy fél kézi laborjegyzőkönyv bizonyítja, hogy nem lustálkodtam. Viszont ha az elkezdett project előrehaladtát nézzük... majdnem egyenlő a nullával :O Bizony, ez tényleg a kísérletes munka átka. Reggeltől estig talpon vagyok és mégis csak szépen és lassan... Annak ellenére, hogy sikerül kiviteleznem (le is kopogtam) a terveket, nem látszik a haladás. Ami kicsit bosszantó, mert elég jól indul az egész (gondolok itt kecsegtető részeredményekre) és mire odaérnék, hogy valóban eredménynek látszó dolgok kerekednének ki, én már egy repülőn fogok ülni és Európa felé tatok (ahogy Kardos doktor is annak idején). Egyik szemem sír, a másik nevet. Inkább azért most úgy érzem, nevetni fog :)

Az idő is lehűlt a hétvégén. Nem kell légkondit kapcsolnom a szobámban. Sőt, már majdnem fázom :) najó, ez túlzás. Viszont az egyetemi légkondi vagy nem visszacsatolós, vagy nem tudom, hogy miért volt ma még a szokásosnál is "jéghidegebb" idő. Egy polár pulcsi és egy nagy téli kardigán volt rajtam és fáztam... augusztusban... nyugodtan kikapcsolhatták volna a hűtést, kint is kellemes hűvös szellő fujdogált.

Rossz hír, hogy a beígért da Vinci kép a kórház előtt már nem lesz megörökítve, ugyanis ma láttam, hogy befedték egy új felirattal. Remélem, azért a Hermelines hölgy a második emeleti laborban még marad egy darabig (nem tudom megérteni, miért van egy biológia laborban egy óriási festménymásolat. Az meg igazságtalan, hogy amíg a sejttenyészeteseknek lehetnek szép zöld növényei a laborban, nekünk semmi ilyen nem lehet, mivel mi nem csak sejtekkel, hanem élőlényekkel dolgozunk. Még ha csak penészgombák is, amik szeretnek rámászni az élesztőtenyészetekre... történetnek mára vége.

Mac-buktató

Ma ráment a délutánom a Mac gépre történő win xp telepítésre.

Egyébként roppant egyszerű, ha a windows nem fagyott volna le telepítés közben. Aztán a probléma csak abból adódott, hogy újraindításnál a CD még mindig a gépben hevert, vagyis arról lehetett csak bootolni, különben lefagyott... de a bootolás CD-ről lehetősége nem tűnik el, amíg a CD benne van a gépben. Viszont a CD-t egy macből nem lehet manuálisan kivenni. Mínusz egy pont a maclistámon. Nincs biztonsági pöcök, semmi. Ha egy CD-t betoltunk, azt nem lehet kivenni kézzel. Ráadásul aki ismeri, tudja, hogy ezeken a gépeken nem olyan kijön és beteszem típusú a CD lejátszó, hanem egy rés a gépen. Vagyis csak elnyeli a CD-t. Aztán a hatodik újraindulás után sikerült az "eject" gomb folyamatos nyomogatásával egy ponton megtörni a rendszert és kijött a CD és sikerült beindítani a mac mac-oldalát és aztán letörölni a windowst és újra rakni... Aztán a következő aranyos buktató ott volt, hogy a windows sp 2-es. Viszont a wifi nem megy, csak újfajta hálózati biztonsággal (legalábbis nekünk nem sikerült netet csiholni), amit viszont csak sp frissítéssel lehet letölteni. Merthogy ellenőrzi a windowst és nekem vistám van és amúgyis miért nem lehet a microsoft oldaláról szimplán letölteni legalább a frissítéseket kérem szépen? Az i-re a pontot pedig a nap végén az tette fel, hogy mivel a nagy nehezen megtalált sp3 fejlesztői verziójának letöltése több, mint egy óra, gondoltam, hogy elindítom a mac-re a file letöltését és majd holnap reggel készen vár engem ott... azonban a macről semelyik böngészővel sem lehet letölteni semmit a microsoft oldaláról :D hát ez aztán jó vicc. Nem tudom, hogy a mac szórakozik jót azon, hogy nehogy bármi microsoft terméket próbáljak letölteni az ő masinájára, vagy a microsoft ellenőriz valamit, de most egy kicsit a 22-es csapdájában érzem magam. Vista nem kompatibilis a win xp-vel, ezért kell mac-re windowst telepíteni, amihez a office igényli az sp 3-at, de a hálózati beállítások is igénylik, de csak netes win frissítéssel lehet letölteni sp3-at... a mac elutasító "ooops" felugró ablaka pedig csak az egész vicc csattanója. És erre ment el egy délutánom. Nem szeretem az informatikusokat :)

Apropó, az egész annyiból ered, hogy van egy mérést feldolgozó excel tábla, aminek a makróját valaki megírta, de a vistán ugyanazt a programot más néven telepíti fel a windows, mint a régi xp-n, ami elérési útvonalat az excel nem ismer, és nem tudom használni. Nem, nem lehet átírni a makrót sajnos. Próbáltam. Már mindent megtettem, elvileg működnie kell, de a másfajta telepítés miatt valamiért nem megy. Vista-XP buktatók. És most mindezt egy Mac-kel akarom megoldani. Normális vagyok én??? :)

Képekben - UC East Campus CARE Building

Előre elnézést, minden kép elég sötét lett. Talán a mai hangulatomat tükrözik. Ilyen is kell.
A valóban régi ütött-kopott ház, amiben lakom.
A tetőtéri szoba az enyém. Igen, az ott. Az ázik be.Oldalról.
Aztán elfelejtettem a kórház előtti Da Vinci képet megörökíteni. Helyette a laborhoz vezető úton a bizonyos ronda szőnyeg felirat
És maga a szőnyeg a háttérben.
Pad :)
A gyermekkórház és a vihar, ami jött, amíg bent voltam. Mert ma bementem egy kis teendőm miatt és vittem a fényképezőt.
A beltér. Vagyis a se nem a régi épület, se nem az új, hanem a kettő között. Merthogy a régi épületre ráépítettek egy üveg épületet, beborították vele. Abban vagyunk mi.
Alulról az ötödik "kalitka" a tanszékvezetőnk irodája. Premier plánban mindenki látja, hogy dolgozik-e vagy sem.
Egy üveghíd. Sokan félnek rajta átkelni.
És a molgen felirat a laborunk előtti szobán. Egyébként mi nem a molgen tanszéken vagyunk.
A labor ajtaja elől a kilátás. Ilyen Cincinnati. Dombos... Szóval előttünk egy garázs, meg valami gyógyszerészeti rész. És itt szoktam enni néha, vagy olvasni, vagy melegedni a Napon. Természetesen ez is faltól falig üveg. De csak a 4. emelet. Akinek jó a szeme, középtájon lát néhány lakóházat a környékről. Hasonló stílusban, mint amiben lakom. Itt ez a jellemző.
Az egyik asztalom. Engem is lát mindenki kint :) Köpeny, jegyzőkönyv, cikkek...
És a másik asztalom. Jelenleg ez az én kis birodalmam. Felcimkézett pipettáim, tollaim, stopper, egyéb kellékek. És az asztalomon a racetube-jaim. És persze kesztyű mindenhez.
Még sose mentem fel a 7. emeletre, de hallottam, hogy érdemes. Valóban. Ugyanolyan nyitott üveghíd van, mint a többi emeleten. Félelmetes érzes,mert magas!
Az üveghídról a földszint és közte. Ajánlom mindenki figyelmébe a bal oldalon található kiugrásokat, amik asztalok és nagyon furcsák. A jobb oldalon a híd alatt pedig egy belső terasz van, ami tulajdonképpen a könyvtár teteje.
A bal oldali vmit talán én csak "dühöngőnek" nevezném. Amúgy tanulószoba. Elkerítve, zajmentesen, természetesen tiszta üvegfallal. És ha hiszitek, ha nem, ma is ültek benne és tanultak.
Az asztalom kívülről.
A könyvtár és a proudly Cincinnati tábla
Az említett tanuló szoba. Van belőle 3 a földszinten. De sokan inkább a könyvtárban szoktak tanulni.
Panda a bambuszon.
Fotelek, padok.
A nagyfőnök (dékán) "nyitott" irodája a bambuszok sarkában.
Az egyetemi könyvesbolt. Kihagyhatatlan.
Fotelsor.
Emléktábla.
És persze a második emeleti laborban látható Hermelines hölgy festményt elfelejtettem lefotózni. Na de majd legközelebb :)

Napi rutin

Felkelek. Bekapcsolom a légkondit. Várok a fürdőszobára, mert valaki használja... reggelizek és kilépek a ház ajtaján. Megcsap a meleg és a pára. Elslattyogok a ház sarkával átellenes utcára. Mindig ott áll a rendőr a kórház bejáratánál. Bemegyek a kórház mellék-bejáratán. Megcsap a fagyasztó hideg. Aztán megcsodálok két dialízis gépet, ami mindig kint hever a folyosón. Általában egy-egy beteget is éppen tolnak előttem. Feltartanak. Aztán a lépcsőn fel. Kicsit melegebb van. Aztán kávézón át. Mindenki ott reggelizik, tömegesen az ápolók. Aztán a Starbucks előtt kígyózó sort kerülgetem valahogy a szűk folyosón. Mindenki remeg egy rossz, drága kávéért. A folyosón balra, ahol még melegebb van egy nyitott ajtó miatt. Majd nagy csapóajtó és a régi épületből át a modern új épületbe. Megcsap a nagyon-nagyon hideg. Ez csak az első emelet. Tovább a "randa kék szőnyeget" követem, ahogy a kiírás is mutatja ("follow the ugly blue carpet..."). Elérek az üveghídig. Át. Liftet hívok. Nincs lépcső. Zavar. Szívesebben lépcsőznék. Az üvegfalú lifttel fel a 4. emeletre. A "kérlek ne lopj" és az "utálom a tolvajokat" ("Please don't steal!!!" és "I hate thieves") feliratú hűtőnél balra. Egyenesen a "te molgen vagy?" felé ("Are you MOLGEN?" Egy hónap után jöttem rá, hogy ez a régi tanszéket jelöli, a Molekuláris Genetikát). Rálátás a város egy részére az üvegen át. Be a laborba. Jobb napokon a laborban melegebb van, mint az épületben, rosszabb napokon viszont hidegebb. És munka.

Ismerd meg Cincinnatit - 1. rész

Mivel az ittlétem feléhez értem és bár igyekeztem a városról is írni, nem biztos, hogy annyira sikerült. Aki esetleg Cincinnatibe venné útját, a következőkkel kell tisztában lenni első körben.

Cincinnati Ohioban fekszik. Ohio pedig egy végtelenül dimbes-dombos vidék. Ez a városra is jellemző. Igaz, csak egyszer vezettem Cincinnatiben, de az esetleg előforduló lejtők alján megállni óvatosan kell, különben nyikorog az a kerék :) Állítólag pont emiatt a dombos elhelyezkedés miatt és a város bezártsága miatt egy folyóval tetézve okozza azt a magas páratartalmat, amire sose mertem gondolni ezelőtt. Pontosabban Floridában még csak értettem, hogy miért van telítve a levegő, de hogy itt a Midwesten is ennyire lehet valami párás az óceántól messze... meglepett. Apropo Midwest. Ezt a részét az USA-nak ezelőtt nem igazán tudtam, mihez tájolják. Szóval Középnyugat. Én inkább keletnek hittem, de Midwest. Ezzel tisztában kell lenni. Azt is tudom már, hogy minél északabbra megy valaki, annál "bunkóbbak" a sofőrök. Legalábbis a déliek ezt állítják :) Ez úgy Kentuckytól egészen Kanadáig létező mondás. Vagyis az államok déli részén élők mindig panaszkodnak az északiakra, milyen figyelmetlenek és türelmetlenek az úton. Azt hiszem, hogy valószínűleg Chicagoban teljesedik ki ez a fajta trend, de ez már csak az én véleményem :)

Cincinnati. Két államon fekszik a város (Ohio és Kentucky). Híres a bűnözési statisztikáiról. Szerencsére ebből én még semmit se tapasztaltam, sőt a város képe meglepően tiszta (természetesen nem a rosszabb környékeken... bár igazából néha nehéz megítélni, hogy mennyire rossz egy környék, mert általánosságban a házak nagyon régiek és sok helyen látszik a szegénység, ami nem feltétlen jár együtt bűnözéssel... de azért mindenkit óvatosságra kell inteni). De a belváros az tiszta. Az egyetem környékétől óvakodni kell, bár bevallom, hogy miután 2 hónap alatt megszoktam, egyáltalán nem érzem azt, hogy olyan borzasztó. Igazság szerint mindenki szerint mindenhol csak éjjel vannak gondok, nappal Cincinnati mindenütt teljesen jó. Csak éjjel nem szabad sétálni (de hol nem kell ezzel vigyázni?!). Nappal én nem érzem, hogy bármi furcsát látnék. Sok a sötétbőrű meg szakadt ruhás ember, ez tény, de ez nem szabad, hogy bárkiben rossz gondolatokat ébresszen.

Apropo vidékek. Az abszolut mértékben kerülendő területet úgy hívják, hogy Over-the-Rhine. Gmapsen meglelhető. A Vine street vonalán az egyetem és Downtown (belváros) között fekszik valahol. Képeket néztem róla és van egy nagyon szép temploma. Szívesen megnézném, de nem vagyok elég bátor egyedül :) Aztán híres még azon a területen a Findlay Market, vagyis egy óriási piac. Kisgazdálkodók árulnak roppant olcsón nagyon finom zöldségeket. Mesélték, hogy mennyire klassz hely, viszont a problémás rész kellős közepén található. De ez az a rész, ahova azért sokan járnak mindenhonnan, így nem kell aggódni.

Apropo templom. Az egyetem mellett van egy templom, ami egy üzlet. Vagyis bolt. Ruhás, táskás. Nem kínai, hanem valami márkás drága bolt. Egy konkrét templomban :) Amikor erre rájöttem, csak lestem. Ha valamikor arra járok, lefotózom.

A városról még annyit találtam érdekesnek, hogy az épületek nagyon nagyon régiek. Látszólag mind az 1800-as évekből maradt téglaépület. Szerintem van egy hangulata. Kicsit komor, furcsa, de nekem tetszenek.

Downtown. Nem túl sok a látnivaló. Olyan szokásos amerikai belváros irodaépületekkel. Abszolut nem vészes. Ráadásul finom éttermek vannak arrafelé :)

Jaj éttermek. Azok nagyon finomak és jók. Mondja ezt az én magyar gyomrom. Az olasz gyomrom már panaszkodna, de azért a magyarnak jól esik néha egy-egy tartalmas étel. Az innivalókkal vagyok csak bajban. Elszoktam már az üdítőktől. Mondjuk most se iszom rendszeresen. Ahogy Olaszországban is, itt is igyekszem kerülni. De akár a magyar, akár az olasz ivóleveket nem tudja pótolni itt semmi :( A gyümölcsök sem a legjobbak ebben a régióban. Bár valakitől hallottam, hogy dicsérik, mert elvileg a közelben termelnek mindefélét, de én hiába igyekszem variálni, a barack az kőkemény, a narancsnak nincs szezonja, a málna és az eper ízetlen, a szeder is éretlen és sajnos az alma sem az igazi. Mangót szoktam venni, de azt is nehéz találni. Banánból az Európára is jellemző jóelőre leszedett import banán jellemző (hm, ilyenkor eszembe jut Brazília :)). Mostanában jó szőlőt viszont sikerül találnom. És az áfonyájukat imádom. Az kötelező :) Csak az én nagy kedvencem, az alma... jó, jó, tudom, Trentinoban élni az almatermelés központjában... nem szólhatok egy szót sem :) A barack ott se finom. Viszont vágyom én a jó magyar barackra és málnára és eperre :O Jó lenne mindent összetenni. A brazil banánt és trópusi gyümölcsöket a magyar kontinentálissal és az olasz almával. Hm :)

Vissza a városhoz. A parkok nagyon klasszak. Sajnos a nagy meleg miatt nem lehet bennük sokmindent kezdeni. De ősszel feltétlen meg kell néznem, ahogy őszülnek a fák. Az biztosan gyönyörű. Ajánlom mindenkinek a Hyde Parkot meg az Ault Parkot. Ezekről már írtam régebben.

Van ám tájszólás is. Állítólag az "u" helyett inkább "a" a jellegzetes (you helyett ya). Meg elnyújtják a szavak végét. Nekem csak a spenót tűnt fel, mennyire másképp mondják, mint ahogy tanították. Talán "szpiájnécs". Nem tudom jól leírni, de mindig zavarba jövök, hogyan mondjam én. Aztán a kávézóban általában nem értem, amikor beszél hozzám a kasszás. A múltkor egy fekete srác folyamatosan nyomta nekem a szöveget és én csak néztem és néztem. Aztán a végén megnyugtatott, hogy áh, csak viccelt. Én meg csak mosolyogtam és majdnem mondtam neki, hogy nyugodjon meg, nem azért nézek rá furán, mert fura a vicce, hanem mert egy kukkot se értek :) A Ma'am és Sir használata pedig mindennapos. Életemben nem hívtak ennyiszer Ma'amnak (madamnak), mint itt :) Ja és a színesbőrűek a legjobb fejek :) Eladók, takarítók :) Öröm hallgatni a jókedvüket és kedvességüket.

Most hirtelen ennyi jut eszembe. Biztosan van még sok más, amit megoszthatok. De most ennyi.

Rövid tanszéki piknik

Ma volt egy tanszéki piknik. A tanszékünk nagy létszámához és az ingyen kajához és italhoz képest nem voltunk túl sokan. Mi se maradtunk sokáig. 1-2 emberrel váltottam pár szót, meg ettem, de semmi érdekfeszítő nem történt. A 100 fokban és rekkenő párában csak arra tudtam koncentrálni, ahogy a hátamat csiklandozzák a legördülő izzadságcseppek. Olyan másfél óráig bírtuk jópár kólával és sprite-tal. Én azért "élvezni" szerettem volna a nyarat és a kilátást a parkból, így elbattyogtam egy kilátóhelyre (árnyék nélkül). A pára miatt nem lett túl jó a fotó, de íme, a város egy másik oldaláról (figyelem a hatalmas Cincinnati feliratra, ami azt hiszem, egy akkumulátor gyár (vagy lámpagyár?) felett van és éjjel világít).Mount Echo Park
Meg egy épülete
És a mi menedékünk (a "shelter", ahol a pikniket szervezték)
A park melletti házak. Majd egyszer már tényleg elsétálok az egyetem mellettiekhez is, mert olyan tipikusak, régiek és téglák.
Mára ennyi. Buzgóságom és lustaságom függvénye, hogy vasárnap elmegyek-e fotózni a laborba. Mármint buzgóságom (ha nagyon dolgozom) és lustaságom (ha nincs kedvem bemenni) is gátol ebben a tervben. Bár egy kísérletet vasárnap amúgyis el akarok indítani, így úgyis arra lesz dolgom. És akkor jól lefotózom az épületben növesztett bambuszt és az üvegkalitka szerű irodákat, azt is, aminek a falára halacskák vannak üvegfestve :) A bambuszon a plüss pandamacit és persze az S alakú padot, meg a lila foteleket és a legfontosabbat talán, az épület szintjeit átszelő üveg hidakat, amik a 7. emeleten is nyitottak. Sosem jártam még az épületünk 7. emeletén. A 4. is elég magas már. De muszáj kipróbálnom :)



Nagyobb térképre váltás

Elszámoltam :D

Pont félidőben vagyok. Már "csak" 12 hét és repülök haza. Mostantól visszafele lehet számolni :)

Aminek egyrészt nagyon örülök, másrészt megrémiszt a tézisem miatt :S Oh, csak ennek az időszaknak legyen vége valamikor!