Nőnek. Jó is meg nem is. Ablakok is meg alma.

Holnap talán ha minden igaz, akkor az első önálló nagyprojekt kis részének majdnem végéhez érek. Szóval tegnap még vártam, hogy nőnek-e azok a sejtek, vagy nem nőnek. És ma nagyon boldog voltam, mert nőnek, ami jó hír. Viszont. Délben is megnéztem őket és bepofátlankodta magát egy penész az élesztőtenyészetembe és ennek nem örültem. Egy minta a kukában végezte... szerencsére előrelátóan van egy tartalék mintám, így most azon izgulok, hogy holnap reggel nehogy hasonló cipőben találjam a sejtjeimet... kitúrva egy penész által. Ezek az én izgalmaim. Ha szerencsétlen vagyok, akkor egy egész hetes munka veszik kárba.

Nem szeretek mikropipetta heggyel széleszteni! Én olyan fém hurokkal tanultam és nem bírom a táptalaj hülyérekarcolása nélkül végigkanyarintani az éles pipettaheggyel a sejteket. A második próbálkozásom se valami bíztató :( bár nem a szépsége számít, de akkoris ebben extra ügyetlennek érzem magam.

A Mac-problémát megoldottam. Jelentem, hogy megy a kék hátteres "ablak" is a nagy "almán".

Valóban elkezdődött a visszaszámlálás. Chris ma mondta, hogy mostmár rendes tervbe kell szedni, hogy mi fér még bele az ittlétembe, mert már nem sok van hátra (végülis a fele, de ha úgy nézzük, nem olyan sok)... így ma összegeztem magamban (meg egy dokumentumban) az itt tanultakat. Az eddig megírt 45 nyomtatott oldal és egy fél kézi laborjegyzőkönyv bizonyítja, hogy nem lustálkodtam. Viszont ha az elkezdett project előrehaladtát nézzük... majdnem egyenlő a nullával :O Bizony, ez tényleg a kísérletes munka átka. Reggeltől estig talpon vagyok és mégis csak szépen és lassan... Annak ellenére, hogy sikerül kiviteleznem (le is kopogtam) a terveket, nem látszik a haladás. Ami kicsit bosszantó, mert elég jól indul az egész (gondolok itt kecsegtető részeredményekre) és mire odaérnék, hogy valóban eredménynek látszó dolgok kerekednének ki, én már egy repülőn fogok ülni és Európa felé tatok (ahogy Kardos doktor is annak idején). Egyik szemem sír, a másik nevet. Inkább azért most úgy érzem, nevetni fog :)

Az idő is lehűlt a hétvégén. Nem kell légkondit kapcsolnom a szobámban. Sőt, már majdnem fázom :) najó, ez túlzás. Viszont az egyetemi légkondi vagy nem visszacsatolós, vagy nem tudom, hogy miért volt ma még a szokásosnál is "jéghidegebb" idő. Egy polár pulcsi és egy nagy téli kardigán volt rajtam és fáztam... augusztusban... nyugodtan kikapcsolhatták volna a hűtést, kint is kellemes hűvös szellő fujdogált.

Rossz hír, hogy a beígért da Vinci kép a kórház előtt már nem lesz megörökítve, ugyanis ma láttam, hogy befedték egy új felirattal. Remélem, azért a Hermelines hölgy a második emeleti laborban még marad egy darabig (nem tudom megérteni, miért van egy biológia laborban egy óriási festménymásolat. Az meg igazságtalan, hogy amíg a sejttenyészeteseknek lehetnek szép zöld növényei a laborban, nekünk semmi ilyen nem lehet, mivel mi nem csak sejtekkel, hanem élőlényekkel dolgozunk. Még ha csak penészgombák is, amik szeretnek rámászni az élesztőtenyészetekre... történetnek mára vége.