Harmadnap amint kitisztulni látszott az ég, célba vettük a Krisztus szobrot. Igaz, az volt az egyetlen hegy, amin még felhőpamacs pózolt, mi optimisták voltunk és sorbaálltunk a felvonóhoz. Felértünk és lábunk előtt hevert Rio. Tisztuló ég, itt-ott felhő és pára és a leírhatatlan kilátás. Én amikor fotón látok szépet, sosem hiszem el, hogy pont olyan. A fotó sokszor csal (főleg a turistáknak szólók) és leginkább hiányzik belőlük a környezet hatása. Rio viszont pont olyan szép élőben, mint ahogy azt a fotók alapján elképzeljük. A 32 fok, az a párás levegő, azok a hangok és illatok, csak még teljesebbé teszik a látványt.
A fogaskerekű a Tijuca esőerdőben meredeken vonul a hegyre. Az Atlanti Esőerdő maradványai. Fantasztikus hangok között nagy várakozással ültünk rajta. Kiszálltunk és felfutottunk azon a sok-sok lépcsőn, míg nem elénk tárult Krisztus háta. HATALMAS. A talapzatában kápolna van. És a kilátás...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése