VV burocrazia italiana - káosz

A mai napom 1 centtel indult. Mivel lejárt a bérletem, reggel egy kis sétával közelítettem meg a belvárost és a trentoi önkormányzatot (Comune). 8 órakor néztem a dugót, a munkába igyekvő, nyüzsgő embereket. Menet közben utamba került egy eurocent. Túlsiettem rajta, persze majdnem bűntudat is ébredt bennem, hogy fel kellett volna vennem, hiszen ki a kicsit nem becsüli... de inkább igyekeztem pontot tenni a bürokratikus kálváriám végére.
Beléptem, sorba álltam, természetesen a néni, aki csütörtökön olyan készséges volt és azt mondta, pénteken mindent elintéz nekem és hétfőn menjek vissza, nem volt. Viszont mikor elkezdtem mondani, miért is jöttem, azonnal képben volt mindegyik ügyintéző. Csak annyit mondtak, hogy megkérdezték a főnöküket és a biztosítás, amit kifizettem (amit kifizettetett velem a bevándorlási hivatal (nevezzük nevén a vétkes hivatalt: Cinformi)), arra ők nem tudnak nekem papírt kiállítani, mert ez egy vmi olyan bűvös biztosítás (kérdésemre, mi is az, amit fizettem, mindenki kitérő választ adott), ami nem elég, ami erre nem jó, de ők nem tudják, miért ezt adta a Cinformi, menjek vissza hozzájuk. Na ekkor egy rettentő feszült szál elpattant. Beindult a személyemmel elkövetett ide-oda ping-pongozás egyik helyről a másikra. Persze ez több okból is kiakasztott. 1. ezt csütörtökön is közölhették volna, vagy legalább annyit, hogy pénteken menjek vissza és akkor egy napot megspórolok 2. befizettem egy biztosítást, amit nem fogadnak el 3. menjek vissza oda, ahol már 2-szer jártam, ahol már 3-an látták a papírjaimat és akik semmi hibát nem találtak, sőt ők mondták meg, hogy ezt kell tennem. És akkor kérdezzem tőlük(!) meg mégegyszer, hogy valóban jót mondtak-e, mert ez így "non va bene" (nem jó)?!
Naneee, ekkor azért nyomatékosítottam a hölgyben, hogy de én ott voltam már 2-szer (és a Comunénél is már másodszor jártam), és ők adták a papírokat, de mi a francot tudok kezdeni azzal, amit eddig csináltam, és ami ennél aggasztóbb, hogyan tudom visszaszerezni a kezeim közül kicsúszott 180 eurót?! Erre közölte, hogy ő erről nem tud semmit, erről a Cinformit kell kérdezni, de hogy az ő főnöke beszélt a Cinformi főnökével és hogy majd vmi történik, hívjam fel a Cinformi főnökét. És kezembe nyomott egy nevet telefonszám nélkül. Köszöntem és buszra szálltam.
A munkahelyen az első utam az adminisztrációs csapat ilyen ügyekért felelős leányzójához vezetett. Közöltem vele, szükségem van a segítségére, mert ez és ez történt. És telefonálni kellene, akármilyen udvariatlan is (ugyanis múlt héten, amikor gyanús volt, hogy egy csekket kell fizetnem és ennyi, akkor megkértem a lányt, hívja már fel a kedvemért a hivatalt, de azt mondta, hogy ott mindig olyan udvariatlanok...), szóval hogy SOS, hívni kell, mert van 2 napom elintézni azt, amiről fogalmam sincs, mi. Egyrészt, mert én közöltem a Comunenél is, hogy nem értem most se, mi az ügyintézés menete, kértem, világosítsanak már fel arról, amire nem adtak választ, másrészt nekem dobálóztak már tartózkodási engedéllyel meg Questuraval (rendőrség), mikoris én EUs vagyok és totál értelmetlen, mit akartak velem elintéztetni... másrészt egyik adott papírt, amit a másik nem fogad el és pingpongoznak velem innen oda és onnan ide.
Giulia fel is hívta a bevándorlási hivatalt. Sikeresen megtalálta a főnökét is. Aki természetesen hallott az esetről. És hogy ki volt az ügyintézőm (mindenki az ügyintéző nevére volt kíváncsi múlt héten is, pedig nem mutatkoznak be senkinek soha a "pultos nénik"!? max egy ablaksorszámot tudok mondani). Azok után, hogy hallottam a múltkor horvátul telefonálni a bizonyos első ügyintézőmet és láttam az asztalán a Splites képeslapokat, mondtam, hogy valószínűleg egy horvát hölgyről van szó. Brava, megvan, hurrá. Majd visszahívnak.
Vissza is hívtak. Hogy mindent elintéztek, menjek vissza a Comunehez, ahol el kell fogadniuk a papírjaimat. "Kivételt tesznek velem ezesetben" és hiphiphurrá örüljek nekik, hogy így elnézik és nem kell minednt előről kezdenem.
Buszra szálltam, irány a Comune. Bementem. Az ügyintézők rámnéztek és kérdés nélkül beszippantották az összes előre kitöltött dokumentumomat. Kivéve az egyiket, mert azt hibásan adták ide (ki gondolta volna?!). Egy lakásszerződést, egy semmit se kértek. Szerintem nem mertek. Ami vicc, mert az egésznek csupán ennyi lett volna a lényege. Az egyik papíron feltüntettem Lacit is. A hölgy kérdezte, hogy tudok házassági papírokat mutatni? Mondtam, hogy nem. Erre fogta és zavartan mosolyogva kihúzta Laci nevét a papírjaimról, hogy akkor inkább nem is vagyok férjnél (?! ja ezeket a papírokat ennyire fontos kitölteni?!). Aztán közölték, hogy Cinformi elszúrta (miközben a Cinformi szerint a Comune változtatott az eddigi "szabályokon" és el kell fogadniuk azt, amim van), de ők (a Comune) (nagyvonalúan) elfogadják. Álljunk csak meg egy szóra. Hogy működhet egy hivatal hivatalosan, ha nem is feltétlen szükséges a megfelelő hivatalos irat, mert végül csak kiadtak nekem mindent, miközben előtte szivattak és ötödszörre jártam dolgaim után? Ők olyan roppant kedvesek voltak, hogy mikor megkérdeztem, hogy de akkor most ez a biztosítás ez mire is jó és hogy lesz nekem egészségügyi ellátásom itt Olaszországban, vagy hogy akkor ez nem volt igazából szükséges és kiszórtam a pénzt, vagy világosítsanak már fel, mi is történt?... erre csak annyit válaszolt a hölgy, hogy hát ez a biztosítás ez nem jó erre és ez csak sürgősségire jó és ezt nem fogadják el és hogy nekem vmi drágábbat kellett volna fizetnem és fél attól, hogy majd az egészségbiztosítás intézésénél kell majd külön fizetnem és hogy de ő ezt nem tudja pontosan, hogy mennyi, vagy mi is ez, blablabla. És kezembe nyomott egy (újabb) telefonszámot. Sanitaria (az itteni SzTK, vagy minek is nevezzem, EÜ biztosító, tudja a fene micsoda). Érdeklődjek náluk... KÖSZÖNÖM.
És akkor ezek az egymásra mutogató, vmit nagyon elszúró, de felelősséget semmiért nem vállaló undorító olasz hivatali emberek kezembe nyomtak egy papírt, hogy fizessek. 14.62 euro illetékbélyeget (mindezért, amit ők itt intéztek). Én matattam a pénztárcámban "monetta" (apró) után. pontosan 14.61 euróm volt apróban. Pont az a földön felejtett egy centes hiányzott volna ahhoz, hogy a történet kerek legyen. Itt állok most mások által elbénázva, ablakon kidobott pénzzel, olasz lakcímmel, egészségügyi ellátás nélkül, ahol a part szakad. VIVA ITALIA. Szeretlek.