Napi rutin

Felkelek. Bekapcsolom a légkondit. Várok a fürdőszobára, mert valaki használja... reggelizek és kilépek a ház ajtaján. Megcsap a meleg és a pára. Elslattyogok a ház sarkával átellenes utcára. Mindig ott áll a rendőr a kórház bejáratánál. Bemegyek a kórház mellék-bejáratán. Megcsap a fagyasztó hideg. Aztán megcsodálok két dialízis gépet, ami mindig kint hever a folyosón. Általában egy-egy beteget is éppen tolnak előttem. Feltartanak. Aztán a lépcsőn fel. Kicsit melegebb van. Aztán kávézón át. Mindenki ott reggelizik, tömegesen az ápolók. Aztán a Starbucks előtt kígyózó sort kerülgetem valahogy a szűk folyosón. Mindenki remeg egy rossz, drága kávéért. A folyosón balra, ahol még melegebb van egy nyitott ajtó miatt. Majd nagy csapóajtó és a régi épületből át a modern új épületbe. Megcsap a nagyon-nagyon hideg. Ez csak az első emelet. Tovább a "randa kék szőnyeget" követem, ahogy a kiírás is mutatja ("follow the ugly blue carpet..."). Elérek az üveghídig. Át. Liftet hívok. Nincs lépcső. Zavar. Szívesebben lépcsőznék. Az üvegfalú lifttel fel a 4. emeletre. A "kérlek ne lopj" és az "utálom a tolvajokat" ("Please don't steal!!!" és "I hate thieves") feliratú hűtőnél balra. Egyenesen a "te molgen vagy?" felé ("Are you MOLGEN?" Egy hónap után jöttem rá, hogy ez a régi tanszéket jelöli, a Molekuláris Genetikát). Rálátás a város egy részére az üvegen át. Be a laborba. Jobb napokon a laborban melegebb van, mint az épületben, rosszabb napokon viszont hidegebb. És munka.