Ma (életemben először) olasz orvosnál jártam. A bácsi a telefonban kicsit mogorva volt, személyesen viszont annál kedvesebb. Elég kommunikatív próbált lenni velem... valamennyire sikerült is.
A vérnyomásom 130/70 volt izgalmi állapotban (igen, egy ágyon fekve olaszul makogva nem voltam a legnyugodtabb)... nade normálisan valószínűleg még ennél is alacsonyabb, amire Laci csak annyit mondott, hogy legalább sokáig fogok élni, igaz hamar meghülyülök... csak pozitívan, mindig csak pozitívan :)
Aztán a belvárosban a szemem láttára történt egy baleset... nem volt véres, de így is sokkolt. Egy kamionos ráfordult egy kisautóra, amit odébbtolt egy kicsikét. És előre láttam, hogy meg fog történni, mégse tehettem semmit. Juj de rossz érzés volt.
Héten munka, aztán hétvégén mostmár ideje szervezni az amerikai utunkat is.
Tegnap majdnem moziba is mentünk. Olasz moziba (itt semmit se adnak eredeti szöveggel és felirattal, mindent csak szinkronnal) :) Az Avatart szeretnénk megnézni, mert úgy hallottuk, ahhoz nem kell akkora nagy olasz tudás, mert nem a szöveg a lényeg. Nem volt rá jegy. Előtte meg nem lehet foglalni. Csak sorbaállni és vagy kapni, vagy nem kapni személyesen... majd még próbálkozunk.
Jövő héten pedig első ízben részt vehetünk egy "corso arrampicata"-n (mászótanfolyamon). Kíváncsi vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése