A minap reggel az utasoknak kellett útbaigazítani a buszsofőrt, hogy merre menjen, mert nem ismerte az utcákat, megállókat, útvonalakat, stb... El is kavart kicsit. Új srác lehetett, de azért próbakör nélkül beülni egy utasokat szállító járműbe és vezetni azt... Tudom, manapság a BKV sztrájkol, büdös, koszos, tömött, de nézze mindenki a jó oldalát: nem téved el :)
És jópár nap szmötyi után újra kisütött a Nap Trentoban :D
2010. január 27., szerda
2010. január 24., vasárnap
Fotók - Cima Undici
Előttünk az úticél, a hegytető
sípálya a kápolna mellett
jeges, művészies
1. rifugio (menedékház) karácsonyi díszei + Budapest arra
csücsül a Nap a hegyen
A csúcsnak hitt csúcs. De a csúcsnak hitt csúcson túl mindig van egy másik csúcsnak hitt csúcs... egy kirándulás alatt átlagban úgy 4-5 darab ;)
volt hó
A 3. menedékház és a sítúrások nyomai. Innen hótalppal mentünk.
megint művészkedtem
kilátás útközben
Abban a menedékházban már jártunk régebben ;) Keressétek a Bepi Zac via ferrata bejegyzés alatt.
Laci menet közben
Majdnem a csúcsról
A csúcs felé
panoráma a Latemar csoporttal
Val di Fassa és a Rosengarten
Ismerős? Piz Boé :)
A csúcs felé menet, háttérben a Sella csoport
Csúcson
Rosengarten és Pozza di Fassa
kicsi művészkedtem
hm...
szánkóval lefelé :)
sípálya a kápolna mellett
jeges, művészies
1. rifugio (menedékház) karácsonyi díszei + Budapest arra
csücsül a Nap a hegyen
A csúcsnak hitt csúcs. De a csúcsnak hitt csúcson túl mindig van egy másik csúcsnak hitt csúcs... egy kirándulás alatt átlagban úgy 4-5 darab ;)
volt hó
A 3. menedékház és a sítúrások nyomai. Innen hótalppal mentünk.
megint művészkedtem
kilátás útközben
Abban a menedékházban már jártunk régebben ;) Keressétek a Bepi Zac via ferrata bejegyzés alatt.
Laci menet közben
Majdnem a csúcsról
A csúcs felé
panoráma a Latemar csoporttal
Val di Fassa és a Rosengarten
Ismerős? Piz Boé :)
A csúcs felé menet, háttérben a Sella csoport
Csúcson
Rosengarten és Pozza di Fassa
kicsi művészkedtem
hm...
szánkóval lefelé :)
Cima Undici - 2550m - hótalpas túra
A szombati napunk a következőképpen telt: -9°C, 1100m szintemelkedés, 7 óra kirándulás. Vagyis egész nap a havon és a napsütésben hótalppal a lábunkon.
Az időjáráselőrejelzés jót ígért, útra keltünk reggel. Trentoban -2°C-kal indítottunk, de mire Val di Fassaba értünk, -8°C-ra le is hűlt. Ezzel itt mindig számolni kell. Legmelegebb mindig az Adige völgye.
10 órakor a Pozza di Fassaból elágazó kis völgyben kezünkbe vettük a ciaspolánkat (hótalp). A környéken síelők síeltek a szomszédos síparadicsomban, a parkolóban sítúrások, meg "snowboardtúrások" csatolták fel a felszerelésüket. A sítúrások ugye fókabőrt (ma már csak a neve az, amúgy műanyag) rögzítenek a sítalpak aljára és azon másszák meg a hegyet és a végén lesíelnek a hegytetőről. Olyat még nem is láttam, hogy snowboardosok is feltúráznak (bár ugye ők nem a snowboardon, hanem lábon) a hegytetőre, hátukon a boarddal és utána lesiklanak. Meg persze akadtak ciaspolások is (olyanok, mint jómagunk).
Szóval nekivágtunk a hegynek olyan 1400m körül. A ciaspola felcsatolását ameddig csak lehetett, húztuk, ugyanis sokkal nehezebb benne közlekedni, fárasztóbb és lassabb. Végül a 3. menedékháztól (2275m) lett rá nagyon erős szükségünk. Én bevallom, már rendesen elszoktam a túrásktól és sokkal kevésbé bírtam, mint Laci (ami normál esetben pont fordítva szokott történni). Bírtam én, csak sok pihenővel és lassabban. Bár utólag azért nem volt ez egy olyan kis könnyed túrácska (mint amilyennek a ciaspolás könyvünk írta. "Facile" hótalptúra... persze, persze, hogyne). Az előre elkészített szendvicseinket már rutinosan otthonhagytuk. Sebaj, volt nálunk sok tea, meg egy kis keksz.
Az út havas volt és gyönyörű. A Nap tűzött és a völgyet egyre magasabbról láttuk be, míg nem a végén nagy nehezen sikerült felérnünk a Cima Undici csúcsára, ahonnan körpanorámában elénk tárultak a Dolomitok. A jól ismert Piz Boéval a Sella csoportban, meg a Rosengartennel, meg a Latemar csoporttal, no meg ráláttunk a végén Val di Fassara is. Ekkor már 3 óra volt. A Nap egész nap alacsonyan haladt (lévén még mindig tél van) és 3 óra után már érezhető volt, hogy elbújóban van. Leértünk a 2. menedékházig és bizony kibéreltünk 2 szánkót (az errefelé nagy divat. Télen szánkókat tesznek ki és sokan csak addig sétálnak, pihennek egyet és aztán lecsúsznak :)). Szóval megragadtunk 2 szánt és mi is lesiklottunk a hegyről. Gyorsabb is volt és izgalmasabb is :D Épp sötétedésre értünk le. Kellemes nap volt.
A csúcs:
View Larger Map
Az időjáráselőrejelzés jót ígért, útra keltünk reggel. Trentoban -2°C-kal indítottunk, de mire Val di Fassaba értünk, -8°C-ra le is hűlt. Ezzel itt mindig számolni kell. Legmelegebb mindig az Adige völgye.
10 órakor a Pozza di Fassaból elágazó kis völgyben kezünkbe vettük a ciaspolánkat (hótalp). A környéken síelők síeltek a szomszédos síparadicsomban, a parkolóban sítúrások, meg "snowboardtúrások" csatolták fel a felszerelésüket. A sítúrások ugye fókabőrt (ma már csak a neve az, amúgy műanyag) rögzítenek a sítalpak aljára és azon másszák meg a hegyet és a végén lesíelnek a hegytetőről. Olyat még nem is láttam, hogy snowboardosok is feltúráznak (bár ugye ők nem a snowboardon, hanem lábon) a hegytetőre, hátukon a boarddal és utána lesiklanak. Meg persze akadtak ciaspolások is (olyanok, mint jómagunk).
Szóval nekivágtunk a hegynek olyan 1400m körül. A ciaspola felcsatolását ameddig csak lehetett, húztuk, ugyanis sokkal nehezebb benne közlekedni, fárasztóbb és lassabb. Végül a 3. menedékháztól (2275m) lett rá nagyon erős szükségünk. Én bevallom, már rendesen elszoktam a túrásktól és sokkal kevésbé bírtam, mint Laci (ami normál esetben pont fordítva szokott történni). Bírtam én, csak sok pihenővel és lassabban. Bár utólag azért nem volt ez egy olyan kis könnyed túrácska (mint amilyennek a ciaspolás könyvünk írta. "Facile" hótalptúra... persze, persze, hogyne). Az előre elkészített szendvicseinket már rutinosan otthonhagytuk. Sebaj, volt nálunk sok tea, meg egy kis keksz.
Az út havas volt és gyönyörű. A Nap tűzött és a völgyet egyre magasabbról láttuk be, míg nem a végén nagy nehezen sikerült felérnünk a Cima Undici csúcsára, ahonnan körpanorámában elénk tárultak a Dolomitok. A jól ismert Piz Boéval a Sella csoportban, meg a Rosengartennel, meg a Latemar csoporttal, no meg ráláttunk a végén Val di Fassara is. Ekkor már 3 óra volt. A Nap egész nap alacsonyan haladt (lévén még mindig tél van) és 3 óra után már érezhető volt, hogy elbújóban van. Leértünk a 2. menedékházig és bizony kibéreltünk 2 szánkót (az errefelé nagy divat. Télen szánkókat tesznek ki és sokan csak addig sétálnak, pihennek egyet és aztán lecsúsznak :)). Szóval megragadtunk 2 szánt és mi is lesiklottunk a hegyről. Gyorsabb is volt és izgalmasabb is :D Épp sötétedésre értünk le. Kellemes nap volt.
A csúcs:
View Larger Map
Kivilágított sípálya - Lagorai
A fotók, amik kimaradtak a múltkori bejegyzésből:
tehát a környék:
szép autó
naplemente
Laci várja a sötétet
és "eccolá" (íme)
tehát a környék:
szép autó
naplemente
Laci várja a sötétet
és "eccolá" (íme)
2010. január 22., péntek
Lagorai sí (Passo Brocon) - fotók
Előszöris egy régebbi fotómra hivatkoznék, hogy megmutassam, melyik hegyen is síeltünk tegnap előtt: FOTÓ
Ezen a fotón van egy csúcs a háttérben a bal oldalon. Na azon síeltünk :)
Íme. Laci és a hegycsúcs és a reggeli "csíkos pálya"
Ezen látszik a Cima d'Asta, amit már megmásztunk ;)
sípálya és a kilátás
a völgy
hát igen, mondom, hogy gyönyörű
felvonós-közös
ezen is én állok ott lent
Laci a sípályákon (felett).
Egy pár kép még a másik fényképezóvel is készült. Mondjuk egy kivilágított sípályás kép. De majd legközelebb.
Ezen a fotón van egy csúcs a háttérben a bal oldalon. Na azon síeltünk :)
Íme. Laci és a hegycsúcs és a reggeli "csíkos pálya"
Ezen látszik a Cima d'Asta, amit már megmásztunk ;)
sípálya és a kilátás
a völgy
hát igen, mondom, hogy gyönyörű
felvonós-közös
ezen is én állok ott lent
Laci a sípályákon (felett).
Egy pár kép még a másik fényképezóvel is készült. Mondjuk egy kivilágított sípályás kép. De majd legközelebb.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)