Bürokrácia - leghosszabb bejegyzés, végén egy kis vidámság

Ez a hét is eltelt. Megkezdődött az olasz tanfolyam, amit kifejezetten élvezek. Viszont az időmet leginkább a hírhedt olasz bürokrácia vagdossa darabokra.
Az egész talán ott kezdődik, hogy be szeretnék vándorolni, itt szeretnék tartózkodni és lakcímemet is áthelyezném. Ugyebár rövid időn belül költözünk. Emiatt kell ezeket elintéznem.
Az a szomorú igazság, hogy EU ide vagy oda, senki semmiről semmit nem tud igazán és van egy olyan sejtésem, hogy ugyanazon a procedúrán kell keresztül caplatnom, amin sok más külföldi...
Voltam a bevándorlási hivatalban, ahol NEM BESZÉLNEK ANGOLUL (mondjuk 2 év itt tartózkodás után egyáltalán nem lepett meg). Úgy terveztem, hogy elmegyek a szükséges papírokkal, kivárom a sorom és kapok pecsétet és aztán az önkormányzatnál is átiratkozom trentoi lakossá és aztán igénylek (fizetek) egészségügyi ellátást is. Nade. Bementem a hivatalba, téptem egy sorszámot. Trükkösen a fogadási idő előtt mentem, így sem én voltam már aznap az első. Szóval volt sorszámom, szólítottak, ahol elmakogtam miért is jöttem ide, majd megkérdezték, angolul beszélek-e, azt feleltem, igen, majd téptek egy másik masinából egy másik sorszámot a számomra. Leültem, kivártam, míg szólítottak, egy nénihez kerültem, aki (természetesen) nem beszélt angolul. Viszont a kedvemért vki fiatal lányt vmi hátsó irodából szerzett nekem. Na ő egész türhetően fordított. Aztán megmutattam a papírokat és jött a rácsodálkozás. Ahhoz, hogy rezidenciát kapjak, kötelező egészségbiztosítást fizetnem. Viszont a közegészségügybe csak akkor léphetek itt be, ha van rezidenciám, így a kör ott látszott bezáródni, hogy magánpénztárnál fizetek egy évet és aztán mehetek a másik hivatalba. A néni és a lány elmagyarázták, hogy a papírjaim rendebn vannak, viszont ezt a csekket és erre a számra és ennyit fizessek be a postán (igen, rákérdeztem többször, hogy a postán? és hogy nem kell bemennem sehova? és hogy akkor ezzel rendben vannak a papírjaim és mehetek a "comune"be?). Aztán bár a lány úgy gondolta, lehet, mehetek a csekkbefizetés után egyből a másik helyre, a néni nyomatékosította, hogy oda csak azután lehet menni, hogy itt ők adnak nekem igazolást, hogy itt voltam. Jó, rendben. Persze előtte egy óráig tanakodtak, mi legyen azzal, hogy eus vagyok, hogy kártyám van, hogy diák vagyok, stb. És persze az (egyetlen) ember, aki mindent tud ("Gabriela) ma "kivételesen" nincs bent, de akkor telefonszám... szóval minden ment a maga olaszos (ámbár Olaszországhoz képest gyorsnak tűnő) módján.
Aznap befizettem a csekket a postán (amiről a centerben is kérdezősködtem, hogy ez így normális-e, hogy csak egy csekket kell befizetnem), visszamentem a hivatalba, téptem sorszámot, majd téptek még egy sorszámot, vártam. Közben egy brazil srác eus felmérést is végzett velem, amiből leginkább az derült ki, hogy ő Mesianoban anyagtudományin csinál doktorit (ahol Laci is dolgozik). Mindezt olaszul :) Egészen sokat fejleszt az irodában kommunikálás. Bár azért még egy nyelvvizsga nem lenne meg :) (apropó nyelvvizsga, kezdek arra az elhatározásra jutni, hogy bár terveimben nem szerepelt, nyáron megpróbálok nyelvvizsgát tenni olaszból. de ez a jövő kérdése még).
Aztán másik ügyintéző nénihez kerültem, aki először azon vágódott hanyatt, hogy hogyan voltam képes egyáltalán létezni anélkül, hogy átjelentkeztem volna. Közöltem vele, hogy igen, ez EU és igen, diák vagyok és igen, koliban laktam és igen, 90 napon belül bőven mindig hazautazok. Megkérdezte, mikro voltam utoljára és a múlt hétvége hallatán teljesen megnyugodott. Aztán azokban a papírokban talált majdnem kivetni valót, amiket tegnap már elfogadtak. Mivel nem tudta, mi a teendő, meg kellett kérdezni "Gabrielat", aki "kivételesen" szünetet tartott. Aztán áldását adta a papírjaimra, a nő látta a befizetett csekkmásolatot, hibát nem talált. Pecséteket nyomott mindenre, amire csak lehetett. Én naívan megkérdeztem, hogy ezzel a biztosítási csekkel hogyan vagyok én itt igazolva, ha vmi bajom lesz, megbetegedek, hogyan lesz ebből orvosi ellátás. A hölgy közölte, hogy ez arra nem jó, mert az általános orvoshoz nekem a "Sanitariaba" kell mennem és ott kell igényelnem és fizetnem érte és ott adnak vmi kártyát... na itt már elvesztettem a fonalat.
Végül csütörtök lévén a hivatalok délután is nyitva tartanak, ezért bepróbálkoztam a Comunevel még aznap. Beértem, rövid sorok álltak. Meglepő csend honolt. Hatalmas piros betűkkel volt kiírva vmi, amit nem értettem. Névtáblás fiatal srácokat próbáltam megkérdezni, mit jelent ez angolul. Persze nem beszélnek angolul. Egy lány jött a segítségemre (mezei polgár), megállapítottuk, hogy be kell állnom a sorba.
Sorbaálltam. Fifikásan a center adminisztrációján érdeklődtem előtte és Giulia adott nekem papírokat, hogy mire számítsak, szótárazzam ki, stb. Sorra kerültem. A hölgy extra kedves volt, ám gyorsan és halkan beszélt olaszul (csak olaszul) hozzám. Közölte, hogy a lakcímváltoztatáshoz vmi letelepedési procedúrát kell véghez vinnem (amiről előtte más nem szólt nekem semmit) és a kezembe nyomott 6 különböző papírt, hogy üljek le és töltsem ki. Persze minden formális olasz nyelven. Én ott ültem, körülöttem jót álltak magukért a névtáblával ellátott fiatal diákok, gondoltam, megkérdezem őket, hogy "itt dolgoztok"? Erre egy odabiggyesztett elutasító "NEM" volt a válasz. Csak hagyjam már őket békén, ők inkább csendben állnak hivatali névtáblával körülöttem. Ekkor már nagyon fáradt voltam és kellőképpen szívemre vettem az udvariatlan válaszukat, így csak álltam és néztem és mondtam, hogy én akkor nem tudom kitölteni, mert nem értem. Kétségbeesésemet az ügyintéző hölgy törte meg, aki közölte, hogy ezt a csekket ő nem tudja elfogadni. Mondanom se kell, megijedtem. Egy évre előre kifizetett egészségbiztosítás összegéről van szó. Én bociszemekkel néztem rá, hogy dehát nekem ezt adták a másik hivatalban. Erre kezébe nyomtam a papírokat, amiken információ volt erről a dologról olaszul. Mint kiderült, a másik hivatal vmit nagyon elszúrt, ugyanis egy olyan biztosítást adott nekem, ami max 90 napig itttartózkodókra vonatkozik. És hogy a hölgy ezt nem ismeri és hogy neki vmi hivatalos forma, igazolsá kell erről az egészről, meg normális regisztráció, nem csak a csekk. Én mondtam neki, hogy kérdeztem, hogy valóban elég-e a postán befizetni és a másik hivatal dolgozói váltig állították és hogy másnap a másik ügyintéző sem talált ebben a csekkben kivetnivalót. Aztán mondtam neki, hogy nekem furcsa is volt és rá is kérdeztem, mit kell tennem azért, hogy legyen itt házi orvosom és ők azt mondták, menjek a Sanitariaba... Erre a hölgy közölte, hogy dehát egyáltalán mér ide jöttem, mert nekem a Questuranál (rendőrség) kellett volna kérnem vmités csak azután lehet biztosítást intézni, meg orvost keríteni egy másik hivatalban... Látta rajtam, hogy a tekintetem (és az olasz makogásom) segítségért kiált. Megnyugtatott, hogy bár már a másik hivatal bezárt és nem tud velük beszélni, ő másnap felhívja őket és megkérdezi, mi is ez és mindent elintéz és ne aggódjak (mintha vmi olyat is mondott volna, hogy egyben akkor egészségügyi kártyát is igényel nekem, meg a rendőrségnél is intézkedik, bár lehet, ezt csak lelki szemeim előtt hallottam).
Szóval most teljes a kétségbeesés. Lelki erőt gyűjtök a hétfői napra, amikoris vissza kell baktatnom reggel a Comunehez és bízva bízom abban, hogy a néni mindent elintézett és nem kell másik hivatalt látogatnom és végre kapok rezidenciát és végre költözéskor be tudom diktálni a gázosoknak/vizeseknek/... a nevem és hivatalosan is elfoglalhatom leendő kislakásunkat. Persze vasárnap lejár a buszbérletem is és szerdán utazok Heidelbergbe. Úgy szép az élet, ha zajlik.

Tanulság: igenis, két évig boldogan éltem, mivel adómentes szférába esek és szinte csak itt tartózkodom és tanulok és a kutyát nem zavart, hogy nincsennek papírjaim. Tisztában vagyok azzal, hogy ezekután is ugyanolyan módon fogom itt tengetni az életem. És leginkább azt érzem, hogy az olasz bürokráciát nem képes kikerülni az EU. Én sem. Valahogy így (a 3. percnél):



Visszanézve a videot döbbentem rá, hogy gyakorlatilag az összes tipikus esettel volt már dolgom itt :) A repüléstől kezdve a strandoláson át a bürokráciáig :D Annyira igaz ez a rajzfilm :D

Holnap dobozolunk, készülünk itthagyni ezt a helyet (mármint a kolit). Hurrá.