Amiről még nem szóltam - Foz do Iguacu

Brazília. És ami kimaradt.
Az Iguazu vízesések. Az Ördögtorokkal. Párával és 38 fokkal. Csodálatos természeti élmény, aki egyszer Brazíliában jár, nem hagyhatja ki. Pillangók szállták az izzadságtól és vízpárától elázott bőrünket. Voltak ott majmok, meg koatik.
Florianópolisból busszal vágtunk neki Foznak. 14 óra éjszaka. Tömött, ezer éves buszon. Gyerekeknek ingyenes, bár helyet nem szolgáltatnak a számukra, így a szülők ölében feküdtek a hosszú úton. Nagyon sajnáltam őket. Amúgy az utazás nem volt annyira borzalmas, viszont rém hosszú és aludni nem igazán lehet a székeken. Túléltük :) A szállásunk és a későbbi látnivalók mindenért kárpótoltak minket. Egy "pousadaban" szálltunk meg, vagyis egy család által üzemelt szobában. Vadi új épületben (épp akkor bővíthették ki a vállalkozásukat), kedves emberekkel, finom reggelivel és a nemzeti parkhoz közlekedő busz megállójától egy köpésre. Így még aznap (kialvatlanul) nekivágtunk a brazil oldalnak.
A pénztárnál kérdezték, honnan jöttünk. Mi mondtuk angolul, hogy Magyarországról. Erre ötször visszakérdeztek, hogy de melyik országból jöttünk? Nem tudtuk sehogyse elmagyarázni a pasasnak, hogy igen, a mi országunkat így hívják. A szomszéd sorban várakozó argentín férfi segített és portugálul vágta rá, hogy magyarok vagyunk. A pénztárosnak még ekkor sem nagyon koppanhatott, amivel semmi baj nincs, hiszen tegye a szívére a kezét az, aki mindent tud mondjuk Dél-Amerikáról vagy Ázsiáról... szóval mi ezen egyáltalán nem sértődtünk meg, de kicsit hülyének éreztük magunkat, hogy mi hiába válaszolunk, csak nem adja ide azt az átkozott belépőt. Végül kolleginája segítségével sikerült megoldania a problémát :) Aztán a jegykezelők is megkérdezték, hogy Magyarországon vajon angolul beszélünk-e. És úgy általában, aki hallotta, hogy magyarok vagyunk, mind ránkcsodálkozott és nagyon elismerően nézett ránk, hogy olyan messziről? Noha én biztos vagyok abban, hogy pontosan fogalmuk se volt, hol is van Magyarország. Azt sejtették, hogy jó messze és így máris kicsit különlegesnek számítottunk :)
A park területén "ingyenes" busz jár és egy rövidke séta után elénk is tárult a vízesés leglátványosabb pontja: az Ördögtorka. Magával ragadó és leírhatatlan. Nem hittem, hogy valóban ekkora sokkot jelent látni. Úgy gondoltam, hogy OK, vízesés, meg nagy, meg szép, de ennyi... és mégis, igenis, azt mondom, ezt mindenkinek látnia kell. Ahogy a víz robaja mindent elnyom. Ahogy a folyón besétálsz és beterít a vízesés párája. Csurig ázol és ha lenézel, sebesen ömlik a víz. Tényleg lenyűgöző. Látni, ahogy a víz egyenesen a felhőket táplálja, mint egy híd az ég és a föld között. A nap végén még egy kis vihar is elkapott, de nem bántuk. Nagyon klassz szállásunkon pihentünk az esőben.
Másnap a szálláson lefoglalt taxis vitt át minket Argentínába. A határon hosszú sor kígyózott. Az ügy menete elég macerás. Nem szeretheti egymást a két ország. Belépőt ráadásul csakis argentín pesoval lehetett fizetni (független attól, hogy a park területén már bármilyen valutát elfogadtak az étkezdék), így azért is sorba álltunk és 5 percig szorongathattam a kezemben pesot is :) A sofőrrel lebeszéltük, hogy este 6-ig adjon nekünk időt (brazil idő szerint 6-ig, merthogy argentínoknál az már csak 5 óra, mindenki vigyázzon az időzónaváltásból adódó kellemetlenségekre!). Szóval az egész nap előttünk állt. Szükségünk is volt rá. Az argentín oldalon található a nemzeti park 2/3-a. Hatalmas és lenyűgöző. Az állatvilág, a buja erdők, a rengeteg vízesés. Mint egy paradicsom. Befizettünk egy "Macuco Safarira". Vagyis motorcsónakkal hajókáztunk a folyón, amivel bevittek a vízesések alá és bőrig áztattak minket a hideg vízzel :) Klassz volt :D Mindenki visított (természetesen én is ;)). A víz nem zavart, ugyanis 38 fok volt aznap is. Sőt, egy hétre rá 48-54 fokot vártak. El sem tudom képzelni, akkora páratartalommal hogyan bírják ki azt az időt az ottlakók.
Az argentín oldal jóval szervezettebb, kiépített, igazi látványosság képét mutatja. Akit vmikor az Iguazúhoz sodor az élet, muszáj látnia az argentín oldalt, mert szerintem ha azt nem látja, akkor semmit. Az Ördögtorokba (illetve felé) be lehet sétálni és az érzés leírhatatlan. Pillangók repkednek mindenfelé, majmok csüngenek néhány fán, szivárványok díszítik a vízeséseket. Több túraútvonal vezet a parkban + vonatocskával is lehet a főbb pontok között közlekedni. A folyó borzasztó széles és nyugodt mindaddig, míg az "ördög torkában" váratlanul le nem zúdul. Láttunk kormoránt és óriási pókokat. Nem is tudom, mit írhatnék többet. Fantasztikus hely, tényleg életre szóló egy élmény.
Harmadnap a brazil oldalon található madárparkban jártunk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy nem csak ketrecen kívül láthatóak az állatok, hanem bemehettünk közéjük. Marha jó ötlet és rengeteg plussz élményt ad. Amikor csendben mászkáltunk és jöttek az érdeklődő tukánok, vagy amikor nagytestű madarak szálltak el a fülünk mellett. Aztán láttunk óriási pillangókat és tőlük jóval kisebb kolibriket. Kellemesen telt a nap. Bár még szerencse, hogy így időzítettük a dolgokat, ugyanis a taxisok blokádot állítottak a nemzeti parkba (és az argentín határhoz) vezető úton, így senkise közelíthette meg aznap az Iguazút. Szörnyű. Mi a buszról leszálltunk és szerencsére csak 300m-t kellett sétálnunk. Egy pár taxis elkezdett nekünk mutogatni, hogy ne merjünk sétálni, mert most itt blokád van, mi meg felháborodva nevettük, hogy mégis mit képzelnek, gyalog oda megyek, ahova akarok... szóval minden jól sikerült a végén és este a buszt is elértük, visszazötyögtünk vele Florianópolisba.