Első komoly nap, avagy Strasbourg 2. nap

Nos, ma volt minden.
Reggel felkeltem korán, hogy a poszteremet fel tudjam aggatni a helyére, meg tudjak netet nézni a 8.30-kor kezdődő előadások előtt. A poszterterem csak negyed 9-kor nyitott ki. De megtettem, feltettem.
Gyalog mentem 7 után. Klassz volt, nagyon friss a levegő, meg is ijedtem, mert fáztam. Itt már őszül. Viszont kár volt aggódnom.
Fél 9-kor előadások sora következett. Az előadóterem továbbra is borzalmas meleg és levegőtlen. Ott már nem fáztam.
Aztán volt délben poszterszekció. Másoké, nem az enyém. Igyekeztem végigjárni a temérdek posztert, amit kis termekben tömegesen helyeztek el, hely ott is csak szűkös volt. Jegyzeteltem, melyik tűnt érdekesnek.
A fotós továbbra is kiköpött Novák Béla. Én még ilyet nem láttam. Ahogy az alsó ajkát lebiggyeszti. És ma megnéztem, még a szeme színe is világos :) Talán kicsit vékonyabb a karja, de nem észrevehető a különbség. Nem lehet, hogy van egy francia testvére?!
Aztán volt előadó, akinek besípoló, recsegő és gerjedő mikrofonja fullasztotta nevetésbe az előadását. Szegény.
Aztán bátorkodtam lepaktálni a magyar csapattal. Leszólítottam Norbit (SOTE), aki bemutatott Andrásnak (Pécs), meg Ahmednek (egy egyiptomi srác, aki szintén egyedül érkezett, mint én és hozzájuk verődött), meg Krisztinának (SOTE). Aztán a pultnál adtak nekem ingyen busz meg villamosjegyet, amit kihagytak a csomagomból véletlen. És egy amcsi lány (illetve puerto ricoi) állt mellettem, vele is összeismerkedtem. Mint kiderült, ő is azon ritka emberek közé tartozik, aki élvezheti a CIARUS nevű szálláshely adta örömöket. A többiek mind egy másik koliban kaptak helyet. Az se jobb állítólag.
Tehát már nem magányosan telt a napom.
Az előadások során nem sok hely van a padban. Szenvedek a hátfájással, lábpakolgatással. Nem egyszerű. Ma sikeresen percekig simiztem egy előttem ülő srác fenekét. Csak a hosszabb fészkelődése döbbentett rá, hogy nem a padot simizem, hanem őt. Majdnem elröhögtem magam. Utána már csak egyszer vágtam szegényt fenéken :) Később a kolis sorstársam révén őt is megismertem (mármint bemutatkoztunk, meg előtte a poszteremnél is kérdezett, de erre a simis incidensre nem tértem ki :)) Szóval a srác szlovák, de vhol máshol tanul; akiket ő ismert azok egy cseh és egy amcsi lány... szóval a kör itt be is zárult. Ennyire futotta a mai napomból. "Smúzingolok". A magyar srác már az idős nagy neveket is megmutogatta nekem (messziről), hiszen sosem volt lehetőségem a cirkadián bagázst megcsodálni élőben. Tudom, hogy a német nagyfej mindig megmondja a frankót, hogy egy másik öreg elvarázsolt egy személy...
Nah meg még poszterszekcióra is jutotta nekem 4-5.30-ig. Ez a tömegben izzadást és folyamatos ordítást jelentette. Zaj volt. Teljesen elment a hangom a végére. Elvileg van egy csomó poszterdíj, meg bizottság, azonban hozzám senkise jött oda (közülük. Más érdeklődők akadtak). Így már emiatt is kizártnak tartom bármiféle jogosultságomat. Az érdeklődők aranyosak voltak. Tetszett nekik, hogy számítógéppel jósolgatok és milyen érdekes és hasznos is ez.
Az ebéd egy állófogadást jelentett. Nem laktam jól. Az esti főelőadásnak csak úgy végeszakadt és a kolis sorstársammal jöttem vissza. Együtt vacsiztunk, nekünk itt ez jár, mások a belvárosban esznek vmit. Biztos hangulatosabb és finomabb. De ez sem olyan rossz. A lány (Melissa) még nem járt Európában. Még Strasbourgból se látott semmit, a bőröndjét elhagyta az Air France. Ma hozták meg neki ide. De holnap remélem, a többiekkel együtt ki tudunk mozdulni vhova a városba, este megnézni Strasbourgot. Aztán lehet, pénteken a lánnyal várostnézek, vagy szerdán az Európa Parlament után. Nekem még hiányzik a Petite France rész, ahogy már említettem.
Najó, mára ennyi elég is belőlem. Holnap is lesz nap.