Na tessék

Már írtam, hogy beköltözésünkkor rámtelefonált a Comune, hogy tegyem ki a nevünket mindenhova (egészen pontosan a postaládára, a kaputelefonra, majd a bejárati ajtó kaputelefonjára (csak a lakásról hiányzik, de ott senkinek sincs furcsa módon...).
Én szépen gondosan kinyomtattam a nevem, gyönyörűen beceluxoztam, hogy ne ázzon el, kipreparáltuk a helyéről a névtáblatartó műanyagot. Tetszett, megnyugodtam és a vigili is megtalált.
Erre tegnap hazaérünk és ki van az össze cserélve. Persze a nevem elírva, lesatírozva...
Most így jobb?! Kérdezem én. OK, így ugyanaz a betűtípus, mint a lakók 60%-ának (még csak nem is mindnek), de ez így szebb? Hát marha csúnya :(
Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a postaládának a műanyagját Lacinak is fél óráig tartott kiszednie, és a cserélgetést végző személy persze erre nem vette a fáradtságot... jellemző. Olyan félmunka, nem precíz, de most boldog. Én meg kezdhetem az egészet előről, mert azért kiröhögtetni nem hagyom magam :(

A jó hír: holnap megyünk haza. Az idő is látszólag nekünk kedvez, a nagy fagyok után és előtt megyünk. Érik már az a téli gumi elég rendesen...

Perché? Miért is?

Rendőrség

Tegnap éjjel (hajnal) 5-kor csengettek. Felriadtunk, majd hallottuk, hogy csak téves, mert a szomszédhoz jöttek. Legalábbis oda többször is nyomták, majd be is engedték... Reméltem, nem a vigilik ellenőriznek ilyen hülye időpontban.
Aztán ma hiába van szombat, úgy döntöttem, időben kelünk és bejövünk a centerbe. Az óra riasztására felébredtünk, de inkább még aludtunk egy órácskát. Aztán amint felkeltünk, felöltöztünk, reggelihez készülődtünk álmosan, csengettek (szombat fél 9)... most a "vigili" volt az.
Látta rajtam a frissen ébredés jeleit és meg is kérdezte, hogy rosszkor jött-e, vagy szabad-e. Persze, szabad.
Majd elkérte a személyimet, megkérdezte hány szoba van, egyedül lakom-e és mit csinálok. Mondtam, hogy Lacival. Ő nem kérdezte, hogy kicsodám Laci (szerintem nem is feltételezte, hogy férjnél vagyok ilyen fiatalon... ez ugyebár Olaszország). Majd megkérdezte, az ő lakcíme is itt van-e. Én mondtam, nem. Erre olyan tanítóbácsisan elmondta, hogy hát ha huzamosabb ideig lesz itt, akkor lehet, hogy át kell jelentkeznie, mert ezt így kellene csinálni talán... Mi meg mondtuk, hogy elég gyakran jár haza, ingázik, meg amúgyis anno kérdeztük és azt mondták, nem szükséges, meg EU... erre vállat vont a kedves bácsi, akkor jólvan így. Mosolygott egyet és mondta, hogy "jó, akkor őt nem írom be" (bár ezt a mondatát nem tudom, sikeresen értettem-e meg, vagy csak félrehallottam :)). Majd bocsánatkérések, köszöngetések és mosolygások közepette távozott.
Nah ennyire komoly dolog ez itt kérem szépen.

Péntek

Ma reggel korán beértem a munkahelyre. A buszról leszállva mosolyogva köszönt rám a center takarító nénije, aztán meg a közeli pizzás is üdvözölt. El sem hiszem, hogy már több, mint két éve itt élek.
Mosolygós reggel után megint mosolygok. Péntek van. Hétvége jön. Ráadásul visszakapjuk a nyáron elcsent egy óránkat :) Már csak azt kell eldöntenem, hogy ez azért szerencsés, mert egy órával több időm jut a határidős munkámra, vagy mert egy órával többet alhatok...

Tegnap vettem "mapo"-t. Valami más neve volt a boltban. Momo... nem emlékszem. A grapefruit és mandarin ötvözete. Nekem ízlik. Igazából pont olyan, mint egy mandarin, csak zöld. Így néz ki:

Gáz

Tegnap reggel jöttek hozzánk a gázszerelők. Szivárgott ugyanis a csap alól (tűzhely felől).
A két munkásember meg is jelent és a gázszivárgás helyének a "legbiztosabb" meghatározását választották: öngyújtóval keresgéltek a csövek között... én tátott szájjal néztem és kérem, aki tudja, hogy miért így csinálták (és miért nem robbantunk fel), az ossza meg velem. Köszönöm.

Benyomások

Ma reggel 10 perc alatt sétáltunk le a belvárosba. Jó helyen lakunk :)
Aztán az éjszakákat is végigalusszuk, reggelente szinte magunktól ébredezünk. Jó ez így :)
Felfedeztük, hogy estig nyitvatartó pékség van a közelben és egy kis bolt is, ami 7-ig nyitva van. Nagy szó ez itt :)
Tegnap kicseréltük a névtáblákat az én nevemre. Aki netán Lacit keresné, az csak megismeri az én nevemet is. Persze az ex-lakók ma írtak egy emailt, hogy ne szedjük még le a nevüket (egy hete elköltöztek lassan és pont másnap írnak, amikor leszedtük...). Szóval ma a postaládára majd kiragasztjuk ideiglenesen az övéket is. Ha posta érkezik netán.
Sok a munka. Hajrá.

Újra "itthon"

Alig tértem vissza Olaszországba, folytatódik minden úgy, ahogy "kell".
Most telefonáltak a Comunétól, hogy kiragasztottam-e már a csengőmre meg postaládámra a nevemet?!... Közölni próbáltam olaszul, hogy nem, még nem. Odáig sajnos nem jutottam nyelvtudásom segítségével, hogy de csak tegnap fejeztük be a költözködést és hát nem igazán az volt az első, hogy névtáblát cseréljünk.
Aztán a hölgy kérdezte, hogy otthon vagyok-e. Én közöltem, hogy most dolgozom. Erre kérdezte, hogy de mikor vagyok otthon, mert mennének a "vigilik" (a rendőrség). Én erre mondtam, hogy most dolgozom. Kérdezte a néni, hogy meddig. Mondtam, hogy 6 után leszek otthon. Kérdezte: De reggel nem vagyok otthon? Vagy hamarabb, mint hat? Erre megintcsak közöltem, hogy dolgozom. Erre kérdeztem, hogy de mikor kellene otthon lennem? (gondoltam, persze, otthon maradok én, ha megmondja, mikor és nem csak feleslegesen ülök ott napokig). Erre mondta, hogy neeem, nem kell, csak hogy mikor leszek otthon? Mert mennek a vigilik. Én kérdeztem, hogy most mennek? vagy ma? Neeem. Akkor holnap? Neeem, valamikor. Lehet, hogy csak jövő héten. De feltétlen tegyem ki a nevem.

Jó. kiteszem a nevem. És igen, vannak, akik dolgoznak napközben (többet, mint egy hivatalban a megszokott 2-3 óra), és igen, anno kérdezték, hogy mikor költözök be és közöltem, hogy csak 2 hét múlva és igen, mondták, hogy majd jönnek a vigilik, dehát azért mondtam el régebben, hogy csak 2 hét múlva leszünk ott, mert valóban csak most kerültünk egyenesbe. És mindenki csak legyintett, hogy jó, nem olyan sürgős ez.

(a vigili csak azt ellenőrzi, hogy ott lakom-e, ahova bejelentkeztem és hogyan lakom ott)

Fotók a lakásról

Íme a bejárati ajtó. Na erre a 2 éves "szép" színű kanapére fogunk venni jó kis takarót.Az asztalon az itthagyott virágok sorakoznak, kicsit mostmár sok nekem ez a zöldségmennyiség.
Függöny nincs. Majd lesz. Muskátlik fagy elől bementve. Időszakos megoldás.
Fürdő


Háló

Az óriás-erkély a mentával
környék
és Bondonével a kilátás
az előző lakó ribizlibokra
Ablak a teraszon (!) Na ez vicces :D
Utólagos bocsánat a rosszul retusált fotókért. Tegnap este birizgáltam ezeket is meg a heidelbergieket is és csak most látom friss fejjel, hogy nem lettek túl jók néhol... ezzel kell most beérni :)

Költözés

Laci sikeresen teljesítette a feladatot :) Szombaton már új helyen aludtam. Vasárnap pedig teljes mértékben rend lett. Kicsit zsúfoltabb, mint amikor óriás-nappalink végében dugdostuk a cuccainkat, viszont otthonos, aranyos, mostmár rendezett és tiszta.

Az előző lakó hagyott itt virágokat. Nos hát a koliban elférő virágok már eleve problémát okoznak kicsit itt is, erre bővült a csapat vmi fűszernövényekkel és egy ribizlifával(!).Persze cserépben, kiültetésre várva... megpróbálom kideríteni, miféle növények maradtak itt, aztán vagy adok nekik esélyt, vagy nem. A konyhapult kicsi (deaz amott sem volt nagy). Az ágyakat is sikerült Lacinak mérnöki gondolatok útján átcsavarozni és összetolni. Tetszik nekem itt lenni :)

Mivel nincs bérletem, szerintem holnap reggel felsétálok Povoba. „Kis” testmozgás ;)

A garázs az nagyon necces... percekig tart beállni, ráadásul én nézni sem bírom, ahogy Laci centikről centikre tolatgat... borzalmas konstrukció. Aki ezt kitalálta... nagyon féltem az autót. Én biztosan nem fogok oda be vagy onnan kiállni, az fix.

A volt lakó hagyott itt egy TV-t is nekünk. Egyenlőre csak a baj (meg a helyfoglalás) van vele, de van DVD lejátszóhoz csatlakozója, így lehet, hogy megtartjuk és kihozzuk otthonról a sajátot... ezen még gondolkodunk. Meg hogy a mikrót hova fogjuk tenni... oké, egy nap után azért még az embernek van min törnie a fejét. De egész gyorsan berendeztük. Egyedül a ruhásszekrényben uralkodik még káosz, de idővel az is eloszlik.

Hétfőn újra nap lesz. Munka, teendők...

EMBO kurzus vége

A kurzus Heidelbergben lezajlott. Szerencsésen hazaértem. A Brenneren szakadt a hó. A vonatútra megvettem a Da Vinci kódot és azt olvastam. Fotók:

a csodaszép bauhaus hotelről nem készítettem fotót. Ez csak a környéke:Aztán a belváros és egy kis csapat.








a kastély


















gyógyszertár
desztilláló készülék
a templom belülről
és az ablaka
csütörtöki közös vacsi
szobatársam
csoporttársam
reggelizőtársam
és mások