Alig tértem vissza Olaszországba, folytatódik minden úgy, ahogy "kell".
Most telefonáltak a Comunétól, hogy kiragasztottam-e már a csengőmre meg postaládámra a nevemet?!... Közölni próbáltam olaszul, hogy nem, még nem. Odáig sajnos nem jutottam nyelvtudásom segítségével, hogy de csak tegnap fejeztük be a költözködést és hát nem igazán az volt az első, hogy névtáblát cseréljünk.
Aztán a hölgy kérdezte, hogy otthon vagyok-e. Én közöltem, hogy most dolgozom. Erre kérdezte, hogy de mikor vagyok otthon, mert mennének a "vigilik" (a rendőrség). Én erre mondtam, hogy most dolgozom. Kérdezte a néni, hogy meddig. Mondtam, hogy 6 után leszek otthon. Kérdezte: De reggel nem vagyok otthon? Vagy hamarabb, mint hat? Erre megintcsak közöltem, hogy dolgozom. Erre kérdeztem, hogy de mikor kellene otthon lennem? (gondoltam, persze, otthon maradok én, ha megmondja, mikor és nem csak feleslegesen ülök ott napokig). Erre mondta, hogy neeem, nem kell, csak hogy mikor leszek otthon? Mert mennek a vigilik. Én kérdeztem, hogy most mennek? vagy ma? Neeem. Akkor holnap? Neeem, valamikor. Lehet, hogy csak jövő héten. De feltétlen tegyem ki a nevem.
Jó. kiteszem a nevem. És igen, vannak, akik dolgoznak napközben (többet, mint egy hivatalban a megszokott 2-3 óra), és igen, anno kérdezték, hogy mikor költözök be és közöltem, hogy csak 2 hét múlva és igen, mondták, hogy majd jönnek a vigilik, dehát azért mondtam el régebben, hogy csak 2 hét múlva leszünk ott, mert valóban csak most kerültünk egyenesbe. És mindenki csak legyintett, hogy jó, nem olyan sürgős ez.
(a vigili csak azt ellenőrzi, hogy ott lakom-e, ahova bejelentkeztem és hogyan lakom ott)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése