2010. augusztus 26., csütörtök

Az irodalmi pillanatokon túl

Valóban itt az ősz. Reggel kifejezetten pulcsis idő van. Hajnalban a vékony ágyneműben felébredek, hogy csípősebb, mint szokott lenni. Ezért ki is mostam ma a házban turkált nagy vastag plédet, hogy mostantól azzal takarózhassak. A szárítógép viszont nem akart rendesen működni, 5 perc után magától kikapcsolt. Az ágyon szárad (szerencsére gyorsan) a pléd és friss öblítő illata lepi be ezt a kis tetőtéri szobát.

A napokban új szomszédom érkezik. A mellettem lakó srác kiköltözik és helyére egy kutató pasas jön. Még nem láttam, csak a nevét és hogy doktor. A Seonyoung tegnap este összefutott vele, azt mondta, idősebb. Remélem, hasonlóan halk lesz, mint az előző szomszéd azzal a különbséggel, hogy ő nem folytatja a 2 hete rendszeressé vált hajnali 1 órai TV-zést. Egyébként még az se zavart nagyon, mert általában akkor még fenn vagyok.

Ma korán mentem dolgozni. A délelőttöm végig húzós volt és sajnos most eredménytelen. Valahogy eltűnt az a fránya DNS... holnap újrakezdhetem az egészet. Előfordul.

Ahogy eszembe jutott az előző bejegyzésben közzé tett vers, elő-előbukkantak belőle részletek az emlékeim közt. Viszont sajnos már minden irodalmi tudásom valahol nagyon mélyen lapul és rápakoltam ezt a sok (ha egyáltalán sok) tudományos ismeretet... pedig most eszembe juttatta, hogy milyen szépek is a versek és hogy gimiben szerettem olvasni őket. Mondjuk nem Petőfit. Őt kifejezetten nem. De ez a vers azért szép :) Főleg, mert most én is szeretem az őszt. Egyre közeledek a hazaúthoz. Lassan a 2 hónapos "álomhatáron" belül leszek. Már nagyon várom a novembert.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése