Előszöris Sao Paulo nem az a város, amit érdemes megnézni. Hülyén hangzik, de akinek nincs rá ideje, nem veszít semmit. Borzasztó veszélyes állítólag. Mi is eléggé annak éreztük. Szerencsére Izabel és Romolo vezetett minket, de még velük is roppant kényelmetlen volt a vasárnapi kihalt utcákon a hajléktalanok közötti mászkálás. Mindenütt húgyszag, meg fekália, óriási csótányok eltaposott nyomai. Rettenet. Ettől független sikerült szeretnünk a várost, mert éttermei csodásak és Izabelék jó munkát végeztek. Sikerült meggyőződnünk saját szemünkkel, hogyan lehet élni ott és még talán szeretni is szeretik az ottélők. Kettős érzésekkel váltunk el ettől a metropolisztól. Sok szépet és sok csúnyát láttunk benne. Egy biztos, hogy a kultúra brazil fellegvára. A karácsonyi díszítések pedig lenyűgözőek az egész városban.
A metró. Ahol minden ember a mozgólépcsőn vágta zsebre az óráját és ékszereit.
alapítása 1554
a híres székesegyháza
színház
az én "carioca" Lacim
Japán negyed
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése